Boulez – barátkozóknak (Sur Incises, Messagesquisse, Anthèmes 2)

BOULEZ:
Sur Incises
Messagesquisse
Anthèmes 2

Soloists of the Ensemble Intercontemporain
Ensemble de violoncelles de Paris
Jean-Guihen Queyras (violoncelle)
Hae Sun Kang (violon)
Pierre Boulez

Universal / Deutsche Grammophon
477 6351

Legkorábbi találkozásom Boulez zenéjével a francia mester első budapesti felléptekor történt, amikor a Hague Residentie Orchestra koncertjén egy Webern- és egy Bartók-mű (ez volt a Zene revelációként hatóan újszerű előadása!) között saját, Eclat című kompozícióját vezényelte. Ez a Boulez-mű nem tett rám rossz benyomást, kellemes volt hallgatni, ahogy „csilingeltek-csilingoltak”, de zenéje nem állt igazán össze fejemben, fogalmam sem volt, miért nem hagyták abba három perccel előbb, vagy folytatták még három percig.

Második magyarországi hangversenyén a BBC Zenekar élén – egyebek mellett – saját kompozíciói közül a Bruno Maderna emlékére írt Rituel című darabját vezényelte, s ez a mű könnyen megjegyezhető főtémájával, bámulatos hangszerelésével, s nem utolsó sorban a téma konok, elszánt ismétlődésével, vissza-visszatérésével – valóban egy zenei rituálé hatását keltve – már első hallásra lenyűgözött. Azonnal elkezdtem hangfelvételét keresni, de csak 1990-ben jutottam hozzá a Sony CD-jéhez. A korong mindmáig sokat hallgatott kedvenceim közé tartozik.

Sok év elteltével, 2004 elején Párizsban hallottam Dérive 2 című kompozícióját, ezúttal „saját” együttese (az Intecontemporain) előadásban, ismét Boulez vezényletével. Csodálatos élmény volt, „első hallásra szerelem”, irány a CD-bolt, ezúttal nagyobb szerencsével, a DG kiadványa már 2005-ben megjelent. Azóta sokszor meghallgattam, kezdeti lelkesedésem cseppet sem csillapodott.

S most itt fekszik előttem karácsonyi ajándékként a Deutsche Grammophon három Boulez-művet tartalmazó lemeze, mely a 2000-ben megjelent, nagy sikerű felvétel (Prix Caecilia 2000, Gramophone Award 2001) másodkiadása, ezúttal a mérsékelt árú Grand Prix sorozatban. Néhány nap alatt többször meghallgattam ezeket a remek zenéket, hangfalon át és fejhallgatóval is, ez utóbbi módot – a fantasztikus akusztikai effektusok teljes feltárásához és átéléséhez – különösen ajánlom!

A lemezen elsőként hallható kéttételes Sur Incises Boulez korábbi, szólózongorára írt Incises című darabja nyomán készült, három zongorára, három hárfára és ütőhangszerekre (természetesen három ütős megszólaltatásában). A hanghatást ugyan többé-kevésbé meghatározza a hangszerek összetétele, de az együtthangzások rafinériája olykor teljesen váratlan, lenyűgöző effektusokat eredményez. A Sur Incises bővelkedik ragyogó ritmikai megoldásokban, szinte tűzijátékra emlékeztető csillogásokban, s a három zongora szólamai helyenként a hagyományos koncertek jó értelemben vett virtuozitását idézik. Ha valami kissé mégis csökkentheti az élvezetet, az az előadás időtartama: több mint 37 perc.

Lényegesen tömörebb, igazi remekmű a szólógordonkára és hat gordonkásból álló kíséretre írt Messagesquisse. Elragadtatásomat nyilván befolyásolja, hogy a gordonka kedvenc hangszerem, de azt hiszem, a páratlanul szép hanghatások, a lenyűgöző, pregnáns ritmusok minden zenebarátot könnyen magával ragadnak! A nyolc és fél perces darab négy csodálatos világba vezeti el a hallgatót, az első rész (très lent) végtelen nyugalmát a második (très rapide) „tűzvarázsa” követi, majd egy fojtott feszültséggel teli szakasz (sans tempo, libre) vezet át a fergeteges lezáráshoz (aussi rapide que possible). A hét gordonkás mindvégig elképesztő technikai tudással és nagy átéléssel interpretálja a megragadó alkotást.

A lemezen szereplő harmadik mű, az Anthèmes 2 ismét egy korábbi Boulez-darab, a szólóhegedűre írt Anthèmes „továbbfejlesztése”, csakhogy ezúttal a szólóhegedű által megszólaltatott zene az elektronikus keverőpulton alakul tovább. A hegedű olykor kifejezetten szép, éneklő dallamait, harmonikus akkordjait Boulez közvetlen munkatársa, Andrew Gerzso szabdalta részekre, módosítgatta, s szőtte vissza az eredeti anyagba. Bevallom, ez az első eset, hogy egy elektronikus manipulációkat (is) alkalmazó kompozíció maradéktalanul meggyőzött. Az elektronika sehol nem lép tolakodóan az előtérbe, de virtuózan segít olyan ritmikai, akusztikai effektusok elérésében, amelyek már szükségképpen meghaladnák bármely hegedűművész képességeit. Vagy éppenséggel elementáris hatást kelt, egy futam hangjainak felváltva jobbra-balra helyezésével. A szerzőnek, a hegedűs szólistának és a hangmérnöknek köszönhetően páratlanul élvezetes felvétel született.

Azoknak, akik nyitottak az új zene befogadására, de valamilyen oknál fogva eddig nem nagyon találkoztak Boulez darabjaival, a barátkozás megkezdéséhez ennél jobb lemez aligha ajánlható!