A teljesség igényével (Beethoven összes gordonka-zongora műve)

Beethoven összes gordonka-zongora műve
Schiff András - zongora
Perényi Miklós - gordonka
ECM New Series 1819/20
Warner 4724012

Richter és Rosztropovics (Philips), Du Pré és Barenboim (Angel/EMI), Emanuel Ax és Yo-Yo Ma (Sony Classical). Hogy csak néhány híres kiadványt említsek a közelmúltból. De nemrég került az európai hanglemezboltokba Alfred és Adrian Brendel hasonló felvétele is, és ne feledkezzünk meg Perényi Miklós Ránki Dezsővel készített Hungaroton-lemezéről sem. Szóval a Beethoven cselló-zongora szonátáknak nem kell megküzdeniük az ismeretlenség rémével. Sőt. Mintha erős túlkínálat mutatkozna a hat szonátából.

Schiff szerint - ahogy azt egy nyilatkozatában kifejtette - a szonáták, akár a 32 zongoraszonáta, végigvezetnek minket a beethoveni életút teljességén. Kezdve a 25 éves ifjú titán op. 5-ös szárnypróbálgatásaival a 102-es szonáta spirituális világáig. A kettő között pedig megtaláljuk a \"hősi\" korszak briliáns A-dúrját, az op.69-est.

Az 1796-ban, II. Vilmos Frigyes porosz király tiszteletére adott hangversenyre készült két op. 5-ös szonáta még az elszakadás, az önálló útra lépés boldogságától viruló darabok. Telve vitalitással, humorral, jókedvvel, bár a Nr. 2-es már felvillantja a beethoveni drámaiság sötét színeit is. A hangszer-összeállítás adott volt - a cselló volt ugyanis a király kedvenc instrumentuma. Ez alatt a berlini hónap alatt készült a lemezen szintén hallható 12 variáció Händel: Júdás Makkabeus c. oratóriumának egy témájára. A siker ezúttal sem maradt el. Lajosaranyakkal teli tubákosszelence lett a zeneszerző jutalma.

S bár ezekben a korai művekben a zongoraszólam dominanciája tagadhatatlan, Schiff játékával egy pillanatra sem nyomja el partnerét, szólama sohasem kerekedik erőszakkal a gordonka szólama fölé. És éppen ez a kiegyenlítettség, az egyenrangúság teszi olyan kiemelkedővé ezt a lemezt.
Két egyenrangú zenész, két egyenrangú magán(y)szólamával folytatja párbeszédét, vitatkozik, vagy éppen egyetértően kommentálja a világ nagy kérdéseit. Valódi, bensőséges kamarazenélést hallhatunk. Az összeszokottság, a kamarapartneri bizalom hallhatóvá válik. Egy-egy rezdülés, egy pillanatnyi luft pausa, egy-egy frázis egymásra rímelése, mind-mind sokéves közös zenélésről árulkodik.

A lemez másik különlegessége maga a hangzás. Kristálytiszta és lágy. Meleg tónusú, de nem finomkodó. Újra és újra megcsodálhatjuk Perényi gordonkahangjának csodáját, mely valamennyi húron, valamennyi oktávban törésmentesen puha, érzékien lágy, és Schiff zongorázását, mely a súlyostól a könnyedig, a melankóliától a világos hangzásokig mindenre képes. Szenvedélyes lemez. Két nagy muzsikus analitikus pontossággal elemzi, mutatja be, járja végig Beethoven húsz, eseményekben, reményekben és csalódásokban teli évét.

Az ember nem is tudja, mely pillanatokat ragadja ki a kétlemeznyi ámulatból. Talán az A-dúr szonáta alig másfél perces lassúját, vagy a D-dúr zárótételének fúgáját, hogy csak két, karakterében eltérő példát mondjak. De bárhol hallgatunk is bele a lemezekbe, mindenütt a teljesség és tökéletesség igényét - és megvalósítását! - találjuk. Talán nem szerencsés február elején ilyen kijelentést tenni, de ez a lemez már most jó eséllyel pályázhat az év legkiemelkedőbb hanglemezének, legjelentősebb zenei eseményének kijáró kitüntetésre.