A sületlen kalács esete (Ruhe gambaszonátái)

JOHANN FRIEDRICH RUHE:
Szonáták viola da gambára és continuóra

Szászvárosi Sándor – viola da gamba
Kousay H. Mahdi Kadduri – barokk cselló
Csizmadia Angelika – csembaló

Hungaroton
HCD 32455

Johann Friedrich Ruhe, a többségünk számára tökéletesen ismeretlen zeneszerző 1699-ben született, s élete nagy részét Magdeburgban töltötte. Mint a dóm Kappelmeistere működött, egészen 1776-ban bekövetkezett haláláig. Műveit az ismeretlenség homálya fedi, mindössze néhány – feltehetően 1750 és 1760 között született –, viola da gambára írt műve maradt az utókorra, a Thüringiai Levéltár greizi zenei gyűjteményében.

Ruhe muzsikáját hallgatva azon tűnődtem, tulajdonképpen milyen stílusba is lehetne ezt a zenét besorolni. Tagadhatatlanul érződik rajta a barokk kor közelségének hatása, de leginkább a gáláns stílus könnyedsége, aprólékos díszítettsége, kifinomultsága, időnkénti franciás hangulata jellemzi. A viola da gambát csembaló- és csellókísérettel hallhatjuk. Ez alól csak a középső – nyolctételes - szvit a kivétel, ahol a csembaló nem szerepel, s a gamba és a cselló összjátéka egészen figyelemreméltó hangszínt, különös atmoszférát teremt.

Szászvárosi Sándor mára már a viola da gamba hazai szakértőjének érezheti magát. Tevékenysége nem csupán a koncertezésre, lemezkészítésre terjed ki, de nagy szerepet vállal e hangszer magyarországi oktatásának beindításában is. Új lemezén kifejezetten szép hangon játszik, az egyes tételek hangulatát jól érzékeli, szépek a díszítései, s partnereit is remekül választotta meg. Csizmadia Angelika megbízhatóan, rendkívül alkalmazkodón csembalózik, Kousay H. Mahdi Kadduri pedig kiválóan nyújtja a biztos alapot, nagyban hozzájárulva a tempók feszességéhez, s a zenei kifejezőerőhöz is. Szenvedélyességben időnként már túl is teljesíti a basszus continuo szerepkört.

Talán azért is, mert Szászvárosi Sándor viszont kissé egyhangúbb a kelleténél, nem használja ki maradéktalanul a gamba hangszínbéli gazdagságát, s a zenében rejlő lehetőségeket. Gyakran hallható, hogy elindít egy gondolatmenetet, egy gesztust, de az nincs igazán kimunkálva, végiggondolva, nincs igazán eljátszva. Kicsit félkésznek érzem ezt a lemezt, olyan, mint egy illatozó kalács, amelyet túl korán húztak ki a sütőből. Ezt a sietséget éreztem mindvégig a lemez hallgatása közben, elsősorban a lassú tételekben. Ezekben fedezhető fel leginkább a hangképzés némi hiányossága is. Előfordul néhány helyen egy-két intonációs baki, a dallamok időnkénti elcsuklása, és a már fentebb megemlített türelmetlenség.

Mindezen apróbb hibák ellenére azt gondolom, értékes felvétel született a Hungaroton gondozásában. S bár Ruhe muzsikája valószínűleg nem fogja könnyekre fakasztani a hallgatóságot, mégis érdemes meghallgatni, mert igazán szép zene, s egy egészen különös, kevéssé ismert hangzásvilágot, izgalmas stílust képvisel.