Zenék a következő kétszáz évre (Lutosławski - Partita, Chain 2, Piano Concerto)

Witold Lutosławski
Partita
Chain 2
Piano Concerto
Anne-Sophie Mutter - hegedű
Krystian Zimerman - zongora
BBC Symphony Orchestra
Vez.: Witold Lutosławski
Universal Music Company
2894715882

\"Biztosak lehetnek benne, hogy ha lesz egyáltalán olyan huszadik századi zene, amit még kétszáz év múlva is hallgatni fognak az emberek, az legfeljebb a Beatles lesz.\" Ezzel a kicsit talán szkeptikus - más értelmezés szerint nagyon is realista - útravalóval látta el fiatal zeneszerző-növendékeit egykoron egy zeneakadémiai professzor. Ahogy múlnak az évek, egyre biztosabb vagyok igazában. S legfeljebb csak remélni tudom, hogy a Beatles mellé - esetleg holmi tévedésből - bekerülhet még mondjuk a fent nevezett lengyel mester néhány műve is.

A zongoristaként is kitűnő Lutosławski alig néhány kompozícióval gyarapította a billentyűs hangszer irodalmát. Ezek közül kiemelkedik a két zongorára írt Paganini variációk (Liszt, Rachmaninov és mások után szabadon), melyet a hetvenes évek végén zongoraversennyé alakított át. Már ekkor felmerült a gondolata egy eredeti concerto megírásának a fiatal lengyel zongoraművész, Krystian Zimerman számára. A tervet a Salzburgi Ünnepi Játékok is hathatósan (értsd: megrendeléssel) támogatta, aminek az 1988-as bemutató lett a következménye.

Bár Lutosławski az 1957-ig terjedő időszakot az előkészület éveinek nevezte, s a Bartók emlékére írt Gyászzene már a dodekafónia felé fordul, közel ötven év távlatából jól látszik, hogy egy-egy szerző oeuvre-jében bekövetkező technikai/stiláris változások korántsem annyira fontosak, mint azt a zenetörténészek gondolták/gondolják. Sokkal meghatározóbb, hogy ki miként gondolkodik a zenéről, mint gondolatokat közvetítő médiumról. Ilyen szempontból az életmű kikezdhetetlen.

A négytételes versenyműben minden \"klasszikus\" fogás megtalálható. Világos, határozott karakterű, jól követhető témák, szólista és kísérete szembeállítása, témavariáció, passacaglia, kadencia.
A témák \"egymásra lapolása\", egymásra csúsztatása - mely már a zongoraverseny negyedik tételében is jelen van - lett Lutosławski új zeneszerzői technikája. Ezt az általa lánc-formának nevezett metódust három azonos (\"Chain\") címet viselő kompozícióban is alapértelmezéssé tette.

A Chain 2 címet viselő, hegedűre és zenekarra írt \"dialógus\" a huszadik század legnagyobb komolyzenei mecénásának Paul Sachernek a felkérésére készült. Itt már szabadon értelmezhető és interpretálható anyagok váltakoznak szigorúan rögzített hangokkal. Az elképesztően nehéz magánszólamot mind a bemutatón, mind a lemezen Anne-Sophie Mutter játssza. Fantasztikusan. Valószínűleg már a 86-os bemutatón is elégedett lehetett az idős mester, mert szinte nyomban nekilátott, hogy a néhány évvel korábbi hegedű-zongora Partitát egyfajta hegedűversennyé növelje. A barokk táncszvitek hagyományait őrző öttételes mű egyszerre tisztelgés és szellemes reflexiója a 300 év előtti mesterek munkáinak.

Remekművek, kitűnő előadásban. Talán ez lehetne a mottója a Deutsche Grammophon Echo sorozatában most megjelent kiadványnak is. A huszadik század második felének legmeghatározóbb zeneszerzője maga irányítja a kompozíciók ihletőit és a BBC (megszokottan perfekt) Szimfonikus Zenekarát.