Bejelentkezés Regisztráció

Hangszeres művek

Weber: Clarinet Concertos

2003-05-21 08:23:00 DNI

\"Weber: WEBER: Clarinet Concertos Nos. 1,2
Concertino, Clarinet Quintet
Sabine Meyer
Staatskapelle Dresden
Herbert Blomstedt EMI 7243 5 67988 2 3

Manapság igazán nem divat Weber műveket kiadni. A szerző persze nagyon jó, azt nem tagadja senki. Korai romantikus stílusa egyéni és zamatos, csak talán \"nem durran akkorát\", mint a későbbi pályatársaké. Ötletei, megoldásai \"ülnek\", de élvezetük kifinomult érzékeket kíván. Igazi delikátesz zene az ővé. A Felhívás keringőre időnként Berlioz hangszerelésében hallható, bár nekem ez esetben is jobban tetszik az eredeti. Néhány népszerű nyitánya nehezebb, mint amennyit zenekaraink rááldoznának (ajjaj, a kürtök), a Bűvös vadász Carlos Kleiber féle felvétele pedig olyan jól sikerült, hogy nem sokan merik kitenni magukat az összehasonlításnak. (Igaz, Harnoncourt éppen arról híres, hogy sose érdekelte, hogy mások hogy csinálják...)

A klarinétversenyek most bemutatandó felvétele is archív. Sabine Meyer 1984-85 ben játszotta lemezre ezeket a slágerműveket, méghozzá úgy, hogy ezek helyett is nehéz lenne alternatívát találni. Meyer legendás virtuozitása ezen a CD-n is magáért beszél - mégsem vagyok vele maradéktalanul boldog, mert ez a virtuozitás itt csak a szikrázásra, csillogásra és a lehengerlésre elegendő. Ügyessége nem szolgálja azt a tagolt beszédszerűséget, a dikciót, ami a pergő hangokat művészi közléssé tenné.

Nem könnyű tetten érni az ilyen hiányt. Egy kicsit túl egyenes és egyszerű hangok a lassú tételekben, tagolás és lélegzet nélküli futamok, mondatszerű lezárás nélküli decrescendók. Sabine Meyer pedig mindent megtesz, talán kicsit többet is a kelleténél. Ha a zene közben neki nincs is szüksége levegővételre, nekem volna. Elég egy apró, kizökkentő probléma - például a csúnyán, tülökszerűen megszólaló legmélyebb hangok, és én már nem vagyok képes felvenni a fonalat.

Még soha nem fújtam klrarinétot, nem értek hozzá. Nem tudom, hogy mennyire nehéz az alsó tartományban is \"szép\" hangokat produkálni, he lehetséges egyáltalán. Koncertélményeim azt súgják, hogy lehetséges.
Ilyen szempontból Karl Leister és Rafael Kubelik Deutsche Grammophonnál megjelent felvétele is meggyőzőbb, ám ahogy ők megszólalnak, szinte azonnal hiányozni kezd Sabine Meyer szemtelen magabiztossága, élénksége és meggyőző technikai fölénye. Tegyük hozzá, hogy a Blomstedt vezette Staatskapelle Dresden már egyértelműen az EMI kiadvány mellett szól.

Weber klarinétművei. Szép és izgalmas darabok. Jól esik időről időre meghallgatni, de sajnos nem lehet összemontírozni a különböző erényekkel bíró felvételeket. Tehát melyiket válasszuk?
Nincs mit tenni, ez nyerő produkció. Sok szempontból hibátlan, és más szempontokból is igen kevés híja van. Kár hogy ez a nagyon kevés egyúttal nagyon fontos is tud lenni.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.