Tíz évnyi Bach - Schiff módra

J. S. Bach
Italian Concerto, Chromatic Fantasy & Fugue
Two-Part Inventions
Preludes & Fugues
DECCA - 475 193-2 (2 CD)

Ízlelgetem a mondatot: Schiff András Bachot játszik. Erről szól a Decca két CD-s kiadványa, ez írásom tárgya. Viszont Schiff Bach-játéka már egyáltalán nem tárgy - inkább fogalom.
Ez a fogalom hosszú évek alatt felmutatott produkciók eredménye, csiszolódását, kialakulását nehéz volna konkrét lemezfelvételhez kötni, pedig - látszólag - gazdag a kínálat. Valójában nagyon sok az átfedés. A sok kiadvány gyakran egy és ugyanaz, és ez alól ez az album sem kivétel.

Kár, mert Schiff koncertjein - különösen a \"monstre\" ráadásokban - sokszor tapasztalhattuk, hogy egyetlen művet sem játszik kétszer ugyanúgy. Játéka mindig újrafogalmazás, -teremtés. Számomra éppen ezért különös, hogy éppen Bach darabjait ilyen, egyetlen fényvillanással megdermesztett pillanatképen, lenyomaton kapom meg.

Ahogyan gyanítottam, a CD-ken szereplő válogatás minden egyes darabja megjelent már korábban, például a Bach összes billentyűs művét tartalmazó - szintén Decca -, 12 lemezes kiadványban, de Schifftől ezt az összkiadást is nehéz elfogadni véglegesként. Ehhez túl sok ponton tűnik \"esetlegesnek\", véletlenszerűnek. Talán akkor járunk a legközelebb az igazsághoz, ha mind az összkiadást, mind az abból válogató jelenlegi lemezeket kordokumentumként hallgatjuk. Ez nem maga a műalkotás, hanem minden erénye és szépsége mellet csupán egy, a műalkotáshoz készült illusztráció, mondhatni \"melléklet\".

A komplett gyűjteményből e mostani két CD-re átemelt anyag valóban a legfontosabb Bach ópuszokat tartalmazza, a szerkesztés korrekt, a kiadvány mégsem Johann Sebastian Bach billentyűs hangszerre írt műveit reprezentálja valamely méltó előadásban, inkább tisztelgés az ötvenéves Schiff előtt.

A lemezen szereplő darabok felvételi időpontjai, időrendben:

Kromatikus fantázia és fúga (1983)
Partita No.4 (1984)
Invenciók (1985)
Wohltemperiertes Klavier - I (1986)
Wohltemperiertes Klavier - II (1987)
Angol szvit No.2 (1988)
Olasz koncert, Francia szvit No.5 (1993)

Talán nem kell bizonygatnom, hogy mit jelent a felvételek közben eltelt tíz év egy olyan művész esetében, aki két egymást követő este képes mindent újragondolni. Egy húsz évvel ezelőtti állapotot, az interpretáció fejlődését, változását tükrözi. Sajnos nem is mindig tűnik adekvátnak, és itt nem a korhű kontra modern, csembaló kontra zongora vitára gondolok.

Korai felvétel, vagy sem, nem nagyon tudok mit kezdeni a két- és háromszólamú invenciók értelmezésével.
Azt érteni vélem, hogy a barokk csembalózene újrafelfedezői abból indultak ki, hogy a hangszer nem volt alkalmas dinamikai árnyalásra, ezért a hangsúlyokat, csúcspontokat, illetve mindenféle kiemelést csupán késleltetésekkel, a ritmus \"fellazításával\" tudják elérni. Azt viszont már nem értem, hogy ez - például Landowskánál - miért vezetett teljesen széteső, zavaros és modoros ritmustalansághoz, és még kevésbé értem, hogy ezt milyen megfontolásból alkalmazza Schiff András is - zongorán!

Jó lenne tudni, hogy mikor, miért és hogyan döntött Schiff a \"paradigmaváltás\" mellett, mindenesetre drámai a különbség például az a-moll Angol szvit, vagy a G-dúr Francia szvit javára. Ezekben ugyanis a modern zongora minden lehetőségét kiaknázó, \"igazi\" Schiffet hallhatjuk játszani, pontosan azzal a dinamikai és tónusgazdagsággal, ami őt kiemeli a szimplán csak jó zongoristák közül.

Hogy mikor lesz egyensúlyban Schiff koncerteken nyújtott hihetetlenül gazdag sokszínűsége és az általa készített felvételek választéka? Valószínűleg soha, ő nem az a fajta zongorista. De remélhetőleg ez a CD nem az utolsó szó.