Szerethető (Brahms / Repin)

BRAHMS:
Concerto for Violin and Orchestra in D major, op. 77
Concerto for Violin, Cello and Orchestra in A minor, op. 102

Vadim Repin, violin
Truls Mork, cello
Gewandhausorchester
Riccardo Chailly

Universal/ Deutsche Grammophon
477 7470

Kezdem mindjárt a végével: minden hibája ellenére – mert van neki – lehet szeretni ezt a két művet tartalmazó felvételt.

Repin megítélése, hasonlóan a tavalyi magyarországi fellépéséhez, valószínűleg e lemez kapcsán is sokféle lesz. Személyes benyomásom is rímel a múlt évihez: mindent egybevetve pozitív, de fenntartásokkal.
Mik ezek?

A hegedűhang nem meggyőző. Tavaly a MűPa-béli hangversenyen szebbnek tűnt, itt néhol kifejezetten fémes, agresszív.
Nem segít a dolgon, hogy elég dús vibrátóval játszik, minek köszönhetően az amúgy is sokszor felfelé húzó intonáció még magasabbnak hat. A Hegedűverseny harmadik tételében a technikai megvalósítás egy-két helyen „legyőzi” a zenét. Hogy egy példát mondjak: a főtémájában a tizenhatodok ebben a túldeklamált formában inkább ritmustalannak hatnak, mint expresszívnek, különösen a zenekari tuttival párhuzamba állítva.

Ezt leszámítva teljesen rendben lévő produkciót hallhatunk, továbbra is szimpatikus Repin létező, de visszafogott szenvedélyessége, a negatívumok pedig csak hajszálnyiak – a föléintonálás talán fel sem tűnne, ha a Kettősversenyben Truls Mörk nem kristálytisztán játszana. A skandináv csellista tulajdonképpen egy mondattal elintézhető – felróni szinte csak egyetlen dolgot tudok: túlságosan is északi, azaz túl korrekten játszik. De az is lehet, hogy csak nekünk, akik Perényin nőttünk fel, hallatszik így...

Némi képzavarral élve azt kell mondanom, hogy a lemez legfénylőbb pontja maga a zenekar. A Gewandhausorchester nem véletlenül fogalom a komolyzene világában, ezúttal is bizonyítja, hogy a világ vezető zenekarai közt a helye, szépen, tisztán, stílusosan, kulturáltan és együtt muzsikálnak, itt éppen Riccardo Chailly irányításával.

Még annyit megemlítenék, hogy a Hegedűverseny lassú tételének oboaszólója közepesen gyönyörűre sikeredett – nem hátborzongatóan, de nem is hétköznapian szép.