Senza diabolo - Mozart zongoraversenyek Schiffel

Mozart
Great piano Concertos
Nos. 16,24,25,26,27
Camerata Academica des Mozarteums Salzburg
Sándor Végh
András Schiff
Universal / Decca
2 CD

Csecse-becse ajándék

Mármint amivel meglepi a december 21-én ötvenedik születésnapját ünneplő Schiff Andrást a Decca. Az ünnepi alkalomra ugyanis ún. Dupla Decca sorozatban sorra jelennek meg a zongoraművész korábbi felvételei.

Az ízléses külső két műanyag korongon 5 zongoraversenyt, vagyis közel 150 percnyi Mozart muzsikát rejt. A K451-től K595-ig terjedő sorozat a hihetetlenül termékeny 1784-es esztendőtől (hat zongoraverseny) az utolsó (szintén nem a semmittevésről elhíresült) évekig ível át.

Ha Mozart, akkor persze Salzburg. Ha Salzburg, akkor természetesen Végh Sándor. És ha már ők így összejöttek, csupán egy érzékenybillentésű, tökéletes technikájú pianista hiányzik a sorból. Ebből a nézőpontból ideális választás volt Schiff András személye. Zongorahangja sugárzóan éteri, dallamvezetése, formálása a művekből fakadó természetességgel veszi le a hallgatót a lábáról. Schiff előadásában Mozart maga az angyal, s a zongoratechnika, mint olyan, nem létező probléma.

És éppen ez a megközelítés okoz némi csalódást. Egy kollégám úgy fogalmazott: mintha két előadást hallanánk egyszerre. Az egyiken Végh Sándor diktálja a tempót, izzítja a kazánt, a másikon Schiff András húzza vissza a vesztébe rohanó szerelvényt. Ez a sommás megállapítás persze korántsem igaz mind az öt felvételre, bár tény, hogy a két és fél óra alatt legalább egyetlenegyszer szívesen meghallgattam volna egy egészséges zongora fortét.

Az idilli billentyűs hangzás mellett felfokozódik a harag, az indulat, a nekikeseredés, pusztítás/önpusztítás zenei megjelenésének teljes hiánya a K491-es c-mollban, ahol egy hátborzongató zenekari kezdés után olyan puhán lép be a szólista, mintha nem is ugyanabban a darabban játszanának. Ez a puha indulatmentesség persze kiemeli a kristályos zongorahangot, amit öröm hallgatni - különösen a lassú tételekben -, ugyanakkor súlytalanná változtatja szinte valamennyi concertót.

Az első meghallgatás során azt hittem, hogy csupán a megszokás végett kezdenek egyre jobban tetszeni a darabok, de újra és újra végighallgatva valamennyi versenyművet, megállapíthatom, hogy számomra a második lemezt záró B-dúr K595 magasan a legizgalmasabb, legélvezhetőbb felvétel. A többi valahol az unalmaska c-moll (K491) és e között helyezkedik el. Schiff egy klasszikus pianistától elvárható módon saját - a művekhez jól illeszkedő - kadenciáival játssza a zongoraversenyeket.

Az 1987 és 93 között készült felvételeken a Camerata Academica des Mozarteums Salzburg működik közre, nem mindennapi felkészültséggel. Hogy mást ne mondjak, olyan fúvós szólókat, fúvós kamarabetéteket hallhatunk, amelyek eddig rendszerint elsikkadtak a virtuóz magánszólam, vagy a vonóskar mellett.

Schiff-Végh Mozart sorozata tehát nem jó, vagy rossz, hanem egyfajta értelmezése az egyszerűségükben is hihetetlenül bonyolult Mozart versenyműveknek. Álláspont. Világnézet. Hit a világegyetemben. Egy olyan univerzumban, ahol nincsenek ördögök, csupán angyalok.