Schumann és Liszt közé ékelődve (Goldmark Károly zongoraművei)

GOLDMARK KÁROLY összes zongoraművei I.
Hlavacsek Tihamér - zongora
Hungaroton
HCD 32387

A korabeli tudósítások szerint Goldmark (hegedűsként) csak kevéssé értett a zongorához. Későn tanult meg játszani rajta, s mindig sok hibával művelte azt. Mégis, egész élete során kísértette a hangszer. Minduntalan vissza- és visszatért hozzá. Nem is annyira a nagyvilág késztetéséből, hiszen nem egy zongoradarabját csak az íróasztal számára komponálta, opus-számmal sem látta el. Úgy tűnik, inkább neki volt erre szüksége.

A Hungaroton nagyon is dicséretes módon forszírozza a kevésbé ismert magyar művek bemutatását. Most megjelenő CD-jükön Goldmark Károly remek, de mégis ismeretlen zongoraműveit hallhatjuk. S a címben szereplő római egyes szám alapján reménykedhetünk, hogy hamarosan újabb felvételek látnak napvilágot.

A lemez az időskori Karakterdarabokkal kezdődik. Ez egyébként a lemez címe is lehetne, hiszen Goldmark valamennyi zongoraműve programzene, egy-egy érzést, gondolatot dolgoz föl a maga markáns és tömör stílusában. Nem lehetett könnyű Schumann és Liszt kései kortársaként (két évtizeddel volt fiatalabb náluk) a zongora mellé ülni.

A Karakterdarabok meglehetősen virtuóz technikát igénylő, 1-5 perces remekek, Schumann ösvényén elindulva. Szélsőséges hangulatok váltják egymást, morc akkordok és lágy pergetésű futamok. S persze a címek magukért beszélnek (Szorongattatás, Reggel, Viharos éjszaka, Álomképek, Vidám vándorúton stb.).

A további darabok is hasonló hangulatot árasztanak. Az Arabella, a csélcsap groteszk trioláival hat, a Mese könnyed játékosságával hódít, míg a Panasz fájdalmas akkord-legatóival. Schumann után Liszt pazar hangszerkezelése is előtűnik. Erre legjobb példa a Magyar ábránd, mely egy-egy pillanatra megidézi Liszt Magyar történelmi arcképekjét is. Mégis, egy pillanatra sem gondolnám Goldmark zenéjét és művészetét epigonistának, minden hang és minden frázis egyéni, \"goldmarkos\" színnel jelenik meg. Talán nyomasztotta őt a kortársak nagysága, de ez műveiből nem érezhető ki.

Egyébként tanulságos Goldmarkot hallgatni. Mindent elárul a \"disszonanciakirály\" (Hanslick gúnyos megjegyzése) egy időskori interjúja: \"Vezetni nem tudtam, másokkal menni nem akartam, így hát egyedül haladtam\".

Hlavacsek Tihamér a fiatal zongoristanemzedék egyik meghatározó személyisége. Bátor vállalkozás Goldmark ismeretlen zongoradarabjaival betörni a piacra, de nem reménytelen. És mindenképpen hatásosabb, mint egy n-edik Chopin-lemezzel. A darabok hibátlan felépítésével és színezésével pontosan hozza a komponista bölcs, kicsit rezignált, ámde derűs mosolyát.

Várjuk a folytatást!