Ördöngös romantikus (Ilya Gringolts / Prokofjev, Sibelius)

PROKOFIEV: Concerto for Violin and Orchestra No.1 in D major, op. 19
SIBELIUS: Humoresques III-VI, op. 89
Concerto for Violin and Orchestra in D minor, op. 47

Ilya Gringolts - violin
Göteborg Symfoniker
Neeme Järvi

Universal / Deutsche Grammophon
474 814-2

Ilya Gringolts, a mára már világhírnévre szert tett fiatal hegedűművész tanulmányait Szentpéterváron kezdte, majd New York-ban, Itzhak Perlmannél folytatta. 1998-ban -16 évesen - már nemzetközi hegedűversenyt nyert, az elmúlt években a világ számos nagyhírű zenekarával dolgozott együtt. Szóban forgó lemeze a harmadik a Deutsche Grammophon gondozásában. Bach, Csajkovszkij és Sosztakovics zenéi után Prokofjev és Sibelius műveit vette lemezre.

Prokofjev 26 évesen, 1917-ben írta szokványosnak egyáltalán nem mondható hegedűversenyét. Izgalmas, fordulatos az első tétel, hangulata feszültnek, csapongónak, kissé kesergőnek mondható, ide-oda cikázó dallamokat, izgatott futamokat hallunk lépten-nyomon, s az állandó nyugtalanságot csak néha töri meg egy kis csendes merengés. Sosem tudni előre, mi történik a következő pillanatban, a zene rendkívül gazdag a váratlan fordulatokban, meglepő harmóniákban.
A második tétel virtuózan cikázó, fürge dallamaival egyik ámulatból a másikba ejti a hallgatót, s mire megszoknánk ezt a szeszélyességet, már kezdődik is a líraibb hangvételű harmadik tétel, melyben melankolikus, nagy ívű dallamok váltakoznak szenvedélyes, túláradóan érzelmes, néhol küzdelmes részekkel.

Ilya Gringolts hibátlanul, mondhatni ördöngösen, gyönyörű hangon (egy majdnem 300 éves Stradivarin) hegedül, Prokofjev zenéjében otthonosan lubickol, gond nélkül ugrándozik a hangulatok, a tempók között.
Sibelius Humoreszkjei tekintetében sincs ez másként, az időnként népies hangvételű könnyed kis zenék nagyon szórakoztatóak az ifjú művész előadásában.

Sibelius 1903-ban írta egyetlen versenyművét. Két évvel később átdolgozta, s ekkor mutatták be a darabot Berlinben, Richard Strauss vezényletével.
\"Olvasom a Kalevalát és lelkemben muzsikát hallok. Így alkotok!\" Vallotta magáról Sibelius, kinek szándéka a finn nemzeti irodalom és népköltészet zenei feldolgozása volt.
Hegedűversenye végtelenül romantikus muzsika. Olyan, akár egy kacskaringós hegyi patak, mely hol apró kis erecskeként, játékosan csörgedezik, hol széles folyóvá duzzadva hömpölyög, vagy vízesésként zúg a sziklák közt, hogy aztán egy csendes völgyben megnyugodva folytathassa útját.

Neeme Järvi 1937-ben, Észtországban született. A Leningrádi Konzervatórium befejezése után az Észt Rádió Kamarazenekarát vezette Tallinnban. 1980-ban az Egyesült Államokba költözött, s a legnagyobb amerikai zenekarokat vezényelte. 1982-ben vállalta el a szóban forgó lemezen közreműködő Göteborgi Szimfonikusok vezetését, s közben számos koncertet adott a világ vezető zenekaraival is.
1983 óta 357 CD-t készített, s az elmúlt tíz és fél évben 1119 koncerten vezényelt, 125 városban - köztük Budapesten is - 72 különböző zenekart.
Igazán nagy tudású, rutinos karmester tehát, a zenekar - ritmikailag éppúgy, mint intonáció tekintetében - pontosan, megbízhatóan szól a keze alatt.
Gringolts és Järvi lemeze egész biztosan nagy élményt nyújt Sibelius és Prokofjev kedvelőinek.