Pathétique (Beethoven-szonáták Pollinivel)

Beethoven: Sonatas
opp.10 & 13
Maurizio Pollini
Universal / Deutsche Grammophone
474 810-2

Újabb születésnapi lemez. És nem is akármilyen!

A hatvanéves Maurizio Pollini most megjelent lemezén folytatja a Beethoven összes szonátáját felvonultató sorozatát. A Diabelli-variációk és a kései szonáták után most a három darabból álló, op. 10-es sorozathoz a zongorairodalom egyik legnépszerűbb szonátája a \"Pathétique\" (op. 13.) kapcsolódik. S ha hisszük, ha nem, mind a négy szonáta ezzel a felvétellel került be az olasz pianista diszkográfiájába.

A \"zongoramuzsika újtestamentuma\", ahogy Denis Matthews nevezi (némi pátosszal) a harminckét szonátát, hihetetlen - s addig elképzelhetetlen - energiákat szabadít fel. S bár a lemezen hallható négy művet a keresztségben a \"korai\" jelzővel szokás illetni, ennek itt semmi értelme sincsen. Érett, a 25 éves szerzőt teljes fegyverzetében bemutató alkotásokról van szó. Szellemes, kihívó nyitótételek váltakoznak drámai lassúkkal, fricskázóan, maróan szellemes finálékkal. Pátosz, heroizmus, tragédia jellemzi a műveket. És önmarcangoló irónia.

Pollini mindent tud ezekről a darabokról. Pollini mindent tud a zongorázásról. Pollini mindent tud az életről. Dalol a kantiléna, dübörög a fékevesztett basszus. Egy egész zenekar szól a húrokon. Nincs üresjárat, nincs \"pihentető, lazító\" közjáték. Sturm und Drang-művekhez Sturm und Drang-előadás.
Pollini tempói meglehetősen gyorsak. Mintha ostorral hajszolná a lovakat, de közben folyamatosan érezzük, hogy biztosan tartja kezében a gyeplőt.

A lemez egyik nagy értéke a zongorahang minősége. Egész egyszerűen gyönyörűen, csillogón de mégis telten szólnak a hangok, futamok.
Nehéz lenne egy-egy részletet kiemelni. Hiszen szellemes az 5. szonáta fináléja, virtuóz a 6. Prestója, drámai a 7. lassú tétele és így tovább.

Nincs mese. Úgy jó ez a lemez, ahogy van.
Csak hallgatni kell. Sokat.