Norvég dallamok (Az Egri–Pertis duó Grieg-lemeze)

GRIEG:
Norvég táncok
Két szimfonikus darab
Északi melódiák
Esküvői menet
Keringő-Caprices
Ónorvég románc variációkkal

Egri Mónika, Pertis Attila – zongora

Hungaroton
HCD 32445

Sajnos erről a lemezről nem tudok hosszasan írni. Természetesen a bűnös nem én vagyok, hanem az előadók, akik nem voltak restek ismételten kitűnő felvétellel (ezúttal kizárólag Grieg négykezes és kétzongorás műveiből összeállítva) előrukkolni, illetve nagyra becsült kollégáim, kik a korábbi Egri–Pertis-lemezek kapcsán már szinte mindent elmondtak a kiváló pianista házaspárról, produkcióik színvonaláról, a Pleyel duplazongoráról.

Helyzetemet tovább súlyosbítja, hogy ezen vélemények meglehetősen egybehangzóra sikeredtek, s amelyeket én is csak megerősíteni tudok. Mit lehet itt tenni? Legfeljebb azt a megtisztelő feladatot vállalhatom csak, hogy azt kívánjam, még sokszor kerüljön szembe valamelyikünk ugyanezzel a problémával...

Két tanulsága azért akadt a lemez meghallgatásának.

Már Szvjatoszlav Richter emlékezetes, Budapest Kongresszusi Központ-béli Grieg-koncertje kapcsán is megjegyezhette az ember: a norvég romantikus mester csakugyan gyönyörű darabokat komponált, de őrjítően egy kaptafára tette, s bizony nagyon idevág a közmondás, miszerint jóból is megárt a sok. Richter ide, vagy oda, egy idő után bizony elkezdett lankadni az ember figyelme a sok egyformaságtól.

Bármennyire nagyszerű kettőst alkot Egri Mónika és Pertis Attila, egy kizárólag Grieg-művekből álló programban csodát – Richterhez hasonlóan – ők sem tudnak tenni.

Vagy mégiscsak? A másik tanulság ugyanis az, hogy e lemez alapján Grieg zenéje közel sem annyira melankolikus, mint amennyire annak lett bélyegezve, viszont sokkal változatosabb – természetesen nem formai értelemben. A korábbi tapasztalatok okán előzetesen várt mély, depresszív „északi-hangulatot” egyáltalán nem idézte elő bennem a lemez meghallgatása, ellenben hangulatváltások kavalkádját élhettem át. Ez is egy kisebbfajta csoda.