Művész születőben (Dance of the Elves – Szabó Ildikó csellólemeze)

Dance of the Elves
Works for Cello and Piano

Ildikó Szabó – cello
Ágota Lénárt – piano

Hungaroton
HCD 32592

Sokszor gondolkodtam már el azon (s valószínűleg ezzel nem vagyok egyedül), vajon hogyan is lesz egy emberből igazi művész. Mert az biztos, hogy nem elég pusztán tehetségesnek lenni. Egyszer azt mondta egy kedves barátom, a tehetség nagyjából tíz százalék, a többi szorgalom és szerencse kérdése. És szerintem az sem árt, ha akad valami mondanivalója is az embernek.

Szabó Ildikó, a mindössze tizenöt esztendős ifjú gordonkás nem panaszkodhat. A szerencse vele van, hiszen a legmegfelelőbb helyre, muzsikus családba született, szorgalma egészen biztosan kivételes, másként nem tudná eljátszani a felvételen szereplő, technikailag cseppet sem egyszerű darabokat. Tehetség tekintetében sem panaszkodhat, de hogy lesz-e belőle Művész, nagy kezdőbetűvel írva, azt hiszem, ezt jelen pillanatban senki sem tudhatja biztosan, bár azért nagyjából már sejthető.

A lemezen szereplő művek többsége a csellisták igazi slágerdarabjai közé tartozik. Mindjárt az első, Rimszkij-Korszakov Dongója meggyőz bennünket Szabó Ildikó fergeteges technikájáról. És ez a helyzet később sem változik, az ifjú hölgy nagyszerű gordonkás. A virtuóz részek egyike sem fog ki rajta, futamai tisztán, pontosan szólnak, minden apró hang jól hallható, ritmikailag is minden tökéletes. Saint-Saëns Hattyúja pedig már a szívhez is tud szólni, igaz, nem mond semmi újat, de nem is kell, örülünk a jól ismert, kedves dallamnak, s ez elég is.

Számomra az első igazi zenei élményt Bartók Rapszódiája nyújtotta. Az ifjú művész beszélni, mesélni kezd hangszerével. Gyönyörű hangon, sok-sok érzéssel, hol lágyan, kislányos kedvességgel, hol energikusabban, már-már férfias hévvel, de sosem erőszakosan. Azt hiszem, ezt a művet tizenöt éves fejjel így előadni hatalmas teljesítmény.

Kodály Lírikus románca következik a korongon, meghatóan, könnyed természetességgel szól, majd Popper Tündértáncától eshet le az állunk. A továbbiakban még Csajkovszkij, Davidov, Dvořák, Cassadò, Schumann és Popper egy-egy művét hallgathatjuk meg.

Lénárt Ágota mindvégig kitűnő társa az ifjú csellistának. Kísérete rendkívül muzikális, alkalmazkodó, ugyanakkor rengeteget segít is.

A lemez végére érve már nem csupán arról vagyok meggyőzve, hogy Szabó Ildikó kivételesen ügyes és rendkívül muzikális hangszerjátékos, de arról is – és számomra ez a legnagyobb öröm –, hogy érzelmekkel és mondanivalóval is jócskán rendelkezik, s ráadásul ezeket hangszere segítségével képes ki is fejezni.
Kísérjük hát őt figyelemmel! Nem kizárt, hogy a szemünk láttára válik igazi Művész belőle.