Még egy kis szalonzene (A Hubay-össz 11. lemeze)

HUBAY JENŐ
Hegedű–zongora művek (11. lemez)

Six poèmes hongrois, Op.27
Cinq morceaux, Op.51
Trois poèmes d’après François Coppée, Op.56
Six nouveaux poèmes hongrois, Op.76
Poème d’automne – Herbststimmung
Arlequin – Scherzo, Op.81
Deux morceaux, Op.110

Szecsődi Ferenc – hegedű
Kassai István – zongora

Hungaroton
HCD 32581

Néhány hónapja volt szerencsém beszámolót írhatni a Szecsődi–Kassai kamarapáros által lemezre játszott Hubay-összkiadás akkor legújabb, azaz tizedik lemezéről. „Ezt a Hubay-lemezt végighallgatván azonban gondban vagyok. Méghozzá komoly gondban.” – írtam akkor, de ez a gond kellemes volt, hiszen arról szólt, hogy egy nem világsztár szerző hasonló műfajú darabjait nem világsztár előadók tolmácsolják, és ettől az még jó.

Most is gondban vagyok, ezúttal másfélében: a tizenegyedik CD korántsem makulátlan. A darabok sem annyira sikerültek – itt szó nincsen műfaji, vagy harmóniavilágbeli változatosságról, ellenben a lemezen lévő némelyik műben rejlő egyszerűséget nem a nemes jelzővel illetném... –, az interpretálás sem magával ragadó, mi több, néhány apróbb ritmikai és intonációs pontatlanságot is benne hagyott a zenei szerkesztő.

Amolyan róka fogta csuka helyzet ez: minden bizonnyal a darabok kevésbé magas színvonalú sikerültsége nem motiválta kellő mértékben az előadókat, akik aztán hagytak kiaknázatlan lehetőségeket a művekben, így azok még kevésbé lettek mutatósak, mint amilyenek egyáltalán voltak.

Hadd bocsátkozzak ismétlésbe, és fejezzem be azzal, amivel az előző lemezről írottakat kezdtem: „Mindig érdeklődéssel foglalkoztam nem elsővonalbeli zeneszerzők darabjaival. Azért nagyon tanulságos ez, mert ilyenkor derül ki, hogy voltaképpen mitől is nagyok az igazán nagyok.”

Tényleg tanulságos, tényleg kiderül.