Made in Hungary (Bartók-zongoraművek 5.)

BARTÓK: Zongoraművek (5)

Improvizációk magyar parasztdalok fölött
Tánc-szvit zongorára
Zongoraszonáta
Szabadban
Kilenc kis zongoradarab
Kis szvit

Kocsis Zoltán – zongora

Hungaroton
HCD 32528

Ha külhoni ismerősnek, netán Magyarországra látogató külföldi kollégának szándékoztam afféle „magyaros” ajándékot vásárolni, sosem jutottam túl a téliszalámin, a Tokajin vagy valamiféle paprikakészítményen. Egy világosabb pillanatomban megesett ugyan, hogy könyvet ajándékoztam, de CD-t soha. Csupáncsak nemzeti étkeket, rendre. Pedig volt idő, mikor kultúrembernek gondoltam magam, mégsem igen fordult meg a fejemben, hogy ne a harcedzett gyomrot kívánó magyar gasztronómia köréből keressek szuvenírt, hanem, mondjuk, egy igazi magyar hanglemezt válasszak erre a célra.

De vajon Liszt Ferencet be kell-e mutatni a nyugatiaknak, mint „original ungarisch”-t, avagy úgy kell-e bemutatni nekik? Avagy Bartók Béla zenekari, színpadi, vagy egynémely kamaraműve talán nem része-e az alaprepertoárnak idegenben is, akár itthon? Erkel-opera persze még szóba jöhetett volna, de amaz meg túlontúl szövevényes magyarázatokra szorulna alkalmasint. (Próbálták már egy franciának elmagyarázni, miről szól a Bánk bán?) Maradt a szalámi, a bor meg hasonlók.

Pedig, ha nem vetjük el helyből a fenti szerzőket azzal, hogy munkásságuk immár a külföld kultúrnemzetei előtt is jól ismertek, s fáradságot nem ismerve mélyére ásunk a szerteágazó életműveknek, bizony bőven találni olyan műcsoportokat, melyeket mint jellemzően magyar muzsikát, no de mégsem ezerszer hallott, unalomig játszott kompozíciókat ajánlhatunk. Hiszen bármennyire is gyakran műsorra vett mű a Mandarin-szvit, a Concerto vagy más Bartók-versenyművek a világ számos pontján, nem állítható, hogy a szerző zongoraművei éppen ilyen keresettek lennének a nagyvilágban. Holott nem kevésbé fontos vagy jelentős ópuszokról kell beszelnünk.

Bartók Béla úgynevezett zongorás évében, 1926-ban született a lemezen helyet kapott műsor gerince, a Zongoraszonáta, a Szabadban, illetve a Kilenc kis zongoradarab. Ezt kiegészítendő az 1920-es keltezésű Improvizációk magyar parasztdalok fölött, és a három évvel később zongoraátiratot kapott Táncszvit szerepel mellettük, a lemezt pedig a már jóval később, 1936-ban keletkezett Kis szvit zárja.
A felvételek is ugyanennyire szóródnak az időben – tudható, hogy a Bartók Új Sorozat szólózongora-kiadványihoz a korábban a Philips kiadásában megjelent, Kocsis Zoltán jegyezte összkiadást használja a jelenlegi kiadó, a Hungaroton. A ’26-os év termékei, valamint a Kis szvit 1996-ban kerültek lemezre, a Táncszvit három esztendővel utóbb, a műsort nyitó Improvizációk felvétele pedig közel három évtizeddel ezelőtt, 1980-ban készült, hamburgi és londoni helyszíneken. Ez az időbeli szórás azonban sem interpretációs, sem hangtechnikai téren nem heterogenizálja a lemezt, sőt, a szerencsés (keletkezési-időrendi) sorrendnek hála az nagyon is egységes képet mutat a művek különböző ihletettségét is figyelembe véve. Kocsis Bartók-felfogásában az (Improvizációk és a Táncszvit felvétele között) eltelt időben semmi lényeges változás nem érzékelhető, az a pregnancia, a koncentráció, kifejezőkészség, mely zongorázását jellemzi, nem csorbult, nem kopott az évekkel, s a jelen lemezen bemutatott művek esetében is maximálisan megvalósul.

Első hallásra a Táncszvit felvételét érdemesíteném mindenekelőtt a figyelemre, melyet a zenekari változat tekintetében is megérdemelt jelentékeny zongoradarabnak tartani. Kocsis zongorázásán is azt érzem: teljes értékű billentyűs munkaként, nem másodrendű zongoraletétként vezeti elő a darabot. Előadása – s ez érvényes lehet a lemez egészére is – néha érdesnek, mosolytalannak, máshol szokatlanul éles ritmikájúnak hat ugyan, de mindig szigorúan kontrollált és a végletekig kidolgozott.

A további hosszas méltatást pedig már csak azért is megspórolnám, hiszen a lemezek első (és második – a gyűjteményes kiadásban) megjelenésekor meglehetősen bőven tárgyalta ezeket a felvételeket a magyar és a nemzetközi kritikai diskurzus. Elegendő annyi, hogy e jól ismert felvételekkel, ezúttal a 28. kötettel bővül a Bartók Új Sorozat gyűjteménye.

Lassan körvonalazódik tehát egy olyan lemezsorozat, mely a téliszalámi, a Tokaji vagy a fűszerpaprika és más esélyes figyelmességek mellett ideális ajándéktárgy lehet, ha valami jellemzően nemzeti, ám a fentieknél mélyebb intellektuális tartalmat hordozó emléket ajándékoznánk egy külföldi ismerős számára. Valami igazi „made in Hungary”-t, amire büszkék vagyunk.