Legendary Performers

Legendary Performers - Wanda Landowska
J.S. Bach: Goldberg Variations
Partita No.2.
Two-Part & Three-Part Inventions
BMG GD 60919
RCA Victor Gold Seal

Már látom előre, ahogy a régi zene szerelmesei az e-mailhez nyúlnak, s tiltakozásuknak hangot, ill. biteket adva támadják e recenzió szerzőjét, hozzá nem értéssel, dilettantizmussal, rosszakarattal, prekoncepcióval és kitudja mi mindennel vádolva. A vádak egy része minden bizonnyal igaz. A prekoncepciót és a rosszakaratot leszámítva.

Hiszen e lemezt én választottam, és higgyék el, kellő alázattal és áhítattal helyeztem a lejátszóba. De a szomorú helyzet az, hogy nem igen tudok mit kezdeni a két CD-t megtöltő, 1946 és 1957 között készült csembaló felvételekkel. Értem én persze, hogy muzeális érték, korlelet, egy kiemelkedő fontosságú zenész-pedagógus vallomása az életről, halálról, zenéről. Tudom, hogy mit jelentett számára a Goldberg variációk. Tudom, hogy ő készítette el a mű első felvételét, s ez a mű jelentette számára az újrakezdést is, amikor 1941. decemberében, tulajdonképpen ismeretlenként kibérelte a new yorki Town Hall-t, hogy Bachhal mutasson példát emberségből, szépségből és harmóniából egy háborús időket élő Amerikának. Idős korára az RCA lemeztársaság stúdiót rendezett be lakeville-i otthonában. Itt készült a lemezen hallható felvételek fele. Ezt mind tudom, de mégis. Vagyis mégse. Arra egy percig sem számítottam, hogy varrógépkattogást fogok hallani kétszer 74 percben, de erre a sok, számomra felfoghatatlan lötyögésre, értelmezhetetlen agogikára sem voltam felkészülve. Távol álljon tőlem, hogy egy legenda emlékét sárba tiporjam, s tudom, hogy az én véleményemtől függetlenül sokan megveszik majd ezt a kiadványt. Én maradok a Glenn Gould felvételeknél.