\"Kilenc, kis Ferenc\" - Hubay Jenő: Darabok hegedűre és zongorára

HUBAY JENŐ: Darabok hegedűre és zongorára - IX
Magyar fantázia Op.1, I.Noktürn Op.42, Atair Op.47
Hegedűszóló \"A falu rossza\" című operából Op.50a
II.Noktürn Op.73, Holdsugár Op.86 No.1, Tündértánc, Op.86. No.2
Két darab Op 87, Romanze und Gitarre Op.108
VIEUXTEMPS-HUBAY: Lamento, Capriccio de concert Op.86. No.3

Szecsődi Ferenc – hegedű
Kassai István – zongora

Hungaroton Classic - 32389

Tudják mire utal a mondókának ez a sora? Hogy minden embernek, azaz a Föld legnagyobb csodájának kilenc hónapra van szüksége ahhoz, hogy megszülethessék.

Hát ekkora csodáról jelen esetben nincs szó. De elmondhatjuk, hogy megjelent a Hubay hegedű-zongora darabjait tartalmazó lemezsorozat kilencedik darabja.

A két előadó természetesen most is Szecsődi Ferenc és Kassai István, akik ezen a lemezen éppolyan lenyűgözőek, mint az eddigi nyolcon. Azon túl, hogy mindketten mesterien kezelik saját hangszerüket, most is tökéletes az együttjáték. Annak ellenére, hogy a zongoraszólam igen gyakran alárendelt szerepben van megírva a hegedűhöz képest, Kassai István soha nem süllyed a kísérői szerepkörbe. Még ezeken a helyeken is tevékeny részese a folyamatoknak.
Külön kiemelném még a két játékos hangszínét. Az általuk használt rendkívül tömör, átütő hang nagyon jól illik a cigányzenei alapokon nyugvó romantikus hegedűzenéhez.
A műfajnak ugyanis valamelyest stilizálódnia kellett, hogy alkalmassá váljék pódiumon való előadásra. Bármilyen virtuóz ugyanis egy cigányzenész, sok olyan elemet használ, amit nem tűr meg a komolyzene. Itt most nemcsak arra gondolok, hogy a futamokat a cigányprímással ellentétben egy előadóművésznek illik tisztán, minden hangot pregnánsan megszólaltatva lejátszani. Azt a rendkívül szívbe markoló hatást, amit a prímás tempóingadozásokkal, rengeteg glisszandóval és nem utolsó sorban színjátékkal ér el a hegedűművésznek más eszközökkel kell megjelenítenie. Ezt szolgálja a fent említett alaphangszín, amit Szecsődi Ferenc a vonó fogólap és láb között változtatott helyzetével szinesít tovább. Ebbe a kategóriába tartozik a zongorista pedálhasználata is. Bő hatásúnak kell lennie, de nem moshatja össze a harmóniákat, mert ez megengedhetetlen egy tanult zenésznél. Kassai István sűrűn váltott, un.egész pedáljai pontosan ezt a célt szolgálják.

Ezekre dolgokra különösen oda kell figyelni a kilencedik CD anyagánál. Hubay a szalonok elismert magyar játékosaként mindig improvizált \"magyar\" zenét is. Darabjainak egy része a leírt improvizációkból áll, más részüket természetesen rögtön papírra vetette. De bármelyik alkotói módszerrel keletkezett is a mű, jellemző módon megtalálhatóak benne a \"magyaros\", illetve az annak titulált elemek. Mostani darabok többsége nem improvizáció, ráadásul a romantika közkedvelt témáit jeleníti meg a kor jellegzetes műfajaiban. A noktürn, a szerenád, a fantázia szinte minden XVIII. századi szerző életművében helyet kap. A név – jelen esetben a műfaj – kötelez. S a két művész ennek a szép kötelességnek is tökéletesen eleget tesz.

Ezt a kilenc CD-t felvenni nagyon nagy munka lehetett. Mind a kilenc valószínűleg kevés ember polcán fog megjelenni. Talán a hegedűsök és a gyűjtök fogják elsősorban megvásárolni a teljes sorozatot. De egy-egy darabját nagyon ajánlom mindenkinek. Hiszen valamennyiünknek vannak olyan napjai, amikor a vilábgól ki lehet kergetni egy etalonnak számító Bach felvétellel, vagy egy tökéletes, ám végeérhetetlen romantikus szimfónia lenyűgöző előadásával. Akkor valami könnyebb kell, valami egyszerűen felfogható, csillogó zene.

S az üveg bor mellé a magyar mediterrán hangulathoz épp megfelelő lesz a kilenc lemez egyike.