Bejelentkezés Regisztráció

Hangszeres művek

Honnan, hova? (Perényi Miklós Vivaldi-lemeze)

2004-07-22 07:57:00 Széphegyi

\"Vivaldi: Vivaldi: Cello Concertos
Perényi Miklós - gordonka
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zenekara
Vez.: Simon Albert
Hungaroton HCD 32283

Nem fogok recenziót írni Perényi Miklós lemezéről.
Nem csak azért, mert ez a korong az 1976-ban rögzített és két évvel később - így is 26 éve - megjelent lakklemez újrakiadása, hanem mert egész egyszerűen méltatlan volna.

Inkább csak csendben elgondolkodnék azon - miközben újra meg újra végighallgatom ezt a megunhatatlan lemezt -, hogy miért jelenik meg ennyire kevés új felvétele Perényinek? A Hungaroton-jegyzékben összesen három (korábbi) CD-t találtam. Kettőt Kocsissal, egyet Várjon Dénessel készített. De egyiket sem \"tegnap\", s a rajtuk hallható művek is legfeljebb a magyar romantikáig nyúlnak vissza. Igaz, helyet kaptak rajta a francia impresszionisták legjobb cselló-zongora darabjai.

Persze badarság lenne azt követelem, hogy Vivaldi valamennyi (27) csellóversenyét rögzítse azonnal egy kiadó - hiszen jóból is megárt a sok -, pusztán kellemetlenül alulreprezentáltnak tartom Perényi diszkográfiai jelenlétét. Ráadásul éppen ezek, az archívumból kibányászott felvételek bizonyítják, hogy lehet ugyan, hogy ma mást értünk barokk csellózáson, mint anno, más magasságra hangoltatjuk csembalót, mint negyedszázada, de a lényeg semmit sem változott.

A csellózáshoz ugyanis még mindig a következők kellenek: igényes hang (megvan), biztos technika (adott), és hogy tudjuk, honnan hová tartanak a hangok. Ez utóbbi hiányában legfeljebb virtuóz, de üres előadásról beszélhetünk. Igaz, a nemzetközi siker könnyebben áll azoknak, akik csak ez utóbbival törődnek és ízlésüket a mindenkori megrendelők igénye szerint alakítják.

Perényi csellózásában éppen az a lenyűgöző, hogy mindig biztonságban érzi magát a hallgató. Úgy visz ismeretlen utakra, hogy az ember tudja, épségben fogunk megérkezni.
Amíg újabb kincsek kerülnek elő a raktár mélyéről, esetleg újabb felvételek készülnek, marad a hangverseny élménye. Az sem kevés. Sőt. De a koncertélmény elhalványodása után mit fogunk betenni az ásítozó CD-lejátszóba?






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.