Goode és Bach - ilyen sorrendben

Richard Goode
Bach Partitas Nos. 1, 3 & 6
Nonesuch - 7559-79698-2

Valamit csak kell tudnia annak a zongoristának, aki az első percekben jelentkező dühös grimasz után a CD végére egyfajta barátságos fejcsóválást tud kiváltani a hallgatóból. Richard Goode felvétele ráadásul ennél is tovább megy. Egészen odáig, hogy tovább részletezi, sőt, átszabja a Bachot zongorázókról korábban kialakított osztályozási rendszeremet.

Ugyebár vannak azok, akik a csembaló sajátosságaira hivatkozva nem merik felvállalni a \"zongorás\" dinamikát, viszont hangsúlyozás címén képesek minden ritmust kerékbe törni. Gyalázatosan hosszú a feketelista, inkább nem is idézek belőle, a kedves olvasó úgyis tudja, kire, kikre gondolok. Rájuk, akik egy gavotte-, vagy menüett-tételt olyan táncosokkal képzelnek el, akiknek nem egyforma hosszú a két lábuk...

Az a-moll Partita első tételét hallva úgy gondoltam, hogy Goode is ezt a névsort fogja gyarapítani, csak a tisztesség kedvéért hallgattam végig - legalábbis először. Másodszor már odafigyeltem, harmadszor és negyedszer a kíváncsiság kedvéért hallgattam, ötödször és hatodszor pedig - már nem is számolom.

Azt hiszem, Richard Goode számára közömbösek a csembaló adottságai, nem érdeklik a táncritmusok, de talán maga Bach sem. Belebújik a szövegbe, és megpróbál kezdeni vele valamit - a maga kedvére. Ő maga nyilvánvalóan élvezi, máskülönben nem dúdolna, énekelne annyit. \"Vokális teljesítménye\" alapján tehát Glenn Gouldra emlékeztet, de nála sokkal vehemensebb.

Hasonlítsam inkább Ton Koopmanhoz? Ahogyan néhány díszítés kipergetése helyett könyökből klasztereket csapkod, az tényleg a holland stílusa, de aztán mégsem. Koopman csak vehemens, Goode viszont gyakran erőszakos is. Lehengerlő, és nem csak átvitt értelemben az.

Nem is értem, mi tetszik benne, de sokadikra én is élvezem. Az biztos, hogy nem unalmas, és azt sem lehet ráfogni, hogy egyénieskedései öncélúak lennének. A nagyobb formákat felszabdaló, markáns hangsúlyai, vastag vonallal kihúzott szólamai a művek olyan részleteire hívják fel a figyelmemet, amelyek egynéhány szokványosabb előadásban esetleg rejtve maradnak. Mindenképpen érdemes meghallgatni, megismerni ezt a felfogást is, Goode lemeze nélkül szegényebb lenne a világ. De ha valaki \"a\" felvételt keresi, ha mondjuk tanításhoz, illusztrációképpen van szüksége egy reprezentatív CD-re, akkor jobban jár, ha ezt a kiadványt messzire elkerüli.

Goode leginkább egy Hyde Park-i szónokot juttat eszembe, egy önjelölt hittérítőt, kinek szemében az őrület lángja lobog. Mondandója nem feltétlenül igaz, de ő maga igéző.