Francia darabok klarinétra (Klenyán Csaba lemeze)

French Chamber Music with Clarinet
Tomasi, Bozza, Dubois művei
Klenyán Csaba - klarinét
Gyöngyössy Zoltán - fuvola
Cs. Nagy Ildikó - zongora
Hungaroton
HCD 32214

A klarinét későn alakult ki, a barokkban még csak archaikusabb formáját ismerték chalumeau néven, de basszetkürt nevű mélyebb változatára Mozart rögtön a zeneirodalom egyik legmegrendítőbb lassú tételét írta. (Most éppen egy tv-reklámban értelmezik alaposan félre.) Viszonylag népszerű tudott maradni akkor is, amikor énekhangon, zongorán, hegedűn és zenekaron kívül másra nem nagyon írtak a zeneszerzők. De igazi \"felszabadítása\" a huszadik században következett be, az összes többi hangszerével együtt. Klenyán Csaba lemezén tehát múlt századi művekből szerepel egy csokorra való.

Egészen pontosan azok közül is franciák által írottak, még pontosabban két francia és egy korzikai (Tomasi) származású szerző művei. Születési és halálozási dátumaik szinte évre pontosan fogják át a századot. Ketten közülük (Bozza és Dubois) önálló lemezt is kaptak már Klenyánnal a Hungarotonnál. Ez azt jelenti, hogy - legalábbis klarinétmuzsika terén - megkerülhetetlen szerzőkről van szó, bár a Brockhaus-Riemannban nem találtam a nevüket, és mindhárom lemezen ott a - szerintem nem feltétlenül - vevőcsalogató embléma: \"World premier recording.\"

A fent említett okból Tomasi a legtöbbet foglalkoztatott szerző ezen a CD-n. 1901-ben született, zeneszerzői érése tehát arra a korszakra esett, amikor Debussy hatása a legerősebb lehetett az új nemzedékre. Szerencsére ebből csak az első műben, a Bevezetés és táncban visszhangzik valami. A többi kompozíció (akár az övé, akár a többieké) abban az általános, múlt századi stílusban íródott, amely megpróbálja kerülni ugyan a korábbi korok eszközeit, de nem is igyekszik minden áron a legújabb, a legmodernebb, és más módon sem túlzottan egyedi lenni. Nincsenek tehát csattogások, hörgések, zenei hang nélküli fújtatások, még egy árva Flatterzunge sem hallik sehol - pedig Dubois \'95-ben hunyt el. Zenehallgató-barát zenék ezek, legyen az szólómű, duett fuvolával, vagy zongorakíséretes concerto.

Klenyán Csaba méltó örököse a nagy magyar klarinétos elődöknek, Kovács Bélának és Berkes Kálmánnak. Technikája, hangképzése kiváló, és a művek elég alapot adnak ahhoz is, hogy zenei képességeit is csillogtathassa. Cs. Nagy Ildikóval összeszokott kamarapartnerek, akár a Dubois-lemez okán is, és a háromtételes Attikai szonátában Gyöngyössy Zoltán szintén egyenrangú partnernek mutatkozik. A felvétel jó, bár valószínűleg igen kitűnő berendezés kell ahhoz, hogy a kissé közel mikrofonozott klarinét legmagasabb hangjai ne visítsanak.

Az egyetlen baj talán az, hogy ezek a művek így egyben, egy órában, többszöri meghallgatásra - ami a lemezek igazi értelme -, igazából csak klarinétosok számára lehetnek érdekesek, noha, mint említettem, az átlag zenebarát is találhat érdekes, értékes hallgatnivalót közöttük.