Ez is egy összkiadás (Liszt: Donizetti-operák átiratai és parafrázisai)

LISZT:
Donizetti Operatic Reminiscences and Transcriptions

William Wolfram – piano

Naxos
8.570137

A Naxos Liszt összes zongoraművét bemutató sorozata immáron 27. lemezéhez érkezett. Ezen éppen – merthogy több zongorista, köztük például Jandó Jenő felvételeiből áll össze a sorozat – William Wolfram, amerikai művész játékát hallgathatjuk. Habár kétségtelenül imponálóan tud zongorázni, azt több okból sem mondanám, hogy csodálhatjuk.

Egyrészt ez a lemez sem cáfolja azt a sajnálatos tendenciát, hogy az óceán túloldalán Liszt műveit játszva a zongoristák továbbra is csak az üres, csillogó virtuozitásig jutnak, tisztelet a kivételnek. E téren viszont mi nagyon elkényelmesedtünk, hiszen hazánkban tradicionálisan nagy kultusznak örvend a Doborjánban született komponista, és földrészünk is jól áll a Lszt-interpretátorok felhozatalát illetően, így aztán elég magasan van a mérce.

Másrészt maga a műsor sem ad okot a csodálatra, no nem a nehézsége, hanem egyformasága okán. Ha már Jandó neve szóba került, hadd tegyek egy kis kitérőt. A pontos dátumra nem emlékszem, de legalább húsz-huszonkét éve volt egy bérleti sorozata a Zeneakadémián, ahol eljátszotta Liszt összes magyar rapszódiáját. Négy vagy öt koncert lehetett, a darabok még véletlenül sem a számozásuk sorrendjében, hanem válogatás alapján hangzottak fel – nagyon helyesen, teszem hozzá.

Persze a hasonlat eleve sánta, ráadásul az koncert volt, ez pediglen CD, és a két műfaj nem összehasonlítható, hiszen az emberek ritkán szoktak lemezeket koncertszerűen hallgatni – ne adj isten, a műsor közepén még 20 perc szünetet is tartva.

De mégis. Ember legyen a talpán, aki ezeket a – valljuk be: nagyon egyforma – átdolgozásokat képes úgy megszólaltatni, hogy bő órán keresztül folyamatosan fenn tudja tartani hallgatóiban az intenzív odafigyelést, érdeklődést. Wolframnak nem is sikerült: briliánsan lejátssza a darabokat, de semmi több.

Félreértés ne essék, nem Liszt műveit akarom bántani, egyik (ha nem a) kedvenc szerzőm, bár annyiban ő is ludas lehet, hogy talán nem a legjobban választotta ki a Donizetti-oeuvre-ből a parafrázisok tárgyait. Nem beszélve arról, hogy egy hasonló műfajú, de eredetileg mondjuk Wagnerekből készült felvétel sokkal inkább le tud kötni.
Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy Liszt nem is azzal a céllal készítette opera-átdolgozásait, hogy egymás után felhangozzanak, tehát valahol a szándék is fals. Mindenesetre egyben meghallgatva biztosan élvezetesebb lenne a felvétel, ha a komponista más szerzők dallamait feldolgozó opuszaival vegyülhetnének a Donizetti-parafrázisok. Így ez a lemez valószínűleg nagyrészt a(z összkiadásokat) gyűjtők CD-tárát bővíti majd.