Egy pesszimista viszontagságai (Mozart-concertók / Harnoncourt)

MOZART:
Concerto for flute and harp, K299
Oboe Concerto, K134
Clarinet Concerto, K662

Robert Wolf – flute
Naoko Yoshino – harp
Hans-Peter Westermann – oboe
Wolfgang Meyer – basset clarinet

Concentus musicus Wien
Nikolaus Harnoncourt

Warner / Teldec
Das Alte Werk
2564-69855-6

Semmilyen előjellel nem szép dolog a beskatulyázás, de be kell vallanom, Harnoncourt neve már eleve minőséget jelent számomra. Eszembe sem jut, hogy a felvétel, melyen ő dirigál, esetleg nem elégíti ki az igényeimet, netán unalmas, vagy szürke lehet.
Éppen ezért volt döbbenetes élmény számomra, amikor a lemez hallgatásakor folyamatosan elkalandozó gondoltaimmal kellett hadakoznom, melyek nem találván semiféle kapaszkodót az auditív élményekben, önmagukba fordulva próbálták lekötni fölös energiáikat.
És ez így ment második, harmadik... sokadik alkalommal is.

Sem a Concentus musicus Wien jól ismert finomságai, sem Harnoncourt Mozarthoz olyan jól illő huncutságai nem akartak megszületni ezen a lemezen. Helyette valami szögletes, a gondos tempótartással, de minden fantáziát nélkülözve megszülető zene szólt a lemezjátszómból.

Aztán gyanakodni kezdtem.

Hogy talán mégsem az ördög sikeres beavatkozása rontotta le a felvételt, hanem a lejátszóapparátusommal van némi kis gond. Átmeneti élethelyzetem miatt ugyanis több más „luxusberendezésemet” – és ennek következtében a jó kedvemet is – nélkülözve egy ősidőkből itt ragadt hordozható készüléken próbáltam meg élvezni Harnoncourt-ék előadását.
Bár eddig nem igazán hittem a technika ilyen mértékű hatalmában, most mégis úgy döntöttem, elnapolom a lemez megfejtését kevésbé ínséges időkre.

És amikor ismét hozzájutottam a család legbonyolultabb lejátszóapparátusához, akkor megtörtént a várva várt csoda.
Az együttes és a szólisták korabeli hangszerei, vagy a korabeli alapján készített kópiái megteltek azzal a finom élettel, amitől Mozartot a zenetörténet egyik legnagyobb zsenijének tartjuk.

Végre nemcsak a gondos tempótartást hallhattam, hanem a darab tagolások következtében felszínre kerülő értelmezését is. Az ismételt helyek egy kalap alá kerültek, a harmóniai, dallami változások ellenben egytől egyig teret, helyet kaptak a metronómszám állandóságától függetlenül. Az eddig egyenesnek vélt hangokról kiderült, hogy mindegyiknek megvan az a sajátos íve, ami már a megszólaltatás pillanatában jelzi a hang hosszát, ezzel egy csapásra izgalmassá, élővé varázsolva a muzsikát.

A vonóskar már nem tűnt többé a vonó közepén babrálgató bornírt társaságnak, akik meg sem érdemlik a kezeik közt lévő Guarnerius és Ferdinando Alberti hangszereket, s a szólisták is kiléptek a korabeli hangszerek hiányosságaival kűzdő XXI századi játékos köntöséből.
Szóval, végre valóban ott voltunk a booklet által emlegett operai világban, ahol szöveg nélkül is rosszban sántikáló hősök, ártatlan szendék, mesebeli sárkányok, és az egzotikus kelet alakjai váltogatják egymást a hallgató fejében.

Na, akkor minden rendben – gondolhatják Önök –, helyreállt a lelki béke. Én azonban, a rendíthetetlen pesszimisták következetességével, egy újabb kétellyel lettem gazdagabb. Mert mi van, ha a mi kis családi lejátszónk (amely még mindig nagyon messze van az első osztályú kategóriától) is csak töredékét árulja el Harnoncourt mesterfogásainak?
S ahogy annakidején, egy felvétel készítésekor döbbenten láttam, hogy mennyit lehet javítani „stúdióilag” egy lemezen, most, ha lehet, még nagyobb döbbenettel tapasztalom, mennyit lehet rontani otthon, „házilag” egy CD hangzásminőségén.

És akkor jön a párom, aki „papírforma szerint”zenekedvelő mivolta ellenére sem rajong túlzottan Mozartért, és fejével a lejátszó felé bökve azt mondja: „De jó! Mi ez?”
És már tudom, hogy még ez a nekem jutott kis töredék is fantasztikus.
És ki tudja: lehet, hogy csak rossz passzban voltam az előző két hétben! Lehet, hogy nem is a lejátszóval volt a baj, csak nekem voltak épp csukva az antennáim az igazi humorra, s ezzel együtt természetesen Mozart kacérságaira is!

Lényeg a lényeg: ne hagyják magukat becsapni úgy, mint én először! Hallgassák meg ezt a lemezt, hangolódjanak az angyali ördöngősségek hullámhosszára, és találják meg benne az élvezetes, profi, csínytevésekben gazdag, jó előadást!