Brahms és barátai - Az Egri-Pertis-duó lemeze

Brahms és barátai
Művek és átiratok 2 zongorára és 4 kézre
Schubert, Brahms, Schumann művei
Duo Egri & Pertis
(Egri Mónika - Pertis Attila)
Hungaroton
HCD 32003

Biztos van valami oka annak, hogy a hosszabb ideig együtt dolgozó zongorista párosok közeli kapcsolatban állnak egymással. Az Alfons és Aloys Kontarsky, a Katia és Marielle Labeque testvérpáros, Ránki Dezső és Klukon Edit jut hirtelen eszembe, és mostanában egyre gyakrabban feltűnik az Egri-Pertis házaspár neve is.
(Úgy látszik a zongorista olyan magányos állatfajta, amely nehezen tűri fajtársai közeledését, hacsak nem áll rokoni kapcsolatban az illetővel.)
Meg maga a zongora is: pont azért válhatott a hangszerré, mert egy játékossal és két kézzel is majdnem minden megvalósítható rajta. Talán ezért is ritka az igazán nagy remekmű négy kézre.

Azért a tizenkilencedik század nagy zongorista-előadóművész zeneszerzői nem fukarkodtak kétzongorás vagy négykezes művekkel, a házimuzsikálásokat látták el így könnyebb játszanivalókkal, vagy zenekari műveket tettek nagyzenekar és nagy terem nélkül megismerhetővé.

Kissé pongyola a lemez címe, de nem azzal van gondom, hogy Schubert, aki majdnem harminc évvel Brahms Bécsbe érkezése előtt elhunyt, miért Brahms barátja (azt szépen megindokolja a kísérőfüzet szövegét is jegyző zongorista páros), hanem a művek elől hiányzó eredeti jelzővel.

Ha posztumusz is tehát, de a lemez Brahms barátjának nevezi Schubertet - és mi más lenne, mint baráti gesztus, a tizenhat kétkezes ländlert a (Schubert által eredetileg is négykézre írt) másik négyhez kapcsolva átírni és kiadni, és ez által is népszerűsíteni szerzőjüket. Schubert persze ezekben az egy percnél is rövidebb kis remekművekben is Schubert marad, és a zongorista páros ezekben a viszonylag egyszerű darabokban - nincs nagy hangkavalkád -rögtön a legjobb oldaláról tud bemutatkozni. Tökéletes összeszokottság, ritmikai elképzelésbeli együttjáték jellemzi őket.

A nagy alapművet a lemezen Brahms Változatok egy Schumann-témára című négykezes alkotása képviseli. Azt természetesen némi böngészés után tudjuk meg a füzetből, mikor, melyik fajta felállással találkozunk. (Azt meg végképp nem, ki, melyik szólamot játssza.) Itt már nagyobb formátumú zenei elképzelésekről kell a művészeknek számot adniuk, és egyúttal az együttgondolkodás és -játék magasabb szintjét kell elvárnunk, de természetesen itt sem csalódunk.

A kétzongorás művek Joachim egy operanyitányának (Henry IV.) feldolgozásával kezdődnek, itt a baráti szándék egészen nyilvánvaló: hallotta már valaki ezt a művet zenekarral azóta is? Egyébként ebben a formájában megérdemelten kapott helyet a lemezen.

Schumann-nak nem kellett a barátaitól várnia effajta gesztusokra, Hermann és Dorothea című nyitányát, valamint különleges (négy kürt, nagyzenekar) hangszerelésű Koncertstück című művét ő maga tette könnyebben hozzáférhetővé kétzongorás letétben.

Ma már - a Joachimét kivéve - nem nehéz ezeknek a műveknek eredetijét legalább hanglemezen meghallgatni. Az Egri-Pertis-duó mindenképpen önmagukban is érdemes meghallgatnivalókká teszi a lemez átiratait.