Beethoven-zongoraversenyek / BFZ, Richard Goode

BEETHOVEN:
Piano Concerto No.1 in C major, Op.15
Piano Concerto No.2 in B-flat major, Op.19
Piano Concerto No.3 in C minor, Op.37
Piano Concerto No.4 in G major, Op.58
Piano Concerto No.5 in E-flat major, Op.73 („Emperor”)

Richard Goode – piano
Budapest Festival Orchestra
Iván Fischer

Warner / Nonesuch
3 CD
7559-79928-3

Visszafogott elegancia – talán így jellemezhetnénk leginkább e kiadvány küllemét. A borító semleges színvilága, a belül látható három művészi fotó, s a pucéran kivillanó fémes lemezkorong valami egészen újat, modernet sejtet a háttérben. A lemez első taktusai viszont nem sok újdonsággal kecsegtetik a hallgatót. A vonósok nagy ívű legatói, s a nagyzenekari tuttik rögtön jelzik: bár minden hangon érződik korunk precizitása, a Fesztiválzenekar alapvetően megmaradt a múlt században már jól bevált beethoveni hangzás mellett.

A szólista is pontosan ezen az úton jár. Mindössze egy különbséget lehet találni Goode és a zenekar nyelvezete között. A vonósok folyékony legatóival ellentétben az amerikai zongoristánál minden hangnak van egy apró kis súlya, talán inkább úgy mondhatnánk: egy kis nyomatéka, ami nem engedi teljes egészében érvényre jutni a dallamot.

A zongoristákat általában a nagy legatókra képezik ki. Részben mert ez nem tartozik a hangszer legjobb tulajdonságai közé, részben pedig mert a ma legtöbbet játszott romantikus zongorairodalom leginkább erre a játékmódra épül. Beethovennél azonban végre fellélegezhetnek a pianisták, s szabadon engedve a kalapácsokat kiélvezhetik a zongora igazi arculatát.

Richard Goode egyik legnagyobb érdeme, hogy felvállalja Beethoven sajátságos hangzásvilágát, s néhány helytől eltekintve képes megszabadulni a hagyományos interpretációs szokásoktól. Hallani lehet a kalapácsok zajos érkezését, s csak ezzel együtt élvezhetjük Beethoven zenei elgondolásait.
Ettől azonban Goode játéka nem lesz olyan merészen új, mint Yungwook Yoo Beethoven-előadása. Az amerikai zongoraművész ifjú dél-koreai kollégájával ellentétben nem Mozart közeli rokonává teszi klasszikus hármas utolsó tagját. Ő inkább kívülálló filozoptert csinál Beethovenből, s így megőriz valamicskét abból, amit a romantika aggatott a zeneszerző jellemére.

Richard Goode megtalálta a zenei elképzelésén belül a legjobb billentésmódot, amit alkalmazhat Beethovenhez. A jobb pedál visszafogott használata és az életteli, parázsló ritmuskarakterek pedig a romantikus vonások mellett is stílusossá teszik játékát.

A vonósok és a zongorista dallamkezelésének eltérő mivolta egyáltalán nem borítja fel a versenyművek egységét. Mivel a két fél ritmuskezelése jól igazodik, stimmelnek a nagy irányvonalak, a dinamikai elképzelések, s a fúvós részleg is pazarul átveszi a szólista jól tagolt meneteit, ez a kis különbség csupán a vonós és billentyűs hangszerek eltérő jellegét domborítja ki, de nem rontja a produkció egységét.

Egyelőre a Beethoven-interpretációk meglehetősen színesek. Van, aki többet, van, aki kevesebbet vesz át a múlt század régizene terén történt felfedezéseiből, amikor Beethovent játszik. A Fesztiválzenekar és Richard Goode ezekből a felfedezésekből meglehetősen keveset érez magáénak. Beethoven-értelmezésüknek újdonságát inkább a romantikus játékmód modern megvalósítása okozza, semmint a klasszikus szerző stílusos előadása.