Balog József: Hungaricum

Balog József (zongora)
Hungaricum
\"Convention Budapest Classic\"

Úgy tudom, többek között a Műegyetemen is az a szokás, hogy a nagyobb vállalkozások már a tehetséges végzősök között tartanak rendszeres állásbörzéket. Minden sikeresnek ígérkező embert azonnal meg akarnak szerezni maguknak - és persze elhalászni a másik elől.

Valahogy a Zeneakadémián ez nem szokás. Mikor lesz egy szólistának önálló hanglemeze? Ha saját zsebből csinál magának. És hogy mikor szerződtetik nagyobb kiadók? Ki tudja, esetleg ha megnyer egy-két nagyobb versenyt - illetve akkor sem...

Ahhoz képest, hogy Balog József csak 2004-ben végzett a Zeneakadémián, máris elég tisztességes életrajzzal rendelkezik. Például nyert versenyeket, többek között a nemzetközi Bartók-Liszt-versenyt 2000-ben. Gondolom, ennek köszönhető jó néhány koncertmeghívás, és egy nagyon-nagyon óvatosnak tűnő debütálás hanglemezen. Auer Lipót hegedűátiratainak Hungaroton-felvételén működött közre Szalai Antal partnereként - a műfaj jellegzetességei miatt inkább kísérőjeként. Ez a műsor nyilvánvalóan értelmes és körültekintő döntés eredménye - a kiadó részéről, de fiatal muzsikusok tipikusan nem ilyen számokkal szeretnék magukat és képességeiket megmutatni a világnak.

Balog József szóló-hanglemezét Liszt-, Chopin- és Schubert-darabokból állította össze. Csupa ráadás, mondhatnám, ha nem lenne közöttük egy-két nagyobb szabású is. Mondhatni, ezeken már lehet oroszlánkörmöket mutogatni.

És Balog József mutogatja is rendesen. Annál sokkal jobb ez a lemez, hogy csendesen ne vegyünk róla tudomást, sőt annál is jobb, hogy szépen megdicsérjük. Van olyan jó, hogy a hibákat se hallgassuk el.

Úgy érzem a nagyszabású Faust-parafrázis nem véletlenül a lemez kezdő darabja. Balog József kedvence lehet, mindenesetre ez a legsokszínűbb és legösszetettebb feladat - és ez a legérettebb. Magabiztos, és nagyon \"erős\" előadás. Technikailag is felhőtlennek tűnik. Sokszor meghallgattam, és hogy tovább dicsérjem, biztos vagyok benne, hogy még ezután is sokszor meg fogom hallgatni, ez igazi nagybetűs zenélés. Így ahogy van, betehető a gyűjteménybe.

Igen érdekes a záródarab is. Már önmagában is jelez valamit, hogy valaki egyáltalán el meri játszani a második Magyar Rapszódiát. Túl sokan és sokszor adták már elő. A Faust-átirattal szemben ezt mindenki ismeri is. És Balog József tud róla újat mondani. Vannak részek, amelyek számomra teljesen meglepő, ugyanakkor teljesen érthető és elfogadható olvasatát nyújtják a műnek.

Feltűnik a szintén nagyon népszerű Schubert Standchen szinte kritikátlanul szélsőséges - hogy úgy mondjam -, \"geil\" romantikája is. Másodszorra rájövök, hogy rosszul hallottam - a darab ilyen. Balog József pedig ezt észrevette és merte így játszani.

Technikai problémát mindössze egy-két ponton vélek hallani. Talán a Funérailles viharosan és pontosan kezdődő oktávmenetei mosódnak össze kissé a második frázistól, és talán néhány kevésbé \"érett\", kevésbé szilárd részlet mutatja, hogy fiatal zongorista \"zsengéjét\" hallgatjuk.

Szóvá tehetném még a lemez meglehetősen nyers zongorahangját, de ez egyértelműen felvételi, talán mikrofonozási probléma.

Általában mit is gondoljunk erről a bemutatkozó lemezről?

A nagy kiadók, ahogy a versenygyőzelmekre, úgy erre sem fognak reagálni. Vannak hatalmas archívumaik legendás nagyságoktól, és általában szeretnek biztosra menni. Majd, ha minden szempontból kikezdhetetlen lesz a produkció...

Nem baj, azt hiszem, Balog Józsefnek még rengeteg lehetősége lesz. A hallottak alapján úgy vélem, hogy élőben - különösen intimebb környezetben - már most képes igazi, nagy koncertélményt nyújtani. Nagyon megfontoltan kell alakítania a repertoárját, okosan kell koncertműsort összeállítani - és türelmesnek lenni.

Őszintén kívánok neki sok sikert, sokszor fogunk még találkozni.