Báli jelenetek duplazongorán (Massenet, Franck / Egri & Pertis)

Báli jelenetek
MASSENET: Scénes de bal (Souvenirs de Pesth), Op.17
Année Passée
FRANCK: Prélude, fugue et variation, Op.18
Duo pour piano á quatre mains sur le God save the King, Op.4

Egri Mónika, Pertis Attila – zongora

Hungaroton
HCD 32444

105 éves a Pleyel duplazongora, ez a lemez tulajdonképpen tehát historikus, autentikus hangszeren előadott zenei anyagot tartalmaz, ott is egy kis logo a füzetkéjén, amiből megtudhatjuk, a felfedezések kiadójának kiadványával állunk szemben. Felfedezés maga a hangszer, amelyből mindössze csak ötven készült, és felfedezések a művek is. Az Egri & Pertis Duó évek óta elkötelezetten folytatja ismert, kevéssé, vagy egyáltalán nem ismert kétzongorás művek kutatását, és a nagyközönség elé tárását. Egy interjúban elárulták, nemrégiben a Washingtoni Kongresszusi Könyvtárban akkora anyagot gyűjtöttek, amelynek feldolgozása, előadása több évtizedig is eltarthat.

Különösen jó eszköz ehhez a duplazongora, amelynek van bizonyos reklámértéke is, de tényleg szépen, kissé valóban archaikusan szól, az igazi lényeg azonban az, hogy a két hangszer egy testben olyan egységes hangzást biztosít, amely tovább homogenizálja az amúgy is összeszokott páros zenei világát. Ami tényleg alapvető szükséglet, ha a néha kissé szét-szóló kétzongorás előadásokra gondolunk.

Massenet leginkább két-három operája révén ismert manapság, pedig annakidején megnyerte a párizsi Conservatoire zongoraversenyét. Római ösztöndíjas évei idején ismerkedett meg Liszttel, sőt Magyarországra is ellátogatott. Ennek emléke az 1865-ben keletkezett Báli jelenetek. A hét tétel magyaros stílusjegyeket nem mutat, a három tánc leginkább Chopin keringőinek hatását tükrözi, az ezeket körülvevő négy hangulatos karakterdarab tud meglepetést okozni valódi újdonságnak ható szépségeivel, amelyekre az előadópáros hatásosan hívja fel a figyelmet, különösen akkor, amikor a Séta a holdfényben, vagy az Érzelmes beszélgetés című tételek egyébként zeneileg is értékesebbnek tűnő, álmodozó hangvételét kell megjeleníteni.

Massenet-nak a másik ciklusban még több lehetősége adódott ilyenfajta melankolikus, elgondolkodtató, rövid karakterdarabok írására. Az elmúlt év 1897-es keltezésű, az impresszionisztikus stílus itt már alapvetően jellemző zenei beszédmód. Talán egy-két tétel kivételével a kétzongorás letét értelme kérdőjelezhető meg, ennyi mondanivalót tulajdonképpen egy zongorán is bőven elő lehet adni. De itt is szép a Kalászok tánca, vagy az Elsárgult levelek, és még néhány a tizenkét (évszakonként három-három) tétel közül. Hatásos az ujjongás a Húsvétban, itt valóban két zongorára való zenét hallunk.

Két zongorát egy testben. De a Pleyel zongorának nem csak az az erénye, hogy egységesebben tud szólni két külön testű zongoránál, hanem – lévén historikus hangszer – olyan egyéni hangzásvilággal bír ettől függetlenül is, amely a modernebb instrumentumokból valahol eltűnt már. És amely különösen jól illik ezekhez a darabokhoz.

Franckéihoz is – az orgonadarabként inkább ismert Prelúdium, fúga és variáció valóban két zongorát, de egy hangszert kíván, ha már nem orgonán szólal meg. És így sem hagy hiányérzetet maga után. Itt már egy jóval figyelemreméltóbb zenei világba lépünk be, amelyet ismételten csak erősít a különlegesen szép zongorahang, a hozzá méltó kifejező játékkal kiegészítve.

Az angol himnuszra írt korai variáció szabad improvizáció lejegyzett változatának tűnik, és nem egyszerűen a „téma variációkkal” formát követi. Liszt parafrázisainak szellemében íródott, Chopinre való utalásokkal is – a Forradalmi etűd kis motívuma konkrétan is megjelenik, ez nyilván azt a kissé visszásnak tűnő helyzetet igyekszik oldani, hogy egy szabad művész felmagasztalja az akkori világ leghatalmasabb birodalmának, elnyomó hatalmának egyik legerősebben ható jelképét. Itt már valódi virtuozitás is megkívántatik a játékosoktól, amit a zongorista páros természetesen szintén kiválóan old meg.

Hangulatos, érdekesség-értékén túl is hallgatható lemez.