Az ő Vivaldi-projektje (Sol Gabetta: Il Progetto Vivaldi)

Il Progetto Vivaldi

Sol Gabetta – cello
Sonatori de la Gioiosa Marca

Sony
88697131692

Barátaim már kívülről fújják, oly sokszor mondogattam nekik: nyugdíjasként csak Corellit és Vivaldit fogok hallgatni. Ez lesz az én Vivaldi (+Corelli) projektem. Erre most, még bőven nyugdíj előtt, Szerkesztő Úr kezem nyomott egy lemezt, mely – Corellit elhagyva – szinte szó szerint ugyanezt a címet viseli. Úgy tűnik, más is erre a döntésre jutott.

A lemezen egy csinos, harminc alatti hölgy, Sol Gabetta igazán ideális körülmények között valósítja meg a maga projektjét. Van egy gyönyörű hangú, 1759-es Guadagninije, amelyik alig tizennyolc esztendővel a mester halála után készült. A felvétel helyszíne a trevisói San Vigilio-templom, mely jócskán állt már Vivaldi idejében. A „kísérőzenekar”, a Sonatori de la Gioiosa Marca pedig egészen fantasztikus partner. Az idézőjel a kis létszám miatt van, a lantossal és csembalistával együtt is csak mindössze heten vannak, közöttük a magyar fülnek ingerlően ismerős Judit Foldes, aki az egyszemélyes brácsaszólam gazdája.

Amikor a hazai régizenei felvételek előkerülnek (legyen szó a zene bármely ágáról), a legfőbb probléma szinte mindig a torz hangzásarányokból indul ki. S lám, a kevesebb mennyivel több. A finom, áttetsző hangzás sokkal erőteljesebbnek hat, mint sok jó nevű nagyzenekar hasonszőrű próbálkozása. Ezek heten ugyanazt az iskolát végezték, ugyanazt gondolják a dallamokról, a kíséretről, a vonókezelésről, a díszítésekről és főleg Vivaldiról, hogy csak a gondok másutt legfőbb találkozási pontjait említsem.

A CD-n két hegedűverseny (RV 356, illetve A négy évszak – A tél) átirata, valamint öt csellóverseny (RV 401., 410., 413., 418. és 424.) hallható. A zenekari hangzás, mint már jeleztem, beleköthetetlenül jó. A lemez tehát Sol Gabettán áll vagy bukik.

Az ifjú argentin hölgy meglepő módon épp a (gordonkával) szinte lejátszhatatlanul nehéz hegedűversenyek gyors tételeiben teljesít legmeggyőzőbben. Virtuózan száguld a futamokban, s mégis minden hang a helyén. Ugyan a „Tél” nekem továbbra is hegedűn szólal meg ideálisan, de lehet, hogy csak túl sokat hallottam már így, s a hiba bennem van.

A probléma számomra a csellóversenyek lassú tételeinél jelenik meg. Gabetta egyszerűen nem tudja teljesen kitölteni a teret. Persze annál sokkal jobb zenész, hogy a dallamok összezuhanjanak, de az a mélység, amit a legnagyobbaknál megszokhattunk, nos, az többnyire hiányzik. Talán túl fiatal még ehhez, de szerintem ez nem feltétlenül korfüggő. Tanítanivaló (persze negatív értelemben), ahogy a c-moll versenymű Adagio tételén elakad. Megszólal a dallam, visz is valahova, de Gabetta nem tudja fenntartani a figyelmet, újrakezdi hát, s majd újra elakad.

Sol Gabetta technikailag mindent tud a hangszeréről, amit tudni lehet. Én a nagyszerű teljesítmények mögül az elmélyültséget hiányolom ezeken a Vivaldi-felvételeken.
A lemez amúgy nagyszerű, örömmel teszem félre nyugdíjas napjaimra.