A ravatalozóból - Grigory Sokolov Chopin-lemeze

Fryderyk Chopin: 24 Preludes
Grigory Sokolov
Opus 111 30336

Az 1950-ben Szentpétervárott született Grigory Sokolov (mivel gyakorlatilag nem él hazájában, maradjunk a lemezeken olvasható névhasználatnál) csodagyerekként indult, mint oly sok más zongoravirtuóz. Tizenkét évesen már koncertezik, tizenhat éves korában megnyeri a Csajkovszkij-versenyt. Minden adott tehát a világkarrierhez.

És Sokolov mégis más utat járt. Nem lesz dédelgetett kedvenc, nem lesz világsztár, interjút nem ad, és fényképezni is csak kitüntetett alkalmakkor engedi magát. Lemezt, ha készít egyáltalán, az szinte mindig koncerten engedi; Richterhez hasonlóan, Sokolov is utálja a steril stúdiót. És mint nagy elődje, Sokolov sem kapkodja el az életét, művészetét; felvételei elkészültük után sokáig várnak, pihennek-érnek valahol. A Die Kunst der Fuge például 1982-ben készült, de csak a kilencvenes években jelent meg CD-n.

És mint Richtert, őt is csak későn éri el a világhír, nagyjából az ötvenes évei kezdetén.

És Richterhez hasonlít egyebekben is. Játéka kockázat nélkül nevezhető démonikusnak, súlyos introvertáltsága, mi több: depressziós hajlama a legmélyebb interpretációkat szakítja ki belőle; minden hangja meggondolt, minden üteme megformált. A koncentráltság olyan fokán áll játéka, mely a mai felületes korszakban egészen megdöbbentő. Virtuozitása határtalan, zongorahangja, billentéskultúrája a legnagyobb távlatokat nyitja meg a hallgató előtt. Ha kell magányos sirató, ha kell száztagú zenekarként zeng, pianója a még éppen hallható határán didereg, háromszoros fortéjától viszont lehullanak a csillárok - a pedál(ok) fenomenális használatának magasrendű példái ezek. Sokolov ennek ellenére nagyon távol áll a külsőségek keresésétől. Hajmeresztő zongoratudását mindig és kizárólag a kifejezés szolgálatában állítja. Egy kritikusa azt írta, vele a kívülről fújt, ezerszer hallott darabok is úgy hangzanak, mintha tegnap írták volna őket.

Ez a túlzásnak ható megállapítás, fényes igazság, ha meghallgatjuk az agyonjátszott Chopin 24 prelűdről készült lemezét, mely az 1990. június 17-én Párizsban adott koncertet rögzíti. Sokolov legelőször is az egységet keresi ebben a sorozatban. Hiszen világos, hogy noha az egyes művek a kvintkör szerint sorakoznak egymás után, ez önmagában még nem teremtene homogeneitást. És zavaró lehet az is, hogy Chopin élete legkülönfélébb szakaszaiban írta őket. Ám a legtöbb Mallorcán keletkezett, 1839-ben, érdekes, hogy a legelső, C-dúr darabot is - mintegy visszatekintésként - itt vetette papírra az ekkor már halálos beteg zeneszerző. És Sokolov tévedhetetlenül nyúl a teremtő egységhez, a halált állítja előadása középpontjába. A ciklust két nagy fejezetre tagolja. Az első, a hatodik etűdig tart; ez után mintegy félperces szünetet tart, hogy belevágjon a hetedik, a-moll Andantinóba, mely ekként visszatekintés és egy újkezdet hírnöke. A második szakasz a tizenötödik, híres Desz-dúr, úgynevezett \"Esőcsepp\" prelűddel zárul. A mozgó orgonapont, a sorsszerű \"asz\", csak először esőcsepp, a félelmetesen mély enharmonikus átértelmezés során aztán giszként zeng az etűd második részében, és ekkor már egyértelműen lélekharangként zúgatja fülünkbe Sokolov. És hirtelen csodás belső rím keletkezik, eszünkbe jut a hatodik prelűdben a felső szólamban fellépő \"h\" mozgó orgonapont; és ekkor döbbenünk rá, hogy ebben az előadásban már itt bejelentette korlátlan uralmát a legyőzhetetlen halál.

Azt gondolnánk első hallásra, hogy Sokolov önkényesen értelmezi a darabot. Ám ha kottával hallgatjuk, megdöbbenünk, mennyire szoros olvasat ez: egyetlen hely kivételével (az első prelűd \"agitato\" feliratát Sokolov erősen enyhíti), minden előírást a lehető legszigorúbban figyelembe vesz. Még a pedálra vonatkozó utasításokat is betartja, és ez is Richter szelleméből ered, aki azt mondta, a legfontosabb követelmény, hogy híven követni kell a szerző utasításait.

Alapvető felvétel, rohanjon mindenki megvenni. De sajnos, Sokolov lemezeit (elvonultságára jellemző, hogy egy kis párizsi cég, az Opus 111 adja ki őket) nem lehet kapni nálunk; magam a Zeneakadémián áruló hölgyek kedvessége révén jutottam hozzá. De áprilisban (tavalyi döbbenetes hatású koncertje után) Sokolov ismét játszik Budapesten. Azt beszélik, addigra felvételei is kaphatóak lesznek. Úgy legyen!