Bejelentkezés Regisztráció

Hangszeres művek

A fuvolás király („Nagy” Frigyes, porosz király hét fuvolaszonátája)

2012-02-07 09:00:00 Johanna

„Nagy” Frigyes, porosz király hét fuvolaszonátája Seven Flute Sonatas by King Frederic „The Great” of Prussia

Mary Oleskiewicz – transverse flute
Balázs Máté – violoncello
David Schulenberg – fortepiano

Hungaroton
HCD 32698

*

Frigyes Vilmos, porosz király fiát, Frigyes herceget már apró gyerekkorától fogva katonás fegyelemre, igazi államférfiúi életmódra igyekezett nevelni. Ennek érdekében tehát eltiltotta az opera, a táncos mulatságok látogatásától, a latin nyelvtől és az ókori tudományoktól is. Mivel a herceg zenei tehetsége, a művészetek, a filozófia, a nyelvek iránti érdeklődése igen hamar megmutatkozott, egyiküknek sem lehetett könnyű a kettejük közt feszülő ellentét elviselése.

Szerencsére a legtöbb gyermeknek két szülője van, az apai szigort olykor sikerrel ellensúlyozhatja egy odafigyelő, segítőkész anya ügyes közbenjárása. Frigyes édesanyja, Zsófia királyné lelkesen támogatta fia művészeti nevelését. Ennek köszönhető, hogy a herceg mégiscsak igen korán, már hétévesen megkezdhette zenei tanulmányait. Első tanára a berlini székesegyház orgonistája, Gottlieb Hayne volt.

Frigyes herceg felnőttként lelkesen támogatta a művészeteket. Berlinben operaházat építtetett, zenekart alapított, neves francia és olasz muzsikusokat szerződtetett, ugyanakkor fontosnak tartotta a német zene fejlődését is. Saját zenei tanulmányait is igen komolyan vette. Fuvola- és zeneszerzésórákat vett Johann Joachim Quanztól, de tanára volt Carl Heinrich Graun és Friedrich Agricola is. 1738-ban meghívta udvarába Carl Philip Emmanuel Bachot, akit saját kísérőjeként alkalmazott. 1740-ben Frigyes trónra lépett. Az apai szigornak – és persze a tehetségének is – köszönhetően királynak is igen eredményes volt Az uralkodást hivatásnak tekintette, s jelentős reformokat hajtott végre, vezetése alatt az ország nagyhatalommá lépett elő.

Zeneszeretetét és a zenei élet lelkes támogatására való hajlandóságát szerencsére az uralkodás sem változtatta meg. 1742-ben megnyílt a Berlini Operaház, ahol hetente öt előadást tartottak. Frigyes nagyra becsülte és szerette muzsikusait. Egyik nagy vágya volt, hogy J. S. Bach egyszer meglátogassa őt. A várva várt esemény 1747-ben következett be. Bach kipróbálta a Frigyes kastélyának termeiben található összes Silbermann-féle fortepianót és állítólag nagyon elégedett volt velük. Ekkor történt a híres improvizációsorozat a király által megadott fúgatémákra. Bach, miután visszatért Lipcsébe, gondosan kidolgozta az egyik ilyen témát, s rendkívül udvarias levél kíséretében elküldte a királynak. A mű a Musikalisches Opfer címet kapta.

Frigyes állítólag életvitelszerűen fuvolázott. Minden nap többször elővette a hangszert, skálázott, különféle technikai gyakorlatokat végzett. Kortársai feljegyzései szerint messze meghaladta az amatőr fuvolajátékos szintjét. Quantz állítása szerint a király éppoly jól játszott, mint ő maga. Igen jó kondíciójának jeleként tekinthetjük, hogy az esténként rendezett koncerteken három, négy, de néha akár hat fuvolaversenyt is képes volt eljátszani.

A Hungaroton új lemezén hét fuvolaszonátát hallhatunk. A felvétel Nagy Frigyes kedvenc tartózkodási helyén, a Sanssouci palotában készült.

Mary Oleskiewicz nem ismeretlen a magyar zenehallgatók számára. Jelen felvétele már a harmadik a sorban, amelyen a barokk korszak eddig ismeretlen, vagy kevéssé ismert műveit játssza. Két Quantz-lemeze után most az egyik, vagy talán a legnagyobbnak mondható Quantz-tanítvány művei kerültek korongra. És azt kell mondanom, nagyon helyesen.

Nagy Frigyes darabjai megérdemlik, hogy megismerkedjünk velük. Oleskiewicz így ír a lemez kísérőfüzetében: „Frigyest kimagasló zenei képzelőerő jellemezte, és komponistaként figyelemre méltó képességeket fejlesztett ki.[…] „A fuvola–continuó szonáták a lassú–gyors–gyors tételrend típusát követik, minden tétel azonos hangnemben íródott. Ez a forma Frigyes uralkodása idején vált általánossá Berlinben, és megtalálható Quantz, Philip Emanuel Bach, Franz Benda, a Graun fivérek és más berlini udvari komponista fuvolaszonátáinak döntő többségében. Frigyes lassú nyitótételei líraiak, tematikájuk beszédszerű, gyakran díszítettek és visszatérő elemként rövid kadenciát tartalmaznak közvetlenül a végső zárlat előtt. Négy szonáta nyitó tétele hangszeres recitativót tartalmaz…”.

A szonáták hallgatása közben az tűnt fel legelőször, hogy Nagy Frigyesnek rengeteg a mondanivalója. Nem állítom, hogy minden tétel egyaránt zseniális, de azt kijelenthetem, hogy sok közülük igen figyelemreméltó, magával ragadó alkotás. Különösen a nyitótételek izgalmasak, a gyors tételek pedig igen virtuózak, ami természetesen azt is jelzi, hogy a király kiváló fuvolista lehetett.

Mary Oleskiewicz technikai tudásáról már szóltunk korábbi lemezeinek kapcsán is. A véleményem most is változatlan, a fiatal művésznő nagyszerű technikával rendelkezik, és a kisujjában van a barokk zene előadásmódja. Ugyanakkor fogékony a zeneszerző mondanivalójára is, a lassú tételeket nagyon elmélyülten, érzékenyen játssza.
Hangszere – mely Nagy Frigyes egyik Quantz által készített fafuvolájának hű másolata – kifejezetten mély, 385-ös hangolású, ezáltal a hangja igen különleges, Quantz szerint az alt énekhanghoz hasonlatos.

A fortepianón játszó David Schulenberg rendkívül megbízható alapot szolgáltat, ennél sokkal többet azonban nem tudok róla elmondani, mert a cselló kissé uralja a continuo szólamot, s a fortepiano hangja szinte alig hallható. Máté Balázs egyébként a tőle megszokott könnyed pontossággal, gyönyörű hangon csellózik.
A felvétel igazi különlegesség, egy óriási uralkodó egyáltalán nem elhanyagolható kompozíciói korhű, értő előadásban.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.