Verdi és a haramiák (Ernani a Scalából)

VERDI: Ernani
Domingo, Freni, Bruson, Gyaurov
Vez.: Ricardo Muti
DVD Warner - 745099921323

Könnyű a taljánoknak! Az 1982-ben a világ akkori vezető Verdi-interpretátorai közül négyen is helyet kaphattak Luca Ronconi és a milánói Scala évadnyitó produkciójában. Ha most azt gondolják, hogy a csillagászati gázsik nyilván elvitték a pénzt a látványos színrevitel elől, akkor tévednek. A díszletek, jelmezek a végtelenségig kifinomodott ízléssel kidolgozott hátteret biztosítottak az előadáshoz. Ahhoz az Ernanihoz, mely nem éppen a cselekményszövés magasiskolája, s ahol a statikus tömegjelenetek szívesen vegyülnek statikus áriákkal, duettekkel stb.

Az előadás nem is tesz különösebb kísérletet arra, hogy a lefúrtlábú énekeseket kimozdítsa a számukra legelőnyösebb akusztikai térből, megelégszik a konvencionális szereplőmozgatással. Ez egyrészről érthető, hiszen a Scala színpada szinte minden jelenetben zsúfolásig megtelik haramiákkal és egyéb szerzetekkel – tehát hova is mászkálhatna az a szerencsétlen főszereplő? –, másrészről a rendező bízhatott abban, hogy a méregdrága jegyeket megvásárló boldog kiválasztottak sokkal inkább kíváncsiak a világsztárokra, mint magára a darabra. Ebbéli nézetükkel tulajdonképpen egyet is kell értenem, hiszen jómagam is az előadói gárda alapján választottam ki pont ezt a DVD-t.

Mielőtt kiveséznénk az énekeseket, meg kell jegyeznem, hogy egy operavideó/DVD hangminőség szempontjából soha nem veheti fel a versenyt egy stúdióban készült felvétellel. Megnyerjük viszont a látvány, a színpadi cselekvés/cselekmény nyújtotta pluszokat. Magát a játszó tér látványát, az énekesek gesztusait, mimikáját. Nos, ilyen szempontból kicsit csalódás ez az egyébként nagyon is látványos előadás.

A nyitó (tömeg)jelenetben Domingo hangja sokszor háttérbe szorul, távolivá, erőtlenné válik. A jobban bemikrofonozható jelenetben viszont kemény, feszült. Ez alól persze vannak kivételek, de koránt sem olyan nagy számban, mint azt szeretnénk. Ilyen, az egész előadás egyik legszebb pillanata a második felvonás Ah, morir potessi adesso kezdetű Elvira-Ernani-kettős.

A másik csalódás a bolgár basszista, a Scala régi-régi vendégművésze, Nyikolaj Gyaurov hangja. Vagy rossz napja volt a felvétel idején, vagy csak egyszerűen túl magas neki a szerep, de tény, hogy hangja a felső lágéban folyamatosan kapar, kellemetlen mellékzöngékkel van teli. Szerepét (de Silva) a megszokott, konvencionális stílusban hozza, jobb pillanataiban még némi érzelmi hullámzás is fellelhető játékában.

Don Carlos spanyol király jelentőségteljes alakjához kiváló választás volt Renato Bruson. Különösebb lélekábrázolás tőle sem telik, de játéka, hangja meggyőző.
A legegyértelműbb Freni alakítása. Mirella Freni pontosan húsz évvel korábban éppen itt, a Scalában, a Zeffirelli és Karajan fémjelezte Bohéméletben vált minden operaszínpadok abszolút sztárjává. Hangja ezen a felvételen is gyöngyöző, könnyed, játéka hihetővé teszi Donna Elvira kissé papírszagú figuráját.

A karmesteri dobogón álló Muti széptónusú és egységes hangzást csal ki zenekarából, de az apróbb színpadi zökkenőkkel ő sem tud mit kezdeni. A legtöbb pontatlanság a kórus részéről tapasztalható. Szinte nincs olyan jelenetük, ahol makulátlan lenne az együtténeklés.

A videóváltozat rendezője, az opera(film)produkciókból ismert Preben Montell nem sok segítséget ad a nézőknek. Szinte mindvégig kistotálokat mutat, amitől folyamatos bizonytalanságba kerül a tévénéző, milyen térben, kiket is lát tulajdonképpen. Soha nem mutatja be a teljes színpadot, csak annak egy-egy exponált szegletét, s mivel a díszlet meglehetősen bonyolult, többszintű, előfordul, hogy az énekes mögött derékban „vágott” szereplőket látunk.

Ez egyébként a díszlet, illetve a rendezés problémája is, hogy a nagyon beépített színpadon csak úgy tudnak ennyi embert mozgatni, ha azok egy része mindenféle süllyesztőből bukkan ki. A tradicionális videózás kevés igazi premier plánt használ, s ha ezek egyike-másika pont Bruson izzadságtól csatakos arcára téved, bizony nem is igen hiányolja többet az ember. Összességében szép előadást láthatunk, de a nagy katarzis ezúttal - a világsztár-parádé ellenére – elmaradt.