\"Sohasem illett bele a hangom valamilyen meghatározott kategóriába.\"(The Art of Dietrich Fischer-Dieskau)

The Art of Dietrich Fischer-Dieskau
Mozart, Puccini, Strauss, Reimann, Beethoven, Schubert, Schumann, Mahler
Dietrich Fischer-Dieskau - bariton
Universal / DG 2DVD 00440 073 4050

Hogy mely operákból szerepelnek részletek az első DVD-n, és milyen dalok a másodikon, azt nyilván az szabta meg, melyekről maradtak filmfelvételek, másrészt az is igaz, nyilván azok kerültek a tévéproducerek, rendezők látókörébe, amelyekben Fischer-Dieskau még saját magához képest is nagyszerűt, egyedi jelentőségűt alkotott.

Pontosan azt tudhatjuk meg tehát abból a bizonyos - szörnyű angolsággal feliratozott - interjúból, hogy miért pont ezeket a részleteket választották ki a művész operai repertoárjából. Egy részlet a Figaróból, amelyben a Gróf szerepét énekli Ponelle rendezésében, az első helyen, természetes választás. Az itt szereplő jelenetekben megcsodálhatjuk színészi játékát, amely mimikában egyenrangú bármelyik prózai színházi társáéval, és amelyet Ponelle maximálisan ki is használ közeli felvételekkel, még tovább is árnyalva a képet úgy, hogy közben a zeneileg más körben mozgó szereplők a háttérben életlenül, elmosódva látszanak. És komikusi énje is ki-kibukik itt - amelyet, mint mondja, első szerepeiben fel kellett benne fedezni és kifejleszteni -, miközben, olykor-olykor bölcs mosollyal, mintha ő irányítaná a játékot.

A Don Giovanni - németül - azért kerülhetett ide fekete-fehér filmen hatvankettőből, mert Fricsay vezényel, aki - mint mondja - a két ember egyike, akivel úgy érezte magát a színpadon, mint Ábrahám kebelén, vagyis tökéletes biztonságban. Nem kellett lepillantania, az árokból pontosan jövő zenére teljesen ráhagyatkozhatott. Itt alakításában a hódító sármőr figurája domborodik ki, kár, hogy a drámai jelenetekből itt nincs, vagy nem is maradt részlet.

A drámát A köpeny naturális - talán valódi - környezetben, rakparton, hajón felvett részletében kapjuk meg, ahol tanúi lehetünk annak, hogy Dieskau nem csak mélyíteni tudja hangját, súlyosítani is, abszolút mértékben a figura karakteréhez igazítva.

De kitérve arra, amit a címként idézett mondat környezetében mondott: milyen hangja is van neki? Egyéni színezetű, enyhén nazális; azonnal felismerhető a dieskaui lírai bariton, amelyet hallatlan intelligenciával a legvégsőkig kiművelt, alkalmassá tett drámai szerepek, sőt wagneri magas basszus szerepek megformálására is. \"Sokat kell énekelni\" - válaszolta arra a kérdésre, amely azt firtatta, hogyan volt képes Sachs szerepét elénekelni, hiszen az a természetes hangmagasságánál egy terccel mélyebbet kíván, mint előzőleg mondta.

Wagner nincs, helyette két Strauss-operából vannak még fekete-fehér részletek. Az árnyék nélküli asszonyból, és az Arabellából. Előbbiben Barak szerepében láthatjuk, utóbbiban ő Mandryka. Amely nagy és meghatározó, hozzá különösen illő szerepet tizenöt éven keresztül énekelte Németországban és Ausztriában, Várady Júliával a legtöbbször.

Jut még részlet Lear királynak is Aribert Reimann 1985-ben keletkezett, mai napig élő, a színpadokon fel-feltűnő operájában, bizonyítandó a művész kivételes hangi adottságait (60 éves ekkor), és zenei stílusok iránti nyitottságát.

A német dal történetéből kapunk áttekintést a második lemezen, és természetesen itt is interjúból tudhatjuk meg a részleteket. Õ volt az első énekes, aki egy dalest programját felépítette. A dalokat hangnemük, hangulatuk, tempójuk, mondanivalójuk szerint rendelte egymás mellé, az egyes csoportokat egy szimfónia tételeiként komponálva meg. Itt tehát a tizenkilencedik századi német dal nagymestereinek művei következnek csokorba szedve egymás után, Beethoventől Wolfon át Straussig, a szöveg által meghatározott előadói attitűddel, miközben a zenei tartalmak megformálása is maradéktalanul megvalósul.

Az 1974-ben készült felvételen Sawallisch kíséri, akivel különösen azért szeretett együtt dolgozni, mert kivételes módon együttlélegzett - szó szerint - az énekessel. Talán itt kapjuk azt a Dieskaut, akit mindenki leginkább ismer. A dalok hangmagasságához vannak transzponálva, tehát valódi magamagát mutathatja ebben a tekintetben. Időben szűkebbre szabottabb világukban is valóban minden hangulatot, érzést, figurát megjeleni képes időtlenül nagy művész fordul hozzánk a képernyőről.

A végére marad a Mahler Gyermekgyászdalok 1968-as felvétele a Berliniekkel, Maazellal. Dieskau volt az első énekes, aki teljes programokat szentelt Mahler műveinek. Természetesen a szomorú hangvételű dalokat a tragikum teljes spektrumú megjelenítésével képes megszólaltatni, örökre érvényes módon mutatva fel őket.

45 év énekesi pályájának csak morzsáit kapjuk tehát a két lemezen együtt is. Aki eddig is becsülte a művészt, nyilván már több cd-t beszerzett akár dal-, akár operafelvételeivel. Ha egy kicsit látni is akarja, itt van e válogatás, ha valaki egy kicsit tudni szeretne arról, ki is volt a múlt század második felének egyik legnagyobb előadóművésze, mert még nincs róla dokumentuma, itt egy emlékeztetőnek.

\"Sohasem kényszerítettem magam arra, hogy valamit csináljak, mindig a dogok találtak meg engem\" – mondja a legvégén.
Szerencsénk van.