Nemzeti kincsek (Perényi Miklós és Schiff András három koncertje a Zeneakadémián)

Miklós Perényi, András Schiff
Concerts at the Liszt Academy of Music Budapest*
(Részleteket ld. a cikk végén.)
Warner
2 DVD9
2564 69387-0

Elvileg nekem van a legkönnyebb dolgom, hiszen mindössze a véleményemet kell leírnom egy-egy koncertről, vagy kiadványról. Különösen könnyű, ha a vélemény rossz, a nyelv – bizonyára nem véletlenül – rendkívül alkalmas a színes, fordulatokban gazdag szitkozódásokra. (Milyen kár, hogy az ilyesmi viszonylag ritkán esik meg velünk, hiszen szeretjük megválogatni, hová megyünk, és mit veszünk a kezünkbe.)
Lelkendezni sokkal nehezebb, de ez a dupla DVD túltesz a fogalmazási problémákon.

Hacsak nem érik be kedves Olvasóink kivételesen azzal, hogy: „nagyon jó!”
Kár, hogy ezzel már én magam sem érhetem be, annál sokkal összetettebb ügyről van szó.

Természetesen nem krétanyikorgással, lényegtelen és észrevehetetlen hibák listázásával akarom árnyalni a képet, csak érzékeltetném, ennek a két DVD-nek már most történelme van, jelentősége, súlya – és talán következményei. Sokkal többet dokumentálnak, mint egyszerűen három jó hangversenyt a felújításra váró Zeneakadémia nagyterméből, így tehát nem is „nagyon jó”, hanem „rendkívül fontos” kiadványról beszélünk.

Perényi és Schiff kamarajátéka azért lehet ennyire különleges, mert egyikük sem hangszeres képességei miatt világhírű – habár abban is kiemelkednek. Muzikálisak is persze, de talán a „szív” vonatkozásában is könnyebben találhatnánk vetélytársakat.
Általában azokat tekintjük igazán nagyoknak, akik mindkét területen nagyon-nagyon jók.
No de Perényi és Schiff ezeken kívül rendelkezik még egy ritkán méltatott, harmadik tulajdonsággal is, amit – jobb híján – nevezhetnék mentális összeszedettségnek, vagy akár művészetfilozófiai tisztánlátásnak, esetleg mondhatnám parasztosabban: „fejük is van hozzá”.
Azt hiszem, zenélésük ezért hat úgy rám, mint valami kinyilatkoztatás.

Gondolom, az egyes koncertek kezdő száma, Bach három gambaszonátája sem azért került a műsorba, mert felvételiken, vagy zeneiskolai vizsgákon megszokott előírás az egy Bach (valamint a klasszikus szonátatétel, egy szabadon választott romantikus előadási darab és egy modern). Inkább tanulságul, például arra, hogy a „korhű”, és az „autentikus” előadás nem szinonimái egymásnak. Perényi és Schiff nem próbálkozik a viola da gamba és a csembaló utánzásával, kihasználják a hangszín- és dinamikai lehetőségeket. A stílus és fogalmazási mód ebben hasonlít a huszadik század első felének előadási gyakorlatára, de semmi másban nem. Az agogika, a zenei gesztusok már nem egy korhoz kötött, posztromantikus esztétikát szolgálnak. Ez az előadás modern és egyben autentikus – azaz hiteles – is, a szavak pejoratív zöngéi nélkül.

A három koncert minden alkalmiságtól függetlenül is különleges, ünnepi esemény, de ezen túl tisztelgés Perényi Miklós előtt – aki éppen a januári koncert előestéjén töltötte be a hatvanadikat. Ha nem is hiszünk a „leg”-ekben – a művészi minőséget nem lehet sportteljesítmények módjára összehasonlítani –, óhatatlanul elgondolkodunk azon, amit elég sokfelől mondogatnak mérvadó emberek, miszerint Perényi a világ legnagyobb ma élő csellistája.

Ezt nem tudom, nem is érdekel, és nem is volt módom élőben összehasonlítani az ismertebbekkel. (Legfeljebb emlékezetből, a Zeneakadémián régebben hallott koncertekkel, André Navarrától Starkeren keresztül Pergamencsikovig.) Egy ponton erős kényszert érzek mégis: Brahms e-moll szonátáját nagyon sokszor meghallgattam a hasonlíthatatlan Jacqueline du Pré előadásában. És ha az „tökéletes”, akkor vajon milyen Perényié?

Nos, első meghallgatáskor kevésbé „szikrázó”, inkább „szemlélődő”. De, hogy ő is tud kőkemény lenni és szikrázni, azt duplán bizonyítja – közvetlenül utána – a Bartók-rapszódiában.
És tud még valamit: olyan, beszédszerűvé, éneklővé, lélegzővé formált hangot, ami nem csak a csellisták, hanem általában egyéb szólóhangszeresek körében is páratlan.

Ha valakinek van kedve, keressen fogást a három koncerten – csak magát minősíti. A szőrszálhasogatásnak éppúgy nincs értelme, mint annak, hogy egy elképzelt csellista-világranglista helyezéseit mérlegelgessük.

Maradjunk annyiban, hogy Perényi Miklós, a három koncert, a szintén ragyogó Schiff, valamint a róluk készült dupla DVD egyfajta nemzeti kincs.

---

* Műsoridő: kb. 5 óra. Kép: NTSC 4:3, hang: PCM sztereo – Dolby Digital 5.1 Surround. Menü: magyar és angol, ismertető füzet: magyar, angol, német

2008. január 6.
BACH: G-dúr gambaszonáta, BWV 1027
MENDELSSOHN: B-dúr szonáta, Op.45
JANÁČEK: Tündérmese
BEETHOVEN: A-dúr szonáta, Op.69

2008. február 3.
BACH: D-dúr gambaszonáta, BWV 1028
CHOPIN: g-moll szonáta, Op.65
DEBUSSY: Szonáta gordonkára és zongorára
BEETHOVEN: C-dúr szonáta, Op.102 No.1

2008. május 18.
BACH: g-moll gambaszonáta, BWV 1029
BRAHMS: e-moll szonáta, Op.38
BARTÓK: 1. rapszódia
BEETHOVEN: D-dúr szonáta, Op.102 No.2

Ráadások:
BEETHOVEN:
7 variáció (Esz-dúr) Mozart A varázsfuvola egyik témájára, WoO 46
12 variáció (F-dúr) Mozart A varázsfuvola egyik témájára, Op.66
g-moll szonáta (Rondo), Op.5 No.2
MENDELSSOHN: Dal szöveg nélkül (D-dúr), Op.109