Mesteri Mesterek - A nürnbergi mesterdalnokok / Bayreuth \'84

WAGNER:
Die Meistersinger von Nürnberg

Bernd Weikl, Hermann Prey, Siegfried Jerusalem, Mari Anne Häggander, Manfred Schenk, Graham Clark, Marga Schiml
A Bayreuthi Ünnepi Játékok Kórusa és Zenekara
Horst Stein

Universal / Deutsche Grammophon - 2 DVD
00440 073 4160

Azoknak, akik már vágják a centit, és alig tudják kivárni a hátralévő időt a budapesti Mesterdalnokok-premierig, biztosan jó szolgálatot tesz ez a lemez. Persze a DVD-n látható remek előadás legkevésbé sem csupán a hiánytünetek enyhítésére alkalmas.

A nürnbergi mesterdalnokok a szerző egyik legproblémásabb alkotása, persze nem annyira a mű, hanem annak előadhatósága szempontjából. Még a wagneri életműben is ritka ugyanis az olyan összetett, hatalmas énekesi és színészi követelményeket támasztó szerep, mint Hans Sachsé. Véleményem szerint minden Mesterek-előadás alfája és omegája - némileg leegyszerűsített módon - az, hogy a suszter-poéta alakítója megtalálja-e (és ha igen, mennyi idő alatt, ez is lényeges szempont ugyanis) az utat a nézők szívéhez. Egyetlen más operában sem olyan fontos, hogy egy szereplőt szeretni lehessen, mint épp A nürnbergi mesterdalnokok esetében.

Korábban két Mesterek DVD-felvételről számoltam be a Momus virtuális hasábjain: emlékeim szerint a Deutsche Oper 1995-ös előadásának egészen kiváló Sachsa, Wolfgang Brendel már az első színrelépésekor \"megfőzött\", a kissé konvencionálisabb alakítást nyújtó James Morrisnak (a Metropolitan Opera produkciójában) ehhez már sokkal több időre volt szüksége.

A jelen DVD-n látható 1984-es bayreuthi előadásban Bernd Weikl a 2. felvonás Sachs-Éva dialógusában lopta be magát végleg a szívembe. Alakítása jól felépített, sokszor megkapóan szépen énekel (például káprázatos az Orgona-monológ záró két sora, vagy a Suszterdal néhány szakasza). Az előadás furcsasága azonban, hogy mégsem - vagy mondjuk inkább azt, hogy nem egyedül - ő válik a darab központi figurájává, meghatározó szereplőjévé. És ez két ember érdeme: a rendező Wagner-unoka, Wolfgangé, és a Beckmessert játszó Hermann Preyé.

Prey Beckmessere ugyanis zseniális alakítás, az énekes a szerep sosem látott mélységeit tárja fel. Nem annyira szánni való, ügyeskedő törtető, nem egyszerű kisember, hanem veszélyesen ravasz elme, aki igenis potenciális ellenlábasa mindenkinek. Prey elsősorban félelmet, és csak másodsorban szánalmat keltő alakká formálja a figurát, teszi mindezt a legmagasabbrendű színészi játékkal és nagyszerű énektechnikával. Ezzel az 1984-es produkcióval véget ért egy mítosz: nem lehet, nem szabad Beckmessert csupán elnagyolt, komikus jellemvonásokkal megrajzolni, mert az visszatérést jelent a hajdanvolt konvenciókhoz.

Az előadásban közreműködő többi szólista is igen magas művészi színvonalon teljesít. Elsősorban a remek hangi megformálás miatt érdemel elismerést a Stolzingi Waltert alakító Siegfried Jerusalem, aki az Évát éneklő Mari Anne Häggander személyében méltó partnerre talált. Graham Clark Davidként szintén nagyszerű, nem sok érettebb alakítás hallható ebben a szerepben. Az egyetlen apróbb csalódást Manfred Schenk baritonális világosságú Pogner aranyművese okozta.

Az előadást Horst Stein dirigálja, a talán nem elég nagy nemzetközi presztízsű dirigens (alig akad hivatalos stúdiófelvétele, pedig 138 előadást vezényelt Bayreuthban, Daniel Barenboim után a második legtöbbet!) keze alatt remekül szól az ünnepi játékok zenekara.

Wolfgang Wagner rendezését elintézhetnénk egyetlen jelzővel (tradicionális), mégis, itt sokkal többről van szó: a hibátlan színészi játék, és az, hogy az igen hosszú és komplex mű számos rétege új megvilágításba kerül, mind-mind arra enged következtetni, hogy a rendező igen szoros, bensőséges kapcsolatban van ezzel a mesterművel.