Mesterdalnokok DVD-n

Wagner: Die Meistersinger von Nürnberg
Deutsche Oper Berlin, 1995
Chorus and Orchestra of the Deutsche Oper Berlin
Rafael Frühbeck de Burgos
Arthaus DVD
2 DVD

Nincsenek elkényeztetve Wagner egyetlen vígoperájának rajongói, ha mozgókép segítségével szeretnék rekonstruálni Hans Sachs házasságközvetítői tevékenységének részleteit, hiszen hivatalos címke alatt mindössze három ismert felvételt forgalmaznak A nürnbergi mesterdalnokokból. A Universal a két Sir, Charles Mackerras és Donald McIntyre közreműködésével rögzített egy Mestereket Sydneyben, a Philips egy bayreuth-i előadást jelentetett meg a nagyszerű Bernd Weikllel a főszerepben, míg az Arthaus DVD, a TDK DVD-részlege egy berlini felvételt dobott piacra. Ez utóbbiról lesz most szó, amelynek zseniális rendezője, a néhány éve elhunyt Götz Friedrich minden idők egyik legszínesebb és legbűbájosabb Mesterek-előadását álmodta színpadra.

A berlini Mesterdalnokok igen egyszerű, polgári világban játszódik, nincs benne az égvilágon semmi stilizáltság, vannak viszont végletes karakterek (az újabban szokásosnál sokkal tréfásabbra hangolt Beckmesser és Dávid), kibontott emberi kapcsolatok (Sachs és Éva kapcsolatának soha nem látott mélységeit fedezhetjük fel), és persze remek, némiképp modernizált díszletek és jelmezek. A fellépő művészeknek ennek megfelelően színészi kvalitásukat is fitogtatniuk kell, és szerencsére ez legtöbbjüknek nem is esik nehezére.

Ezzel a feladattal az azóta már sajnálatosan fiatalon elhunyt Gösta Winbergh tudott legkevésbé megbirkózni, akinek - bár remekül énekel - egy tömbből faragott, kissé hirtelen haragú Stoltzingi Walthere egy kicsit kilóg a többiek alakítása közül. Ennek pont az ellentéte Eva Johansson Évája, akinek énekesi teljesítménye nem a legideálisabb, vannak olyan részei az előadásnak, amikor sajnos alig hallani az egyébként szép hangú énekesnőt.

Beckmesserként Eike Wilm Schulte-t, az azóta ezzel a szereppel már a világ szinte valamennyi operaházában fellépő remek baritonistát élvezhetjük, aki igazán esendő, szánni való, helyenként azonban mégis félelmet keltő figurát teremt, és énekesi szempontból is kifogástalan. Hangja teljes mértékben megfelel a szereppel kapcsolatos elvárásoknak, jól győzi a nehéz koloratúrákat is. Victor van Halem Pogner-aranyművese átlagos alakítás, mind színészileg, mind hangilag. Davidot Uwe Pepper adja, aki komikus vénájánál fogva igazi minden lében kanál fickónak mutatja az érző szívű, és gazdáját nagyon is szerető kisinast. Hangja igazi karaktertenor-hang, annak minden előnyével és hátrányával.

A hab a tortán, és egyben az egész előadás fő éltetője Wolfgang Brendel Hans Sachs-a. Az ő megformálásában a cipészmester hihetetlenül összetett, szeretetre méltó személyiség. A Brendel által teremtett figura minden gesztusa kidolgozott, és ennek ellenére egyetlen másodpercre sem tűnik modorosnak vagy művinek. Mindezek mellé társul egy nagyszerű baritonhang, amely végig remekül szól, és iskolapéldája annak, miért jó, ha baritonistára, nem pedig basszusra bízzák a Wagner-kánon egyik legnehezebb szerepét. Senki mástól (talán az egyetlen Dietrich Fischer-Dieskaut leszámítva) nem hallottam ilyen sokszínű Sachs-alakítást.

Az előadás karmestere a tapasztalt, civilben Offenbach-szakértő Rafael Frühbeck de Burgos, akinek a keze alatt remekül muzsikál a Deutsche Oper zenekara. Mindez összességében egy olyan előadást eredményezett, melyről elmondható, ez az a mozgókép, amelynek segítségével meglehetősen jól rekonstruálható a Mesterdalnokok.