Karácsonyi oratórium Harnoncourt-ral

J. S. BACH: Weinachtsoratorium
a Tölzer Knabenchor szólistái
Peter Schreier - tenor
Robert Holl - bass
Concentus Musicus Wien
Nikolaus Harnoncourt
Universal / Deutsche Grammophon DVD
00440 073 4104

A felvétel még 1981 késő nyarán készült a waldhauseni Collegiate templomban, tehát majdnem negyedszázados, és ez rögtön a \"már\" és \"még\" jellemzőire irányítja a figyelmet. Már egy olyan előadást hallhatunk, ahol a hangszeres, zenekari tudás elérte az elvárható maximumot - erről egyelőre csak ennyit -, de még kisfiúk éneklik a nagy szoprán és alt áriákat; ma már nem szokás ilyen nagy feladatokat rájuk bízni.

Természetesen az indító képen, amelyen kívülről látjuk az egytornyos, viszonylag kicsi barokk templomot, már tél van, és az időnként bevágott képek a naiv, a születést ábrázoló szobrocskákról is (Josef Stammel Admontban található munkái) híven idézik a karácsony hangulatát.

Nem nagy térben helyezkednek el tehát az előadók - a zenekar körülbelül a Bach által megkívánt méretű, a kórus azért jóval nagyobb -, ez rögtön olyan intimitást ad a hangzásnak, amely mindenféle zenetörténeti, zenetudományi megfontolástól függetlenül is illik az ünnep bensőséges hangulatához.

Peter Schreier az Evangelista-tenorista. Előbbi minőségében teljesen a helyén lévő, ideális hangú, minden szövegbéli-zenei fordulatot értően tolmácsoló énekest hallhatunk, és az áriákban is felkészült Bach-énekesnek mutatkozik. Az első tenoráriában az \"Örvendező pásztorok, siessetek\" kezdetű szöveget Bach, a sietősséget érzékeltetendő, harcmincketted mozgásos, tehát kifejezetten gyors előadást igénylő figurákkal kívánta érzékeltetni, itt is tiszta intonációt, értelmezően kiénekelt rövid hangokat hallunk Schreiertől, bár a legmagasabb regiszterben kissé élessé váló hangja azért zavaró tud lenni.

Kiváló énekes Robert Holl, inkább basszbariton színezetű hanggal. Mind a reciativókban, együttes számokban, mind az áriákban végig egyenletesen kitűnő teljesítményt nyújt.

Ma sem ritka még fiúkórusok szerepeltetése. Bírnak egy olyan hangszínnel, amely nem érhető el vegyes társasággal. Ritkább, hogy az áriákat is kisfiúk énekeljék, felnőtt énekesnők egy olyan nemzedéke, amely egészen kiválóan tudja a fiúktól elvárt hangszínt, hangvételt nyújtani, fel tudja menteni a gyerekeket a nehéz, megterhelő feladatoktól. (Nyilván a nehézségek elosztása miatt hallhatunk három szoprán énekes fiút.) A harmadik rész szoprán-basszus duettjében azért feltűnő a hangerőkülönbség a basszus javára.

Bach idejében nem volt ritka a mutálás előtt álló tizenhat-tizenhét éves kamasz, és ők - néhány éves bachi képzés után - bizonyára meglehetős biztonsággal énekelték a nem könnyű szólamokat. Ha itt a kisfiúk teljesítménye nem is mindig tökéletes, csak ámulhatunk, hogy a négy meg nem nevezett tizenkét-három év körüli szólista milyen biztosan oldja meg feladatát intonálásban, valamint technikailag; a légzés terén és a trillák kivitelezésében is. Igaza volt Harnoncourt-nak, a \"megszületett a gyermek\" hangulatának érzékeltetéséhez nem volt túlzott kompromisszum őket szerepeltetni.

Arról már szóltam, hogy a zenekar is kiváló, vonóskara egységesen szól, a három trombita - király is született - hangzása fényes és tiszta, tagoltan, \"beszédszerűen\" formálják szólamaikat az áriákban a szólisták hegedűn és fafúvóshangszereken.
Egészen különleges oboaarzenált vonultat fel Bach, nyilván a pasztorális miliő érzékeltetésére. A két oboista időnként oboa d\'amoréra vált, és csatlakozik hozzájuk két oboa da cacciát megszólaltató játékos is. Egyedül a negyedik kantátát nyitó zenekari részben a kürtösök hamiskás megszólalása ellen lehet kifogásunk.

A \"kantáta\" elnevezésről csak annyit: a kísérőfüzet tanulmánya felhívja a figyelmet, hogy kétszeresen is helytelen a hatrészes mű egyes alkotóelemeit így jelölni. Egyrészt ezt az elnevezést a kor hangszerkíséretes, világi, szólóénekes művek számára tartotta fenn, másrészt a mű - bár hat különböző napon hangzott fel annak idején - egységes egész. Némileg megmosolyogtató, hogy ennek ellenére a képernyőn természetesen a \"Cantata No1.\" (stb.) feliratot olvashatjuk az egyes részek előtt.

Historikus felvétel ez tehát, de nem kíván interpretációtörténeti megközelítést Harnoncourt huszonnégy évvel ezelőtti remeklése, mint ahogy nem törekszik szigorú történeti hűségre sem - sokkal inkább az ünnepélyes belső tartalom kibontakoztatására. Ma, amikor az egyik bevásárlóközpont előtt már november eleje óta áll a karácsonyfa, figyelmeztetve, sokak számára az esztelen pénzkiadások időszaka következik, lehet talán erre a lemezre is költeni kicsit a keveseknek, akiknek ez fontos. Bármi is legyen számukra az ünnep tartalma, biztosan többről fog szólni, ha megnézik, meghallgatják ezt a felvételt.