Újév a köbön (Neujahrskonzert in Wien - Boskovsky, Kleiber)

Neujahrskonzert in Wien
Boskovsky, Kleiber
Universal DVD

Nincs Karácsony Corvin nélkül! Nincsen Újév Újévi koncert nélkül - folytathatnánk a régi szlogent. A Clemens Krauss által 1939 decemberében első ízben megvalósított \"könnyű zenei sértés\" az évek alatt valóságos iparággá nőtte ki magát. Ha a jogdíjtörvényeket a Strauss-család szempontjából ügyesebben állapítják meg, ma legalább évente egyszer - nevezetesen január elsején - zsírosra keresné magát az egész klán. A jegyárak csillagászatiak - gyakorlatilag könnyebb megszervezni egy utat a világűrbe, mint jegyhez jutni a Musikvereinsaalba -, s a tévéközvetítések jóvoltából 1959 óta minden évben több tízmillióan tapadnak a képernyők elé. Miközben az újévi lencsével próbáljuk megnyugtatni háborgó gyomrunkat, s újabb és újabb, tökéletesen fölösleges és betarthatatlan ígéreteket teszünk magunknak, a világ egyik legjobb zenekara szórakoztat minket. Ha így nézzük, nem is kezdődik olyan rosszul az év!

Karácsony előtt a széles kínálatból három DVD is a piacra került. Az egyiken az utolsó stehgeiger, Willi Boskovsky felvételei kaptak helyet, míg a másik kettőn a szakma utolsó fenegyereke, Carlos Kleiber pálcázza a zenekart.

Boskovsky kereken 25 éven át felelt a ceremóniáért, s ebből a negyed századból az 1974-es matiné műsorát láthatjuk. Sok polkával, galoppal, keringővel, és persze az elmaradhatatlan balettbetétekkel. A 13 szám alatt a zenekar tagjai bőven - ízlésem szerint túl sokszor is - találnak alkalmat a zenei humor megjelenítésére.
Ha kell, fütyülnek, robbantanak, banditának öltöznek, vagy éppen kismalacot hoznak a hónuk alatt. Boskovsky pedig együtt mókázik a társasággal. Végül is miért ne? Szilveszter van. Vagy majdnem. A zenekar szenzációsan szól, karmester és zenészei félszavakból is megértik egymást. A műsor könnyed, de valódi profik lévén épp\' olyan komolyan veszik, mint egy Brahms-szimfóniát.
A tokban található második lemez archív anyagokat tartalmaz. Válogatást a korábbi évek terméséből. Fekete-fehérben és színesben egyaránt. A képi megvalósítás - emlékeim szerint annak idején szenzációszámba ment - ma jó átlagosnak mondható. Nincsenek különleges truvájok, merésznek mondható látószögek, igaz \"lukra vágás\" is lényegesen kevesebb, mint azt itthon megszokhattuk egy-egy hangverseny közvetítésekor.

A karmesteri szakma talán leghíresebb \"lemondója\", Carlos Kleiber két alkalommal vállalta el a vezénylést. (Vagy kétszer nem mondta le…?) Mindkét hangverseny megtekinthető most a technika jóvoltából. A hang feltuningolva (5.1 surround), a balettek kivágva. A két esemény között eltelt pár év alatt Kleiber vezénylése sokat egyszerűsödött. Míg az első felvételen egy életvidám, \"dolgos\" karmestert láthatunk, addig a másodikon (1992-ben) már egy bölcs öregember figyeli megértőn az eseményeket. Kleiber itt már alig-alig mozog, pálcás kezét is csak nagy ritkán emeli fel, bal kezével többnyire a korlátba kapaszkodik, s szinte csak hallgatja a zenét. Az is igaz, hogy ez a hallgatás felér nem egy karmester egész életművével. Hihetetlen intenzitással, szinte látható sugárzással a szemében felügyeli a koncertet. Egy-egy tempóváltást a világ legtermészetesebb módján - laza, de határozott mozdulattal - old meg. Ezeken a későbbi felvételeken, hála annak, hogy Kleiber kotta nélkül dirigál, a rendező nem a koncertélményt akarta visszaadni, hanem arra törekedett, hogy olyasvalamibe avasson be minket, nézőket, ami még a szerencsés sznob nagyérdeműnek sem jutott a helyszínen.

Kleiber DVD-in - a kötelező ráadásoktól eltekintve - nincs átfedés. Ha Boskovsky lemezeit is hozzávetjük, bizony előfordul ugyanaz a mű többször is. De legyünk őszinték: nem teljesen mindegy, hogy melyik polka, induló, nyitány vagy keringő szól éppen? Dehogynem. Ezt a műfajt - beleértve e két zseniális karmestert is - nem feltétlenül magukért a zeneművekért szeretjük.

Komolyzenei DVD-ken ritka kincs a bónusz. Ez ügyben a DG, illetve a Philips sem vitte túlzásba a dolgokat. Míg Boskovsky lemezén egy rövid dokumentumfilm mutatja be az egykori csodahegedűsből lett karmester életét, addig Kleiber esetében meg kell elégednünk egy fotósorozattal és néhány filmrészlettel egyéb hangversenyeiből. A bookletek tulajdonképpen kielégítőek, bár Kleiber 87-es? 88-as? felvételéről éppen a hangverseny dátuma maradt le, s a későbbiekben sem esik sok szó magáról a hangversenyről, a szerzők megelégszenek a nem rég megjelent Kleiber-emlékkiadvány borítószövegében is közölt írással.