Jancsi és Juliska, avagy nem mind mézeskalács, ami ragad

HUMPERDINCK:
Hänsel und Gretel
Brigitte Fassbaender, Edita Gruberova, Sena Jurinac, Helga Dernesch, Hermann Prey
Bécsi Filharmonikus Zenekar
Vez.: Sir Georg Solti
Rendezte: August Everding
Universal / Deutsche Grammophon DVD
4400734110

Menthetetlenül közelegnek az ünnepek, és ilyenkor szomorú tapasztalatú felmérések szerint ugrásszerűen megnő a villanypásztor elé kitett gyermekek, és az egy főre jutó tévés-órák száma. Az ünnepi hangulatban, két vendégvárás között aztán óhatatlanul előtérbe kerülnek a gyerekeknek szánt színpadi-zenés-tévés produkciók is. A világ boldogabbnak remélt felén ilyenkor a mesébe oltott horror csúcsművét, a Jancsi és Juliskát próbálják eladni a helyi operaházak, tévétársaságok és persze a video/DVD-kiadók is.

Humperdinck operája nálunk korántsem örvend akkora népszerűségnek, ismertségnek, mint német nyelvterületen, bár az elmúlt években komoly - és talán nem is egészen sikertelen - próbálkozások voltak megismertetésére.

Igazság szerint egy cseppet sem könnyű eset ez a mű. Először is: a három felvonás akkor is hosszú egy 6-12 éves gyereknek, ha össz\' játékideje \"alig\" 107 perc. De ez legyen a szülők gondja. A nagyobb gond az opera előadhatósága. A Jancsi és Juliska két címszereplője ugyanis néhány rövid jelenetet leszámítva végigénekli az előadást. Ez jelentős állóképességet és színészi teljesítményt feltételez. A második nehézség, hogy miként képes egy wagneri méretű zenekar gyermekmondóka egyszerűségű dalokat hitelesen kísérni. És végül, de a műfaj követelményei miatt egyáltalán nem utolsósorban, hogy miként állítható színpadra egy varázslatokkal tarkított mese.

Egy DVD esetében az egy fenékkel kibírható színpadi mű hosszának kérdése elhanyagolható. Egyrészt, mert a műélvezet az otthoni, megszokott, kényelmes környezetben történik, másrészt mert az előadás szükség esetén bármikor félbeszakítható/folytatható.

Ami az August Everding rendezte operafilm címszereplőit illeti, nem panaszkodhatunk. A kis Hansit Brigitte Fassbaender alakítja, meggyőző színészi játékkal és hiteles hanggal. Az ő Jancsija egyszerre játékos kisgyermek, a család boldogulásáért robotoló fiú, a nővérét segítő/gyámolító/védelmező férfi.
Ennél is több karakter felvillantását teszi lehetővé Juliska szerepe, akinek bőrébe Edita Gruberova bújt ebben az 1980-81-es produkcióban. Alakításának nagy erénye a tökéletes hangi állapoton túl a remek mimika, a sokszínű színészi játék. Alakítása előrevetíti a német nőideált, aki kislányból elébb a család védelmezőjévé, utóbb a nemzet hőslelkű megmentőjévé növi ki magát.

A Grimm-mese összes további szereplője statiszta csupán. S bár a mese címének hallatán mindannyian a boszorkányra és szomorú végű életére asszociálunk, a valóságban szegény pára alig 15 percet tölthet a színpadon, s ezt a rövid negyedórát is kénytelen megosztani a címszereplőkkel. Sena Jurinac azt játssza, hogy ő gonosz, de ennek kifejtését csupán azokra a színészi kellékekre bízza, amiket előszeretettel vetnek be gyermekelőadásokon a felnőttek.

A pszichológiailag erősen támadható karakterű édesanyát Helga Dernesch énekli - ha nem is izgalmasan, de végül is - korrektül, míg az alkoholista, de gyermekeiért aggódó, jó szándékú seprűkötő szerepét Hermann Prey dülöngéli végig. A zenekar - érzésem szerint kissé háttérbe szorítva - szépen kísér, a közjátékokban aztán egy pillanat alatt kibontja Humperdinck partitúrájának minden rejtett szólamát.

A DVD egyetlen komoly hibája a \"színpadi\" megvalósítás. Amit látunk, az ugyanis mese az operaházban. A nyitány alatt gyermekek - gondolom a Wiener Sängerknaben ünneplőbe öltözött tagjai - özönlik el a színház nézőterét. Amit viszont utána látunk, az már színpad-független operafilm, melyben zavaróan és ügyetlenül keverednek a műtermi és a Bécs környéki erdőben felvett jelenetek. A már 25 éve is elavult gyermekded trükkök, az ötlettelen színészvezetés, hatástalan képi megvalósítás csak igen nagy képzelőerővel és belső képalkotási képességgel megáldott gyermeket és szülejét képes izgalomban tartani. Nincsenek fény-árnyék hatások, nincsenek színek, nincsen egyetlen elvarázsoló mágikus pillanat sem. Ezzel szemben egy-egy kép erejéig láthatjuk a nézőtéri gyermekeket izgulni, majd kicsit később - az Oktoberfest egy emberként dülöngélő, sramliboldogságban úszó közönségét meghazudtoló - mozgásba lendülni.

A végeredmény tehát egy zeneileg kifogástalan, képi megvalósítás terén erősen harmadosztályú operafilm.
Mindenestre, ahelyett, hogy az ünnepek alatt a varázsdoboz elé terelnénk unatkozó/nyafogó gyermekeinket, üljünk inkább le velük a szoba közepére, vegyük elő a Ki nevet a végén?-t, és mézeskalácsot majszolva emlékezzünk meg egy pillanatra az elvarázsolt lehetőségről.