Gyerekmese felnőtteknek (A Jancsi és Juliska Glyndebourne-ból)

HUMPERDINCK: Hänsel und Gretel

Jennifer Holloway (Hänsel)
Adriana Kučerova (Gretel)
Irmgard Vilsmaier (Mother)
Klaus Kuttler (Father)
Wolfgang Ablinger-Sperrhacke (Witch)
Amy Freston (Sandman)
Malin Christensson (Dew Fairy)

London Philharmonic Orchestra
Kazushi Ono (conductor)

Laurent Pelly (stage production)

Universal / Decca
074 3361

Ki hinné, hogy Humperdinck Grimm-operája, a Jancsi és Juliska az egyik legnépszerűbb alkotás az opera DVD-k producereinek körében: a források egymásnak némileg ellentmondanak, de ha jól számoltam, csak DVD-formátumban nyolc különböző felvétele kapható a műnek. Persze a darab popularitás tekintetében nem vetekedhet a Toscával, a Bohémélettel vagy a Traviatával, ám az alkoholista szülők éhező csemetéiről, meg a kannibalizmus vádjával joggal illetett Boszorkányról szóló rémmese igencsak megmozgatja a rendezők fantáziáját.

Akadnak persze olyan produkciók, amelyek a darab tündérmese jellegét domborítják ki, és a kiskorúaknak is megmutathatók: gyönyörű díszletek, rengeteg gyermekszereplő, mézeskalács házikó.

A Decca legfrissebb kiadványa ennek a szöges ellentéte, nincs benne semmiféle hagyománytisztelet, mesei vagy éppen folklorisztikus elem, akad azonban jó adag kritikai hangütés, hiszen a rendező, Laurent Pelly főként a fogyasztói társadalom abszurditását állítja pellengérre.

Pellynél a nyomorúságos körülmények között élő szülők dobozos sört vedelnek, a mesebeli erdő elhagyatott szeméttelep, a két tündér átlátszó PVC-ruhás figura, a gonosz Boszorkány pedig rózsaszín ruhás pénztárosnő-imitátor a városi szupermarketből, aki kéjesen nyalogatja Juliska ketrecét, majd melltartóra vetkőzve, majdnem teljesen kopaszon lejt seprűtáncot az édességes dobozok halmán. Ide bizony elkél az ORTT sokat átkozott 16-os karikája!

Zeneileg igen sokat kapunk a produkciótól: kompetens, értő vezénylést (Kazushi Ono), árnyaltan, meleg színekkel muzsikáló zenekart (Londoni Filharmonikusok), remek címszereplőket (Jennifer Holloway Jancsiként hangilag talán meggyőzőbb, Adriana Kučerova német kiejtésén lenne még mit csiszolni).

A mellékszereplők sem vallanak szégyent, a tavasszal az Ybl-palotában Kundryként fellépett Irmgard Vilsmaier az anya szerepében például igen félelmetes, erőteljesen is énekel.
Klaus Kuttler megfelelően aggódó apa, ám vokálisan kevéssé alkot maradandót.
A nagy talány a Boszorkányt megszemélyesítő Wolfgang Ablinger-Sperrhacke, aki abszurditásig fokozott, éneklés dolgában nem mindig makulátlan előadásával feltehetően a rendezői utasításokat valósítja meg. Micsoda ellenszenves, gusztustalan figura – ha a tenorista hangja kicsit erősebb lenne, és azt egy kissé jobban a karakterizálás szolgálatába tudná állítani, most korszakos alakításról beszélhetnénk.

Az előadás minden kritikai megjegyzés dacára működőképes, koherens egész. Emlékezetes produkció az angliai Glyndebourne operaházából, 2008-ból.