Furlanetto & Co. (Don Pasquale a Scalából)

DONIZETTI: Don Pasquale

Ferruccio Furlanetto, Lucio Gallo, Gregory Kunde, Nuccia Focile, Claudio Giombi
Orchestra e Coro del Teatro ala Scala
Riccardo Muti

TDK
DVWW-OPDPSC

Valóságos reneszánszát éri Donizetti Don Pasqualéja, legalábbis ami a DVD-megjelenéseket illeti. A keserédes vígopera idehaza elsősorban Melis György és Gregor József feledhetetlen alakításának köszönhetően lett az alaprepertoár része, és külhonban sincs hiány a nagy nevekben a címszerepben: ha akarjuk, Alessandro Corbelli, Ruggero Raimondi, vagy – miként ezen a lemezen – Ferruccio Furlanetto bújik bele az öregedő férjecske egyre kényelmetlenebbé váló bőrébe egy-egy estére házimozink sötétjében.

Furlanetto érdekes választás a szerepre: bár komikus vénájához a remekbe szabott Leporello, Figaro vagy Don Basilio alakításai tükrében kétség sem férhet, mégis, kevésbé sötét, és jóval hajlékonyabb hangra szokás osztani a szerepet (a fent említetteken túl énekelte Bruson, Corena, vagy, hogy ellenpéldával is szolgáljunk, Nyeszterenko is).

Furlanetto elég nagy művész ahhoz, hogy saját képére formálja a figurát, Don Pasqualéja ennek megfelelően kellőképpen veszedelmes alak, hirtelen haragú, zsémbes öregúr, akit azonban szerencsére nem csak szánni, de szeretni is lehet. Vokálisan is megfelelőt nyújt, a remek Hadaró-duettben (Cheti, cheti immantinente) például igencsak elemében van.

A milánói Scala 1994-es előadása egyebek tekintetében is teljesen rendben van. A karmesteri pulpituson Riccardo Muti áll, aki nem enged semmilyen lötyögést zenészeinek, határozott tempókat vesz, és erős kézzel irányítja a zenei folyamatokat. Dottore Malatestaként Lucio Gallo nyilvánvaló vokális fogyatékosságait parádés szerepformálásával és kifogyhatatlan lendületével feledteti.

A fülig szerelmes Ernesto szerepében Gregory Kundénak semmit sem kell feledtetnie: meseszép tenorhangja tökéletesen illeszkedik a szólamhoz, minden megszólalása élményszámba megy. Norina nagyon fontos szerepét Nuccia Focile énekli, tüzesen, temperamentumosan. A Gallóval előadott, 1. felvonásbeli kettősük talán az egész produkció legemlékezetesebb részlete.

Stefano Vizioli hagyományos, ám néhány remek ötletet felvonultató rendezése, ahogy mondani szokás, helyzetbe hozza az énekeseket, akik mindent egybevetve egy élvezetes, átlag feletti produkcióval hálálják meg a bizalmat.