Breviárium (Bartók-dokumentumfilm)

Gyökerek: Béla Bartók 1881-1945

Forgatókönyv: Gaál István, Várbíró Judit
Szakértő: Kovács Sándor
Narrátor: Szakácsi Sándor (Robin Dalglish)
Rendezte: Gaál István

Hungaroton
HDVD 32388

Most akkor nehéz megcsinálni egy ilyen dokumentumfilmet, vagy könnyű? Elég lenne csak pár percet megnézni az elejéből, hogy ez a kérdés szinte automatikusan fölmerüljön.

Gál István és Várbíró Judit eszközei - ha léteznek egyáltalán - tulajdonképpen primitívek. Írások, levelek, szemelvények Bartóktól - ezeket ismertük a Bartók Breviáriumból. Szép képek és filmrészletek Bartókkal kapcsolatos helyszínekről - járhattunk arra is. Részletek művekből - mi pedig élőben, és teljes egészében hallhattuk valamennyit.

Tanácstalanok vagyunk, hogy akkor mitől is gyönyörű ez a dokumentumfilm?
Mert az.

Sőt, több is, mint gyönyörű, de vajon akkor is ilyen jó lenne, ha a készítők végiggondolják a nehézségeket, a feladat nagyságát? Vagy akkor túlbonyolították volna?

Azok a vágóképek, amelyek valamilyen történelmi időpontra utalnak, valójában közhelyesek, de éppen ezért nagyon erősek és pontosak. A Wright fivérek repülője? Lindbergh óceánrepülésének előkészületei? Csupa olyan film, amit gyakorlatilag minden - legalábbis alapfokon - tájékozott ember sokszor látott, és legtöbben könnyen kötik akár pontos évszámhoz is. Ezért is szerepelnek itt.

A zenei bejátszások viszont korántsem ennyire közismertek, legalábbis képként-filmként egyáltalán nem azok. (Röstellem, de azt például nem is tudtam, hogy a nevezetes Réti József, MRT, Lehel György jegyezte Cantata profanából film is készült.) Zeneileg minden közreadott részlet nagyon hatásos. Mindegyiket jó lenne teljes egészében is meghallgatni - most mégsem fáj, amikor elúsztatják, lekeverik. Nyilván egészen más így, hogy nem szünet, és főleg nem reklám szakít félbe, hanem egy hozzáfűzött Bartók-gondolat (A nemrég elhunyt Szakácsi Sándor szépzengésű baritonján). Pereg tovább - és az egész órányi epizód egyszerre sem fáraszt, de akár mind a három részt is végig tudom nézni egyhuzamban.

Hogy végül mitől, és miért ilyen szép ez a DVD?

Ez a dokumentumfilm - én legalábbis úgy érzem - nem tanít, nem okosít, és természetesen végképp nem okoskodik. Rengeteg fontos információ hangzik el, sok mindennek világosabb a háttere, de a közlés elsősorban mégsem intellektuális.

Az érzelmi hatás elementáris!
A rég látott baráttal való találkozás, a hazatérés öröme, amit érzek.
Most először érzem és tapasztalom azt, hogy nem csak én szeretem Bartókot, ráadásul mások is ugyanazt a zenét és ugyanazért szeretik, mint én.
Végre nem vagyok egyedül.