Bernstein Mahlerei (Mahler-dalok / Hampson, Popp, Bernstein)

MAHLER:
Lieder eines fahrenden Gesellen
Lieder nach Gedichten aus Des Knaben Wunderhorn
Lieder nach Gedichten von Friedrich Rückert
Kindertotenlieder

Thomas Hampson (1, 3, 4)
Lucia Popp, Walton Groenroos (2)
Wiener Philharmoniker (1, 3, 4)
Israel Philharmonic Orchestra (2)
Leonard Bernstein

Universal / Deutsche Grammophon
073 4167

Hát itt van, megjött a Zéta által nemrég emlegetett Mahler–Hampson–Bernstein-DVD!
Mindenekelőtt szögezzük le: ez a felvétel, ha nem is feltétlenül azért, mert maradéktalanul egyetértünk a megszólaló értelmezésekkel, de mindenképpen egy kis, figyelemreméltó gyöngyszem a terjedelmes Mahler-archívumban.

A jó húsz évvel ezelőtt készült felvételek ismételt megjelentetése bizonyára sokakat arra sarkall majd, hogy megfogalmazzák a különbségeket az akkori és a mostani Mahler-interpretációk között. Éppen ezért, én ezt meg is hagynám a vállakozó szellemű interpretáció-történeti tudósoknak, és egy másik megközelítési mód szerint próbálom meg rávenni Önöket, hogy vásárolják meg ezt a DVD-t, mert érdemes.

Szóval: Hampson már ekkor nagyon tudott. Igaz, ami igaz, a mélységek a budapesti koncerthez hasonlóan már itt sem nem olyan átütőek, mint a magasságai, és ami a lassúnál is lassabb tempókat illeti: hát ez esetben sincs hiány teatralitásban. De bírja levegővel, cérnával, elmével, így is világos az értelmezés, és az aprócska kis kérdőjelek ellenére ezeken a felvételeken bizony egy pillanatig sem unatkozunk.

Talán némileg távolabb áll Lucia Popp felfogása – és kissé rosszindulatúan tegyük hozzá: fellépőruhája – Mahlertől, mint az megengedett, de hangi kvalitása, természetes bája és a „környezeti hatások” következtében amolyan „minden jó, ha a vége jó” érzéssel mégiscsak megszerzi az ember elismerését.

Walton Groenroos ezen a felvételen nekem leginkább a felemás cipőben jövő-menő magas szőke férfit juttatta eszembe. Mahler-felfogása ugyanis mindhárom énekes közül a legközelebb állt az igazsághoz. Az egyéniségéből alapvetően áradó bizonytalanság és a hangképzési problémákat elfedő állandó vibrato miatt azonban ő tűnt a legkevésbé hitelesnek.

Hampson mögött a Bécsi Filharmonikus Zenekar játékát csodálhatja a szakavatott Mahler-rajongó. Azért fogalmazok így, mert érzésem szerint a nyolcvanas évek Mahler-felfogásának legtökéletesebb mintáját szolgáltatják a Bécsiek, a kísérői feladatkör, vagy ez esetben mondjuk inkább, hogy a kamarapartneri szerepkör tökéletes megvalósítása márcsak hab a tortán.
Nem hiába! Ez a műfaj német vért kíván, még jobb, ha van egy kis osztrák oldalági beütés is.

Az Izraeli Szimfonikus Zenekar egész más kategória. Nyugodtan elfelejthetjük az egyforma vonóbeosztást, a koncepciózus előadást, és egyáltalán: minden olyan apró nüanszot, amitől az ember halálosan komolyan tud venni egy öt percbe sűrített tragédiát is. Ők az egyes számú „miliő”, a szerencse vagy a menedzsment gondos tervezésének köszönhető zenei környezet, amely végül a kulcsa lesz Lucia Popp sikerének és Groenroos háttérbe szorulásának.

Azt hiszem, ennyiből is kiderül, hogy a négy ciklus – melyből három Hampsoné és a Bécsieké – kétféle Mahlert mutat meg nekünk. Nem is csoda, hiszen a Lieder nach Gedichten aus Des Knaben Wunderhorn minden előadója más, mint a másik három ciklusban.
Mindenki. Csak a karmester ugyanaz.

És az a legszebb ebben az egész felvételben, hogy mégsem sóhajthatunk fel elégedett félmosollyal az arcunkon, hogy tessék, itt az élő példa: semmit sem számít a karmester jelenléte, mert nem így van!
Bernstein nagyságának egyik alapvetése ezen a felvételen is megmutatkozik. Ő nem egy koncepcióbajnok zsarnok, vagy egy, a zenekar hátán utazó élősködő karlengető. Bernstein itt egy emberként is funkcionáló zenész, akit saját zsenialitása nem gátolt meg abban, hogy megértse és egyben segítse mások elképzelését egy komplett produkció megszületésének érdekében.

Egészen máshogy dirigálja a Bécsieket, mint az Izraeli Filharmonikusokat.
Hampson és az osztrák együttes tökéletessége csak néhány ponton igényel belenyúlást. Bernstein nem erőlködik fölösleges mozdulatokkal, csak annyit ad, amennyit ez a néhány pont igényel.
A másik együttes játékosainak szétszórt, ám annál erősebb egyéniségéből létrejövő laza összhangja, a szertelenül, ám nagyon markánsan áradó energiák megzabolázása viszont komoly karmetseri tevékenységre ösztönzi őt is.
Mindenhol abból főz, ami van. De abból a legjobbat.

Bizonyára vannak szakavatottabb Mahler-karmesterek. De kevés zseniális dirigens akad, aki a szerzők és az előadók között közvetít, és nem a szerző és a saját viszonyát dirigálja el.
Talán sokaknak nem teszik ez a felfogás. Talán sokan haknijellegű, kissé könnyűvérű megközelítésnek tartják Bernstein hozzáállását. Azoknak azonban azt ajánlanám, hogy használják ki a DVD nyújtotta lehetőségeket, és a látottakkal szoros összhangban élvezzék a hallottakat. Lucia Popp arcát, mozdulatait nézve az ember rögtön rájön: saját vaskalapos Mahler-értelmezésünket ennek a nőnek a felszabadultsága hatástalanította percek alatt.
Mert Bernstein nem betörni, hanem kiteljesíteni és egyben élvezni akarta a ragyogását.
Élvezzük hát mi is Bernsteinnel együtt a Bécsiek örökigazságát és az Izraeliek pillanatnyi fellángolásait egy felvételen, egy szerző érdekében.