Bach, Casals, Perényi (A Csellószvitek DVD-n)

BACH:
Gordonkaszvitek, BWV 1007-1012
Perényi Miklós - gordonka
Hungaroton
HDVD 32421

Talányos remekművek Bach csellószvitjei. (Persze melyik remekmű nem talányos?) Az utókor tétován áll előttük, hiszen sem pontos keletkezésük, sem bemutatójuk időpontja nem ismeretes, mi több, azt sem tudjuk, mi célból íródtak? Napjaink zenetörténészei egymásra próbálnak licitálni az ötletekkel, de - sajnos - mind megmarad az óvatos hipotézis szintjén.

Amit bizonyosan tudunk: e művek Bach kötheni tartózkodása idején születhettek. Tudjuk, 1717-től 1723-ig, Weimart követően szegődött Lipót herceg szolgálatába. 32 esztendősen került oda, és hat évvel később (38 évesen) pályázta meg a lipcsei Tamás-templom karnagyi tisztét. A Köthenben töltött hat év során jelentős művekkel gyarapította amúgy sem jelentéktelen életművét. Ekkor született a Das Wohltemperierte Klavier, az ún. Orgel-Büchlein, a Hat partita és szonáta szólóhegedűre, s az említett hat csellószvit.

Viszont ezek az alkotások - szemben az addigiakkal - mind egy-egy hangszer lehetőségeinek zseniális kiaknázásai. Amolyan speciális hangszer-monográfiák. Christoph Wolff tavaly megjelent, igazán lenyűgöző tanulmányában (Bach, a tudós zeneszerző) nem kevesebbet állít, mint hogy Bach életének ezen szakaszában már-már tudósi alapossággal próbálta összefogni mindazt, amit e hangszerekről tudott és gondolt. Ekkor született meg benne \"a zenei tökély eszméje\".

Arról már igazán nem Bach tehetett, hogy a zenetörténet később sem tudta e művek egyetemlegességét túlszárnyalni. Olyannyira, hogy kísérletet sem igazán tettek erre. Ennek igazi oka, hogy már a közvetlen Bach utáni nemzedék sem tudott mit kezdeni a Mester ez irányú műveivel. Szép apránként inkább elfeledkeztek róluk. Szerencsére egy példány 1728-ból, Anna Magdalena (Bach második felesége) gyöngybetűivel megmaradt. Bár jóval később kiadták, igazi felfedezésükre jócskán várni kellett.

Nem is keveset. 1890-ben egy katalán fiúcska bukkant rájuk egy barcelonai zeneműboltban. Későbbi hangszeres pályája során megszámlálhatatlanul sokszor adta elő őket. Sőt, hosszú élete minden egyes napját e csellószvitek egyikével kezdte. A fiúcskát Pablo Casalsként ismerte meg a nagyvilág. Neki köszönhetjük, hogy mára a Csellószvitek elfoglalták jogos helyüket a remekművek panteonjában.

Mi sem mondhatunk mást, mint 1805-ben Johann Friedrich Reichardt, akinek a szólóhegedűre komponált művekről írt sorait a gordonkaszvitekre is éppúgy vonatkoztathatjuk: e művek \"talán legnagyszerűbb példái a mester azon képességének, hogy akár megbéklyózva is szabadon és magabiztosan mozogjon\".

A Hungaroton ezúttal DVD-n jelentette meg Johann Sebastian örökbecsű remekműveit. A felvétel 1996-ban, a Magyar Televízió stúdiójában készült, Hajdú György rendezésében. A tízéves felvételt - a képi megvalósítást illetően - mára jócskán túlhaladta a Fránya Idő, de az is lehet, hogy rendező nem tudott mit kezdeni Bach remekével. Mert nem egyszerű a hat - egyenként szintén hat tánctételre épített - szvit képi megjelenítése. Maliciózusan sejthető, hogy valószínűleg anyagiak sem állhattak vég nélkül rendelkezésre az akkor csődközeli állapotban leledző intézményben.

Ám mégis, fontosnak tartották megörökíteni ezt a produkciót, és ezért még dicséret is illetheti az alkotókat - nem is annyira Bach, hanem inkább az előadó, Perényi Miklós miatt.

Kevés olyan ága van a zenei előadó-művészetnek, amelyben egyértelműen egy géniusz áll a szakmai hierarchia képzeletbeli és valós csúcsán. No, a csellistáké véletlenül ilyen - legalábbis Magyarországon. Évtizedek óta megkérdőjelezhetetlenül áll az élen, csendben és szerényen, Perényi Miklós. Felfogása minden pillanatában abszolút hitelességgel hat ránk, egyszerűen esélyünk sincs nem autentikus felvételként felfogni a hallottakat.

Persze, morgunk amiatt, hogy a szegényes stúdióban, díszlet gyanánt betett néhány árva hangszer között bolyong a kamera, ráközelít a művészre, majd eltávolodik az előadótól, ami két és fél órán keresztül enyhén szólva nehézkessé teszi a képi élvezetet. Ugyanakkor nyomban kénytelenek vagyunk fejet hajtani az előtt a tény előtt, hogy egy ilyen nagy előadót szemlélhetünk ilyen közelről. (Ugye, mit nem adnánk Casalsszal egy hasonló felvételért?)

Egy tanács a felvételhez: ne nézzük, inkább hallgassuk, csak néha-néha pillantsunk oda. Így igazán rendkívüli élményben lesz részünk.