Akit megérintett az Isten (Máté-passió / Karl Richter)

BACH: Matthäus-Passion
Peter Schreier, Ernst Gerold Schramm, Siegmund Nimsgern, Helen Donath, Julia Hamari, Horst R. Laubenthal, Walter Berry
Die Münchener Chorbuben
Münchener Bach-Chor
Münchener Bach-Orchester
Karl Richter
Universal / Deutsche Grammophon DVD
00440 073 4149

A Máté-passiót késő kamaszkoromban ismertem meg. Első hallásra lenyűgözött. Jól emlékszem, amint az első rész után kimentem a Zeneakadémiáról a Liszt Ferenc térre. Kora délután volt, sütött a nap, s a fény fátyolosan szűrődött a lombosodó tavaszi fák ágai közül. Valahogy úgy éreztem, mint akit megérintett az Isten. A második részt csak este adták, addig tétován sétálgattam a környező parkokban. Mint aki nem találja a helyét. Vagy épp ellenkezőleg: mint aki pont megtalálta.

Azóta évente szertartásosan találkozom ezzel a különleges remekművel. Olykor hangversenyteremben, de sokszor templomban, Deák téren, Pasaréten, Győrött, az evangélikus öregtemplomban. Érdekes, hogy majdnem mindegy, mely együttesek és mely szólisták adják. Ez egy olyan alkotás, amelynél - persze egy megfelelő technikai szint fölött - sokkal fontosabb a hit és a lelkesedés. Hogy az előadókat is megérintse az Isten.

Karl Richter 1971-es Máté-passió filmjét a Universal jóvoltából tehetjük most be a dvd-játszónkba. Mostanában - a korhű produkciók széles kavalkádjában - újra reneszánszát élik a müncheni mester Bach-felvételei. A János-passió kapcsán már korábban is leírtam, hogy Richter szembement a korral, szembement a haladással, szembe a szakma elvárásaival. De - visszautalva a bevezetőben írtakra - engem ez legkevésbé a Máté-passióban zavar.

Ugyanis Richter valóban mélyen hitt abban, amit csinált. Ezt mutatja minden felvétel, ezt igazolja, hogy oly kitartóan kereste a nagy Johann Sebastian műveihez vezető utat.

A János-passióval ellentétben ez a produkció nem templomi háttérrel készült. Richter és csapata ezúttal stúdióba vonult. Hugo Käch rendező öt-hat alapvető beállítást variál a mű során. Az Evangélista az orgona előtt, a Jézust alakító szólista és az egyéb férfi szólamokat megszólaltató énekes pedig egy-egy nagy fehér kockán áll, mögöttük a kórus (mint tömeg). A korálok minden esetben a magasban felfüggesztett hatalmas, fekvő kereszt alatt hangzanak el. Ez a beállítás mai szemmel kicsit mosolyogtatóan merev, de valószínűleg nincs még egy olyan művészeti ág, mint a televíziós/filmes ábrázolás, ahol ilyen gyorsan haladna az Idő.

A lényeg itt is a zenei megvalósításon van. Richter hatalmas kórusa és nagyzenekara élén széles, hömpölygő tempókat diktál. Bevált szólistacsapat segíti munkáját. Peter Schreier eszményi Evangélista. Ernst Gerold Schramm Jézus szerepében ugyanolyan mély érzéseket szabadít fel, mint a korábbi felvételen. Az egyéb énekes szólisták közül a végtelenül tisztán éneklő Helen Donathot szükséges kiemelni, valamint hazánklányát, Hamari Júliát. A hatalmas produkció legmegrázóbb pillanatait az \"Erbarme dich, mein Gott\" (\"Szánj meg Uram a könnyeimért…\") kezdetű ária jelenti, az ő előadásában.

Az egész produkciót mélyen áthatja Richter hite, amely nyilván átragadt a szólistákra, a zenekarára, a kórusára és a gyerekkarra is. Megérintette őket is az Isten.