A csoda és a hiánygazdálkodás (R. Strauss: Arabella / Renée Fleming)

R. STRAUSS: Arabella

Renée Fleming, Morten Frank Larsen, Julia Kleiter, Johan Weigel
Chorus & Orchestra of the Opernhaus Zürich
Franz Welser-Möst

Universal / Decca
074 3263

Bár a Universal alig néhány hónapja jelent meg a piacon az Arabella Solti-féle, 1970-es operafilmjével (lásd korábbi cikkünket), ez most nem akadályozta a céget abban, hogy e Richard Strauss-mű újabb feldolgozásával kísérletezzen. Dicséretes elszántság!

Ráadásul a Zürichi Opera egy évvel ezelőtti előadásának felvétele néhány ponton nagyon is igazolja a várakozásokat, s érthetővé teszi a kiadó törekvését.

Mindenekelőtt a címszerepben excelláló Renée Fleming – ahogy ez a papírforma szerint várható is volt. Strauss összetett nőalakját az 1933-as ősbemutató óta talán még senki sem formálta meg ennyire testhezállón. Fleming frazeálása tökéletesen illeszkedik a zenéhez, s rengeteget tesz hozzá a hősnő figurájához. De a vokális teljesítésen túl Fleming fantasztikus színésznő is. Külön esszét lehetne írni már akár egyes mozdulatairól is. Alakításáról nem jut jobb szó eszembe, mint a csoda. A darab interpretációtörténetének egyik csúcsa.

Hasonló minőségben láthatjuk/hallhatjuk Zdenka szerepében Julia Kleitert. A testvérek kettősei így a legmagasabb rendű Octavian-Tábornagyné tolmácsolások szintjére emelkednek. A fiatal szoprán hangképzésben és -formálásban remek partnere Flemingnek, emellett fiú- és lányruhában egyaránt tökéletesen hozza a szerelemvágyó tini kedves és olykor bohó figuráját.

A lányok szüleinek (nem mindig hálás) szerepében nagyszerű kettőst alkot Alfred Muff és Cornelia Kallisch. Mind szerepformálásban, mind hangi alakításban pontosan tudják a helyüket, ami karakterfigurák megszemélyesítőinek esetében nem olyan gyakori.

Mandryka nagyszabású alakját Morten Frank Larsen kelti életre. Alakítása más társulatokban jelentős lehetne, de ebben a közegben alulmarad. Bár viszonylag biztosan uralja a cseppet sem könnyű szólamot, a figurával adósunk marad – ez leginkább az Arabella-Mandryka kettősökből derül ki számunkra. Larsen persze nincs könnyű helyzetben. Nemcsak Fleming teszi (szinte) teljesíthetetlen magasságba a lécet, Larsen Hermann Prey és Bernd Weikl egykor legendás alakításai emlékével is láthatóan nehezen küzd meg.

S lassan elérkeztünk a produkció gyengébb pontjaihoz. Matteo egysíkú szólamát Johan Weigel nem tudta kiemelni a szürkeségből, s Fiákermilli (másutt és máskor) parádés figurájával kifejezetten megbukott Sen Guo.

Számomra továbbra is érthetetlennek tűnik Franz Welser-Möst nemzetközi viszonylatban is jelentős karrierje. A fiatal osztrák dirigens ezúttal sem jutott túl az előadás szimpla „leütemezésén”, a nagyformátumú zenei folyamatokkal jócskán adósunk maradt. A karmester pályájára így most sem tudok jobb magyarázatot a hiánygazdálkodásnál.

Bár Götz Friedrich rendezésének hőfoka ezúttal elmarad a korábbi híres előadásaitól, a közreműködők szellemes és pontos mozgatásával biztos és átlátható produkciót hozott létre.