A borbély után (Ponnelle Figaro-filmje)

MOZART: Le nozze di Figaro
Wiener Philharmoniker
Karl Böhm
Jean-Pierre Ponnelle
Universal / Deutsche Grammophon
2 DVD
4400734034

Ponnelle 1976-os Figaro-filmjét nézve egyre erősebb bennünk a gyanú, hogy a néhány évvel korábbi A sevillai borbély csupán előtanulmány volt a nagy műhöz. Ami ott még csupán kísérleti stádiumban lévő ötlet volt, az ebben az adaptációban már kicsiszolt megoldás.

Ponnelle most sem bízta másra a díszlet- és jelmezterveket, de ezúttal egyértelművé tette, hogy filmje nem egy operaszínpadi előadás lefilmezése, hanem önálló, és ami a legfontosabb: filmes munka. A kamera szabadon mozog a díszletben, a plánváltások végiggondoltak, változatosak és a világítás is apróra kidolgozott.

A film lehetőséget ad neki arra is, hogy egy-egy áriát részben vagy egészben \"csukott szájjal énekeljenek\" végig a szereplők, annak függvényében, hogy belső gondolataikat, érzéseiket tolmácsolják, vagy tényleges, \"hangos\" mondanivalójuk van. Bár gyakran él a közelik - tévéképernyőn kimondottan előnyös - lehetőségével, ügyel arra is, hogy kistotálokkal bemutassa a helyszíneket, elhelyezze a szereplőket.

A négy főszereplőt, akik száma öt. Az inkább megszokásból és határtalan unalomból udvarolgató grófot Dietrich Fischer-Dieskau, a férjébe még mindig szerelmes, az életben némileg csalódott grófnét a gyönyörű hangú Kiri Te Kanawa alakítja, de nem kevésbé jó a minden férfi szereplő altesti fantáziáját beindító Susannát játszó Mirella Freni, és az egykori \"barát\" ellen csellel, s nem kevés dühvel lázadó Figaro-t megszemélyesítő Hermann Prey is.

Ötödik főszereplővé nőtte ki magát a filmben Maria Ewing hermafrodita Cherubinója, aki - ebben szinte biztos vagyok - a négy felvonást követő képzeletbeli években gondtalanul garázdálkodik majd a női- és a férfiszívekben egyaránt.

Ponnelle most is playback-technikával dolgozott, de sokkal ügyesebben, mint korábban. Ha egy-egy recitativo erejéig keveri is ugyan az élő hanggal, ezt olyan professzionális módon teszi, hogy nem hallani a különbséget. A recitativók egyébként külön tanulmányt érdemelnének. Szellemes zenei és színészi megoldások egész tárházai ezek a néhány perces \"énekbeszédek\".

A Karl Böhm által vezetett Bécsi Filharmonikusok jól hallható élvezettel, változatos hangszínnel, de folyamatos vitalitással játsszák végig a három órát.
Bizonyára van és lesz is még számtalan Figaro-adaptáció a piacon. Jean-Pierre Ponnelle közel harmincéves filmje számomra mégis etalon.