Remember! (John Adams: On The Transmigration Of Soul)

John Adams: On The Transmigration Of Soul
New York Philharmonic
New York Choral Artists
Brooklyn Youth Chorus
Lorin Maazel
Warner Nonesuch 7559-79816-2

9/11.
Van-e, ki e két számot, ebben a formában nem ismeri? Embléma lett. Az értelmetlen terror, a kiszámíthatatlan halál, a biztonságos, tervezhető életbe vetett hit pusztulásának jelképe. És persze még sok másé is. Hivatkozási alap. Időszámítás. Az azelőtt más volt, az akkor még lehetett kezdetű mondatok alapja. Emlékmű. Legújabb kori városi mitológia. Egyszer volt... Emlékezzünk!

Vannak műalkotások, melyek jelentősége nem minőségük függvénye. Ahol a puszta meglét háttérbe szorít olyan kérdéseket, mint a minőség. Ilyenek az emlékművek is. Nem a szobor esztétikai értéke, hanem a mögöttes tartalma a fontos. Mindegy a hogyan?, a lényeg a mit?.

John Adams a New York-i katasztrófa első évfordulójára kapott megbízást egy hangzó emlékmű felállítására. Hogy miért pont őrá esett a választás, arra aránylag könnyű a válasz. Adams ma Amerika egyik legelismertebb, köztudottan a nagyközönség számára is fogyasztható zenét író komponistája. Ő a szerzője a Nixon Kínában és a The Death of Klinghoffer c. operáknak, birtokosa számos díjnak, kitüntetésnek. A lemezen hallható 25 perces munkájáért egyébként Pulitzer-díjat kapott. Ez utóbbi átvétele kapcsán volt ugyan egy kis botrány, de utólag, innen nézve ez sem több puszta reklámnál.

Mert Adams a mai kor gyermeke. Pontosan tudja, mi kell a népnek. Mi az, ami eladható, mi az, ami kiadható. Ő is, mint sok honfitársa, aki besokallt a kortársnak nevezett, akadémikus, nagyszeptimektől és kisszekundoktól hemzsegő zenétől, a nyugati parti minimal art felé fordult. De míg sokan végkimerülésig felesküdtek a repetitív zenére, addig Adams továbblépett. Ügyesen ötvözte a már elért eredményeket az újabb és újabb irányzatokkal.

A Lélekvándorlás... is a legkülönfélébb stílusok és technikák keveréke. Előre rögzített utcai zajok, ugyancsak előre felvett kórusok és narrátorszövegek keverednek \"élő\" zenével. A közepes filmzenétől egészen a jó filmzenéig. A kompozíció egyfajta celluloid nélküli soundtrack - magyarul: hangjáték. Szívesen vetíti egymásra nemcsak a különböző stílusokat, de a különféle zenei korokat is. A zajművészetet és a középkori egyházzenét. A véletlen-technikát és a tudatos kompozíciót. Közben persze sorjáznak a nevek. \'89 júniusa óta mi is tudjuk, micsoda drámai ereje van egy puszta névsorolvasásnak.

Adams azzal együtt jól sáfárkodik a tehetségével. A giccs határát mindig csak súrolja, de sohasem lépi át. Kétségtelenül hatásvadász kompozíciót tett le a megrendelő elé, de ebben - merem remélni - pusztán a jó szándék vezette. Hogy elmondhassuk, merthogy el kell mondani újra és újra mindenkinek: remember!
És ha a 9/11 kapcsán, kicsit messzebb is tudunk nézni - előre vagy hátra, szinte mindegy - a történelemben, az se baj.