Funeral Music

Funeral Music : Gyászzenék
Bach, Haydn, Mozart, Beethoven, Schubert, Chopin, Liszt, Erkel, Grieg, Fauré, Ravel művei
Hungaroton - HCD 32260

Mikor is jelenjen meg egy ilyen album, ha nem halottak napjára. A siker garantált, ráadásul aligha kellett túl sokat befektetni. Nagy az archívum, ezek a részletek pedig réges-régen megjelentek már a Hungaroton valamelyik lemezén, némelyik talán többször is. De akkor miért érdekes ez nekünk egyáltalán? A zenebarátok, lemezgyűjtők valószínűleg nem áldoznak külön olyan lemezre, ahol a Beethoven hetedikből csak a hangulatilag idevágó második tétel található.

Az előadók, netán a zene értékelését sem érdemes szóba hozni, az előzőekből túl sok van, a legnépszerűbbekből válogatott utóbbiak pedig már sokszorosan bizonyítottak. Az már izgalmasabb kérdés, hogy hogyan szerkesztenek a Hungarotonnál. Egy ilyen válogatás ugyanis lehet szinte önálló szellemi - vagy akár művészi - produkció. (Ha jól értem a szűkszavú \"Edited by\" megjegyzést, akkor Herke Péter munkájáról van szó.)

Még meg se néztem a részletes track-listát, amikor már az járt a fejemben, hogy ha a teljes mű nem fér el a válogatásban, akkor én rátenném-e a Mozart Requiem lacrimosa tételét? (Ha nem, akkor azért nem, mert ennél a kompozíciónál különösen fájna az előzmény és a folytatás hiánya.) Persze könnyű a kibicnek, ha nem én vagyok a felelős, nem engem lincselnek meg. Márpedig Mozart Requiem nélkül elképzelhetetlen ez a hétvége.
Így legyen ötösöm, a mű-részletek a gregoriántól Ravelig szépen időrendben sorakoznak, és a négyes szám tényleg a Lacrimosa!

A többit már nem mind értem, hiszen az idézetek egy része nem feltétlenül gyász-zene, legfeljebb a megfelelő hangulatú, elégikus lassú-tétel. Nem a Hungaroton archívum szűkösségére gyanakszom, bizonyára egy számomra nem teljesen világos koncepció rejlik a háttérben, bár lehet, hogy ez a koncepció a kiadó fejében sem teljesen forrt még ki? Nagyon érdekesnek találom, hogy amikor a Hungaroton honlapján utánanéztem, ott a \"Gyászzenék\" főcím alatt, zárójelben a \"Gyász és vigasz\" alcím is szerepel. A saját kezemben tartott példányon sem kívül, sem belül a füzetben, nem látok ilyen kiegészítést.

Az időrendi sorakozó sem biztos, hogy szerencsés, hacsak nem eleve arra szánták a kiadványt, hogy a megfelelő alkalmakkor mindig csak egy-egy részletet szólaltassanak meg róla. - Habár tényleg ez a legcélszerűbb felhasználási mód.
Így végighallgatva viszont kicsit zavaró, hogy a művek időrendjével szemben, a felvételek már nincsenek sorban, és így egy viszonylag friss stúdiófelvétel után esetleg egy régi-régi koncert hangulatát élvezhetem, majd fordítva. A koncertfelvételek egyébként is furcsán veszik ki magukat egy ilyen válogatásban. A Máté passió \"Erbarme dich\" áriájának forrása - természetesen - a LFCO, Sándor Frigyes féle 1976-os előadás felvétele. Itt például hallható, hogy az ária utolsó hangjai alatt, a zeneakadémiai székek diszkrét recsegésével kísérve feláll a kórus ahhoz a korálhoz, amit a jelen CD már nem tartalmaz.

Az utolsó sáv után is van némi hiányérzetem. Ha középkori antifóna az eleje, akkor talán illenék legalább egy kortárs, vagy legalább modern a végére. Első pillantásra az volt a gyanúm, hogy a még el nem évült szerzői jogok vannak útban, de hát Ravel halála óta sem telt még el 75 év.

A sok kérdőjel után számunkra annyi tanulság mégiscsak adódik, hogy ha nekünk van szükségünk ilyen, hangulatilag homogén tétel-gyűjteményre, akkor jobban járunk, ha magunk válogatunk. Ez a lemez kizárólag azok számára jelent megoldást, akik polcán a \"Nászzenék\" után ez lesz a második komolyzenei CD.