vissza a cimoldalra
2017-12-12
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Társművészetek (1220)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3859)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60213)
Momus társalgó (6308)
Milyen zenét hallgatsz most? (24990)
Kedvenc előadók (2814)
Kedvenc művek (143)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Haladjunk tovább... (205)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11198)
A csapos közbeszól (95)

Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (568)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1138)
Erkel Színház (8558)
Jonas Kaufmann (2149)
Berlioz újratemetése (133)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6440)
Kimernya? (2610)
Operett, mint színpadi műfaj (3406)
Tokody Ilona (307)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1201)
Franz Schmidt (2973)
Lehár Ferenc (594)
Juan Diego Flórez (712)
Kodály Zoltán (349)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2448)
Udvardy Tibor (174)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Fórum - Melis György (Sesto, 2008-06-19 11:10:20)

   
249   Búbánat 2017-11-28 10:43:15

Folytatva az emlékezést kedvenc magyar baritonistámra, a felejthetetlen Melis Györgyre, találtam az interneten egy ritkán hallható, szép dalt - egy orosz eredetű keringő, melynek szerzője: Matvej Blanter Isaakovich

Melis György - A vén keringő

A magyar szöveg írója: G. Dénes György

"A Vénkeringő dallamán egy emlék messze száll
Sok éve múlt , ma már megfakult szép álom volt csupán
A Vénkeringő elkísér és sírig hű marad
És vissza hozza még talán az ifjúságomat."

248   adamo • előzmény243 2017-11-27 21:22:42

Még egy adalék, Marton Évával kapcsolatban. Pontosabban: kettő.

Marton Éva még éppenhogy indult, amikor Melis Györggyel három fantasztikus Verdi-kettőst vettek fel a Rádióban: A Trubadúr, a Traviata és a Simon Boccanegra szoprán-bariton kettőseit. A sugallatos tehetségű, tündöklő hangú fiatal szoprán és az érett, pályája csúcsán álló bariton csoda hihetetlen találkozása volt ez. Bizonyos vagyok abban, hogy ezek a fantasztikus felvételek is segítették Marton Évát művészi pályáján. Nagynéha most is hallhatóak a Rádióban.

Sok-sok évvel később, 2008-ban, amikor Melis Györgyöt 85 éves születésnapján ünnepelték (ünnepeltük) egy hosszabb beszélgetéssel és koncerttel az Óbudai Társaskörben, Marton Éva - ha jól tudom - egyenesen a repülőtérről érkezett meg, hogy ő is köszöntse a Művész Urat.

247   adamo • előzmény244 2017-11-27 21:01:48

Egy apró adalék ehhez. Mario del Monaco, a méltán híres művész a Bajazzókban lépett fel Budapesten. A közönség azt várta, hogy a baritonra írott Prológot ő fogja elénekelni - magvas, baritonális tenorján világhírű felvételen hangzott el korábban a Prológ.

Amikor - Tonio szerepében - Melis György lépett ki a függöny elé, a csalódás jól hallható moraja futott végig a nézőtéren. És mikor befejezte, tombolt a közönség! Hála Istennek, ma is meghallgathatjuk ezt a fantasztikus éneklést (ha nem is éppen az említett előadásról), az Interneten könnyen hozzáférhető. Boldog vagyok, hogy sokszor hallhattam, sőt, egyszer - a Vörösmarty téren, az azóta már megszűnt hanglemezboltban - személyesen is válthattam vele egy-két szót.

246   Ardelao • előzmény244 2017-11-27 17:35:02

Az angol sajtó Melis György sikeréről:


A glyndebournei ünnepi Játékokon Székely Mihály hatalmas sikerű vendégszereplése után Melis György mutatkozott be Don Juan szerepében.

A nagy angol napilapok elragadtatással írtak bemutatkozásáról, a közönség tapsorkánnal ünnepelte. A Pezsgő-áriát meg kellett ismételnie.

Íme, néhány szemelvény a legnagyobb angol napilapok cikkeiből: A Daily Telegraph július 22-i számában írja Donald Mitchell, a lap zenekritikusa: „Egy érzéki hangú és ellenállhatatlan magyar énekes mutatkozott be Don Juan szerepében. A magyar énekesnek minden adottsága megvan, amelyet Don Juan szerepe megkövetel. Megjelenése megnyerő, orgánuma meleg hangú, tökéletes. Az érzékiség, vadság, ellenállhatatlanság ritkán van meg énekesben, olyan mértékben, mint Melis Györgynél. Az ő Don Jüanjánál érezhető volt, hogy éppen olyan szabadon gyilkolna, mint ahogyan szeretkezne. Melis kiemelkedett szerepében olyan mértékben, mint kevesen elődei közül.”

A Daily Mail írja:

„Ragyogó bemutatkozás, ragyogó Don Juan” címmel: „A fenségesen Izgalmas Don Juan előadásában - írja a lap kritikusa Percy Cater, - egy 34 éves magyar operaénekes Melis György mutatkozott be a címszerepben. Valóban ragyogó Don Juan volt. Kitűnő megjelenésű, magas növésű, magabiztos énekes, tökéletes volt a szerepében. Teljesen élőnek és valónak tetszett. Erőszakos és hetyke volt, emellett sima és ellenállhatatlan, ö volt - ahogyan a szerep előírja — a szerelem igazi hazardőrje. Különösen nagy sikere volt a pezsgő-ária előadásával.”

A Times szintén elismerően ír az új Don Juan-ról, s annak lágy, behízelgő hangját dicséri.

FILM SZÍNHÁZ MUZSIKA, 1961. VIII.4. (5. Évfolyam, 31. szám)

245   Búbánat 2017-11-27 14:21:52

Gách Marianne beszélgetése a jubiláló Melis Györggyel

AZ ÉRZELMEK KIFEJEZÉSÉT NEM A FILMKAMERA FORMÁLJA...”

/Film Színház Muzsika, 1985. május 11./

Amikor néhány hónappal ezelőtt a tévé képernyőjén Bacsó Péter akkor még készülő filmjének, a Hány az óra, Vekker úr? egyik jelenetét láttuk, és fölsejlett Őze Lajos fájdalmasan törékeny alakja, majd belépett hozzá Melis György, kettejük szívet hasogató párbeszéde valósággal meghökkentett. Rendkívüli leleménynek bizonyult, hogy Melist prózai színészként is remekeltessék a filmvásznán. Otthonossága — számára új környezetben —, figurateremtő képessége a darab szellemében dermesztő légkört teremtett. Még azokban a percekben is, amikor föl-fölvillantott némi ellágyulással kevert fenyegetést (az órák vizsgálgatása közben vagy az orgonajáték kéjes örömében), egyszóval lényének különös sokfélesége feszültséggel telített váratlanságokkal lepett meg.

— Hogyan határozta el magát a filmszereplésre?
— Amikor Bacsó Péter meghívott, néhány napi tűnődés után mondtam csak igent. Én már régóta tudom, badarság annak az emlegetése, hogy a filmen, a képernyőn másféleképpen kell játszanunk, mint a színpadon. Harminc évvel ezelőtt Nádasdy Kálmán szuggesztív szigorával már az Álarcosbál rendezésekor ráeszméltetett arra, hogy René, amikor megtudja, imádott felesége a legjobb barátjával csalja meg, mintha a mennyekből zuhanna a feneketlen mélységbe. „Gondolj arra, hogy most a kamera az arcodra, a szemedre villan...” A kamerát emlegette, és ezzel is jelezte, hogy az érzelmek kifejezését nem a felvevőgép vagy a színpad formálja, hanem a színész mélyről fakadó ösztönösséggel párosított tudatossága.

— Gyötörte-e a forgatáson lámpaláz?
— Lámpalázam még az operában sem lanyhult, minden fellépésemet megelőzőn kínlódom. Amikor utoljára énekeltem a Székelyfonót Ferencsikkel, azt kérdeztem tőle, mit gondolsz, ez a különös idegesség sosem szűnik meg bennem? ö azt válaszolta: „Isten ments, hogy megszűnjön!” Egyébként Bacsó fölkérésére a filmezést azzal a feltétellel vállaltam, hogy jó előre megkapom a szövegkönyvet, ellentétben a rutinos tévészínészekkel, akik ott a helyszínen, a forgatást megelőzőn tanulják szerepüket. Én már nyáron ízlelgettem valamennyi szavát, magnószalagra mondtam, és igen sokszor meghallgattam. mindaddig, amíg minden betűje belém nem ivódott. Operaszerepeimre is a tőlem telhető alapossággal készülök.

— Járása, impozáns, karcsú alakja, testtartása az évtizedek múltán sem változott .. . Minek köszönhető ez?
— Sokat segít a fizikai munka a kertemben. De legfőképpen az, amit a drága Palló Imrétől kaptam útra valóul. Az ő idős korában is szálfaegyenes háta és egész tartása — amely nyilvánvalón születési adottsága volt — mindig elcsodálkoztatott. Megkérdeztem, mit tanácsol, hogyan sajátítsa ezt el az operaénekes? Azt felelte: vállat le, lapockákat össze, fejet föl. De azt se felejtem el, hogy kétéves igazgatósága első hetében hívatott az irodájába, és azt mondta: lehetőségem nyílt arra, hogy fizetésedet most megduplázzam. Sokat köszönhettem neki...

— Ügy tudom, Palló Imre arra törekedett, hogy a tehetséges művészeknek minél kedvezőbb anyagi körülményeket teremtsen... De hogy a Vekker úrra visszatérjünk: vajon Bacsó sok rendezői instrukcióval irányította-e a maga játékát?
— Rám bízta a szerep formálását. A figura nem ismeretlen számomra, hiszen Szarvason, az ottani igen jellemes, emberséges főszolgabíró gyerekeit instruáltam, amikor a német nácik megszállták a városkát. (Én általában nem dicsekszem azzal, hogy tizenhárom éves koromtól a magam kenyerét eszem ...) Aztán, amikor egy fél évig Felsensteinnél vendégszerepeltem a Komische Oper- ben, egv hajdanvolt náci tábornok sofőrje szállított minden alkalommal a repülőállomásra. Kérdeztem tőle, vajon a tábornok hitt-e abban akár egy percig is, hogy a németek győznek a háborúban? Dehogyis hitt — válaszolta —, de a hitleri uralom idején egy ferde szempillantás elegendőnek rémlett arra, hogy kivégezzék. Hát igen, az életerős embereket általában nem a hülyeség, hanem a tébolyultság, az eszeveszett félelem hajszolta a gonoszságba, a gyilkolásba. Erre gondoltam, amikor Bacsó filmjének meglehetősen összetett alakját, a Gestapo-főnököt alakítottam. Az előadóművésznek az a feladata, hitesse el a közönséggel, hogy amit a színpadon vagy a filmen mond, az most hangzik el legelőször a világon. Ez volt a varázsa például a felejthetetlen Kabos Gyulának.

— Eszembe jut Őze Lajos félelmetes fizikai esendősége. Mit érzett, amikor szemben állt vele, miért vállalkozott a halál küszöbén, a fájdalmaktól félájultan a szerep eljátszására?
— Azt hiszem, őt nem csak csodálatos színészi megszállottság fűtötte, hanem a halállal való viaskodás elszántsága is. Mintha azt kísérelte volna meg, hogy győzedelmeskedjen a rá leselkedő veszedelmen, túlélje a hálált. De hát ez neki se sikerült.

— Vajon a forgatás és a siker óta gondol-e arra. hogy időnként átnyergeljen a filmre, a képernyőre? Bizonyára újabb ajánlatokkal halmozzák el...
— Nem spekulálok ilyesmin. Ámbár harminc évvel ezelőtt, amikor Major Tamás jó néhányszor látott az Opera színpadán, azt mondta: „Ha bármi éri, sosem lesz gondja, mihez kezdjen, mert a Nemzeti Színház mindig nyitott kapuval várja.” De a lehetőséggel sosem éltem, és nincs is efféle szándékom.

— A filmen megint csak megkapott szép, plasztikus szövegmondása ... Nem hiába jutalmazták Kazinczy-díjjal...
— Nemegyszer elmondtam már, hogy szlovák anyanyelvűnek születtem, és csak az elemi iskola első osztályában került kezembe magyar olvasókönyv. Az érthető szövegmondás az operaéneklésnek is nélkülözhetetlen eleme. Annak idején igen okosan tanította Lukács Pál, hogy a mássalhangzók ejtése lényegesebb a magánhangzókénál. A zene és a szöveg elválaszthatatlan, noha tudom, ma erre nem mindenki gondol.

— Mik a legközelebbi tervei?
— Május 11-én jubilálok. Harmincöt évvel ezelőtt kerültem az Operaház kötelékébe. Az ünnepi estén a Don Pasqualét éneklem.


Szívből gratulálunk. És remélem, hamarosan sor kerül arra, hogy énekesi pályájáról is méltón beszélgessünk.

244   Ardelao 2017-11-27 13:44:12

MELIS GYÖRGY EMLÉKÉRE

(1923. július 2. – 2009. november 27.) 

8 évvel ezelőtt, ezen a napon hunyt el a nagy művész. 


A VENDÉGEK VENDÉGE: MELIS GYÖRGY

Írta: Gách Marianne 

 

Nem, a közönség általában sosem téved. Kivált akkor nem, amikor sorozatosan kényszerül arra, hogy igazát bizonyítsa. Az operai vendégekről szóló régebbi és újabb feljegyzéseimben lapozgatok. Sztárok, sztárok, sztárok. Zömükben, jó értelemben azok, s mind világhírűek. Jó, hogy ellátogatnak hozzánk, jó, hogy belekerültünk a különféle égtájak sokat emlegetett zenei vérkeringésébe. Felvetődik bennünk nem egyszer, hogy amikor a külföldi művészeket hallgatjuk az opera színpadán, nemcsak ők méretnek meg, hanem mi is megméretünk. Az egészséges összehasonlítás eredményeképpen, hol a mérce szökken föl, hol önbizalmunk gyarapodik.

Igen, a közönség buzgón megvásárolja a kétszeresen, háromszorosan, négyszeresen felemelt helyáru jegyét. Lent a földszint első soraiban, vagy fent, jó messzire, ott, ahol a vizuális élmény rovására az akusztikus élmény diadalmaskodik. A közönség csupa várakozás, és többnyire csupa jóindulat, örül, ha drága pénzéért különleges csemegét tárnak elébe, örül, hogy örülhet. Ám még ennek érdekében sem hajlamos a megalkuvásra. A piros betűvel hirdetett hírességeket, olykor kisebb elragadtatással ünnepli, mint egyik-másik hazai énekesünket.

Pontos statisztikára nem vetemedtem, de ha visszagondolok az idei szezonra, és az elmúlt évekre, emlékszem: Melis György volt az, aki csaknem minden alkalommal a külföldi vendégek partnereként tündökölt az együttesben.

Kapásból említek néhány régi és új nevet: Simionato, Di Stefano, Siepi, Prevedi, Gedda, Scotto, Anja Silja, Kabaivanska. Sőt Anna Moffo is. Amikor a szépségéről nevezetes vendégénekesnő a Traviata előadásán megjelent Violetta tündöklő estélyi ruhájában, amelyen sűrűn rávarrt ékkövek csillogtak, szikráztak, elkápráztatta a nézőteret. Gondosan megkomponált, drága parókájának szimmetrikus fürtjei, merész dekoltázsa látványnak is megkapó volt. Az igazi siker, a felzúgó tapsvihar azonban elmaradt, és csak Melis György nagyáriája után, a második felvonásban tört ki. Egyenes hátú, kevés mozgású, idősebb Germontja, előkelő, kemény figura, higgadt, megfontolt, mégis érzelmi töltésű. Melis gyönyörű hajlékony bel cantója, bámulatosan plasztikus szövegéneklése, eszközeinek eszköztelenségével hat. Egyik régi-régi interjúban mondotta nekem: a legmagasabb szintű mesterségbeli tudás elengedhetetlenül szükséges, de észrevétlenül, magától értetődő természetességgel kell át meg átszőnie a produkciót, anélkül, hogy előre tolakodna. Melis hangzási hatása és figurájának lélektani megformálása valóban a fia — és lánya — jövőjét, karrierjét féltő apóé. Ennek az igyekezetnek tartózkodó szenvedélyes indulati megnyilvánulásaival. Amikor a közönség erőszakkal megismételtette nagyáriáját, egy csapásra ő lett az est hőse. Moffóról csaknem megfeledkeztek.

De folytathatom a sort az idei Don Carlossal is, amikor Grace Bumbry Eboliját hallgattuk. Vajon Melis megrendítő Posa márkija nem kerekedett-e felül a szépséges néger énekesnő első és második felvonásbeli produkcióján? (Mert Bumbry igazi mivolta csak a negyedik felvonásban mutatkozott meg.) S a Trubadúrban a gyereket váró, rosszulléttel küszködő Monserrat Caballé Leonórája mellett vajon nem Melis Luna grófját árasztotta-e el a közönség szeretetének és elismerésének ujjongó kifejezésével? Nincs értelme a további felsorolásnak, mert csupán ismétlésekbe bocsátkozhatnánk. Ám ne feledkezzünk meg: akadt egy olyan ünnepi este is, amikor tökéletes egyensúly született vendég és a hazai partner között. Raina Kabaivanska törékeny, átszellemített, légies Mimijére gondolok a Bohéméletben, és Melis elragadó, humoros, érzelmes, árnyalt Marceljára.
 

Melis dicsérete nem szorítkozhat csupán az összehasonlítgatás felemás örömére. Részletes elemzést érdemelne óriási repertoárja, minden alakítása a hétköznapi előadásokon is. Mert ő az a fajta művész, aki életének minden pillanatában az örök készenlét feszültségével, mondhatnám így is: ugrásra készen várja a színpadra lépés boldogító pillanatát. Hangjának, énektechnikájának újabb alakulása, gazdagodása, mindenkor tévedhetetlen intonációja, figuráinak emberi vonatkozásaiban is átgondolt megteremtése évről évre egy nagy, érett művész pályájának mind feljebb ívelését, a csúcsra érkezését jelzi. 

 

FILM SZÍNHÁZ MUZSIKA, 1971. július 24. (15. Évfolyam, 30. szám) 

(Aki egyszer is látta őt, soha nem felejti el!)

243   Búbánat 2017-10-11 20:36:38
  • Békés Megyei Hírlap, 1992-04-11-12 / 87. szám

„A   Pepi-kert  levegőjét varázsolják  ide...”

Százharminc  perc  Melis  György operaénekessel
 

A Ki kicsoda? című életrajzi  lexikon a következőket tartalmazza a „Melis György" címszó alatt:
„1923. Szarvas— operaénekes. A budapesti Zeneművészeti Főiskolán tanult.  1949-től az Operaház magánénekese. Kiváló oratórium- és dalénekes, bariton.  1953. A berlini VIT-en, 1954. Prágában díjat nyert. Kétszeres Lisz-díjas (1955,  1959), Kossuth-díjas (1962).  Kiváló művész  (1967).  Főbb szerepei:  Don  Juan,  Falstaff,  Posa  (Don  Carlos), Figaro.  Továbbá  Bach  passiói,  Brahms,  Berlioz,  Mahler,  Schubert, Schumann dalai." A lexikon kiadása óta megkapta a Magyar Népköz- társaság Gyémántokkal Ékesített Csillagrendjét (1988).
Ennyit mond  a  szűkszavú  lexikon. Rajк András  „Melis György" címmel (1984) könyvet írt róla, amelyben énekesi arculatát ismerhetjük meg.

Mi elsősorban szarvasi indíttatásáról faggattuk.

Gépkocsink  tétován  kanyarog  a  szűk  budai  utcákon,  amikor  a Jószerencse utca  18-at keressük. A megbeszélés szerint Melis György 10  órára  vár  bennünket.  Elmúlt  negyed  tizenegy,  mire  megtaláljuk lakását. Csengetésünkre a házigazda nyit ajtót. Régi ismerősnek kijáró szívélyességgel kalauzol a lakásba. Hellyel és maga főzte kávéval kínál bennünket.  Segít  konnektort  keresni  a magnetofonnak,  s  rendezi  az ülőhelyeket a beszélgetéshez.
A  lakás tágas társalgójában  ülünk le. A kevés stílbútor mellett jól megférnek a paraszti eszközök: a rokka, a gereben, a zajac (csizmahúzó).  A  falakon  márkás  festmények,  remekművek.  Mellettük  néhány portré: Nádasdy Kálmán  operaigazgató, Ferencsik János  karmester. Köztük egy bekeretezett oklevél, amelyet Szarvas díszpolgárává avatásakor ( 1986) kapott a művész.

Hajdan  volt  hangversenyek

Jövetelünk célját ismeri, így kérdés nélkül is kezdi idézni a szülőhely emlékeit. S mint a gomolygó ködben át-átvillanó, majd eltűnő táj, úgy bukkannak fel és sorjáznak az emlékek. Egyik idézi a másikat: nevek neveket, események eseményeket és gondolatokat idéznek fel.

— Még 1956. előtt, amikor Margócsy Gyuszi volt Szarvas kulturális életének lelke, mozgatója, évente kétszer lementünk: Simándy, Orosz Júlia, Osváth Júlia és én:  Akkor még  állt az a  másik,  régi  mozi, ott voltak az előadások. Erre nagyon jól emlékszem.  1956. október 21-én volt  ott  egy  előadás.  Egy szombati napon,  22-én jöttünk  föl  Pestre, közvetlenül a tragikus nap előtt. Ilyen szép idő volt, mint most. Szóval akkor is volt egy ilyen nagy előadás. Az az elég nagy terem zsúfolásig megtelt. De ilyen minden évben volt többször is.

— Emlékszem, úgy  15 éve, még az édesanyám is élt, kértek, hogy adjak egy koncertet. Akkor volt egy megérzésem, olyan, amit a most világsztár Marton Éva  máig  sem  tud  elfelejteni.  Őt  akkor vették fel nagy nehezen az Operába — valami félreértés vagy hozzá nem értés folytán  nem  akarták  fölvenni  — most,  az egyik első  számú  sztár  a világon!  Bennem  már akkor ott motoszkált a megérzés,  hogy belőle nagy  énekesnő  lesz.  Megkértem, nem  jönne-e le  velem  Szarvasra. „Nagyon  szívesen  —  mondta  —  hisz  nekem  most  nincs  másutt fellépésem.” Készültünk itt egy hónapig, egy nagyon nívós összeállítással. S abban az új helyiségben alig voltak félig!

— Ez csak valami szervezési hiba lehetett! Emlékezhet a legutolsó koncertjére az Ó-templomban és az Új-templomban: zsúfolásig megtelt! Nagyon várják az emberek Szarvasra!
Ezen egy kicsit elgondolkozik, majd folytatja.

— Ha az én kis életemről beszélgetünk, azt szeretném, hogy okuljanak belőle az emberek. Nemcsak Szarvason, de mindenütt! Figyeljenek arra, hogy ebben a kis országban — nem vagyok én se nacionalista, se soviniszta,  hisz  az  ereimben  tót  vér folyik — nem  szabad  egyetlen tehetséget  sem  hagyni  elkallódni.  És  nem  szabad  a  tehetségtelent semmilyen  körülmények  között  odatenni,  amihez  nem  ért.  Mert árt! Sokszorosan árt. Márt árt ott, ahol dolgozik; árt azzal is, hogy elfoglalja a helyét olyannak,  aki odavaló. És olyan légkört teremt maga körül, ahol a nála még tehetségtelenebbek élnek csak meg, mert azoktól nem félti a helyét.

— Emlékszem a gyermekkoromban  látott néhány hangversenyre. Ilyen nevek voltak Melis György mellett: Bende Zsolt — akkor mint zongorakísérő, Sándor Judit, Gyurkovics Mária, Simándy József. Hogyan lehetett megszervezni ilyen rangú hangversenyeket egy — valljuk be — ütött, kopott, sivár, lócákkal berendezett, elavult moziteremben?

— Ez mind Margócsy Gyulának köszönhető. Akkor még tele voltam én is energiával, de Gyuszi sem hagyott. Azt mondta, hogy ennek a kis helységnek ezt csinálni kell, hogy itt ne sorvadjon el a kultúra. Ennél volt még romantikusabb is, ez még a forint előtt történt. Olyan páratlan dolog,  nem  hiszem,  hogy  volt  ilyen  máshol  a  világon:  tojás  volt  a belépődíj! Czanik Zsófival voltam lent— vele nagyon sokat koncerteztünk.  Hogy aztán mit csináltunk azzal a rengeteg tojással, azt már én sem  tudom.  Kosarakban  vitte  az egész  család.  Már akkor  is Gyuszi szervezte, hisz ő a negyvenes évek elején került oda fiatal tanárként. 1943-ban érettségiztem, akkor már ott volt.

— Az említettek ma már nagy nevek. Nem hiszem, hogy manapság össze lehetne hozni hasonló hangversenyt — sem a művészek elfoglaltsága, sem anyagi okok miatt.
— Hát?! Nem valószínű.

A Csipkár soron volt a tanyánk...

— 1943-ban érettségizett Szarvason. Volt zenetanára, Szederkényi Nándor úgy nyilatkozott, hogy itt alig volt zenei élet. Hogyan lehet az, hogy egy szegény sorsú parasztgyerek egyetemre, majd a Zeneakadémiára jutott ilyen környezetből?
— Sokat hallgatom a rádiót. Elsősorban a prózai műsorokat, mert ez a mai „könnyűzene” távol áll tőlem. Sokszor hallottam olyan fejtegetést, amely szerint a gyereknek teljes szabadságot kell adni. Ezzel nem értek egyet. Hogyha azt a nevelhető lelket nem építik, akkor szétfolyik. Az én  neveltetésemre, amíg  élek,  emlékezni  fogok.  A szüleim 18 holdas parasztemberek voltak. Csabacsűdtől 3 kilométerre — Endrőd irányában — a Csipkár soron volt a tanyánk. Sajnos már lebontották... Erről jut eszembe egy érdekes történet. Tavaszonként visznek bennünket  Amerikába;  úgynevezett  honvágy-koncerteket  rendeznek  a  kinti magyarok  számára.  Három-három  helyen  lépünk  fel  az USA-ban  és Kanadában.  Egyszer,  azt  hiszem  Torontóban,  odajön  hozzám  egy nálam fiatalabb ember, és azt mondja: Cso novo na Csipkáry? (Mi újság a Csipkár soron ?) Hát maga ezt honnan tudja? — kérdezem. Én tudom, hol született, mert én is ott születtem a szomszédos dűlőben — felelte. Ilyen kicsi a világ!
... Na, szóval az én neveltetésem olyan volt, hogy azt vagy ősállapotnak, vagy aranykornak  is lehet nevezni. Akkor még a feleség a férjet magázta, a férj a feleségét meg tegezte. Az szóba sem kerülhetett, hogy a gyerek a szüleit tegezhesse. Olyan gyereket én már csak kettőt vagy hármat ismerek, aki magázza a szüleit. Ez valahol a mélyben lazítja a fegyelmet.
...Nálunk nem volt valami drákói szigor. Hozzám a szüleim kézzel soha nem nyúltak. De hogyha megmondták, hogy „ötkor itthon vagy”, akkor otthon is voltam. Ez a szellem végigkísér felnőttkoromon is.
...Nekem nem volt sosem elfogultan klerikális a nevelésem. Az volt a szokás, hogy vasárnaponként elmentünk a templomba. Ez már azért is jó volt, hogy addig nem mentünk el lógni; és ott csak jókat hallottunk. Rájöttek már évek óta, hogy ez nagyon hiányzik. Arra is rájöttek, hogy akárki tanít a jóra, akár az egyház, akár más, az becsülendő.

— Hova járt iskolába? Kik voltak a tanítói?
— Odajártunk az Ó-templom melletti iskolába, a központi iskolába. Rohoska Lajos tanított negyedikben, de talán akkor már az Árvaházba jártunk.  Bizony  az  is  nagyon jót  tehetett,  hogy  akkor  nem  volt  ám visszabeszélés!
...Szüleim  látva, hogy szinte végig kitűnő tanuló voltam  az elemiben,  elvárták,  hogy  továbbtanuljak.  Ők  hatelemis  parasztemberek voltak, s legyezte a hiúságukat, hogy iskoláztatják gyerekeiket.
...Emlékszem még Jánovszki Gyuri  bácsira.  Ott  volt  az  iskolája felénk. Hatodikba Borgulya Bandi  bácsihoz jártam. Ő egy világzseni volt. Orgonát épített, de olyat...! Amikor itt Pesten emlegettem a nevét, azt mondták  a híres  orgonaépítők,  hogy  mindenki  fölött  állt.  Az  ő példája  is  buzdítást  adhatott,  hisz ő  is  egyszerű  családból  került  ki. Rohoskáéknál hat fiú lett tanító. Az édesapjuk cipész volt.
...Akkor még az volt a szokás, hogy minden reggel volt áhítat, még télen, abban a jéghideg templomban is. Énekeltünk. Rövid kis istentiszteletek voltak. Ott ismertem meg a lelkészt: Bartos Pali bácsit, akinek nagyon szép hangja volt. Nagyon tetszett. Később, már az érettségi előtt is  ő  biztatott,  hogy  induljak  az énekesi  pálya felé.  Nem szégyellem bevallani,  hogy az egyház utalt  ki  számomra 250 pengőt.  Ez bizony 1943-ban komoly pénz volt. És valahonnan még szerzett 250 pengőt Zerinváry, a későbbi csillagász is arra, hogy énekelni tanuljak.

— Hogy fedezték föl az énektehetségét?
— Ott  volt  zenetanár Szederkényi Nándor — nem  rég  halt  meg szegény—, ő is biztatott. Meg aztán korábban is jó nagyokat kiabáltam. Anyám is mesélte, amíg élt, hogy volt egy Potoczky nevű orvos, akihez hordott. Egészséges voltam, de kétéves koromig nem tudtam járni, mert csak  anyatejen  éltem.  Mikor  aztán  becipelt  hozzá,  mert  akkor még gyerekkocsi nem volt divatban, már Potoczky úr jött ki: „Na, megjött a kis Melis-gyerek, akkorát ordít, hogy összedől a ház”— meséli nevetve a művész.

— Lehet, hogy így kezdődik egy énekes pályafutása?
— Lehet,  hogy  így  kezdődik, de  sok  mindennek  találkoznia kell. Minél  több  kedvező  körülmény  találkozik,  annál  többre  viheti  az ember.   1943-ben  fölvettek  a  Műegyetemre.  Építésznek készültem, mert kitűnő  érettségi  bizonyítványom  volt!  Mindjárt  megkaptam  a legnagyobb ösztöndíjat, mert volt szegénységi bizonyítványom is. Az a pár  hold  földecske  nagyon  gyengén  jövedelmezett,  és  a  bátyám  is tanult.  Egy évig jártam oda,  de  közben  a  kapott  kétszer 250  pengő segítségével énekelni tanultam. 20 pengőért vettem egy órát. Hetente kétszer mentem, a pénzt szépen beosztottam. Egy év után a Műegyetemet abbahagytam,  mert  felvettek  a  Zeneakadémiára,  s  mind a kettő egész embert kívánt volna.

— A Zeneakadémián kik voltak a szakmai irányítói?
— Sajnos már mind elmentek. Hát mikor volt már az! Negyven éve! Székelyhídi Ferenc. Ő volt az elnök, arra emlékszem. Akik az Operában korábban  hallották,  azt  mondták,  hogy  klasszikus  tenor,  mert  szinte mindent énekelt, és mindent magas  fokon.  Aztán olyan mázlim volt, hogy odakerültem Molnár Imréhez, aki a szöveg érthetőségére nagyon sokat adott. Nekem ma is ez a vesszőparipám. Most tettem egy 150 000 forintos alapítványt, hogy annak a kamatait egy olyan fiatal kollégának adják, akinek jól érteni a szövegét. Mert az érthetőség az alfája az egész szakmának.
...Bementem a múlt héten az Operába. De nem éreztem jól magamat! Főleg  akkor  nem  bírok  magammal,  amikor  arra  kell  fülelni,  hogy milyen nyelven énekelnek! (Ti. a magyarok!)
...Ha vidéken járunk, odajönnek számomra ismeretlen emberek és azt mondják: „Művész úr, mi azóta szeretjük az operát, amióta magával meghallgatunk mindent, mert megértjük a szövegét annak, amit énekel.” Ezért is tettem az alapítványt. Az alapító oklevélben ez benne van: „Hitvallásom örökségeként a szép magyar nyelv operaszínpadi meghonosítása és művelése céljából magánénekes pályatársaim ösztönzésére díjat  alapítok.  A díjat  azzal  a  meggyőződéssel  hozom  létre,  hogy  a biztos  énektechnikán  alapuló  érthető  hangképzés  és  a  tiszta,  szép magyar kiejtés teszi teljessé a dalszínházi éneklés magas szintű művelését, és egyúttal a legmagasabb szintű operaművészetnek is a legszélesebb közönségrétegekben való népszerűsítését.

— Úgy tűnik, Melis György vidékről — talán éppen Szarvasról várja az utánpótlást?
— Szívesen látnám! Ezért is alapítottam egy díjat a szarvasi Vajda Péter Gimnázium  számára.  Évente  kaphatja  meg  az,  aki  ének-zenei tanulmányaiban  kiemelkedő  szorgalmat és  tehetséget  árul el.  Sajnos elég ritkán kerülhet sor kiadására.
Szeretném, ha a kórusélet élénkebb lenne a városban. Ezért ajánlottam fel  a napokban  százezer forint támogatást a nehéz  körülmények között dolgozó Városi Gyermekkórusnak.

Emlékek,  pályatársak

— Pályafutása során sok érdekes, híres emberrel találkozhatott.
— Most jöttek vendégeim Jugoszláviából. Nem tudtak mivel kedveskedni,  hát hoztak  egy  nagy  kötet Színházi Életet.  Valamikor egy pengő volt darabja. Nézegetem ezeket. Hát rém érdekes! Könny szökött a szemembe. Te jó Isten! így rohan az idő! Ott a Rátkay Márton, Uray Tivadar, Honthy Hannuska meg még sokan. Azokkal  mind pertuban voltam. Ők ma már klasszikusok!  Honthy Hannával nagyon jó barátságban voltunk. Sokat jártunk együtt külföldre. Végtelenül felkészült ember volt.
...Találkoztam Révhegyi Ferenccel. A felesége: Révhegyi Olga néni a Zeneakadémián tanított. Révhegyi vezérkari ezredes, dandárparancsnok  volt.  1600  zsidó  volt  beosztva  hozzá  a  Don-kanyarban.  Nem engedte,  hogy  elvigyék  őket,  így  többségüket  megmentette.  Nem  is ítélték el, nem is telepítették ki. Sőt, 1951-ben nyugdíjat jártak ki neki azok, akiket megmentett.
...Már említettem,  hogy  Marton  Éváékkal  nagyon jóban  vagyok. Tudják a születésnapomat. Bárhol vannak a világban, érkezik a dísztávirat. Azt mondja, nem tudja elfelejteni, hogy  amikor őt nem  akarták felvenni az Operába, Ferencsik meg én melléálltunk.

Emlékszem egy 50-es években elhangzott operaközvetítésre. A Sevillai borbélyt adták a rádióban. A szünetben riport készült a Figarót alakító  fiatal  művésszel,  Melis  Györggyel.  Ez  azért  is  emlékezetes maradt,  mert  örömmel  hallottuk,  hogy szülőhelyét,  Szarvast  is említette.
—   Ez  1951-ben  volt.  Akkor  jött  először  Budapestre Lamberto Gardelit, ővezényelt. 1951-ben álltam a szerepbe, s 34 évig énekeltem. Azzal  a  nagy  gárdával  voltam  együtt,  akik közül  már senki  sem  él. Gyurkovics Mária, Székely Mihály,  Maleczky Oszkár és  a  többiek. Akkor készítették azt a lemezfelvételt, amelyiket még most is hallani a rádióban.
...Ma  is jól  emlékszem  rájuk.  Ezek  a  nagy  művészek  úgy jöttek minden próbára, hogy zongorakísérettel, kotta nélkül, hibátlanul énekelték szerepüket. Amikor Székely Mihály látta, hogy valamelyik fiatal nem  tudja  a  szerepét,  fölkelt  a  székéről  és  azt  mondta:  „Majd  ha  a fiatalember megtanulja, szóljanak le a büfébe, ott leszek.”

Beszélgetésünk  során  egy  pillanatra  felvillan  a  kiváló  színész: Székely Mihály mondata Székely Mihály basszusán szólal meg.
— Azt is tőlük tanultam, hogyha egy próba tízkor kezdődik, akkor tíz óra előtt öt perccel  ott kell  lenni.  Még vagyunk  egy páran az akkori nemzedékből,  és  sokszor  nézünk  egymásra:  a  kezdéskor  csak  mi vagyunk ott. A fiatalok késnek tizenöt-húsz percet, s a legtöbbjük még azt  sem  mondja,  hogy  elnézést.  Ferencsik  mondta:  „Ahány  percet kések, annyi percet rabolok el a másik ember életéből.” A pontosság nem  külsődleges  dolog.  Ennek  valahol  belülről  kell  fakadni. Pálos Gyurit (volt  szarvasi  gimnáziumi  tanár — a szerk.) sokan  azért nem szerették — szegény  nemrég  halt  meg,  mert  mindig  megkövetelte  a pontosságot.  Akkor volt  fiatal  tanár,  mikor diák  voltam.  Amikor megjelent,  mondták:  No  ott jön  a  „Precíz”. Ö  azt  válaszolta:  „Nem azért hajtogatom ezt a precizitást, mert ez a mániám. Amit maguk — mert akkor ötödiktől már magáztak minket — a gimnáziumban tanulnak, az nagyon kevés lesz a későbbiekben. Ez csak az ábécé. De ha ezt a pontosságot itt nem tanulják meg, akkor sem fogják tudni, amikor már nagyon nagy szükség lesz rá.” Még most, 45 év után is emlékszem erre.

Legnagyobb elismerés a közönség elismerése

—  Ha  ezt  a  szót  hallja,  hogy  „Szarvas”,  fölcsillan  a  szeme,  és sorjáznak az emlékek. Miért van ez?
—  Szülőhelyét,  fiatalságát  senki  nem  felejti  el.  És  aki  le  akarja tagadni, az alávaló és ostoba.  Számomra inkább az az érthetetlen, és rosszul  is  esik,  hogy  ott  nem  törődnek  annyit  a  komoly  zenével, amennyit ez a fajta zene megérdemel. Mégiscsak ez a léleknek szóló és időtálló. Ezen kéne gondolkodni!
...Amikor úgy elővesz a pesszimizmus, sokszor eszembe jut, hogy ki kellett  volna  menni  külföldre.  Talán  disszidálni  kellett  volna,  mint néhányan tették. Aztán 3—4 év múlva hazajönni. Akkor még nagyobb tisztelettel néztek volna rám.

— Én nem hiszem, hogy elismerésben hiánya lett volna: Liszt-díjas, Kossuth-díjas,  Kiváló  Művész, Csillagrendet  kapott.  De  nem  is erre gondolok elsősorban, hanem a közönség elismerésére.
— A legnagyobb elismerés valóban a közönség elismerése. Sajnos a pályán töltött négy évtized alatt megváltozott a közönség. Elveszett az az intimitás, ami a művész és a közönség között volt. Kevesebben  is vannak. És ennek nem csak anyagi okai vannak. Talán hozzájárul az olcsó  könnyűzene  térhódítása  is.  Akik  meg  tudnák  fizetni  a  drága színházjegyeket,  azokat  nem  érdekli  a  komoly  művészet.  Akik meg érdeklődnének, nagyon sok ilyennel  beszéltem, azoknak nincsen  150 forintjuk egy színházjegyre.

— Összegezhetőek-e legfontosabb életelvei?
— Mindaz, amiről már beszélgettünk. A lehetőség szerint meg kell őrizni  az  igényeket  a  komoly  zene  iránt.  Persze  ez  nagyon  nehéz. Pályakezdésem  óta  megváltoztak  a  körülmények,  s  megváltozott  a közönség  is.  Azóta már egy nemzedék eltávozott, s a mai nemzedék nagyobb részét nem a komoly zene érdekli. A másik dolog: a pontosság. A mintegy 60 szerepem közül legalább harmincat Ferencsikkel tanultam. Nála ugyanaz volt, amit Pálos Gyurkánál említettem, a pontosság: egy nyolcad az egy nyolcad, egy tizenhatod az egy tizenhatod!

— Ez a pontosságigény sokadszorra tér vissza. Nemcsak a szavakban. A lakás is tükre ennek az elvnek. Nevezhetjük ezt élete vezérelvének?
— Azt hiszem igen. Nos, a lakás rendje nem is olyan nagy rend. De az elrendezés is valahonnan a gyermekkoromból fakad. Mi a tanyán úgy éltünk, mint egy skanzenben. És ott nagyon jól éreztük magunkat. Én nem  fecséreltem  el  a  pénzt.  Nagy  részét  a  lakásba  fektettem.  De igyekeztem átmenteni azt a környezetet is, amelyben éltem. Ezért ilyen a berendezés. Még a lócát is beépítettem volna, ha befér. De hát már a falak is tele vannak képekkel. A tanítói oklevelem el sem fért.

♦  ♦ ♦

S ezzel  az  interjú  véget is ér.  Megcsodáljuk  a századforduló és a századelő neves magyar festőinek  képeit. Az emeletre vezető lépcsőfordulón  életnagyságú  olajkép  fogad  bennünket: Melis György  Don Juan szerepében. Az emeleti szobát is a képek uralják. Köztük emlékezetes operaelőadások plakátjai, s a művész fényképei különböző szerepeiben. Végül a legnagyobb kincs:  Ferenczy  Károly  1912-ben festett nagyméretű festménye.
Két, beszélgetéssel töltött óra után kísér ki bennünket a házigazda. Büszkén mutatja kertjének növényeit, mondja nevüket.

— Ezek mind Szarvasról származnak. Köztük élek,  s az otthon,  a gyermekkor, a Pepi-kert levegőjét varázsolják ide számomra.

Megköszönjük a beszélgetést, búcsúzunk. Kilépünk a kis budai utca csendjébe. Távolról beszűrődik a nagyváros zaja. Becsukódik mögöttünk  Melis György ajtaja,  bezárul egy  másik világ:  egy  kis  rész  a természetből,  egy  kicsi  a  művészetből,  s  egy  parányi  Szarvas  — növényekből, tárgyakból és emlékekből fölépítve.     

 Kutas Ferenc

242   Búbánat 2017-09-21 09:26:57
Bartók Rádió mai műsorán szerepel

14.02 – 15.06 Ferencsik János zongorázik

Km. Melis György - bariton és Onczay Csaba - gordonka

Schubert-művek

1. A téli utazás - részletek a dalciklusból - a) A folyónál, b) A deres fő, c) A varjú, d) Ámítás, e) Az útjelző, f) A kintornás (Melis)

2. A muzsikához - dal (Melis)

3. a-moll (Arpeggione) szonáta (Onczay)

(Zeneakadémia Nagyterem, 1977. február 19. - részletek)
241   Ardelao • előzmény240 2017-09-07 09:22:04

Nádor Tamás: MÚZSÁK és MESTEREK – Párbeszéd művészekkel

(Részlet, 3.)

MELIS GYÖRGY

- 1949-ben mutatkoztál be Operaházunkban a Carmen Moralese-ként, azóta valahány nálunk játszott Mozart- és Verdi-mű bariton főszerepét (s még annyi mást) elénekelted, dal- és oratóriuménekesként, új magyar művek előadójaként is az elsők közt jegyeznek. Mi a véleményed arról a rosszmájú vélekedésről: aki mindenre alkalmas, semmire se képes?

- Minden rosszmájúság tudatlanságból vagy irigységből táplálkozik, így ezzel nem foglalkozom. Végzem inkább a dolgomat. De máskülönben sem hiszek az ilyen vagy olyan beskatulyázásokban. Van, aki egy szerepkörben kitűnő, másban nemigen felel meg. S van, akire éppen az jellemző, hogy nem fér mindig ugyanabba a bőrbe. Ez alkat kérdése. Én az utóbbiak közé tartozom. S ez nem erény vagy hiba – tény csupán. Az én habitusomnak egyaránt megfelel a szomorú, a víg, a közönséges vagy a hősi, klasszikus vagy az e századi. S vallom is, hogy bármelyiket meg kell tudnom formálni, mert e mégiscsak sok ismétlést tartalmazó pálya így lesz elviselhető. Így újulhat meg az ember, így találhat ismét is ismét örömet benne. Mert hát a magamféle még legsikeresebb perceiben is kétellyel vizsgálja fölül a munkáját, nem elégszik meg tegnapi önmagával. Vannak persze oly boldog (vagy balga, vagy szerencsés) emberek, akik annyira eltelnek magukkal, hogy nem látnak túl az önimádaton. Nem tudom, irigyeljem-e vagy sajnáljam őket. Inkább csodálkozom, hiszen már az ókori görögök tudták: mindennél fontosabb – és nehezebb – az önmegismerés. Aki nincs tisztában saját magával, egyszer csak úgy járhat, mint ama bizonyos hályogkovács … Ezért vallom: az embernek meg kell tanulnia a mesterségét. De ez csak a szükséges szakmai minimum. Azt is tudnia kell, hogy mire képes.

- Mestereidről beszéltél korábban, de még nem említetted érdemben azt, akinek portréját is őrzöd otthonodban: Kodály Zoltánt.

- Egy kézen meg tudom számolni azokat a – nyugodtan mondhatni – zseniket, akikkel találkozhattam. Köztük is Kodály áll számomra az első helyen. Alkalmam volt két évig nála hallgatni a népzenét a Zeneakadémián, s nem volt soha szigorúbb, pontosabb, rendkívülibb mesterem. Egy-egy kollokviumra - ha jól emlékszem – 500 népdalt kellett nemcsak tudnunk, de értelmeznünk, elemeznünk is. A főiskola zenekarával országszerte előadtuk a Székelyfonót, s Kodály eljött velünk – mindenhová. Mennyire téved tehát, aki őt elzárkózónak, arisztokratikusnak nevezi. Emlékszem – bár csakugyan alaposan megszűrte a szót, s a fecsegést megvetette – a távoli helységekben, vadidegen emberekkel azonnal szót tudott érteni. Mozgékony korszaka volt ez még: minden érdekelte. Különben is, egész hosszú életében „félelmetesen” éles ésszel élt: mindenre emlékezett. Egy ízben, már énekesként, valamelyik születésnapi koncertjén „elszóltam” magam: valakit azzal mentegettem, hogy nem tehet róla, hisz szegény botfülű. Kodály szint rám förmedt:
- Téved! Botfülű emberek nincsenek! Ki ilyen, ki olyan hallással születik, de a hallás javítható. Az ön Csipke Andor nevű nagybátyja is botfülűnek indult, aztán olyan fokon kamarazenélt, hogy magam is szívesen meghallgattam … Így csípett fülön Kodály tanár úr minden általánosító közhelyet, s emlékezete azonnal adta a pontos példákat, adta a cáfolathoz vagy bizonyításhoz szükséges érveket. (Magam is tapasztalhattam később, mennyire igaza volt. Baráti körömben nem kevés „botfülű” ember akadt. Aztán a hosszú barátságban a zenét is megkedvelték. Ma már kitűnően dúdolnak velem nem is olyan könnyű dallamokat.)

- Mindvégig komoly dolgokról beszélgettünk, holott a közönség talán legjobban derűdet, humorodat kedveli. Jó kedélyű ember vagy magánéletedben is? Egyáltalán: mennyire vagy jóban a világgal?

- Jóban vagyok a világgal, mert tiszta a lelkiismeretem. A hazámat sosem hagytam el, inkább nem vállaltam csábító szerződéseket. Mert nekem ez az otthonom, a siker számomra csak idehaza igazi siker. Egy-egy jól sikerült előadás kárpótol azért, hogy odakinn esetleg ennyi vagy annyi lehetett volna a gázsim. Ami a színpadi derűt illeti – mert magánéletemben persze hol derűs, hol rosszkedvű, hol ilyen, hol olyan vagyok, bár barátaim, azt hiszem, inkább kiegyensúlyozott embernek ismernek – meggyőződésem: ahhoz, hogy valaki sok mindent meg tudjon formálni, mindenekelőtt érzékenység kell. És persze az, hogy az ember reagálni tudjon. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha minden színpadi pillanatról van véleményem. Ha nincs, nem értek senkit, semmit, csak üresen állok a színpadon. S tapasztalatból tudom: nincs szörnyűbb egy színész számára (és persze, mi is színészek vagyunk), mint a partner üres szemébe nézni. A semmire nem lehet reagálni, az érzéketlenség megfagyasztja az embert. Színpadi derűm – ha szabad nekem is így neveznem – alapfeltétele, hogy kiegyensúlyozott, harmonikus együttesben énekeljek, hogy partnereim legyenek.

- Azért én mégis úgy hiszem: az öröm készsége nemcsak adottság, nem is csupán a befogadó környezet természetéből adódik. Meg is kell dolgozni érte …

- Ezt én is így hiszem. Mert csak munka árán képes az ember fontos dolognak vagy akár valami apróságnak is örülni. Én például igen örülök annak, hogy fölépíthettem magamnak egy otthont, s olyan környezetet teremthettem – csalás, lopás nélkül, csak énekszóval, ésszel -, ahová jólesik hazamennem. S örülök annak is, hogy van néhány szívem szerinti kedvtelésem. Nem emésztődöm tehát fölösleges dolgokon, nem foglalkozom azzal, ami másokra tartozik, amihez ők nálam jobban értenek. Próbálom inkább a magam dolgában meg a legsajátabb kis szenvedélyeimben kedvemet lelni. Minden évben vágunk például egy malacot. Azt szépen lepörzsöljük, hazahozzuk, s feldolgozzuk itt, a konyhán. Ez idén biztosan jobb lesz a hurka, mint máskor, mert végre sikerült igazi hurkatöltőt lelnem. … Azután: Ápriliy Lajos völgyében van egy telkem: ott gyümölcsöt, zöldséget termelek. Olyan spenótom van, amelyről kora tavasztól a fagyok beálltáig lehet levelet szedni … Itt a ház körül pedig mindig beérik a füge, s van rengeteg gyönyörű rózsám. Metszem és ápolom őket, s hogyne örvendenék, amikor karácsonykor is virít a Semper Florens, és fenyőfám alatt is ott lehet a rózsa?

(1981. november)
240   Ardelao • előzmény239 2017-09-06 23:12:59

Nádor Tamás: MÚZSÁK és MESTEREK – Párbeszéd művészekkel

(Részlet, 2.)

MELIS GYÖRGY

- Két felsőoktatási intézménybe egyszerre bejutni – sokan mondják erre: bizonyára szerencsés csillagzat alatt születtél.

- Két egyetemre vagy főiskolára – egyforma lélekkel, szorgalommal – akkor sem lehetett járni. A puszta szerencsében egyébként (kivéve, ha valakinek öt találata van a lottón) nem hiszek, szerintem ilyen nincsen. Ex cathedra ki merem ezt jelenteni, mert meggyőződésem: a tehetség semmi, ha nem párosul szívós szorgalommal, céltudatossággal, s ha valaki nem tudja üstökön ragadni az adódó lehetőséget, alkalmat. Tehetség az is, hogy valaki a megfelelő időben, nemritkán: pillanatban tudjon dönteni, lépni. „A kultúra nem örökölhető” – olvashattam Zeneakadémiánk egyik termében Kodály mondatát. S csakugyan: hogyan is szállhatna ránk, amiért meg nem dolgoztunk? Mihez kezdhetünk azzal az adománnyal, melyet nem tudunk megérteni? Mit ér a puszta tehetség, a bármilyen jó tanács, ha nem sáfárkodunk megfelelően adottságainkkal? Csak az menti tehát föl magát a balszerencsével, sorscsapással, akinek a tehetsége akarat-, döntés-, cselekvés- vagy figyelemhiányos. Szerencséje van annak, aki adottságai birtokában megküzd a szerencséért. Ilyen értelemben én is szerencsével jártam. Fölvettek arra a főiskolára, amelyre járni szerettem volna; kitűnő tanárok tanítottak, tanulmányaim végeztével megnyílt előttem a pálya. Ám az is kétségtelen: legképlékenyebb időszakomban, 18-25 éves koromban nem lustálkodtam. Sajnos, sokan éppen az időt lazsálják el, pedig amit az ember ilyenkor elmulaszt, soha nem pótolható. Ez az energiafölhalmozás ideje. Ekkor lehet annyi mindent befogadni, ami talán egy életre elég.

- Tanáraidat említetted: kik, s hogyan tanítottak főiskolai éveidben, 1945 és 1950 között?

- 1944-ben kezdtem a főiskolát, de akkor az irtóztató idők miatt minden abbamaradt. Mielőtt rendszeres akadémiai tanulásomba foghattam volna, egy évig magánúton Rosthy Anna tanított. Ővele – a fenti értelemben szerencsém volt, mert sosem kellett „kiordíttató” operaáriákat énekelnem. (Pedig de sokan „nekiesnek” a kezdőknek, hogy mielőbb kipréseljék belőlük a maximumot. S a jámbor újonc csak ordít, ordít – mert van még hangja, anélkül is, hogy reá odafigyeljen -, s észre sem veszi: tönkremegy, mielőtt elindult volna. Pedig a hangnak be kell érnie. Jómagam, bár nem tanítok, gyakran meghallgatok egy-egy jelentkezőt. De mielőtt hozzákezdene, megkérdem, hány éves. S ha túl fiatal, meg se hallgatom, csak azt javaslom, várjon.) Rosthy tanárnő szinte egész év alatt csak dalokat énekeltetett velem. … A főiskolán Molnár Imréhez kerültem, aki szintén nem volt „bőgettető”. Sohasem mondta, hogy no, fiam, most aztán nyomjál ki magadból szép, nagy hangokat. Molnár tanár úr rávezetett arra – ami nyilvánvalónak látszik, mégis csak sok gyakorlással tudatosítható: az énekhang eszköz, a kifejezés eszköze. S megtanított „vonalakban” és kifejezésekben gondolkodni. Hozzáfűzve állításához: bizony, a bőgve éneklés mutatósabb, s gyakran gyorsabb karrierhez vezet. Ám az ilyen siker rendszerint talmi. A gyors felfutást legtöbbször hirtelen hanyatlás követi. Aki művész és „észember”, az hosszú távra készül … Unger Ernő, az operaszerep-gyakorlat tanára arról volt híres, hogy mindent tudott. „Kisujjában volt az egész opera, sőt, a teljes zeneirodalom. S ha valamelyikünk azt lódította, hogy otthon hagyta a kottát vagy hangszerét, ez sem hozta zavarba. – Ó, szegény mester … - sajnálkozott, s persze, hogy emlékezetből tudta a legismeretlenebbnek vélt zeneművet is. Unger tanár úrnak vesszőparipája volt a kvintett. Akkor is előadatta, ha csak ketten voltunk: egy szólamot fütyült, kettőt ő maga hozzájátszott. Tőle a lehetetlen szó száműzését, s a legnagyobb fokú precizitást sajátíthattuk el … Beszédtechnikára a kor egyik híres-szép beszédű színésze, Abonyi Géza oktatott. – Így akar maga a deszkákra menni? – mondogatta, ha valakit a legkisebb vétségen rajtakapott. Tőle tanultam meg, hogy az énekbeszédet is érteni kell – még a nézőtér legutolsó sorában is! Mert hát az éneknek közlendője van. Azóta már-már talán mosolyogtató megszállottsággal hiszem, hajtogatom: az énektechnikának is első számú kontrollja a szöveg. Mert amíg a szöveget érteni lehet, az éneklés – szakmai nyelven – elől történik. Ezért is vagyok oly büszke Karinczy-díjamra. Örülök annak, hogy mások is észrevették, nemcsak énekelek, mondani is szeretnék valamit.

- Milyen közölnivalód van a világgal, mint énekesnek? Az operák szövege gyakran poros, avitt, nem hiszem, hogy ezek mindig a zenéhez méltó, vagy azt akár kiegészítő mondandót hordoznak …

- A történelmi, társadalmi és művészeti botfülűség annyi akadályán túljutottak, s oly sok szigorú, értő próbát kiálltak már ezek a darabok … Játszották őket a világ nagy operaházai, a legelső énekesek énekelték e szerepeket világszerte és idehaza. Nincs bennük elvenni-, s nincs hozzátennivaló. Az operairodalom klasszikusait – mint pap a szószéken – csak elemezni, magyarázni és értelmezni lehet. S a szövegben is, mi mást szolgálhatna az ember: persze, hogy a zenei mondanivalót. Csak így jöhet létre a színpadon az, ami mi – könnyűnek tetsző súlyos szóval – játéknak nevezünk. Az élet összehozott olyan művészekkel, akik felső fokon tudták az értelmezést: ilyen volt Felsenstein, ilyen minálunk Nádasdy Kálmán vagy Oláh Gusztáv. Nádasdy alapelve az volt: aki a színpadon van, az sosem lehet üresjáratban. Aki nincs kapcsolatban az előadandóval, az prostituált, mert nem csinál semmit, csak pénzért mutogatja magát. Ilyesfélére pedig nem érdemes az embernek rááldoznia az életét. Nádasdy mindig arra figyelt, ami „le volt írva”. Minden szerephez egymondatos mottót adott, amelybe végig bele lehetett kapaszkodni. Az egyik Don Carlos-felújításkor például csupán ennyit mondott: - Ez az ember mindvégig rokonszenves … S ez kulcsmondat lett számomra. Amikor a dráma főhősét a király bizalmába fogadja, s cserébe szolgálatát kéri, e mondatra gondolva tudtam: csak csöndesen, megdicsőült arccal mondhatja: - Felség, én nem születtem arra, hogy szolgáljak … Nem pedig agresszíven, vagy pökhendien – hisz rokonszenves. Ezért fogadja mindenki a bizalmába. Ilyen az igazi rendező. S ennyire számít a szöveg. Rossz szövegértelmezéssel a zene is hazugsággá válhat.”

(Folyt. köv.)
239   Ardelao • előzmény236 2017-09-06 09:58:42

A napokban örömmel bukkantam rá egyik elveszettnek hitt könyvemre, amelyben Nádor Tamás a Melis Györggyel folytatott, tanulságos beszélgetést rögzítette. Melis mindig is kedvenc énekeseim közé tartozott. Köztudottan remek színész is volt, versmondásban sem utolsó, szép magyar beszéde pedig példaértékű.

Nádor Tamás: MÚZSÁK és MESTEREK – Párbeszéd művészekkel c. könyvéből idézem a MELIS GYÖRGY -ről szóló fejezetet.

(Részlet, 1.)

„Vízparti, erdőkerülő, növény- és állatvizslató embernek látom inkább, furfangos természeti embernek jobban, mintsem színpadi deszkán feszítő énekesnek. Alakváltozásait sem tulajdonítom a „komédiás” érdemének. Fák s virágok testvére lehet, egy Körös menti faun változik benne. Haragvásaiban is érzem, hogy majd a nagy rendbe simul, békül. Harmonikus, akár egy vihartépte fa, mely az ítéletidőnek is epikuroszi énekkel felel.

- Kezdjük a zenén kívüli, vagy így is mondhatnám: a zene előtti életeddel. Úgy tudom, nagyon is prózai, köznapi környezetbe születtél.

- Szarvas közelében, egy tanyán születtem. Harmincéves operai tagságom alkalmából Verdi Falstaffját énekeltem. Plakátját aztán bekereteztem; a mellé elfért még annak az egykori tanyai háznak a képe is. Így őrzöm, szem előtt: mindig láthassam, emlékeztessen. Szüleimnek tizennyolc hold földjük volt, négy gyerek jutott rá, ott a kenyérért meg kellett dolgozni. A házunk sem volt éppen tágasnak mondható, míg a nagyapám élt, hatan laktunk egy kis szobában. S az asztal egyik végén a szomszéddal apám ütötte a hatvanhatot, a másik végén meg én írtam a leckét. Három idősebb testvérem még tanyasi iskolába járt, nekem szerencsém volt, én már a városi elemiben tanultam. Szorgalmas, jó tanulóként, bár már gyerekfejjel segédkeznünk kellett a ház körüli s a mezei munkában. Édesapánk különben is megkövetelte a rendet. Magas növésű ember volt, így sorkatonaként a bécsi Burg testőrségében teljesíthetett szolgálatot, ott szokta meg a szigort. Hadirokkant emberként is olyan tartással élt, hogy nálunk nem lehetett visszabeszélni. Az volt a felfogása: míg a gyerek a szülő kenyerét eszi, szót kell fogadnia. Szelíd gyerek voltam, nem esett nehezemre. S ma sem bánom, hogy fegyelemhez szoktam, a zene is megkívánja ezt, s annyiféle előadásban enélkül nem gyakorolhatnám hivatásomat. (Mai szokás a gyermek lelkét, egyéniségét félteni a szigortól. Mondván: a présben a serdülő elveszti egyéniségét. Ezt nem hiszem. Aki egyéniségnek készülődik, az csak edződik, erősödik tőle. S ugyan mit veszíthet el, aki tetszés szerint szorítható, hajlítható? Ami nincs, azt nem lehet elveszíteni.) Tizenkét éves koromban elvégeztem a hatodik elemit, s szüleim nemigen gondolhattak arra, hogy taníttassanak. Az a kis föld nem ment nagyon jól, több segítség is elkelt volna. Tanítóim aztán mégis addig mondogatták apámnak, hogy adják gimnáziumba a gyereket, mert esze van hozzá, míg végül ráállt a dologra. Azt mondta akkor nekem: - Ha megkeresed a tandíjadat, nem bánom … Így hát beiratkoztam a szarvasi evangélikus gimnáziumba. Kitűnő tanuló lettem, de még a legjobbaknak is havi 8 pengő volt a tandíjuk. Meg i kerestem én azt szépen, sőt, havi 20-25 pengőt vittem haza, mai akkor nem is volt ki pénz. Instruktorkodtam ugyanis nehéz fejű, vagy nálam fiatalabb diákok mellett, s ezt szépen megbecsülték. Tanulásomat tehát nem gátolta semmi, sőt, apám mondogatta: - Tanuljatok, a parasztsorsnak úgy sincs jövője.

- Más, bármilyen szűkszavú útmutatást kaptál-e odahaza? S mire bíztatott az iskolád? „Dallamtalan volt-e például környezeted, vagy akadt, aki adottságodat ösztönözze?

- Békés megyében nagy szlovákság élt akkor, a családban mi szlovákul beszélgettünk, de azért szüleim rendes magyar emberek voltak. Így becsületesen megtanulhattam mindkét anyanyelvemet. Ez a jó kettősség is útravaló volt, noha soha szó nem esett erről. Odahaza meg kellett tanulnom kevés szóval a lényegről beszélni. E tulajdonságomat, remélem, azóta sem vesztettem el. Édesapámnak, emlékszem, híres szép hangja volt. Barátok közt, ha feloldódott, tiszta zengéssel énekelt. Szlovák és magyar dallamokat hallottam így kezdettől fogva, s ezek testvériesen megfértek a fülemben. Magam is korán szerepelgetni kezdtem a gimnáziumi rendezvényeken. Biztatott iskolai zenetanárunk, Szederkényi Nándor, s biztatott Bartos Pál, az idős evangélikus pap, aki maga is nemes zengésű hangon énekelt. A lelkész úr olyan felvilágosult ember volt különben, hogy bármikor, ha Pestre utazott, elment az Operába is. S én mindig szívesen és sóvárogva hallgattam történeteit a nagy énekesekről, a fényes előadásokról. Ők ketten mondogatták aztán mind sűrűbben: próbáljam meg legalább, semmit sem veszíthetek; ha viszont nem merem rászánni magam, hogy zenei pályára jelentkezzem, lehet, hogy majd egy életen át bánom …

- Olvastam, hallottam: kezdetben mégis egészen más irányba indultál. Pontosabban: rövid ideig „kettős életet” éltél …

- Mindeközben építészmérnöknek készülődtem, s igen kedveltem a matematikát. Pálos György tanár úr ébresztette fel e vonzalmamat. Ő ugyanis azt vallotta: nem annak a csekély tananyagnak az elsajátítása a lényeg. Fontosabb ennél, hogy e tudomány rendszerre és logikára nevel. Hogy itt minden láncszemekből áll egybe, melyek egymáshoz kapcsolódnak, egymásból következnek. Ha valamelyikben hiba van, az egész lánc megszakad. Ez a szemléletmód zenei tanulmányaimban is sokat segített. ... A pályakezdés aztán furcsán alakult. Kitüntetéssel érettségiztem, azonnal fölvettek a Műegyetemre. De azért a Zeneakadémiával is megpróbálkoztam. Székelyhidy Ferenc volt a felvételi bizottság elnöke, s ott volt későbbi kitűnő tanárom, Molnár Imre is. Valamit énekeltem, s csakhamar közölték: megfeleltem, zeneakadémista vagyok. Egy évig jártam a Műegyetemre is, aztán föl kellett hagynom a „kettős élettel”. Megjegyzem: máig sem bántam meg, hogy belekóstoltam a műszaki tudományokba. (Egyébként kitűnő stílusérzékű, nagy tenoristánknak, Székelyhidi Ferencnek jogi doktorátusa volt. Sőt, gyakorolta is Kolozsvárott egy ideig a jogászságot.) A Zeneakadémián aztán kijelentő módba fordult minden, amit addig csak feltételes módban mertem emlegetni.”

(Folyt. köv.)
238   Búbánat 2017-07-07 22:47:58
Melis György énekel a rádió új felvételéről - először 1972. április 2-án sugározta a Kossuth rádió, 13.07 – 13.30 óra között.

- Lehár Ferenc – Kulinyi Ernő: A cárevics – Volga-dal (Vezényel: Kerekes János )

- Kálmán Imre – Gábor Andor: Az obsitos – András dala (Vezényel: Kerekes János )

- Fényes Szabolcs – Romhányi József: Két szerelem – „Hinni kell” (Vezényel: Kerekes János )

- Loewe: My Fair Lady – „Megszoktam az ő arcát” (Vezényel: Pál Tamás )

Közreműködik a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus zenekara.
237   smaragd 2017-07-03 15:45:49


Melis György operaénekes tegnapi születésnapi évfordulójára emlékezem most.

Kemény Egon kétszeres Erkel-díjas zeneszerző dalait énekelte a Magyar Rádióban.
Legismertebb felvétele a "Valahol Délen" (1956, Fővárosi Operettszínház) című Kemény Egon-Tabi László-Erdődy János 3 felvonásos nagyoperettjének címadó dala. Az operett Kemény Egon legsikeresebb színpadi műveként is ismert.
Melis György színpadon nem énekelte, az óriási közönségsiker hatására örökítette meg a dalt Melis György hangjával, előadásában rádiófelvételen a Magyar Rádió, amelyet Nagy Ibolya műsorában, a "Túl az Óperencián" c. programban gyakorta hallhatunk a Dankó Rádióban. Korábban - évtizedeken át - a rádió operettműsoraiban és Kemény Egon műveiből válogatott összeállításokban hangzott el.

Személyes emlékeimet Melis Györgyről szeretettel őrzöm.

236   Búbánat 2017-06-29 11:45:43
Amikor még nem volt video, sem DVD…

Interjú Melis Györggyel „…Az opera és a tv kölcsönhatásban áll egymással…”

/RTV Újság, Mátai Györgyi – 1967. II.13-19. szám/

„Az elmúlt év végén pompás énekes-színészi alakítással lepte meg a tv-nézőket Melis György, Operaházunk magánénekese Donizetti operájában, A csengőben. A közelmúltban újabb sikerének lehettünk tanúi Verdi Falstaffjának tv-közvetítése során. E két alkalom adta az ötletet, hogy megkérdezzük Melis György véleményét a televízió és az opera kapcsolatáról.

- A kérdésre szinte egyetlen mondattal válaszolhatnék: a televízió és az opera kölcsönhatásban áll egymással. Mit értek ezen? Személyes tapasztalataim bizonyítják, hogy a televízió milyen sokat tehet az operaműfaj népszerűsítése érdekében. A csengő sokakban felkeltette az érdeklődés a műfaj iránt. A bemutató után olyanok is felhívtak, hogy elmondják véleményüket, akik egyébként nem éppen hívein az operának. Donizetti remeke, amelyet a maga keretei között ’kis Falstaffnak’-nak tartok, bennünket is vonzott. Énekesi és színészi képességeink, játékkultúránk tárházának minden eszközét előszedtük a figurák minél jobb megformálására. Nagy lelkesedéssel készültünk fel, bíztunk sikerében és abban, hogy híveket toborzunk az opera látszólag ’hanyatló’ műfajának.

- Vagyis: Ön szerint van létjogosultsága az operának a képernyőn…
- Feltétlenül. Figyelje meg kérem ezt a kettősséget: Míg a televízió a 20. század egyik legnagyobb találmánya, addig az opera már kissé korszerűtlen műfaj. Mégis egy-egy ilyen kis remekmű – kamara jellegénél fogva – önkéntelenül kínálja magát a képernyőnek. Manapság az énekeseknek már nem elég ’csak’ énekelniök, egységes színészi alakításra is törekedniök kell. Az első perctől az utolsóig tudniok kell, mit és miért csinálnak, az egyes pillanatokban milyen helyet foglalnak el az opera egészét tekintve, és hogy érzelmi kifejezésre milyen eszközöket használhatnak. Ehhez nagyon is sokat segíthet a képernyő, illetve a kamera, amely képfelvétel esetén feltárja az énekes előtt, mit lehet és mit nem. Ilyen felvételeken több idő van az alakítás pontos kidolgozásához, és nem is a pillanatnyi forma dönt, hiszen egy-egy jelenetet többször is lehet ismételni. Ennek meg az énekes színészi fejlődése szempontjából van nagy jelentősége. Ha az énekes látja önmagát, a tapasztalatokat később jól tudja hasznosítani a színpadon is, nem is beszélve arról az esetről, amikor egyenes közvetítés során ismét kameraközelbe kerül.

- Köszönöm, hogy elvezetett a következő kérdésemhez. Mi a véleménye az egyenes, ún. élő adásokról?
- Nem könnyű feladat az énekes számára. Fokozott felelősséggel jár, és egyben nagyobb idegmunkával is. Ez a helyzet épp ellentéte annak, amit az előbb mondtam. Itt egyetlen jelenet sem ismétlődhet meg. Itt a kamera nem segít az énekesnek, a művészi produkciónak kell segítenie a tv-t abban, hogy a közvetítés minél sikeresebb legyen. Az egyenes adások nagyobb fegyelmezettségre nevelik az énekeseket és arra is, hogy elhagyják a rosszul beidegzett és korszerűtlen operai ’ágálásokat’, manírokat, amelyek ma még bizony megtalálhatók. Korszerű operai színjátszás – efelé tendál ma minden operaegyüttes, és ez alól – helyesen –mi sem vagyunk kivételek. És itt jelentkezik újra a kölcsönhatás. Mi segítünk a tv-nek a zenei műsorok gazdagabbá tételében, a tv viszont – ismétlem – jótevően közreműködik énekes-színészi munkánk fejlesztésében, javításában, az alakítások csiszolásában.”
235   Búbánat 2017-02-27 09:52:15
Az M3 csatorna sugározza ma éjjel, 23.15 - 0.20:

Egy nyári délután Melis Györgynél - portréfilm (1984)

(56 perc)

Czigány György beszélget Melis György operaénekessel otthonában, pályájáról, szerepeiről. Legjelentősebb alakításait archív felvételek idézik fel.

Rendezte: Horváth Ádám

Szereplők:

Melis György, Ágai Karola, Komlóssy Erzsébet, Bordás György, Csányi László, Polgár László, Szalma Ferenc, Várhelyi Endre.

Km. a Néphadsereg Művészegyüttesének Tánckara

A zenei felvételek karmesterei: Erdélyi Miklós, Ferencsik János, Fischer Ádám, Fischer Iván, Kovács János.

A műsorban elhangzó zeneművek Melis György előadásában:

- Rossini: A sevillai borbély - Figaro belépője
- Kodály Zoltán: Háry János - Toborzó
- Verdi: Don Carlos - Posa halála
- Donizetti: A csengő - Enrico áriája
- Verdi: Otello - Jágó áriája (Credo)
- Mozart: Don Giovanni (részlet)
- Puccini: Gianni Schicchi (részlet)
234   macskás 2017-01-26 15:09:03
234
233   Búbánat • előzmény232 2017-01-26 10:36:59
... és persze, Melis mellett a többi kitűnő, sajnos, már elhunyt, ill. de hála Istennek még köztünk lévő művész emlékét is felidézi a Puccini- operafilm.
232   Búbánat 2017-01-26 10:31:18
Melis György emlékét ma este az M3 csatornán két archív televíziós film idézi meg:

2017. január 26. csütörtök 21:05 - 22:10

Örökös tagság - Melis György

Riportfilm (1996)

Melis György őszintén mesél családjáról, életéről, pályájáról, s a jövőről.

Részleteket láthatunk nagy szerepeiből, többek között:

Donizetti: A csengő (Enrico)
Mozart: Don Giovanni (Don Juan)
Verdi: Otello (Jago)
Kodály: Háry János (Háry János).

Rendezte: Veszprémi András

Műsorvezető: Szegvári Katalin

Időtartam: 65 perc


2017. január 26. csütörtök 22:10 – 23.10

Puccini: Gianni Schicchi

Az opera televíziós filmváltozata

Zenés Tv Színház bemutatója: 1975. október 04., 20.50

Dramaturg: Bánki László
Díszlet: Kézdy Lóránt
Jelmez: Wieber Mariann
Vezető-operatőr: Káplár Ferenc

Rendezte: Szinetár Miklós

Vezényel: Ferencsik János
Km. a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara

Szereplők:
• Melis György (Gianni Schicchi)
• Komlóssy Erzsébet (Zita)
• Moldován Stefánia (La Ciesca)
• Ágai Karola (Nella)
• Csengery Adrienne (Lauretta)
• Kelen Péter (Rinuccio)
• Bordás György (Betto)
• Csányi János (Gherardo)
• Csányi László (Gherardino, Gherardo fia)
• Polgár László (Marco)
• Szalma Ferenc (Simone)
• Mészáros Sándor (Jegyző)
• Palcsó Sándor (Orvos)
231   IVA • előzmény230 2016-06-10 08:04:54
... kedvéért...
230   IVA 2016-06-10 08:01:31
Ide is, a fénykép kedvvért:
Átköltöztetik a híres magyar karmester szobrát
229   piazzetta • előzmény225 2015-12-18 13:26:59
Ki kell egészítenem, amit írtam a felvételről (Operetthajó - 1985 LP), mert igazságtalan lenne nem említeni Pitti Katalint, aki nagyon szépen énekel. Külön dícséret illeti a szövegmondását: jól érthető.
228   piazzetta • előzmény226 2015-12-18 13:18:26
A Huszka-részlet Melis hangjából ítélve mintha korábbi felvétel lenne, mint a másik kettő (melyek egyébként azonosak, csak a videó más): A vén keringő az Operetthajó c. említett lemezről való.
227   Búbánat • előzmény225 2015-12-17 00:38:32
Az Erkel Színházban, 1970 márciusában, volt egy operettgála szovjet operettekből, amit a televízió felvett és április elsején közvetített. Házy Erzsébet is fellépett és énekelt a szovjet operett-esten.
226   parampampoli • előzmény225 2015-12-16 10:42:17
Igen, Melis nagyon jó volt operettekben is, örülök, hogy emlékeztél rá. Aki akarja látni és hallani, mennyire jó volt fiatalon és még idősen is, nézze meg az alábbi három youtube linket:


https://www.youtube.com/watch?v=yL_5dwaqCy8&feature=youtu.be

https://www.youtube.com/watch?v=kWSlWtWHwnU

https://www.youtube.com/watch?v=OzM1xsNLugk
225   piazzetta 2015-12-15 20:48:02
Nemrég a kezembe került egy régen hallgatott operett-lemezem: Operetthajó, szovjet operettrészletek 1985-ből. Dunajevszkij, Miljutyin, és Blantyer zenéi. Nagy szerencse, hogy nem derül ki a zenei részletekből, miről szóltak ezek az egykori proletár-operettek. Pl. A Szabad szél: az imperialista fegyverszállító George és Marko, a hős partizán küzd egy partizánlányért, Stelláért. (Őszintén szólva nem szeretem az operettet mint színdarabot, mint drámát, s ez majdnem mindre igaz, amit ismerek. A darabok maguk elég közönségesek, ugyanakkor a zene meg sokszor mennyei.)
Ezen a lemezen operaénekesek és operettisták vegyesen szerepelnek, szerintem szerencsés vegyítésben.
Melis viszi el a pálmát, ezen nincs mit csodálkozni. Az első számot is ő énekli: Kapitány, kapitány fő a jókedv – s ebben utolérhetetlenül komédiázik, a csodás hang és remek éneklés mellett persze. Megnéztem a Tube-on a hasonló című szovjet film ezen részletét: ha jól értem, ebben Paganel próbálja dalával felderíteni a papájuk elvesztésén szomorkodó Grant-gyermekeket. – Mintha ez nem is ugyanaz a zene lenne, annyival különb a magyar felvétel a tenyeres-talpas szovjetnél. Nem csak Melis miatt, hanem a kiváló hangszerelés miatt is (Körmendi Vilmos és Malek Miklós munkája).
A meglepetés számomra Felföldi Anikó, e felvétel másik „sztárja”: tud énekelni, s a temperamentuma, személyes bája magával ragadó.

224   Búbánat • előzmény223 2015-08-20 14:23:42
Na, erre céloztam...
223   smaragd • előzmény222 2015-08-20 12:31:21
Új belépők most már jöhetnek, mert regisztrálni lehet, volt egy idő, amikor nem lehetett, bár én már jöttem volna...
Sokáig csak olvasója voltam ezért a fórumoknak.
Most már könnyebb hírét venni a "momus"-nak is, mert a google kereső is felhoz innen anyagokat, bár a "szájhagyomány" is működik.
Nincs tudomásom róla, hogy konkrét személy jönne, bár lelki szemeim előtt látok valakit, aki most ezen a lehetőségen elgondolkodott...:-)!
222   Búbánat • előzmény220 2015-08-20 11:47:12
Új belépők ide akkor jöhetnek, ha hírét veszik e fórumnak, és késztetést is éreznek a megnyilatkozáshoz. Gondolom, Te is így bukkantál fel tavaly, és jöttél ide, mert régóta olvastad az ide feltöltött írásokat, és kedvet éreztél ahhoz, hogy "szót kérj"... A legtöbbünk így volt-van ezzel.

Biztos, hogy jönnek még új hozzászólók és akár Melis-topicot is bevállalhatja (talán már valami "fülesed" is van, hogy ki lesz az az új belépő?)

A magam részéről Melis György mellett a többi nagy, általam felsorolt művész emlékét is a szívemben őrzöm, és nem bánnám, ha az ő esetükben is kissé megmozdulna valami...
221   smaragd 2015-08-20 11:36:45
csatlakoztam :-)
220   smaragd • előzmény219 2015-08-20 11:29:21
Igen, Te sokat tettél ez ügyben is!

Visszatekintve, korábban aktívabbak voltak a régebben bejelentkezett fórumtársak itt, én még egy éve sincs, hogy csatakoztam hozzátok...
Ez a fórum szerintem "egész embert kíván", aki rendszeresen ír, én örülnék, annak, ha egy új belépő venné szívére az ügyet.

Köszönöm kedves invitálásodat, átgondolom a régi dolgokat és én is aktiválom majd magam itt (is). :-)
219   Búbánat • előzmény218 2015-08-20 11:14:00
Akkor talán el is kezdhetnéd itt a Melis-topicban a régi emlékeidet feleleveníteni? Én a magam részéről érdeklődéssel várom a Tiédet és másokét is. Nekem is sok szép, felejthetetlen emlék rögződött el a kiváló baritonistánkról. Korábban már ejtettem ezekről is itt szót...
218   smaragd • előzmény216 2015-08-20 10:52:27
Tiszteletben tartva bejegyzésedet, most szívből kívánom, hogy "ne legyen igazad"! :-)

Itt van a már létre hozott fórum, ami ma már kincs...
bizony fontos, a mi példánk is, akik gyakran írnak elhunyt énekesekről, énekesnőkről,zeneszerzőkről is, hogy fenntartsuk emberi és művészi emléküket.

Talán most felébred valakiben a tettvágy, hogy erőt és időt találjon arra, hogy bejegyzéseivel Melis György fórumát gazdagítsa!

Előre is sok sikert kívánok ehhez a fontos és hiánypótló ténykedéshez! Csak rajta!
217   Búbánat • előzmény216 2015-08-20 10:37:09
Persze, Miller Lajos nagyon is köztünk él!....
216   Búbánat • előzmény215 2015-08-20 10:27:36
Sajnos, a már elhunyt művészekről hiábavaló próbálkozás is lenne, folyamatos bejegyzésekkel itt jelen lenni. Ugyanakkor felidézni alakjukat, a hozzájuk fűződő személyes élményeinket megosztani a múltra visszatekintve lehetséges lenne, sőt. Úgy látom, aktuálisan, amikor évfordulós alkalom kínálkozik rá történik egy-egy beírás oda, és egyetértek Veled: ez kevés! Kötelességünk lenne jobban felkarolni a művészek topicját, ha már létrehoztuk azokat.
Nemcsak Melisét, hanem az ugyancsak elhanyagolt Radnay Györgyét, Miller Lajosét, Komlóssy Erzsébetét, Simándy Józsefét, Ilosfalvy Róbertét, Ágai Karoláét, Udvardy Tiborét, Begányi Ferencét, Polgár Lászlóét és mások topicjáét. (Én szoktam kezdeményezni, pld. Udvardy, Ilosfalvy, Házy, Simándy - de rendszerint, mások részéről nincs hozzászólás, így megint csak alkalomszerűen, sok idő eltelte után kerülnek oda beírások.
(Akik köztünk vannak, oda gyakrabban írunk: lásd Kolonits Klára, Lukács Gyöngyi, Alexandru Agache topicját!)

Szerintem kevés remény van arra, hogy a régi, elhunyt nagy operaénekeseinkről folyamatosan írni fognak, sajnos. De ne legyen igazam.
215   smaragd 2015-08-20 09:51:53
Melis György páratlanul egyéni énekművészetét, előadásmódját szinte naponta hallhatjuk és csodálhatjuk a Dankó Rádió ""Túl az Óperencián"c. műsorában, Nagy Ibolya szerkesztésében.

Szinte felsorolni is lehetetlen nagyszerű rádiós felvételeinek számát, ami örömmel tölt el és igazi élményt nyújt minden alkalommal.

Mégis nagyon jó lenne, ha lenne egy régi, vagy most belépő kedves fórumtárs, aki Melis György fórumát folyamatos bejegyzéseivel felkarolná és és mindenről tudósítana itt minket!
214   Búbánat 2014-07-09 10:22:29
Ma délben a Bartók Rádió sugározza

12.05 – 14.04 Bach: János passió

Zeneakadémia Nagyterem, 1971. április 29.

László Margit – szoprán
Hamari Júlia – mezzoszoprán
Kurt Equiluz - tenor
MELIS GYÖRGY – bariton
Kováts Kolos – basszus

A Magyar Rádió Énekkara és Szimfonikus Zenekara

Vezényel: Wolfgang Gönnenwein
213   -zéta- 2014-07-07 18:39:42
Szobrot kapott Szarvas városában Melis György...
212   Búbánat 2014-07-04 10:49:14
91 éve született Melis György

www.kultura.hu, 2014.07.02

„91 éve, 1923. július 2-án született Szarvason Melis György, Kossuth- és háromszoros Liszt Ferenc-díjas magyar bariton operaénekes, a Halhatatlanok Társulatának és az Operaháznak örökös tagja. 60 éves pályája során 68 operaszerepet énekelt, és külföldön is nagy sikert aratott, többek között az Egyesült Államokban, Mexikóban és a milánói Scalában.”
211   Búbánat 2014-06-12 10:39:22
Ma éjjel a Bartók Rádióban

23.00 – 23.55 Ars nova
- a XX-XXI. század zenéje

Ferencsik János vezényel

1. Durkó Zsolt: Concerto (MR Szimfonikus Zenekara)
2. Dávid Gyula: Brácsaverseny (Lukács Pál, Magyar Állami Hangversenyzenekara)

3. Farkas Ferenc: Tavaszvárás - kantáta Juhász Gyula verseire

Melis György- bariton
MR Gyermekkara és Énekkara, karig. Csányi László és Sapszon Ferenc, MR Szimfonikus Zenekara

a) Invokáció (Himnusz az emberhez)
b) Lírikus intermezzo (Október)
c) Quasi scherzo (Tavaszvárás)
d) Epilógus (Forel Ágostonnak, 1918 nyarán)

A mikrofonnál: Varga János. Szerk.: Bánkövi Gyula
210   Janus • előzmény209 2014-04-20 23:26:36
Az Arthaus DVD-éről itten.

Bár lehet ez csak nekem újdonság. De Melis miatt beszerzem :-).
209   Janus 2014-04-20 23:21:14
Wolfgang Amadeus Mozart
Don Giovanni
(performed in German)

Don Giovanni - Gyorgy Melis
Donna Anna - Klara Barlow
Donna Elvira - Anny Schlemm
Leoporello - Rudolf Asmus
Don Ottavio - John Moulson
Commendatore - Herbert Rossler
Zerlina - Eva-Maria Baum
Masetto - Fritz Hubner
Orchestra - Komische Oper Berlin
Chorus - Komische Oper Berlin
Conductor Zdenek Kosler

Nahát és ez kijött DVD-én az Arthausnál :-).
208   Búbánat 2014-04-18 12:19:18
Az Operaház honlapjáról:

Koncert Melis György emlékére

Különleges koncerttel várjuk vendégeinket 2014. április 24-én 16 órakor a Székely Bertalan terembe a világhírű bariton, az Operaház örökös tagja, Melis György emlékére rendezett esten.

Ikonikus szerepeinek felidézése mellett eredeti hangfelvételt is hallhatnak az érdeklődők. Igazi különlegességként megtekinthető lesz az operajátszás legendás alakjának egyik legnépszerűbb szerepe, a Háry János eredeti jelmeze.

Közreműködik: Bazsinka Zsuzsanna, Kováts Kolos, Molnár András, Kádár Ferenc, Bakó Antal, Fátrai János, Gogolyák György

Zongorán közreműködik: Bartal László

Műsor:

1) Donizetti: Don Pasquale – Hadaró duett (Fátrai János – Gogolyák György)
2) Verdi: Traviata – Germont áriája (Bakó Antal)
3) Verdi: A trubadúr – Leonora és Luna duettje (Bazsinka Zsuzsanna – Fátrai János)
4) Verdi: Don Carlos – Fülöp és Posa duettje (Kováts Kolos – Bakó Antal)
5) Kálmán: Az obsitos – Marci dala (Kádár Ferenc)
6) Erkel: Bánk bán – Bánk és Tiborc duettje (Molnár András – Bakó Antal)
207   IVA • előzmény205 2014-01-07 03:24:18
Köszönöm, ez nem is remélt és pontos válasz a kérdésre.
206   virius • előzmény203 2014-01-06 14:47:03
Láttam én is a sírkövet, igen szép, mértéktartó alkotás. Ha nem is lett kész nyáron a 90. születésnapján, azért örüljünk, hogy méltó síremléke lett Melis Györgynek.
205   Búbánat • előzmény204 2014-01-06 09:16:55
A Margitszigeti Szabadtéri Színpad története 1938-1993 c. kiadványt átlapozva azt találtam, hogy mindössze egyszer került színre a Don Juan: 1949. augusztus 30-án. Mozart operájának rendezője Mikó András volt.

Egyébként a címszerepét Melis György 1956 március 4-én énekelte először az Erkel Színházban.
204   IVA 2014-01-06 05:51:00
Feltöltötték a YouTube-ra Keleti Márton Don Juan legutolsó kalandja című filmjét 1958-ból. (Sajnos nem olyan jó, mint Polgár Tibor filmzenéje, különösen az elejefőcím alatt, és amilyen jó lehetett volna a neveivel és játékával kápráztató színészgárdával.) 1:15:47-től érdemes figyelni, hogy feltűnik és énekel benne Melis György, Mozart operájának címszerepében (34-35 évesen), majd önmagát adja egy apró prózai jelenetben. Ezután a film Don Juanja, Várkonyi Zoltán imitálja pár szóval Melist, és még mindig tartogat a jelenetsor egy kis csemegét: Osváth Júlia, Donna Anna kosztümjében, egy énekesnő néhány szavas prózai szerepében – egészen kiválóan!
(0:14:23 után láthattuk Nagyszállóban az Operaház Szabadtéri Színpada a Margitszigeten Don Juan-plakátjának inzertjét, csak Melis nevét tudtam kiolvasni rajta. Vajon ment-e a forgatás nyarán – 1957-ben vagy '58-ban – az opera a Margitszigeten, és ez kapóra jött a filmhez, vagy kellék-plakátot és műtermi előadásrészletet látunk-e?)
203   Búbánat 2013-11-22 12:44:57
Melis György sírkőavatása

"A Belcanto Opera-Barátok Magyarországi Társasága

Tisztelettel meghívja Önt

Melis György Kossuth-díjas énekművész,
A Magyar Állami Operaház Örökös tagja
Síremlékének ünnepélyes felavatására,
Amelyre a Farkasréti temető
Művészparcellájában,2013. november 27-én 14 órakor kerül sor"

Beszédet mond:

1. Mátyás Tibor (a Melis György Kórusalapítvány elnüke)
2. Lázár Zsolt (evangélikus esperes, igazgató lelkész)
3. Nobik Erzsébet (evangélikus lelkész)
4. Ókovács Szilveszter (a Magyar Állami Operaház főigazgatója)
5. Clementis Tamás (a Belcanto Operabarátok Magyarországi Társaságának elnöke)

Közreműködnek:

- Brachna Irén – vers
- A szarvasi Vajda Péter Evangélikus Gimnázium kamarakórusa (vezényel: dr. Lengyel Albertné)
- A szarvasi Szlovák Általános Iskola kórusa (vezényel: Sindel Csilla)

A síremléket állíttatta: Bartók Gergely és Clementis Tamás

202   Búbánat 2013-10-19 10:38:07

Ma este a Bartók Rádióban

19.00 – 21.00 Verdi: Traviata

Szövegét - ifj. Alexandre Dumas A kaméliás hölgy című színműve nyomán - Francesco Maria Piave írta

Fordította: Lányi Viktor

Zenei rendező: Ruitner Sándor

Vezényel: Simon Albert

Km.: az MR Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Vajda Cecília)

Szereposztás:

Valéry Violetta - Orosz Júlia (szoprán)
Bervoix Flóra - Sándor Judit (szoprán)
Annina - Szőnyi Olga (mezzoszoprán)
Germont Alfréd - Udvardy Tibor (tenor)
Germont György - MELIS GYÖRGY (bariton)
Gaston - Kövecses Béla (tenor)
Douphol báró - Petri Miklós (bariton)
D´Obigny márki (Bende Zsolt (bariton)
Grenvil doktor - Molnár Miklós (basszus)
Komornyik - Toronyi Gyula (tenor)
Inas - Szomolányi János (tenor)
Szolga - Michels János (bariton)
201   Búbánat • előzmény200 2013-09-18 14:40:11
A Melis György-emlékszoba megnyitója Szarvason – fotók


A Melis György emlékszoba megnyitója a Szeparé Kávézó és Étteremben (bal szélen Ókovács Szilveszter az Operaház főigazgatója, mellette Bukovinszky Béla kávézótulajdonos, Csasztvan András a Jókai Színház igazgatója, Bartók Gergely, Mótyán Tibor jobb szélen Clementis Tamás a Belcanto elnöke) — Ókovács Szilveszter, Bartók Gergely, Mótyán Tibor és Tamás Clementis társaságában
(Szeparé Viziszinház Szarvas).

200   Búbánat • előzmény199 2013-09-18 14:39:15
Melis György - emlékest - 2013.július 2.
199   Búbánat • előzmény189 2013-09-18 14:38:34
90 éves lenne Melis György
198   kugli • előzmény197 2013-07-17 08:49:33
Mint ismert: Ferencsik "eredetileg" orgona szakon végzett a Zenedében. ( 4-5 évesen már "hegedült" ) Ő mondta, hogy csak zongorázni szeretett - de gyakorolni nem annyira.
A Bónis könyvben van kép: Zathureczky-vel kamarázott. Továbbá egy plakát tanúsítja: Set Svanholm dalestjén ő zongorázott. De ahogy "öregszik" az ember - úgy "javul" ( a borra is igaz! )
197   Búbánat 2013-07-17 00:22:18
Off: idevágó történet, amit Gulyás Dénes életrajzi kötetében mesél el Ferencsik János emberi nagyságáról, avagy művészi alázatáról. A tenorista egy dalestre - Brahms Magelone-ciklusára - kapott felkérést. Tudni kell: Garam Zsuzsa zongoraművésszel (volt feleségével, aki állandó zongorakísérője is volt hosszú éveken át, míg autószerencsétlenségben életét nem vesztette) vette át a darabot, rengeteget gyakoroltak a koncertre. Leírja: „a mű zseniális, igazi énekes-kamarazene. Mind az énekesnek, mind a zongoristának, aki nem kísérő, hanem egyenrangú partner, sőt technikailag sokszor nehezebb, kényesebb, időnként fontosabb, mint az énekesé, rendkívül nehéz, de felemelő, hálás feladat. Tizenöt dal Ludwig Tieck verseire. […] Amikor már hibátlanul tudtuk az egész ciklust, megkértem Ferencsik Jánost, hogy hallgassa meg, mire jutottunk. A Filharmóniában fogadott bennünket. Ott olyan meglepetés ért, amire ma is büszke vagyok, de amely nehéz helyzetbe is hozott. Már a folyosón, ahogy az ajtaja felé közeledtünk, hallottam, hogy valaki Brahms Magelone-ciklusát zongorázza. Bekopogtunk. Ferencsik kinyitotta az ajtót. Ahogy beléptünk, észrevettem, hogy a zongora kottatartóján ott a Magelone kottája. A szobában rajta kívül senki. Ő gyakorolt, ő zongorázott. Átvillant bennem, hogy talán arra készült, ő kísér engem, és biztosan rosszul esik majd neki, hogy megszokott kamarapartneremet hoztam. Természetesen nem adott hangot csalódottságának, de elmondta, hogy a találkozónk előtt két napig gyakorolt.”

Ebből az elbeszélésből az is kitűnik, milyen remekül zongorázhatott Ferencsik János! A Melis-dalestet meghallgatva a rádióban ennek fültanúi lehettünk – szombaton délben, aBartók Rádió ismét sugározni fogja ennek az 1977-es dalestnek a hangfelvételét.
196   macskás • előzmény195 2013-07-16 23:49:42
Olvasd már el a 193-as beírásodat!
195   kugli • előzmény194 2013-07-16 22:20:54
Az ideális az lenne, ha "egyenrangúak" lennének. De az ember egy önző lény...
Nem szabad "összekeverni" a dalt és annak az előadását.
194   macskás • előzmény193 2013-07-16 22:12:48
Azért elképzelem, hogy Schubertet vagy Wolfot csak úgy elkísérgeti valaki.
A zongora szerves része a romantikus daloknak.
193   kugli • előzmény192 2013-07-16 22:07:56
De van egy "másféle" ideális kísérő is: az aki csak kísér. Attól függ, hogy a 2 személy közül melyiket "kedveled jobban" és melyik az "erősebb kisugárzású"
Egy Saljapin mellett még a Furtwängler vagy Bruno Walter is csak második lehetett ( pedig mindkettő nyilvánosan is kísért! )
192   parampampoli • előzmény191 2013-07-16 10:36:47
És ez így maga az ideális zongorakísérő!
191   márta 2013-07-16 09:27:34
Meghallgattam, nagyszerű volt. Különösen Ferencsik zongorázása volt érdekes. Úgy tudom, ritkán kísért énekeseket. SOHA nem lépett előre, teljesen a háttérben maradt. Viszont végig az volt az érzésem, hogy ő irányítja a zenei folyamatot.
190   Búbánat 2013-07-15 18:41:23
Ma este a Bartók Rádióban:

21.05 – 22.00: Melis György dalestje

Zongorán közreműködik: Ferencsik János

1. Beethoven: A távoli kedveshez – dalciklus

2. Schubert: A téli utazás - részletek a Wilhelm Müller verseire készült dalciklusból - a) A folyónál, b) A deres fő, c) A varjú, d) Ámítás, e) Az útjelző, f) A kintornás

3. Schubert: Hattyúdalok - részletek a dalciklusból - a) Szerenád, b) Otthonom, c) Az ô képe, d) A város, e) A hasonmás

Ráadás
Schubert: A muzsikához

Zeneakadémia Nagyterem, 1977. február 19.

Ism. szombat, 13.35- 14.30
189   Búbánat 2013-07-08 16:27:03
Opera honlapjáról:

Melis György hangján szól a Mini Operaház

„Melis György hangján megszólalt a szarvasi Mini Magyarország makettparkban a Magyar Állami Operaház kicsinyített mása. A Kossuth-díjas operaénekes Szarvason született és élete végéig lokálpatrióta maradt. A város díszpolgára születésének 90. évfordulója alkalmából emléknapot szerveztek Szarvason.

Az emléknappal a szarvasiak a magyar operatörténet legnagyobb alakja előtt tisztelegnek, aki igazi lokálpatriótaként élete végéig rendszeresen visszajárt szülővárosába rokonaihoz, barátaihoz és ismerőseihez - mondta Bukovinszky Béla, a Mini Magyarország makettpark vezetője. A Szarvasi Arborétumban, a Mini Magyarország makettpark Operaházában Kodály Zoltántól Háry János című daljátékából a Toborzó dal csendült fel, amely egyébként Melis György hangján vált az egész ország számára emblematikussá. A felvételt a Magyar Állami Operaház főigazgatója, Ókovács Szilveszter ünnepélyes gombnyomással indította el.”
188   kugli • előzmény184 2013-07-03 19:45:57
Ha már felmerült a Falstaff és Ferencsik neve kérdem: milyen körülmények között dirigálta először?
187   parampampoli • előzmény185 2013-07-03 14:50:45
Én is csatlakozom!
186   Búbánat • előzmény185 2013-07-03 13:55:51
Csatlakozom!
185   -zéta- • előzmény184 2013-07-03 13:30:24
Egyetértek, bár az a sejtésem, hogy néhány előadással később még jobb lett volna. Szerintem az a hazai gyakorlat, hogy a premiert veszik fel, nem mindig jön be...

Isteni előadás volt, nagyszerű hangokkal...

Kedves Rádió, hetente kétszer-háromszor lehet ám ilyet csinálni!
184   márta • előzmény180 2013-07-03 12:15:31
Meghallgattam. Pompás előadás volt, Melis mellett nagyon tetszett Faragó András (Ford), Déry Gabrialla (Alice) és Bartha Alfonz (Fenton). Palcsó Sándor kitűnő Caius. Karizs Béla ekkor még Bardolfot adta, később ős lett Caius. Komlóssy Erzsébet elképesztő Mrs Quickly volt. Az egésznek szellem, hangulata volt! Ja, és szédületesen volt dirigálva. Egy fergeteges lendületű, ám nagyon precíz mester kezében volt a pálca, aki hallhatóan nagy kedvvel dirigált azon az estén. Nem lepődtem meg, amikor Bemondták a nevét: Ferencsik János.
183   detto • előzmény181 2013-07-03 00:35:30
Ha jól tudom vannak örökösei, talán áldozhatnának az örökségből! ("Megvan az örökség!?!"-Gianni Schicchi!!!)
182   detto • előzmény181 2013-07-03 00:35:20
Ha jól tudom vannak örökösei, talán áldozhatnának az örökségből! ("Megvan az örökség!?!"-Gianni Schicchi!!!)
181   virius 2013-07-02 15:53:46
A 90. születésnap aktuálissá teszi a kérdést: mikor kap végre Melis György is a nevéhez, elismertségéhez méltó síremléket? A mai napig nincs neki! :(
180   Búbánat 2013-07-02 10:33:27
Melis György ma 90 éve született!

A nagy magyar baritonista emlékére két műsorral tisztelegnek a közszolgálati csatornák:

Éjjel a Duna TV-ben

22.55 – 23.50:

50 év 50 percben - Melis Györggyel beszélget Tótfalusi András

Színes magyar portréfilm, 53 perc, 1998

Operatőr: Bartos Miklós, Rech László

Rendező: Veszprémi András

„A 2009-ben elhunyt Melis György az operairodalom legjelentősebb szerepeit játszotta el, a közönség nagy örömére. Az 1998-ban készült beszélgetés során a művész legfontosabb alakításai hangzanak el felvételről”.

A Bartók Rádió pedig ma este sugározza Verdi Falstaffját a Magyar Állami Operaház 1966. február 13-i előadásának hangfelvételéről, Melis Györggyel a címszerepben!

19.35 – 21.40: Verdi: Falstaff - háromfelvonásos opera

Szövegét - William Shakespeare nyomán - Arrigo Boito írta.
(Lányi Viktor fordítását Blum Tamás és Oberfrank Géza dolgozta át)

Vez. Ferencsik János

Km. a Magyar Állami Operaház Énekkara, (karig: Pless László) és Zenekara

Szereposztás:

Sir John Falstaff - Melis György (bariton)
Ford, Alice férje - Faragó András (bariton)
Fenton - Bartha Alfonz (tenor)
Doktor Cajus - Palcsó Sándor (tenor)
Bardolf, Falstaff csatlósa - Karizs Béla (tenor)
Pistol, Falstaff csatlósa - Várhelyi Endre (basszus)
Alice, Ford neje - Déry Gabriella (szoprán)
Annuska, Ford leánya - Erdész Zsuzsa (szoprán)
Mrs. Quickly - Komlóssy Erzsébet (mezzoszoprán)
Mrs. Meg Page - Szőnyi Olga (mezzoszoprán)

Rendezte: Mikó András

(Magyar Állami Operaház, 1966. február 13.)
179   Búbánat • előzmény178 2010-09-19 01:34:17
Ez a "tegnap este" persze péntek este volt.
178   Búbánat • előzmény177 2010-09-19 01:15:52
Emlékezetes operagálával adózott Melis György emlékének tegnap este a DUNA PALOTA, melynek színháztermében részletek hangzottak el Bizet, Csajkovszkij, Donizetti, Erkel, Gounod, Leoncavallo, Mozart, Puccini és Verdi műveiből.
A nagyszerű bariton ugyan még nincs egy éve, hogy eltávozott közülünk (tavaly november 27-én hunyt el), mégis, a szervezők úgy gondolták, hogy már most opera-koncerttel idézik meg szellemiségét; azokból az operákból választottak részleteket, melyekben egykor ő is fellépett.

A gálaest fellépői között az előzeteshez képest változások voltak, melyek a tervezett műsor összeállítását is érintették: nem jött el betegsége miatt Kertesi Ingrid, Berczelly István, de hiányzott Tokody Ilona és Berkes János is. Azonban sikerült megnyerni Kiss Tivadart és Valter Ferencet, így velük Ardó Mária, Bándi János, Clementis Tamás, Csák József, Kiss Tivadar, Molnár András, Muskát András, Sümegi Eszter, Schöck Atala léptek fel a nagysikerrel lezajlott produkcióban.

Közreműködött a Duna Szimfonikus Zenekar, vezényelt: Deák András.

A koncert előtt Zelinka Tamás műsorvezető hosszasan méltatta Melis Györgyöt, idézte fel pályafutását, szerepeit.

A sok szép zenei pillanat közül nehéz bármit is kiemelnem, mégis szólnom kell arról és azokról, amik és akik különösen megragadták figyelmemet:

Titus- Sextus rondója a II. felvonásból. Énekelte elbűvölően Schöck Atala. Még volt egy nagyszerű Seguidillája is a Carmenből (km. Muskát András) – ha már nyáron Szegeden elvették tőle a szerepet… bizonyította nekünk kivételes szép mezzojával mire is képes…

Tosca – Levélária Csák József tolmácsolásában, mely igen szépen sikerült (akárcsak a másik sláger: Alfréd áriája Traviatából).

Sümegi Eszter mindkét áriája szívbemarkolóan szólalt meg: Aida első felvonásbeli áriája és különösen Leonóra áriája a Trubadúr negyedik felvonásából, mely után nem maradhatott el az ütemes vastaps.

A Bajazzókból Canio áriájával Bándi János örömünkre a „régi Bándi Jándos”- formáját hozta; erős hangján, muzikálisan, mélyen átélten énekelt/játszott. Ugyanezt mondhatom az Otello szerelmi kettősének megformálásáért (partnere Ardó Mária volt).

Ardó Máriát meg kell említenem még a Don Carlos Erzsébet áriájának előadásáért is. Éneklése hallhatólag már kinőtte Mozartot; a Cosi fan tutte első felvonásában a hármasba (Schöck és Clementis oldalán) szinte bele sem illett az erős, drámai hangszíne, mely viszont Verdi remekében ideálisnak bizonyult - a lírai megoldásaival együtt igen hatott.

Ugyancsak a Don Carlosból csendült fel II. Fülöp király híres áriája, melyet Valter Ferenc énekelt el, mélységes alázattal, magyar nyelven, bennem szép emlékeket kiváltva.

Muskát András hangszínével nem vagyok megbarátkozva, tenorja igen matt, bár minden frázis a helyén van. És győzi erővel vagy piánókkal is a kottában előírt magasságokat. Igyekezete mindazonáltal figyelemre méltó (Virágária a Carmenből és Nemorino románca a Szerelmi bájitalból).

Kiss Tivadar Lenszkij áriáját énekelte az Anyeginből – szépen, fényesen, líraian, biztos hangokkal.

Clementis Tamást három operarészletben hallhattuk: a Gróf áriája a Figaró házassága II. felvonásából; a már említett tercettben a Cosi van tuttéből és Erkel operájából a Bánk és Tiborc kettősében. A Gróf áriája különösen jól sikerült, s ide sorolhatom Tiborcát is, amit a megszokott bariton hangzás helyett basszbariton hangszínben először élvezhettem általa.

A legvégére hagytam, mert ez a két műsorszám zárta az estét a Duna Palotában: de kezdhettem volna akár legelején a beszámolomat vele, Molnár Andrással, akitől még életemben nem hallottam ilyen gyönyörűen énekelni Bánk bán áriáját, a „Hazám, hazám…”-at. Tombolt a közönség! Nem szűnt a tapsorkán, ami csak akkor maradt abba, amikor újra kijött Molnár és folytatta, de már a Tiborccal való kettősében! Hétfőn is hallottam Molnár Andrást Nagyúrként, akkor a Bánk bán keresztmetszetében működött közre a Károlyi Kertben. Már akkor megállapítottam, hogy hiába a kor, a hang ma is teljesen intakt, mely mit sem ér(ne) a SZÍV nélkül. Molnár András Bánk bánja szerintem ma versenytárs nélküli az Operában. Nála jpbb erre a szerepre nincs. Tökéletes éneklés, a hőstenori megformálás mintaképe, gyönyörű színekben, dinamikával, kitartott magas C-vel a végén s mindehhez a kiállás, megjelenés, tartás, lélek - spiritualitás, szív – mindez együtt Molnár András diadala is volt.

Nagyszerű partnernek bizonyult a Duna Szimfonikus Zenekar, mely vezető karnagyuk, Deák András irányításával pompás hangszeres kíséretben részesítette a fellépett énekművészeket. A köszönet neki is kijár az est sikeréből!
177   virius 2010-09-16 16:23:27
Holnap este gálaest Melis György emlékére a Duna Palotában!
176   virius • előzmény172 2010-06-17 11:49:02
Jogos, a Vekker úrban is nagyszerűt alakított, vö. 158. sz. hsz-om. :)
175   virius • előzmény174 2010-06-17 11:47:35
És milyen példamutatóan ejti a német szöveget (is)! Én a Zerlinás duett régebbi szövegét ismertem (Reich mir die Hand, mein Leben), ez az új szöveg vlsz. Felsensteiné volt, hiszen sok operát fordított újra német nyelven.
174   70tamas 2010-06-16 12:04:17
Pár részlet az 1966-os, Felsenstein féle Don Giovanni-ból, Melis Györggyel a címszerepben (német nyelven):

Pezsgőária

Don Giovanni és Zerlina kettőse

Az első felvonás négyese
173   virius 2010-02-05 22:25:26
A Tudomány Kiadó által kiadott könyvben egy tévéfelvétel felsorolása kimaradt: 1972-ben Melis óriásit alakított Ibert Angelikájában is (Angélique), Kalmár Magda partnereként...
172   IVA 2010-02-03 04:31:08
Tegnap este tartották a 41. Magyar Filmszemle megnyitó ünnepségét a MOM Park multiplex moziban. A szemlenyitó film vetítése előtt az eseménysorozatot a 2009. esztendőben elhunyt művészek emlékének ajánlották, akik a magyar filmművészetben szereztek érdemeket. Így a Melis Györgyének is.
171   gl 2010-01-03 10:47:41
2010.01.10-től a Bartók Rádió Összkiadás című műsorában Melis György rádiós dalfelvételeit fogják sugározni.
170   Licht Alberich 2009-12-15 10:11:38
December 22-én, jövő kedden a Bartók Rádióban este 19.35-től Melis György és Marton Éva 1997. április 24-i zeneakadémiai koncertje

Mozart: Don Giovanni
- Nyitány
- Szerenád
- Bordal

Mozart: Cosi fan tutte
- Nyitány
- Dorabella és Guglielmo kettőse

Massnet: Thaïs - Meditáció

Boito: Mefistofele - Margit áriája

Mozart: Figaro házassága
- Nyitány
- Gróf és Suzanna kettőse

Verdi: A végzet hatalma - Nyitány

Verdi: Falstaff - Becsület monológ

Puccini: Tosca - Tosca imája

Puccini: Manon Lescaut - Intermezzo

Giordano: André Chénier - Madeleine áriája

Kodály: Háry János
- Intermezzo
- Felszántom a császár udvarát
- Bécsi harangjáték
- Tiszán innen, Dunán túl


km. Szabadi Vilmos, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara
vezényel: Kovács János
169   IVA • előzmény168 2009-12-15 04:51:57
Köszönet a részletes beszámoló(k)ért!
168   virius • előzmény167 2009-12-14 22:58:15
Én ott voltam a délutáni temetésen is (helyesebben urnatemetés volt, de hagyományos sírba); Melis a művészparcellába került, Ferencsik, Gyurkovics és Réti szinte közvetlen szomszédságába, Simándy sincs messze onnan (nagyon előkelő, méltó társaság!).
Evangélikus szertartás szerint temették el, a Lutheránia énekkar énekelt (a ravatalnál Bach-korált, a sírnál Weltler Jenő: Ó, maradj vélem c. motettáját).
167   Licht Alberich 2009-12-14 14:28:08
Elbúcsúztatták Melis Györgyöt a Magyar Állami Operaházban

Pályatársai és tisztelői a Magyar Állami Operaház előcsarnokában vettek búcsút az életének 87. évében, november 27-én elhunyt Melis György Kossuth-díjas énekestől, a dalszínház örökös tagjától, mesterművészétől.

"Az éneklésre születni kell" - idézte föl Melis György szavait Hiller István oktatási és kulturális miniszter, hozzátéve: a művész is arra született. Búcsúbeszédében Hiller István felidézte: Melis György minden műfajban, tragikus és komikus szerepekben egyaránt kiváló volt. Tisztán énekelni, szépen beszélni, meggyőzően játszani - ezek voltak az énekes művészi munkájának alapelvei. Bárhol járt a világban, a Magyar Állami Operaház színpadán volt igazán otthon. "Hálásak vagyunk, hogy köztünk volt" - búcsúzott Hiller István.

A pályatársak nevében Tokody Ilona Kossuth-díjas, Melis-díjjal is kitüntetett szoprán emlékezett a művészre. Kiemelte: az operaház egyik óriásának hamvai előtt tisztelegnek. Valódi sztár volt, sztárallűrök nélkül. Hűséges volt hazájához, szűkebb pátriájához: Szarvashoz és a Magyar Állami Operaházhoz. Teljes pályát futott be a hatvan év alatt, amíg az operaszínpadon állt, szigorú volt a pályatársakhoz, de magához is és teljes felkészültséget követelt mindenkitől. Nem tanított, de akik elég odaadóan figyelték munkáját, vallhatják magukat tanítványának. Melis György a szakma mestere volt, megkapta az összes titulust, de legbüszkébb a Kazinczy-díjra volt, amelyet operaénekesként egyedül nyert el.

Fischer Ádám főzeneigazgató kamaszkori személyes emlékeit idézte fel: a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola növendékeként vált Melis György rajongójává. "Ő volt talán az egyetlen, akiért mi, lázadozó és mindent kritikusan szemlélő serdülők egyöntetűen lelkesedtünk.(...) Abban az életkorban, amikor az ember ízlése, egyénisége képlékeny, alakul és formálódik, úgy érzem, Melis György művészete is hozzájárult gondolkozásom kialakulásához, és ezt szeretném neki itt most megköszönni" - fogalmazott Fischer Ádám.

Mótyán Tibor, Szarvas szlovák önkormányzatának elnöke a helyiek nevében egy Kölcsey-idézetet választott, hogy Melis György hamvaitól búcsút vegyen: "Halhatatlan lesz az, aki tetteiben megemlegettetik." Mennyivel szegényebb lesz ez az ország, mennyivel szegényebb az operajátszás Melis halálával - tette föl a kérdést Mótyán Tibor, majd hozzáfűzte: szegényebbek leszünk, mert nem látjuk többé, mégis a hálaadás töltse be a lelkeket azért a mérhetetlen szellemi örökségért, amelyet Melis György ránk hagyott. A szarvasiakra hagyta a családias hangulatú dalestet, a templomi hangversenyek, a jóízű szlovák párbeszédek emlékét, és nem utolsó sorban a kórusokat, a tehetségeket támogató alapítványait.

Melis György hamvait a Farkasréti temetőben az evangélikus egyház szertartása szerint helyezik végső nyugalomra délután.

Forrás: hirado.hu/MTI
166   WiseGentleman • előzmény160 2009-12-14 12:29:23
Eszembe jutott az egyik utolsó erkeles szilveszteri Denevér, ahol Kalmár Magda és Melis György énekelte ugyanezt a Schubert-Berté-részletet. Zsupán belépőjét pedig egy másik, azóta az örökkévalóságba távozott nagy művészünk, Gregor József adta elő.
165   Búbánat • előzmény164 2009-12-14 10:00:33
Jé, most látom a Te bejegyzésedet! Nem olvastam két sorszámmal vissza... Lényeg: egymástól függetlenül, tájékoztattunk egy fájdalmasan szomorú esemény időpontjáról - ami ma délelőtt aktuális.
164   virius • előzmény159 2009-12-14 08:30:49
Noha ugyyanezt a 157-esben már megírtam, mégsem baj, ha többször is figyelmeztetjük a nagyérdeműt.
Mindez ma lesz.
163   Licht Alberich • előzmény162 2009-12-13 21:35:33
Így igaz, A LEGNAGYOBB ment el!!!
November 27-ének reggelén a magyar operajátszás legendás korszaka végleg lezárult.
162   Greco • előzmény160 2009-12-13 20:46:23
Kedves Tamás!

Köszönöm! A három részletet megtekintve ismét csak szomorúan nyugtázhatjuk, hogy A LEGNAGYOBB ment el közülünk.
161   nizajemon • előzmény160 2009-12-13 19:03:07
:-) Nem tanulható az amit Ő tudott,jó,nagyon jó,hogy a "miénk" volt,és marad!!
160   70tamas 2009-12-13 18:23:22
Melis György utolsó nyilvános fellépése 2008. január 5-én volt Törökbálinton. Az este rendezője Clementis Tamás volt. A Melis György által elénekelt 3 műsorszám megtalálható a Youtube-on:

Schubert - Berté: Három a kislány

Eisemann: Vén budai hársfák...

J. Strauss: Cigánybáró - Zsupán belépője
159   Búbánat 2009-12-03 23:00:29
Melis Györgyöt az Operaház előcsarnokában december 14-én hétfőn délelőtt fél 11-kor búcsúztatják.
Temetése az evangélikus egyház szertartása szerint aznap délután 14.15-kor lesz a Farkasréti temetőben.
158   virius 2009-12-02 22:05:10
Gyorsan, amíg el nem felejtem: mint köztudomású, Melis a színpadon szinte mindenki művét énekelte, kivéve Wagnerét. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne hallottam volna Tőle Wagner-melódiát: a Hány az óra, Vekker úr? c. filmben (amit Őze halála miatt Jordánnal kellett újraforgatni) egy német tisztet alakít és az egyik jelenetben németül kezdi el dalolni Daland áriáját a Bolygó hollandiból... :)
157   virius 2009-12-02 21:40:12
Melis György végső búcsúztatása és temetése december 14-én, hétfőn lesz.
Ravatala az Operában lesz, itt a protokoll fél 11-kor kezdődik, a temetés pedig délután negyed 3-kor lesz a Farkasréti temetőben az evangélikus egyház szertartása szerint.
156   IVA • előzmény155 2009-12-02 01:43:55
Akkor ide másolom, amit azonos tárgyban az Erkel Színház-topicban szóltam:
Az 1945 utáni nagyságoknak méltó emléket állítani csakis az Erkel Színházban (ez alatt kizárólag a jelenleg is álló Erkel Színház értendő) lehetne. Például a most elhunyt Melis György operaházi alakításainak majd' felét (legalább harmincat) az Erkel Színház színpadán (vagy ott is) abszolválta. Mivel azok a javarészt népszerű művek, amelyekben ott lépett fel, általában nagyobb előadásszámban, hosszabb szériában és több néző előtt mentek, mint az operaházi repertoár darabjai, ez azt is jelenti, hogy Melis az Erkel Színházban több embernek nyilatkozhatott meg és közvetíthette a zeneművészet remekíróinak megnyilatkozásait, mint az Operában; az Erkel Színházban adhatta művészetét a nagyobb és szélesebb közönségnek, a korabeli ifjúságnak.
Egy esetleges „(új) Erkel” nem lenne azonos a nemes szándékkal létrehozott, felülmúlhatatlan érdemekkel büszkélkedhető és jó sorsra érdemes Köztársaság téri színházépülettel.
155   Spangel Péter • előzmény152 2009-12-01 10:13:15
Egyet értek, kedves Virius, de magam is már csak egyre halványuló reménnyel viseltetek az Erkel iránt.
Amennyiben pedig egy új Erkel Ferenc (sic!) Színházat építenének, az szerintem maga Melis György sem érezné magáénak. Jó nekünk a régi, mielőbb FELÚJÍTVA!!!
154   Spangel Péter • előzmény153 2009-12-01 10:10:12
Nemes gondolat, melynek kötelező megvalósítását remélhetőleg a Ház elöljárói is mielőbb magukénak érzik. Ha szabad javasolnom, Melis György elkészülő szobrának Simándy József szobra közelében kellene helyet biztosítani.
Itt jegyezném meg, Ilosfalvy Róbertet éppúgy megilletné egy mellszobor.
153   WiseGentleman • előzmény152 2009-12-01 01:13:26
Szerintem még az Operaházban is juthatna számára mellszobor.
152   virius 2009-12-01 01:04:11
Melis méltó emlékével kapcsolatos észrevételem az Erkel Színház topik 1805. postjában látható.
151   WiseGentleman • előzmény150 2009-12-01 01:00:15
Popolani-alakítását tévéfelvételen láttam, a színpadon nekem Gáti István jutott. De tényleg fantasztikus siker volt a darab, kedvenceim közé tartozott abban az évadban (ahogy Karizs Béla a tökkopasz parókában bevonult katonai kísérettel, frenetikus volt).
150   virius • előzmény147 2009-12-01 00:58:04
Nekem legalábbis a látott előadásban nem tetszett (1978-ban), talán nem neki kellett volna adni első szereposztásban Jeleckijt, más darabokban viszont szuper volt.
Még életében indítottuk a topikot, az első 100 hsz. némelyikében említettük Poplani-alakítását Offenbach Kékszakálljából. A darab olyan sikeres volt (kár, hogy nem ment sokáig), hogy a többi művész emléktopikjában is szóba került (Begányi, Bende és mindenekelőtt Karizs).
  
Hírek
• Betegség miatt új időpontban, 2017. december 30-án lép színpadra Juan Diego Flórez a Müpában
Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:30 : Budapest
MÁV Szimfonikus Zenekar Próbaterme

"Búgócsiga 3."
Zenés foglalkozás, zenehallgatás babákkal érkező családok számára

18:00 : Budapest
Erkel Színház

HUMPERDINCK: Jancsi és Juliska

18:00 : Budapest
MÁV Szimfonikus Zenekar Próbaterme

"Szeretethang 3."
Koncert várandós kismamák, és az őket kísérők részére

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

"Házimuzsika a Zeneakadémián"
Hargitai Géza tanítványai

18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

"Házimuzsika a Zeneakadémián"
Fülei Balázs tanítványai

19:00 : Budapest
RS9 Színház

Paizs Miklós (játék), Kertész Ágnes (hegedû), Szabó Anna (brácsa), Kertész Endre (gordonka)
Don Giovanni "ujjbábopera"

19:00 : Budapest
Magyar Rádió Márványterme

Meláth Andrea (ének), Horn András (klarinét), Farkas Katalin (hegedű), Ittzés Gergely, Fülep Márk, Drahos Béla (fuvola) és növendékei, Nagy Izabella, Kovács Eszter, Ruskó Rózsa, Tóth Ágnes (fuvola)
"Gábor József emlékhangverseny"
Bach, Mozart, Roussel, Hue, Jolivet, Bartók, Orbán György művei

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Andrew Tyson (zongora)
SCHUBERT: A-dúr szonáta, D. 664
CHOPIN: cisz-moll mazurka, op. 50
CHOPIN: Desz-dúr mazurka, op. 30
CHOPIN: C-dúr mazurka, op. 33
CHOPIN: Asz-dúr ballada
ALBÉNIZ: Ibéria-szvit
LISZT: Spanyol rapszódia

20:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Bajári Levente és partnere
Vox Humana Kórus (karigazgató: Sándor Bence) Óbudai Danubia Zenekar Vezényel: Hámori Máté
"Klasszikus karácsony 2017"
Békebeli advent
GLINKA: Ruszlán és Ludmilla – nyitány
CSAJKOVSZKIJ: Diótörő-szvit, op. 71a
HÄNDEL: Messiás, HWV 56 – nyitókórus
SAINT-SAËNS: 3. (c-moll) szimfónia, op. 78 („Orgona”) – II. tétel
ELGAR: Vonósszerenád, Op.20
MOZART: Ave verum corpus, K. 618
Nosztalgia karácsony – egyveleg:
Pásztorok, pásztorok; A kis Jézus megszületett; Karácsonynak éjszakáján; Hull a pelyhes, Kis karácsony
09:30 : Szombathely
Bartók Terem

"Karácsonyi ünnepvárás"
ismétlés: 10:45

18:00 : Szentendre
Városháza díszterme

A Vujcsics Tihamér Zeneiskola népzene tanszaka
"Adventi népzenei koncert"

21:00 : Pécs
Kodály Központ

Pannon Filharmonikusok
Bősze Ádám − házigazda
Vezényel: Vajda Gergely
"Angol nyelvű beavató koncert"
Dohnányi Ernő: Szimfonikus percek, op.36
Richard Strauss: Till Eulenspiegel vidám csínyjei
A mai nap
született:
1896 • Ádám Jenő, zeneszerző, kóruskarnagy, zenepedagógus († 1982)
1947 • Pászthy Júlia, énekes
elhunyt:
1956 • Geyer Stefi, hegedűs (sz. 1881)
1963 • Rösler Endre, énekes (sz. 1904)