vissza a cimoldalra
2018-12-16
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Haladjunk tovább... (217)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61410)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4125)
Társművészetek (1283)
Kedvenc előadók (2825)
Milyen zenét hallgatsz most? (25007)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc felvételek (149)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11296)
A csapos közbeszól (95)

Jonas Kaufmann (2318)
Operett, mint színpadi műfaj (3779)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1549)
Diana Damrau (429)
Franz Schmidt (3243)
Simándy József - az örök tenor (558)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3027)
Giacomo Puccini (133)
Erkel Színház (9499)
Gioacchino Rossini (1023)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1194)
MET-es operaelőadások moziban (623)
Juan Diego Flórez (725)
Élő közvetítések (7602)
Edita Gruberova (3065)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4393)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Fórum - Kodály Zoltán (Búbánat, 2006-10-19 22:54:23)

   
379   Haandel 2018-11-08 17:32:50

A Critical Reflection on the Kodály Approach and the Lens of Praxial Music Education

Dafu Lai
China University of Petroleum in Beijing,
Dept. of Arts & Social Science Beijing, China

378   Haandel 2018-11-07 17:27:23

Controversy on Kodály

(Music Educators Journal | September 1, 1969)

377   Edmond Dantes 2018-04-19 16:57:36

A múlt heti HVG-ben érdekes cikk jelent meg, amely a Kodály-házaspár 1946/47-es, az USA-ban tett hosszabb utazásával foglalkozik Szegedy-Maszák Aladár akkori washingtoni követ memoárja alapján és eddig sehol nem publikált részletet is közölnek a memoárkötetből. Ezen út idején, 1947. január 26-án, Washingtonban volt a Missa brevis amerikai bemutatója, a szerző vezényletével. Ormándy Jenő pedig meghívta a maestrót egyik philadelphiai koncertjére, amelyen a Páva-variációk is elhangzott.

376   Búbánat 2018-04-09 17:48:20

2018. 04. 21. SZOMBAT 10:00 - 2018. 04. 21. SZOMBAT 13:00

HONTERUS ANTIKVÁRIUM ÉS AUKCIÓSHÁZ

98. árverés | könyv, kézirat, papírrégiség, fotó

Kodály Zoltán [zeneszerző, népzenekutató; 1882-1967] öt időskori fényképe az 1960-as évekből.

TÉTEL TELJES LEÍRÁSA

  1. Petri (Pick) Lajos szobrászművész [1884-1963] temetésén feleségével, Péczely Saroltával a farkasréti temetőben. mérete: 14 x 9 cm. Készítője ismeretlen.
  2. 2-3. Két felvétel Kodályról a Budai várban (a Halászbástyánál és a Tóth Árpád sétányon). A fényképek mérete egységes 24 x 18 cm. Készítőjük ismeretlen.
  3. 4-5. Két fénykép Kodály Zoltánról és feleségéről, Péczely Saroltáról egy kiállítás-megnyitón. A képek mérete egységesen 18 x 13 cm. A felvételeket Balogh József készítette (a hátoldalukon bélyegzés).
    Jó állapotú eredeti fényképek.

KIKIÁLTÁSI ÁR:

24 000 HUF

375   Búbánat 2018-03-20 11:42:03
  • Film Színház Muzsika, 1981. december 26. (52. szám)

„Minden úgy marad, ahogy Kodály hagyta itt…”

Kodály Zoltán egykori otthonában már jó ideje sűrű munka forrósítja a levegőt. A látogató, a külső szemlélő nem könnyen tájékozódik a teendők részleteinek sokféleségében, csak azt látja, hogy a régi nagy ebédlőasztalt négyen is körülülik és kottákat, kéziratokat válogatnak, tanulmányoznak, a könyvtárszobában pedig szakértő gondosságával rendszerezik a kötetek egymásutánját.

Kodály Zoltánné Péczely Saroltával a zeneszobában beszélgetünk.

Zeneszóba? A meghatározás voltaképpen nagyon is felületes és semmitmondó, mert ennek a lakásnak nemcsak a zongora közeléből, hanem minden zugából zene szól, Kodály hangjának, szavainak a zenéje, a képek, a népművészeti köcsögök, kézimunkák, emlékek zenéje, Kodály szoborportréinak a zenéje és a zeneszerző, a tanár úr egész életének, emberi magatartásának a zenéje. Egyébként a lakás jobbára úgy fest, mint évtizedekkel ezelőtt, minden a maga helyén, a hajdanvaló jóleső légkör lengi körül az asztalt, a székeket, a kredencet meg Háry János régi, fából faragott kicsinyített színpadi órájának a remekét és a Székelyfonó ugyancsak fafaragású tündéri miniatűr díszletét.

A jövő év már Kodály éve. Az ő születésének centenáriumához érkezünk el. S ez az otthon, a Kodály köröndön múzeummá alakul át. Beléphet, körülnézhet, érdeklődhet, tanulmányozhat, erőt meríthet mindenki, akit vonz a Kodály név, a Kodály életmű.
Kodályné Péczely Sarolta ma már nem csupán Kodály özvegye, hanem ismert énekesnő is. Három év óta rendszeresen koncertezik hazai pódiumokon, dalestéken szerepelt Amerikában. Jugoszláviában, Japánban, Finnországban is. Hangja és mosolya szelíd, de minden megnyilvánulásában határozott és okosan energikus. A lakásból nemsokára elköltözik ...

— Megkérte rá valaki, hogy a múzeummá alakítás kedvéért más lakásba telepedjen át?
— A magam ötlete volt. Úgy éreztem, elérkezett az ideje annak, hogy mindent szakszerűen rendbe rakjunk itt, és a lakást azoknak a sokasága birtokolja, akik közel akarnak férkőzni Kodályhoz. Ha érzelmeimre hallgatnék, örökre itt maradnék. Szeretem ezeket a falakat, ez a lakás húsz év óta az otthonom. Beszélnek hozzám ezek a tárgyak, már sikerült szóra bírnom őket, lassan-lassan megtanultam a nyelvüket.

— Megeshet az is, hogy a saját ízlése szerint formált új otthonában felszabadultabban válik igazi önmagává ...
— Sosem gyötörtek afféle komplexusok, hogy ez a mostani otthonom nem az én koromhoz illő. Ebben a lakásban különleges, rendkívüli szellemiség tündökölt, nagyon is iparkodnom kellett, hogy pezsgő élettempójához méltó módon hozzáidomuljak. A búcsúzó életnek soha semmiféle jelét nem tapasztaltam itt...

— Vajon miféle kapcsolat fűzte Emma asszonyhoz, Kodály első feleségéhez?
— Kisgyermekkoromban, amikor Kodályék gyakran jártak szüleim vidéki házában, sokat beszélgettem vele. Öt csakúgy, mint Kodályt, őszinte érdeklődés fűtötte az emberek iránt. Belelátott a lelkűkbe. S aki ezt a fajta szívből fakadó, együttérző érdeklődést megérzi, kitárja legbensőbb titkait. Emmával később is találkoztam időnként. Amikor a főiskolára kerültem, mindaddig, amíg őt kórházba nem vitték, gyakran ebédeltem itt náluk.

— Átrendeződik-e a lakás, amikor múzeummá alakítják ?
— Minden úgy marad, ahogy Kodály hagyta itt. Ahogyan most látja. Egy vagy két különösen a lelkemhez nőtt tárgyat viszek csak magammal. Például Edvi Illés Aladár Kodályról festett gyönyörű portréját. Hogy mit még? Majd a pillanat meghatározza.

— Az elhatározás, a választás is tehetség, meg alkat dolga…
— Kodály Zoltán jókor tanított meg arra, hogy szókincsemből örökre kiiktassam a mindegy fogalmát. „Semmi se mindegy” — figyelmeztetett.

— Gyakran föl bukkant-e azelőtt mondataiban a mindegy?
— Megesett, hogy udvariasságból egyik-másik kérdésére azt feleltem: nekem mindegy. Az erre vonatkozó tilalmat aztán addig ismételte, amíg belém nem vésődött. És sokat segített az is, hogy nemegyszer fontos ügyek intézését bízta rám ...

— Ez nem ijesztette meg?
— Könnyű dolgom volt, hiszen erős és rendíthetetlen egyéniség mellett éltem, így hát semmiféle feladattól nem riadtam meg. Egyébként kezdettől fogva arra hajlottam, hogy magam határozzak bonyolult helyzetekben is. Tizennyolc éves koromban senki tanácsát nem kértem, amikor szóba került, hogy férjhez megyek Kodály Zoltánhoz.

Kettejük között mikor került ez legelőször szóba?
— 1959 júliusában.

— Beszélt-e Kodály Bartókkal kapcsolatos emlékeiről?
— Azokat az elődeit és kortársait, akiket szeretett, nem tekintette távollevőnek, hanem életének magától értetődő részeseinek, örökké jelenvalónak. Amikor Bartókról esett szó, akkor is ez érződött szavaiból. Egyébként Kodállyal való beszélgetéseink nyomán a nagy mesterekről határozott kép rajzolódott ki bennem. Sosem erőszakolta rám a véleményét, de szavai oly módon juttatták a közelembe a zenei élet nagy egyéniségeit, hogy már-már személyes ismerőseimnek éreztem és érzem őket ma is. A legszuggesztívebb gondolatait kortársairól tárta föl. S talán épp ezért él bennem valamiféle különös nosztalgia a század első felének nagy korszaka iránt. S ahhoz, hogy ez a korszak valóságossá váljon az én elképzelésemben, ez a lakás, ez az otthon is hozzásegített. Engem életem legfogékonyabb éveiben árasztottak el a legnagyobb szellemi és lelki hatások, áttekintésük és földolgozásuk talán sosem ér véget bennem.

De hát Kodály tudvalévőn nemcsak a múltban élt, hanem nagyon is tevékenyen vett részt a jelen mindennapjainak az építésében, formálásában . . .
— Kodály mindvégig hűséges maradt önmagához, de ez csakugyan nem húzta vissza a múltba, nem vonta el a maga jelenétől, sőt a jövőtől sem. S most, amikor egyedül maradtam, úgy érzem, hogy még mindig nem tudom őt utolérni abban, amit előre látott meg. Sok mindnyájunkat érintő zenei és emberi kérdés vetődött föl beszélgetéseink közben. Halála után most már sok év telt el, és ha visszagondolok zeneszerzői divatokról, vagy más lényeges kérdésekről alkotott véleményére, számomra véglegesen bebizonyosodott az ő tévedhetetlen igaza.

De térjünk vissza a mához, vagyis a holnaphoz. Mikor is kezdődnek a centenáriumi ünnepségek?
— Ügy tudom, 1982 őszétől a következő év őszéig ívelnek. Fontos eseménynek érzem, hogy Legány Dezső szerkesztésében megjelennek Kodály magyarul írt levelei. Legány csaknem hétszáz fölhívást intézett a világ minden tájára, mindazokhoz, akikről föltételezhető, hogy Kodály levelezett velük. A készülő kötetben válogatás jelenik meg Emmának írt leveleiből is. Ezekben izgalmas őszinteséggel mutatkozik meg Kodály legigazibb lénye, életének, pályájának indulása, véleménye a világról, művekről, zenei irányzatokról.

Hogyan képzeli el további életét, ha elköltözik a Kodály köröndi lakásból?
— Semmiképp sem akarom, hogy ez az elköltözés afféle vízválasztó legyen az életemben. Az új otthon sem rajtam, sem a feladataimon nem változtat.

— Mik a legfőbb feladatai?
— Minden, ami Kodállyal kapcsolatos, és az éneklés.

Gách Marianne

374   Ardelao • előzmény373 2018-03-20 01:13:05

Részlet Czigány György: Csak a derű óráit számolom c. könyvéből:         

„PÉCZELY SAROLTA – KODÁLYRÓL

(2. rész)

„Számtalanszor hivatkozunk rá: világhírű Kodály Zoltán nevelési rendszere. Persze ezen az úton is faggatták – módszeréről … Íme a tömör válasz:

„Nagyon egyszerű. Három szóval lehet ezt kifejezni: ének, népdal és mozgó dó. A »mozgó dó«, az egy olyan titkos szer, amivel sokkal hamarabb megtanulnak a gyerekek kottából énekelni, mint bármi más módszerrel. Hiába kísérleteznek mással, utol nem érik soha. Ez magyar találmány, már több mint száz éve egy angol kezdte, s azóta hol használták, hol elhanyagolták. Mi újra elővettük, és nagyon hasznosnak bizonyult. A másik pedig, hogy népdallal töltjük meg az iskolás gyerekek fejét, amennyiben még nincsen benne, mert a faluról jöttekben benne van. De a városi gyerekek soha nem hallottak ilyet, és nem is tudják. Természetesen tudni kell, városi lakosságunknak nagy százaléka idegen eredetű. Magyarul jól, rosszul megtanult ugyan, de a magyar zenét nem ismerte soha. Így hát ők a magyar népdalokkal soha nem találkoztak. Most az iskolában találkoznak vele az ő gyerekeik is, és nagyon jól befogadják. A népdalhoz fűződik a zenei elemeknek a megtanítása, amire más országokban külön száraz és a gyerekek által nem kedvelt gyakorlatokat szoktak szerkeszteni, amelyek, mivel nem szívesen csinálják, alig eredményesek. A mi gyerekeink szívesen énekelnek, és hamar megtanulják: tíz-tizenkét éves korukban akármit folyékonyan elolvasnak, s ezt nem tudják a külföldiek megérteni. Jöttek híres zeneszerzők, például Sosztakovics, s ha valami dallamot felírtak a táblára, a gyerekek nemcsak azonnal leénekelték, de egy-két éneklés után a táblának hátat fordítva könyv nélkül is tudták. Ezt ne értik. Pedig hát nagyon egyszerű. Ez a korán, hatéves korban elkezdett gyakorlás úgy kifejleszti a gyerekek készségét, felfogó képességüket úgy meggyorsítja, hogy mindez számukra játék.

Kodály nem érhette meg a technika elsöprő erejű fejlődését: az első ember Holdra szállását, azt hogy az internet révén akár másodpercek alatt elérhetjük a Föld legtávolabbi részeit. Nem lehetett tanúja annak, hogy szélsebesen zsugorodó világunkban nyelvünk riasztóan gyors ütemben romlik, hogy fennmaradását illetően nemhogy tízezer, de talán már tíz évvel sem számolhatunk. Kodálynak megadta a Teremtő azt a kegyelmet, hogy nem kellett megtapasztalnia, hogy Magyarországot ByeAlex „Kedvesem” c. opusza képviselhette a 2013-as Eurovíziós Dalfesztiválon. Azt sem, hogy egy Liszt Ferenc díjas énekesünk hamisan, csapni való módon adta elő a magyar himnuszt. Nem kellett elszenvednie a „magyar” rapet, ahol a szavak hangsúlya mindenhová, csak nem a szó elejére esik. És nem kellett kétségbeesnie azon, hogy gyermekeink többsége képtelen egy egyszerű, öt hangból álló dallamot tisztán elénekelni. Merthogy az énektanítás nem tartozik a jövő fejlődéskompatibilis tantárgyai közé.

Egy őszinte bocsánatkérésre azonban talán még képesek vagyunk. Bocsánatot kell kérnünk Kodály szellemétől.

373   Ardelao • előzmény371 2018-03-20 01:09:51

Részlet Czigány György: Csak a derű óráit számolom c. könyvéből:         

„PÉCZELY SAROLTA – KODÁLYRÓL

Péczely Sarolta kettős kötésben él: gondja, felelőssége (szellemi és szervezési feladatok seregével) a Kodály-életmű ügye, s ami jó testvérségben él e hivatással, a maga énekesi, művészi pályája. Jelen voltam, bevezettem hangversenyeit egy-két alkalommal Nagykanizsán, Zalában, Zebegényben és a televízióban. Akár Kodály népdal-feldolgozásokat énekelt, akár a Budavári Te Deum szoprán szólóját, mindig megkapott – zenei erényein túl – vállalkozásának morális szépsége, hitele; egyéniségének kedves, élénk légköre, amelyben komolyság és derű együtt van jelen.

Az egyik ilyen hangversenyt követő vacsora közben (a közreműködők, helybéliek lelkes társaságában) derült ki, hogy többórányi, még nem publikált, el nem hangzott hangfelvétel birtokosa. Főként Kodály két amerikai útjának dokumentumait őrizték meg ezek a szóban forgó műkedvelő hangfelvételek.

A Melléktéma című rádióműsor adott 1979 telén előleget ebből (az akkor még feldolgozásra váró) hangkép-sorozatból.

Műsorunkban Péczely Sarolta kommentálta az elhangzó részleteket, s emlékezett vissza az amerikai utakra.

Kodály minden alkalommal – e közvetlen találkozásokat is eszközül használva – nevelni akarta közönségét, a kint élő magyarokat.

Köszönés helyett például azonnal éneklésre teremtett alkalmat. Kórussá változott át a terem egész közönsége: Elindultam szép hazámból … - énekelték Kodály után a népdalt. Előbb tehát zenéltek; Kodály csak azután szólalt meg.

„Ne tekintsék magukat olyanoknak, mint akik örökre elszakadtak a hazától, hanem inkább a haza kihelyezett, de szerves részének! Magyarország jövője attól függ, hogy erősebb-e az, ami összeköti a kivándoroltakat a régi hazával, vagy erősebb, ami elválasztja. Természetesen sok ága van a hazához tartozásnak; az egyik: az irodalom fejlődésével lépést kell tartani! Emiatt kellene az újonnan megjelent könyveknek nagy számban ide kerülni, mert különben lemaradnak a fejlődéstől, nem értik, mi történik otthon. Azt állandóan figyelemmel kell kísérni. Egyik legerősebb közös nevező az irodalom ismerete, ez összeköti a legkülönbözőbb rendű és rangú magyart; a nyelv, az irodalom és a zene! Én nem tudom, hogy tízezer év múlva lesz-e még magyar, mert a fejlődés oda irányul, hogy a sokféle nyelv idővel egyesülni fog, és csak kevés, talán csak két-három nyelv marad a világon, pláne, ha ilyen „kicsi” lesz a világ, a közlekedés nagyarányú fejlődésével. Már nem nyolcvan nap alatt lehet körülutazni a világot, mint Verne Gyula regényében, hanem nyolc nap alatt, vagy három nap alatt, s talán a holdba is el lehet jutni maholnap. Úgyhogy a sok nyelvnek maholnap megszűnik  az értéke. El kell fogadni azt a gondolatot, hogy a magyar nyelv meg fog szűnni talán tízezer év múlva, de az még messze van, s addig a magyar létezés a magyar nyelvhez van kötve.”

(Folyt. köv.)

372   Búbánat 2018-03-18 16:43:25

IN MEMORIAM ARANY JÁNOS és KODÁLY ZOLTÁN - balladaest

 

"Szeretettel hívjuk várjuk, 2018. március 19-én a Magyar Kodály Társaság rendezvényére,

IN MEMORIAM ARANY JÁNOS és KODÁLY ZOLTÁN című balladaestre,  

a Színház és Filmművészeti Egyetem és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatóinak előadásában

Rendező: Hegedűs D. Géza 

Zongorán közreműködik: Gyökér Gabriella

A műsort összeállította: Dr. Ittzés Mihály a Magyar Kodály Társaság elnöke

Helyszín:  Zirci Ciszterci Apátság, Gobelin terem

Időpont: 2018. március 19. 16 óra

Együttműködő partner: Zirci Ciszterci Apátság

 

Ez a rendezvény korábban  Szegeden is bemutatásra került: 

SZTE ZENEMŰVÉSZETI INTÉZETE FRICSAY TERME
(Szeged, Tisza Lajos krt. 79-81.)

2018. JANUÁR 29., HÉTFŐ, 18 ÓRA 

Történelmi képek

1. Kodály: Székely nóta (Hét zongoradarab, Op. 11., No. 6.) - Kovács Gergely
2. Kodály: Katona vagyok én – Bartos Barna 
3. Arany: Szondi két apródja – Antóci Dorottya
4. Kodály: Kádár István – Bartos Barna
5. Arany: Rákócziné. Ballada – Horváth Csenge 
6. Kodály: Rákóczi kesergője – Gulyás Bence

Népéleti témák
1. Kodály: A Nád Jancsi csárdában - Gulyás Bence 
2. Arany: Én vagyok az anyám átka… – Reider Péter
3. Arany: Árva fiú – Kovács Máté
4. Kodály: Három árva – Kiss Judit Anna
5. Arany: A varró leányok – Ábel Stella
6. Arany: Szőke Panni – Márkus Luca
7. Kodály: Szabó Erzsi – Fürjes Anna
8. Arany: Az ünneprontók – Darvasi Áron
9. Kodály: Dudanóta – Szűcs Attila 

– s z ü n e t – 

10. Kodály: Székely keserves (Hét zongoradarab, Op. 11. No. 2.) - Kovács Gergely
11. Arany: Tengeri-hántás – Márfi Márk
12. Kodály: Kádár Kata – Kiss Judit Anna
13. Arany: Vörös Rébék – Dino Benjamin
14. Arany: Népdal – Lukács Dániel
15. Kodály: Barcsai – Kiss Judit Anna
16. Arany: Tetemre hívás – Ertl Zsombor
17. Kodály: A rossz feleség – Fürjes Anna 
18. Arany: Ágnes asszony – Rudolf Szonja
19. Kodály: Mónár Anna – Fürjes Anna
20. Kodály: Az hol én elmenyek – Szűcs Attila

Zongorán kísér: Dallos Erika, Gyökér Gabriella /

371   Ardelao • előzmény370 2018-03-16 20:09:45

Részlet Nagykovácsi Ilona: Fény és árnyék c. könyvéből

(2. rész)

"[…] Felejthetetlen élmény volt számomra, amikor Kodályt ünnepélyes keretek között díszdoktorrá avatták az Egyetemen!

Másik nagy élményem volt a tiszteletére, műveiből rendezett hangverseny, a torontói Edward Johnson hangversenyteremben. Itt, szólógordonkára írt Szonátáját hallottam, honfitársunk, a világ egyik legnagyobb csellistája: Starker János briliáns előadásában és hegedűre és csellóra írt Duo-ját, amit Fenyves Lóránt és Starker János interpretált remekül. De a legmeghatóbb élményem az volt itt, amikor énekkari műveiből a kanadai kórus – magyarul énekelt!

A nagy ovációra a 84 éves Kodály, fiatalokat megszégyenítő frissességgel szaladt fel a színpadra vezető lépcsőkön, és a neki adott virágcsokorból egy szál rózsát gáláns mozdulattal átnyújtott az énekkar szélén álló csinos lánynak.

Én Sárikával ültem a nézőtéren. Odasúgtam neki a zúgó tapsvihar alatt:

- Nem vagy féltékeny, Sárika?

Ő bájos mosollyal válaszolt: - »Már megszoktam!«

Néhány nap múlva nálunk ebédeltek, házunkban, amelynek kertje akkor tele volt szebbnél szebb parasztvirággal, az Isten-adta minden színárnyalatban! Kodály kifejezett kérése volt, hogy senki mást ne hívjunk meg, mert kizárólag velünk akart lenni, hogy »odysseiánkat« - mint ő mondta – meghallgassa. […]

A fényképésszel megállapodtunk, hogy csak ebéd után jöjjön.

Aznap, 1966. július 12-én, rendkívül meleg volt Torontóban, 101 Fahrenheit. A házban belül kellemes hűvös volt a nyitott kertajtóval.

Amikor befejeztük az ebédet, a hidegtálat kivittem a jégszekrénybe, mert nem gusztusos az olvadozó felvágott. A jégszekrénynél hátrafordulok: ott áll Kodály, kezében a vajgombócos tállal:

- Kihoztam, - ezt is tegye a jégre, mert elolvad … - mondta kimondhatatlan kedvességgel. Nem is úgy, mint egy jó vendég, hanem, mint egy kedves családtag.

[…] megérkezett a fényképész. […] látva a gyönyörű kertet, […] titokban megkért: vigyük ki a professzor úrékat, hogy abban a környezetben is csináltasson felvételeket.

- Uram, az Isten szerelmére, ebben a pokoli kánikulában nincs szívem kivinni őket oda! – mondtam a fényképésznek.

A fényképész szomorúan vette tudomásul a kertből való eltanácsolást. Elbúcsúzott és elment. Amint becsuktam mögötte az ajtót, Kodály megszólalt:

- Na, most akkor menjünk ki a kertbe! […]

Attól kezdve a kertben ültünk, - fénykép nélkül …

Négy óra felé vitte haza Tibor őket a Park Plaza hotelbeli lakásukra. Kodály ugyanolyan friss volt, mint amikor odaérkeztek az ebédre. Sárika három szál orchideát hozott nekem. Tulajdonképpen csak most láttam meg először az „igazi“ Sárikát, akivel eddig itt csak koncerteken meg fogadásokon ültem együtt. Most láttam, hogy milyen bájos, milyen intelligens, milyen művelt, és milyen csodálatosan viseli a zene fejedelme feleségének nehéz feladatát! Tudtam, hogy több nyelven beszél, zenei képzettsége magas fokon áll. […] a nagy muzsikusnak bearanyozta az életét, megfiatalította őt! Kodály azelőtt csak nagyon ritkán mosolygott, nálunk nevetett is, gyakran! És ez mind Sárikának volt tulajdonítható.“

Starker plays Kodaly - Duo for Violin and Cello, Op. 7

Janos Starker - Kodály Cello Solo Sonata I. Mvt

370   Ardelao 2018-03-16 20:05:41

Részlet Nagykovácsi Ilona: Fény és árnyék c. könyvéből

(1. rész)

„Torontói életünk egyik nagy élménye volt, ottani együttlétünk Kodály Zoltánékkal. A nagy magyar zeneszerző ifjú második feleségével, Sárikával érkezett Torontóba 1966 júliusában, az itteni egyetem meghívására, előadást tartani a magyar népdalról, amelynek keretében a torontói egyetem díszdoktorává is avatta.

Kimentünk elébük a repülőtérre, […]

Tibor (Polgár Tibor zeneszerző, Nagykovácsi Ilona második férje) – aki annakidején Kodály tanítványa volt a Zeneakadémián, - engedélyt kapott a repülőtéri hatóságoktól, hogy egészen a repülőgép lépcsőjéig mehessünk, és ott fogadhassuk őket. Nagyon szép virágcsokrot vittem magammal Sárika, a felesége számára, akit még nem ismertem előtte. Sajnos, a gép közel három órát késett. Idegesek voltunk, hogy mi történhetett a 84 éves Kodállyal. Hogyan bírja majd ezt a hosszú utat?  […]

Végre jelezték, hogy a gép, - Isten kegyeméből, - pár perc múlva megérkezik. Mire a lépcsőt leengedték, mi már ott álltunk. Elsőnek Kodály jött le a lépcsőn, meglepően csodálatos frisseséggel! Mögötte dekoratív, szép, ifjú felesége, Sárika.

Kitártam a karom, ahogy Kodály közeledett a lépcsőn. Hangosan felkiáltottam: »Isten hozta, professzor úr!«

Megölelt, aztán rám nézett: »Magasabb lett a hangja!...« - mondta mosolyogva.

Sok dalát énekeltem pályám folyamán. Abban az időben nagy divatban volt a »tűhangú« német énekesnő: Erna Sack, a világ legmagasabb hangú szopránja. Kodály akkoriban mindig tréfálkozott velem, mély hangomra utalva: »Maga az Erna Sack fordítottja!«

Most, hogy sok-sok éve nem találkoztunk, még mindig emlékezett erre! »Nausikaa« című gyönyörű dalát hanglemezre is felvettem, a lemez úgy fogyott, hogy akármelyik nagy »slágeremmel« felvette a versenyt!

Kodály első felesége, Sándor Emma, rendkívüli műveltségű asszony  volt. Igen gyakran találkoztunk Pesten, koncerteken, banketteken, hivatalos fogadásokon.

Mindig bámulatba ejtett fiatalos szellemességével, pedig akkor már erősen túl volt a nyolcvanadik évén! Egyik találkozásunkkor a belvárosban, déltájban nagyon megörült, amikor meglátott. Megcsókolt. - »Nem időzök sokáig, sietek haza!« - mondta. […]

- Sietek haza, mert 1 órakor a te »Nausikaa«-lemezed megy a rádióban és én azt hallani akarom! – mondta, és a mosolygó Kodály Zoltánnal a karján, elbúcsúzva tőlünk, elsietett. […]

És most itt volt Kodály Torontóban, ifjú feleségével, volt tanítványának: Péczely Attilának lányával, akit Kodályék már karonülő gyerekkora óta ismertek, és akit a mester – tudomásom szerint – Emma asszony utolsó kívánságaként vett feleségül.“

Kodály Zoltán: Nauszikaa – Énekli: Nagykovácsi Ilona

(Folyt. köv.)

369   Búbánat 2018-03-06 10:40:39

Ma 51 éve halt meg KODÁLY. 

(1882. december 16. Kecskemét - 1967.március 6. Budapest)

A Dankó Rádióban -  "Túl az Óperencián" - Kodály Zoltánra emlékezett a felelős szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya.

A műsor elején felcsendültek a Székelyfonó dallamai - a bejátszott felvételeken énekelt Palcsó Sándor és a Magyar Rádió Énekkarának Nőikara, a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarát Ferencsik János vezényli.

Délután, a 6 órakor kezdődő ismétlésben, újra meghallgatható ez az adás.

 

368   Búbánat 2018-03-02 14:17:15

Búcsú a Kodály-évtől

(/http://www.budaipolgar.hu/data/cms164429/BP_2018_03.pdf/)

"2017-ben Kodály Zoltán születésének 135. és halálának 50. évfordulója tiszteletére Kodály-emlékévet hirdetett a magyar kormány. Az emlékév lezárása alkalmából a Pasaréti Páduai Szent Antal-templomban ünnepi hangversenyt tartanak március 3-án 19.30-tól, amelyen az egykori háromszoros Kossuth-díjas, világhírű zeneszerző művei csendülnek fel. A darabokat Déri András orgonaművész, a pasaréti ferences templom karnagya és Kovács János Kossuth- és Prima Primissima díjas karmester vezényli majd.

A 2002-ben II. Kerületért Emlékéremmel kitüntetett Déri András és Kovács János régóta Pasaréten él. A hangverseny kapcsán Kovács Jánossal beszélgettünk – természetesen egy pasaréti kávézóban.

Déri András nagyon kedves régi barátom, ő kért fel erre a koncertre, aminek nagy örömmel teszek eleget. Amióta a Székelyfonót először vezényeltem, elkötelezett híve vagyok Kodály zeneszerzői munkásságának. A népdal jelentőségét feleségemnek, a csodálatos hangú Sudlik Máriának köszönhetően ismertem fel, aki nagyon gyakran és nagyon szépen énekelt népdalokat. A Székelyfonó valójában egy népdalgyűjtemény a leggyönyörűbb zenei köntösbe öltöztetve. Kodály többi művében is jelen vannak a népzene ihlette motívumok, de nem kell ahhoz magyar fül, hogy zenéje bárkit magával ragadjon. A nyáron Oszakában vezényeltem a Fölszállott a pávát és a Galántai táncokat, és ezek a darabok az ottani közönségből is óriási tetszést váltottak ki. A márciusi hangversenyen Kodály Psalmus Hungaricus című művét dirigálom majd, Fekete Attila, a kitűnő tenor közreműködésével. A darab Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 50. évfordulójára készült, erre az alkalomra komponálta Bartók a Táncszvitet és Dohnányi Ernő az Ünnepi nyitányt. A feljegyzések szerint a három – egyébként zseniális – zenemű közül a Psalmus aratott elsöprő sikert. Nem is csoda: ez egy szuggesztív és nagy erejű alkotás, egyike a legnagyobb zenei élményeknek.

Most első ízben lépek fel a Pasaréti Páduai Szent Antal-templomban. Nagyon örültem a lehetőségnek, mert meggyőződésem, hogy az európai zenében minden katartikus mű a keresztény eszméhez kötődik. A legnagyobb hatású zenék – Bach h-moll miséje vagy a két passió – is erről szólnak, de említhetném a mindenekfelett gyönyörű Reformáció szimfóniát Mendelssohntól vagy Gustav Mahler II. „Feltámadás” Szimfóniáját. Ezek mindannyiunk közös kincsei – vallástól, felekezeti hovatartozástól függetlenül.

A Psalmus Hungaricus dirigálása, de előadása és befogadása is katarzissal kecsegtet. Nagy szeretettel készülök rá, és ugyanígy invitálok mindenkit, hogy jöjjön el, és hallgassa meg ezt a különlegesen szép koncertet."

Péter Zsuzsanna

367   Búbánat • előzmény365 2018-01-29 16:47:04

A Bartók Rádió ma esti műsora:

19.00 - 19.30  A zenén túl

Kodály (4. rész)

Vásáry Tamás beszélgetős koncertje

Szerk.: Katona Márta

(Zeneakadémia Nagyterem, 2017. december 10.)

(ism. szombat, 9.30-10.00)

366   Búbánat 2018-01-24 09:27:39

Bartók Rádió, ma 19.00 – 19.30

Összhanghttp://hangtar.radio.hu/images/kh0.png

- a zenei élet aktualitásai

Kodály kiállítás a Kodály Emlékházban

Szerk.-mv.: Katona Márta

(Ism. holnap, 9.30)

365   Búbánat • előzmény364 2018-01-22 10:41:55

A Bartók Rádió ma esti műsora:

Bartók Rádió, ma este:

19.00 - 19.30  A zenén túl

Kodály (3. rész)

Vásáry Tamás beszélgetős koncertje

Szerk.: Katona Márta

(Zeneakadémia Nagyterem, 2017. december 10.)

(ism. szombat, 9.30-10.00)

364   Búbánat • előzmény362 2018-01-15 09:56:42

A Bartók Rádió ma esti műsora:

19.00 - 19.30  A zenén túl

Kodály (2. rész)

Vásáry Tamás beszélgetős koncertje

Szerk.: Katona Márta

(Zeneakadémia Nagyterem, 2017. december 10.)

(ism. szombat, 9.30-10.00)

363   Búbánat 2018-01-14 15:31:58

„Emlékezés Kodály Zoltánra, halálának 10. évfordulóján

Mint ismeretes, 1967. március 6-án hunyt el Kodály Zoltán. Halálának tizedik évfordulóján emlékhangversenyen szólaltatták meg a zeneszerző legszebb műveit a Zeneakadémia nagytermében. De ezen kívül is koncertek, cikkek, tanulmányok emlékeztek zeneszerzői és pedagógusi küzdelmeire és diadalaira. De minden, a nagy egyéniség hiányáról szólt. Az egyik újságban ez olvasható: „Felidézzük alakját, emlegetjük szállóigévé kerekedett mondásait, hogy mindinkább közelébe férkőzhessünk a már megközelíthetetlennek. Kapaszkodunk belé, szükségét érezzük támaszának, jóra intő, okos szigorának. Hivatkozunk rá, hogy magunkat erősítsük, s tudni véljük – pedig dehogyis tudhatjuk -, mit szólna ma ehhez, vagy ahhoz, ha fizikai valóságában is itt volna közöttünk.”

Gách Marianne – az egyik legragyogóbb újságíró – egy 25 évvel korábbi interjúról számolt be – amely fiókban maradt. Így emlékezett:

„Kodály Zoltán 1952. júniusában Palló Imréék pándi nyaralójában pihent és dolgozott. Ott látogattam meg és arra kértem, törje meg hallgatását és szólaljon meg annak a hétfői újságnak a hasábjain, amelynek akkor munkatársa voltam. Tudtam, hogy sokféle égető, megoldatlan zenei és pedagógiai kérdés gyötri, volt miért síkra szállnia. S ha szavát hallatja, talán hasznára válik az ügynek. „Kíséreljük meg … hátha csakugyan közli az újság!” - mondta Kodály és vállalkozott az interjúra. A cikk megjelenése hiú reménynek bizonyult. A kézirat a lapot ellenőrző felső szerv egyik vezetőjéhez került. Lakásomon hívott fel telefonon, és közölte, hogy az interjú nem jelenhet meg, de ez a határozat semmiképpen ne jusson Kodály tudomására. Mit mondjak neki? - kérdeztem. „Azt, hogy helyhiány miatt szorult ki a lapból”. És mit mondjak a jövő héten? „Jelentsen beteget, ne menjen telefonhoz”. - Ízetlen tréfának is hátborzongató...”

Kodályt abban az időben két fontos probléma foglalkoztatta. Az egyik: a Zeneművészeti Főiskola 1949-es reformja eltörölte a szolfézs oktatást, a másik: megszüntetéssel fenyegették a békéstarhosi iskolát. A Süketnéma zenészekről szóló, 1952-ben betiltott nyilatkozatot végül is Bónis Ferenc tette közzé 1964-ben, a Visszatekintés c. kötetben, amelyben Kodály Zoltán írásait, beszédeit és nyilatkozatait gyűjtötte össze.

Forrás: 75 esztendő a magyar zene hullámhosszán (1925 - 2000) A rádiósorozat rövidített, írásos változata Összeállította: Bieliczkyné Búzás Eva

362   Búbánat 2018-01-13 09:31:10

Épp most sugározza a Bartók Rádió

9.30 - 10.00 A zenén túl

Kodály (1. rész)

Vásáry Tamás beszélgetős koncertje

Szerk.: Katona Márta

(Zeneakadémia Nagyterem, 2017. december 10.)

(ism.)

361   Búbánat 2018-01-09 10:29:14

Bartók Rádió ma délutáni műsora:

14.32 – 15.00  Kodály 50

Válogatás Kodály Zoltán dalaiból

Km. Fodor Beatrix (szoprán), Simon Krisztina (mezzoszoprán) és Zsoldos Bálint (zongora)

1. - Ady Endre: Sappho szerelmes éneke

2. - ism. szerző: Mezei dal

3. - Móricz Zsigmond: Fáj a szívem

4. Három út előttem

5. Akkor szép az erdő

6. Ne búsuljon

7. Árva madár

Erkel Színház, 2017. március 6.)

360   Búbánat 2017-12-28 12:53:38

Bartók Rádió ma esti műsorán szerepel (21.32 – 22.00)

Kodály 50

Válogatás Kodály Zoltán dalaiból


Km. Fodor Beatrix (szoprán), Simon Krisztina (mezzoszoprán) és Zsoldos Bálint (zongora)


1. - Ady Endre: Sappho szerelmes éneke, 
2. - ism. szerző: Mezei dal, 
3. - Móricz Zsigmond: Fáj a szívem, 
4. Három út előttem, 
5. Akkor szép az erdő, 
6. Ne búsuljon, 
7. Árva madár

 (Erkel Színház, 2017. március 6.)

 

 (Ism. 2017. január 9.)

359   Búbánat 2017-12-23 09:47:22

KODÁLY-EST a Bartók Rádióban:

I. 19.00 A Magyar Állami Operaház Zenekarának hangversenye


Vezényel: Kocsár Balázs

Km. Rácz Rita, Balga Gabriella, Balczó Péter, Cser Krisztián (ének) és a Magyar Állami Operaház Énekkara (karig. Strausz Kálmán)

Műsoron:

1. Beethoven: Egmont nyitány

2. Kodály: Budavári Te Deum (km. Rácz, Balga, Balczó, Cser, énekkar)

 (Magyar Állami operaház, 2016. október 23.)

 

II. 19.32 – 20.41 Változatok magyar népdalra

Kodály Zoltán emlékezete

rádiókompozíció Kodály Zoltán műveiből és nyilatkozataiból, Szabolcsi Bence előadásaiból, archív néprajzi felvételekből és riportokból.

Az 1971-es Prix Brno Nemzetközi Rádióműsor Verseny nagydíjas műsora.

Szerkesztette: Lázár Eszter.

A zenei rendező Erkel Tibor volt.

 

III. 20.41 – 22.00  Kodály: Székelyfonó - koncertszerű előadás (hangfelvétel)

Km. a Magyar Rádió Énekkara (karig. Sapszon Ferenc) és a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara

Vezényel: Ferencsik János

A szereposztás:

Háziasszony - Komlóssy Erzsébet (alt)

Kérő - Melis György (bariton)

Szomszédasszony - Barlay Zsuzsa (alt)

Fiatal leány - Andor Éva (szoprán)

Fiatal legény - Simándy József (tenor)

Nagyorrú Bolha - Palcsó Sándor (tenor)

(Erkel Színház, 1970. december 21.)
 

358   Búbánat • előzmény356 2017-12-22 16:24:11

Utólag beírom ide

 az M5 HD csatorna sugározta tegnapelőtt:

2017. december 20. szerda 21:10 - 21:15

Kodály 135 - Előszó

2017. december 20. szerda 21:15 - 23:20

Kodály 135

„A 20. század egyik legjelentősebb zeneszerzője, pedagógusa, népzenekutatója és zenetudósa születésének 135. évfordulóján Magyarország legkiemelkedőbb kórusai közül néhányat egyetlen estén hallhatunk kiváló hazai karnagyok vezetésével.

Kodály Zoltán elgondolása szerint a jó zenész kellékei négy pontban foglalhatók össze:

  1. kiművelt hallás, 2. kiművelt értelem, 3. kiművelt szív, 4. kiművelt kéz.

Mind a négynek párhuzamosan kell fejlődnie, állandó egyensúlyban. A sokoldalú gyakorlati zenei tevékenység: kamarazene, karéneklés nélkül senkiből sem lesz jó zenész…

A 2017-es Kodály-év egyik csúcspontját jelentő eseményen Kodály Zoltán közel 147    a cappella kórusműveinek legszebb és legizgalmasabb darabjai szólalnak meg különleges válogatásban.

Gráf Zsuzsanna, Sapszon Ferenc és Szabó Dénes együttesei a világ legjelentősebb kórusversenyeit nyerték meg, nemzetközi tekintetben is az élvonalban helyezkednek el.

A zeneakadémiai hallgatókból álló Alma Mater Kórus az egyetem legnagyobb múltra visszatekintő, megszakítás nélkül létező zenei formációja,

a Nemes László Norbert vezette Új Liszt Ferenc Kamarakórus pedig azt a hagyományt folytatja, amelyet 1963-ban létrehozott kamarakórusával a karnagy-doyen professor emeritus Párkai István alapozott meg.

A halhatatlan magyarok sorában ott tudhatjuk Kodály Zoltánt is, akinek páratlan életműve nagy hatással volt a hazai és külföldi zeneirodalomra. Életkedve, tenni akarása, munkabírása, energiája sokunk számára példaértékű lehet, mellyel a zene szolgálatában élete utolsó percéig tevékenykedett. „

A televízió felvételén a december 16-i zeneakadémiai Kodály hangverseny közreműködői:

Új Liszt Ferenc Kamarakórus. Vezényel: Nemes László Norbert;

Nyíregyházi Cantemus Gyermekkar. Vezényel: Szabó Dénes;

Cantate Vegyeskar. Vezényel: Sapszon Ferenc;

Angelica Leánykar. Vezényel: Gráf Zsuzsanna.

A Zeneakadémia Alma Mater Kórusa, Vezényel: Somos Csaba

357   Búbánat 2017-12-17 12:17:58

Bartók Rádió közvetíti ma este:

19.35 – kb- 22.00 Kapcsoljuk a Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermet


Kodály 135 - ünnepi hangverseny

Km. Kristóf Réka, Mester Viktória, Kovácsházi István, Sebestyén Miklós (ének),

Kántor Balázs (gordonka),

Bizják Dóra (zongora),

a Nemzeti Énekkar (karig.: Somos Csaba) és

a Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Vezényel: Hamar Zsolt

Műsor:

1. Két ének - mély férfihangra zenekarral

2. Fölszállott a páva - változatok magyar népdalra

3. Jézus és a kufárok - vegyeskarra

4. Békesség-óhajtás - vegyeskarra

5. Szonatina - csellóra és zongorára

6. Budavári Te Deum

356   Búbánat 2017-12-16 15:43:17

A Bartók Rádió közvetíti az este

19.35 – kb. 22.00 Kapcsoljuk a Zeneakadémia Nagytermét
 

Kodály 135

Az Új Liszt Ferenc Kamarakórus,

a Nyíregyházi Cantemus Gyermekkar,

a Cantate Vegyeskar,

az Angelica Leánykar és

a Zeneakadémia Alma Mater Kórusa énekel

 Vezényel: Kutnyánszky Csaba, Nemes László Norbert, Szabó Dénes, Sapszon Ferenc, Gráf Zsuzsanna, Somos Csaba és Párkai István

1. Köszöntő (összkar, vez. Kutnyánszky)

2. a) Óda a muzsikához, b) Norvég leányok, c) Békesség-óhajtás (Új Liszt Ferenc Kamarakórus, vez. Nemes)

3. a) Vízkereszt, b) Újesztendőt köszöntő, c) Angyalok és pásztorok (Nyíregyházi Cantemus Gyermekkar, vez. Szabó)

4. a) Első áldozás, b) Sík Sándor Te Deuma, c) Jézus és a kufárok (Cantate Vegyeskar, vez. Sapszon)

5. 150. genfi zsoltár (összkar)

6. a) Semmit ne bánkódjál, b) Árva vagyok, c) Két zoborvidéki népdal (Angelica Leánykar, vez. Gráf)

7. Mátrai képek (Alma Mater Kórus, vez. Somos)

8. A magyarokhoz (összkar, vez. Párkai)
 

355   Búbánat 2017-12-16 15:33:55

16.53 Rádióhangversenyek
Kodály Év 2017
 

Bartók Rádió, ma délután 16.53 – 18.00

Kodály-énekszó

Horti Lilla, Vörös Szilvia és Pataki Bence énekel

Virág Emese zongorázik

I. rész: Műdalok

1. Énekszó - dalok népi szövegekre - részletek - a) Három út előttem, b) Azt gondolod, rózsám, c) Tudtad, tudtad, d) Kinyílt a kalitka

2. Megkésett melódiák - részletek - a) Magányosság (Berzsenyi Dániel), b) A farsang búcsúszavai (Csokonai Vitáz Mihály)

3. Öt dal - Szapphó szerelmes éneke (Ady Endre)

4. Három ének - Várj meg madaram (XVII. századi ismeretlen költő)

5. Négy dal - a) Haja, haja (Arany János), b) Nausikaá (ismeretlen költő), c) Mezei dal (ismeretlen költő), d) Fáj a szívem (Móricz Zsigmond)

II. rész: Népdal-feldolgozások

1. El kéne indulni

2. Egy kicsi madárka

3. Akkor szép az erdő

4. Magos kősziklának

5. Öreg vagyok

6. Vasárnap bort inni

7. Ifjúság, mint sólyommadár

8. Árva vagyok apa nélkül

9. Szabó Erzsi

10. Marczi bácsi bordala

11. A csitári hegyek alatt

(Márványterem, 2017. december 5.)
 

354   Búbánat 2017-12-16 15:27:40

Kodály 135

Albertfalvi Közösségi Ház és  Gesualdo Kamarakórus szervezésében

Ünnepi előadás Kodály Zoltán születésének 135. évfordulója tiszteletére.

2017. december 16. – ma 18 órakor

Közreműködők:

Oravecz György zongoraművész
Galántai táncok
Marosszéki táncok


Gesualdo Kamarakórus
A süket sógor
Karácsonyi pásztortánc
Adventi ének
Szép könyörgés
A 121. genfi zsoltár
Ének Szent István királyhoz
Norvég leányok
Túrót eszik a cigány
Esti dal


Közreműködik az Újbudai Babszem Táncegyüttes
 

353   Búbánat 2017-12-16 10:41:27

A Dankó Rádió „Túl az Óperencián” műsorsorozatának mai adásában kivételesen nem operett szerepelt: a 135 éve született Kodály Zoltánra emlékezett a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya - aki személyes gondolatait is megosztotta a nagy magyar komponistához és zenéjéhez fűződő kötődéséről

Az alábbi Kodály-művekből szólaltak meg  részletek az adásban:

1. Pünkösdölő  -  a Cantemus Gyernekkart Szabó Dénes vezényli

2. Háry János

a.) Palló Imre („ A jó lovas katonának…”)

b.)Takács Klára

c.) Sólyom- Nagy Sándor („Felszántom a császár udvarát…”)

3. Székelyfonó (az elhangzó dalok előadói: Komlóssy Erzsébet, Barlay Zsuzsa, Andor Éva és Simándy József („A csitári hegyek alatt...”) - km. Budapesti Filharmóniai Társaság zenekar, vezényel: Ferencsik János

4. Czinka Panna balladája - a felhangzott részletekben Gulyás Dénes és Kalmár Magda énekel, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara Lehel György vezényletével.

5. Magyar Rondó (km. a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara, vezényel: Medveczky Ádám)

Ezt a műsort a délután hat órakor kezdődő adásban ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádióban.

352   Búbánat • előzmény351 2017-12-16 10:00:32

Kodály zenei nevelési koncepciójának értelmezési lehetőségei /Pethő Villő, SZTE Zeneművészeti Kar/

351   Búbánat 2017-12-16 09:15:48

Kodály Zoltán zenepedagógiai koncepciója

Kodály Zoltán zenei nevelési koncepciója ma a magyar zenei köznevelés alapját jelenti, jelentős szerepe van a szakoktatásban is. Ezek az alapelvek fokozatosan alakultak ki, fogalmazódtak meg és mentek át a gyakorlatba, azután, hogy a zeneszerző figyelme 1925 táján a zenepedagógia felé fordult. Elgondolásait legjobban az írásaiból vett idézetekkel összegezhetjük: 

"A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele: lelki vérszegénységben él és hal. Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be." 

(Mire való a zenei önképzőkör, 1944) 

 

"A zene múlhatatlan része az egész emberi műveltségnek... így hát magától értetődő volt, hogy a zenét be kell kapcsolni az iskolai tárgyak közé." 

(Beszéd a dunapataji művelődési ház avatásán, 1966) 

 

"Az általános iskola célja: a teljes embert megalapozni. Zene nélkül nincs teljes ember... Jó mérnök, vegyész stb. lehet valaki, ha tizenöt éves koráig rá sem gondol. De zeneértő nem lehet, ha hatéves korában (s játékosan még előbb) nem kezdik rendszeresen nyitogatni-gyakorolni a fülét... A zene ügye az általános iskolában nem is a zene ügye elsősorban. Közönségnevelés=közösségnevelés." 

(Közönségnevelés, 1958) 

 

"...a zeneképzést tulajdonképpen már az óvodában kell elindítani, hogy a gyermek a zene alapelemeit korán idegezze be, mert a zenei hallásra való nevelés csak ezzel a korán meginduló alapos munkával válhat eredményessé." 

(Nyilatkozat a "Fiatalok" című lapban, 1941) 

 

"A gyermek ne fogalmakat, definíciókat gyűjtsön, hanem zenekincset. Annak számbavételére, rendező áttekintésére ráér később." 

(Bicinia Hungarica, I. Utószó, 1937) 

 

"Mit kellene tenni? Az iskolában úgy tanítani az éneket és zenét, hogy ne gyötrelem, hanem gyönyörűség legyen a tanulónak, s egész életére beleoltsa a nemesebb zene szomját... Sokszor egyetlen élmény egész életére megnyitja a fiatal lelket a zenének. Ezt az élményt nem lehet a véletlenre bízni: ezt megszerezni az iskola kötelessége." 

(Gyermekkarok, 1929) 

 

"Zeneértővé... csak aktív zenei tevékenység tehet, puszta zenehallgatás magában nem elég." (333 olvasógyakorlat - Utószó az új kiadáshoz, 1961) 

 

"Ha egy szóval akarnók jellemezni e nevelés lényegét, az a szó nem lehetne más, mint: ének... Mechanizálódó korunk olyan úton halad, melynek végén az ember géppé válik. Ettől csak az ének szelleme véd meg." 

 

"Mi tehát a teendő? Mennél nagyobb tömegeket közvetlen érintkezésbe hozni igazi, értékes zenével. Mi ennek ma a legjárhatóbb útja? A karéneklés." 

(Vidéki város zeneélete, 1937) 

 

"Az iskolákban majd akkor lesz jó zenetanítás, ha előbb jó tanárokat nevelünk... kevés az olyan tanár, aki a hallást és az általános zenei műveltséget fejlesztené... jó irodalom is szükséges, amely a gyermekeknek és a hallásgyakorlásban kezdőknek hozzáférhető." 

(A komoly zene népszerűsítése. Előadás New Yorkban, 1946) 

 

"...csakis művészi érték való a gyermeknek!" 

(Gyermekkarok, 1929) 

 

"Minden népnek van egy sereg népdala, amely oktatásra kiváltképpen alkalmas. Ezeket jól kiválogatva, a népdal lesz a legmegfelelőbb tananyag, hogy rajta a gyermekeknek az egyes zenei elemeket bemutassuk és tudatosítsuk ezeket... Mielőtt más népeket akarunk megérteni, magunkat kell megértenünk. Semmi sem alkalmasabb erre, mint a népdal. És az idegen országok népdalainak megismerése a legjobb út az idegen népek megismeréséhez. Mindezen fáradozások végcélja abban áll, hogy a tanulókkal megismertessük és megszerettessük a múlt, a jelen és a jövő klasszikusait." 

(A népdal szerepe a zenei nevelésben, 1966) 

 

"...erre az alapra épülhet olyan zenei műveltség, mely nemzeti, de lelket tár minden nép nagy alkotásainak. Értékmérőt is kap a népdallal, aki e századok csiszolta tökéletességhez méri, amit hall: nem tévesztik meg többé hamis bálványok..." 

(Előszó a "Százszorszép - 100 magyar népdal"-hoz, 1957) 

 

"...az orális, szájhagyománykultúra ideje lejárt... Zenekultúra ma már írás-olvasás nélkül csakúgy nem lehet, mint irodalmi kultúra." 

(A zenei írás-olvasás módszertana - előszó Szőnyi Erzsébet könyvéhez, 1954) 

 

"Mindenkinek hozzáférhető a zene megismerésének útja: a zenei írás-olvasás. Ennek birtokában mindenki részese lehet nagy zenei élményeknek." 

(Mire való a zenei önképzőkör, 1944) 

 

"...a szolmizálás... gyorsabban visz a folyékony kottaolvasásra. Természetesen csak a relatív szolmizálás, mert itt a hang nevének kiejtésével meghatároztuk szerepét a tonalitásban." (Bicinia Hungarica, I. Utószó., 1937) 

"A ritmust... sokkal előbb és sokkal behatóbban kellene gyakorolni, mint azt manapság szokás, éspedig szintén két szólamban. S ha majd az óvoda is kiveszi részét a ritmusképzésből, nem lesz többé illúzió a kottaolvasás az elemiben." 

A kétszólamú éneknek "alig felbecsülhető a fejlesztő értéke minden irányban, nemcsak a polifon hallás, hanem az egyszólamú ének tisztasága szempontjából is." (Énekeljünk tisztán!, 1941) 

 

"Többszólamú éneklés, s vele párhuzamosan fejlődő halló- és felfogóképesség olyanok számára is megnyitja a világirodalom remekeit, akik semmiféle hangszeren nem játszanak. S a művek csak akkor tölthetik be létük célját, ha milliók lelkében keltenek visszhangot." 

(Tizenöt kétszólamú énekgyakorlat, 1941) 

 

"...rögtönözne minden épkézláb gyermek, ha hagynák... de nem lehet magára hagyni zenei világképe kialakításában." 

(Gyermekkarok, 1929 - Zene az óvodában, 1941) 

 

"A néptáncoknak helyet kell juttatni az iskolai testnevelésben... A zene és testmozgás ősi kapcsolatai a civilizációban erősen meglazultak. Ha most magasabb síkon megpróbáljuk helyreállítani, ahol lehet: nem visszafelé megyünk az ősállapot felé, hanem előre a civilizációból a kultúra felé." 

(Magyar testnevelés, 1943) 

 

"Akit előbb énekre tanítunk, csak azután hangszerre: hamarabb megfogja a meloszát minden zenének... Az énekkel olvasókészséget szerez a növendék, ezzel könnyebben hozzáfér a nagy szellemek alkotásaihoz, rövidebb idő alatt több művet ismerhet meg, mintha csak fáradságosan silabizál." 

(Beszéd a Zeneművészeti Főiskola 1946-47. évi tanévnyitó ünnepségén, 1946) 

 

"...folytonos gyakorlást kívánó tárgynál évi 20-25 találkozás a tanulókkal értéktelen. Naponta 10 perc többet érne, mint heti egy óra: napi 15 perc pedig a heti 2 óránál is többet." 

(Igaz, hogy nem engedik énekelni a gyerekeket, 1956) 

"... a jó zenész kellékeit négy pontban foglalhatjuk össze: 

1. kiművelt hallás, 

2. kiművelt értelem, 

3. kiművelt szív, 

4. kiművelt kéz. 

Mind a négynek párhuzamosan kell fejlődnie, állandó egyensúlyban. Mihelyt egyik elmarad vagy előreszalad, baj van. ... Az első két pontra a szolfézs és a vele kapcsolt, összefonódott összhangzattan és formatan tanít. Szükséges kiegészítés: mennél sokoldalúbb gyakorlati zenei tevékenység: kamarazene, karéneklés nélkül senkiből sem lesz jó zenész." 

(Ki a jó zenész?, 1953

 

350   Ardelao 2017-12-16 00:40:08

135 évvel ezelőtt, ezen a napon született KODÁLY ZOLTÁN DR.

Háromszoros Kossuth-díjas magyar zeneszerző, zenetudós, zeneoktató, népzenekutató, az MTA tagja, majd elnöke.  

(1882. december 16. Kecskemét

 

MÓSER ZOLTÁN:

«ERRE LELTEM FÖLDNEK NYOMÁT,  . . . »

KODÁLY ZOLTÁN ÉLETÉRŐL, - A HAGYOMÁNYRÓL, A MÚLTRÓL ÉS TÖRTÉNELEMRŐL

I. 

„Kodály Zoltán gyerekkori emlékei”

Ha regényt írnék Kodályról, akkor az egy vasútállomással kezdődne. S az a vasútállomás arról vallana nekünk, hogy mi mindent látott Galántán 1885. november 20-a és 1892. május 10-e között. Mit látott és mit hallott, mert ugye a falaknak néha szemük és fülük van.

De én most nem regényt írok, és a falak helyett valaki mást kértünk vallomásra: természetesen Kodály Zoltánt, aki itt lakott, s itt töltötte gyermekkora legszebb hét esztendejét. Itt, a galántai vasútállomás épületében. Sok-sok érkező és induló vonat, és ami hozzá tartozik, püffögés, vonatfütty és zakatolás, de ezeken kívül még énekszó és zeneszó - ezek villantak fel előttem, amikor Kodály Zoltán gyermekkorát és a régi Galántát próbáltam gondolatban felidézni. Vagyis arra voltam kíváncsi, amikor bejártam a várossá fejlődött települést, milyen is lehetett a gyermekkori, vagyis a száz évvel ezelőtti község. És milyen volt a gyermek Kodály? Ezt leginkább azon visszaemlékezés alapján tudjuk elmondani, amelyet 1963-ban a Belga Rádió és Televízió számára készített a zene-történész Denijs Dille. Most ebből, az 1973-ban megjelent írásból hosszabban idézek.
 

„Első zenei élményeim főként vokális természetűek voltak, mert abban az időben meglehetősen víg élet volt Magyarországon: mindenki énekelt, éjjel-nappal.

A többé-kevésbé művelt emberek a népszínművek terjesztette dalokat énekelték. Ilyen népszínműveket, népies műdalokat hatalmas mennyiségben komponáltak akkor. A művelt emberek közül néhányan ismerték valamelyest az eredeti népdalokat is, de azokat többnyire már csak a parasztok énekelték. Egész szép műsort szedtem össze mind két-típusú dalból.

Az eredeti népdalokat cselédlányoktól és parasztoktól hallottam, akik vonatra vártak az állomáson, apám ugyanis állomásfőnök volt Galántán; ezekkel a dalokkal egész csomó aprópénzt is kerestem, amikor énekeltettek.

Ami hangszeres zenei élményeimet illeti, azoknak két forrása volt. Galántai táncaim témái egy 1809 körül megjelent, «Magyar nemzeti táncok, különböző galántai cigányoktól» című füzetből valók. A mi időnkben elég nagy banda élt ott, de nem azon a vidéken dolgoztak, mindig külföldön jártak. Évente egyszer-kétszer hazalátogattak otthonmaradt családjukhoz, a községtől teljesen elkülönült, tucatnyi házból álló cigánysorra. A községnek úgy kétezer lakosa volt, a cigánysor félúton terült el a község és az állomás között. Utoljára 42-ben látogattam Galántára. Addigra eltűnt a cigánysor; a pusztaság, amely a községtől elválasztotta, teljesen beépült; eltűntek a muzsikusok is. Egyetlen egyet találtam azok közül, akiket gyermekkoromból ismertem, a háború következtében az is félig vak aggastyán lett. A muzsikálást abbahagyta, mint ahogy a többiek is más foglalkozást kerestek, mert akkor már nem kellett a cigányzene Galántán. A mi időnkben is csak egy kis banda maradt otthon, amely a környékbeli alkalmakkor muzsikált. Apám neve napján például néha nálunk is volt négy cigány az előszobában, olyankor felmásztam a nagybőgőre, mert szerettem a brummogását.

A másik forrás más természetű volt. Egy délután a földön játszottam a szalonban, apám és anyám meg valamit muzsikált. A lenyugvó nap tűz és arany színeivel elárasztotta a szobát. Sokkal később jöttem rá, hogy egy szonátát játszottak, Mozart D-dúr szonátáját, s még ma is hallom apám kissé egyenetlen trioláit. Ez a mű bennem, azóta is ahhoz a lángoló délutánhoz kapcsolódik. Amikor zongora került a házhoz, nem nagyon vonzott, de azért néha ütögettem a billentyűket; volt egy kis törött hegedűm is, de nekem a magam készítette hangszer szerezte a legnagyobb örömet.

Könyörögtem anyámnak, adjon nekem egy főzőszerszámot; soklyukú szűrő-kanál volt fából, lyukain madzagokat húztam keresztül és azokat a kanál végéhez erősítettem, mint a húrokat. Valami gitárféle lett belőle, ezen kísértem énekemet. Valami csendes helyre bújtam vele és órák hosszat énekeltem, ezzel a hangszerrel kísérve mindig szöveg nélküli, rögtönzött dallamaimat. Megvallom, később a legjobb műveim sem töltöttek el olyan elégedettséggel, olyan örömmel, mint ezek az első rögtönzések, amelyek első kompozícióim voltak.
Ez volt minden zenei gyakorlatom négy-öt éves koromig; de még tízéves koromig sem részesültem rendszeres tanításban.”

Galánta Kodály gyermekkorában kisközség volt, 268 házzal és 2982, jobbára római katolikus vallású, magyar lakossal. Volt a községben posta, távíró, vasútállomás, valamint két kastély, amelyeket az Esterházyak építtettek. A népszámlálás adatai szerint 1910-ben Galánta 3274 lakosából 2933 magyar, 202 szlovák és 115 német volt. A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye galántai járásának székhelye volt. Magyar lakosságának felét 1945 után kitelepítették. 2001-ben 16 365 lakosából 9877 szlovák (60,4%), 6022 magyar (36,8%), 175 cigány és 114 cseh volt.

Mára a kis faluból, amelyet hajdan a vidék „kincsesbányájának” neveztek, 12 ezer lelkes város lett. A régi Galánta lassanként teljesen eltűnik: új épületek, házsorok, lakótelepek emelkednek mindenütt. A város régi épületeiből kevés maradt meg. Ezek közül való a Fő utcán látható, a 17. század második harmadában épült reneszánsz polgárház (ma plébánia), és a közvetlen szomszédságában álló katolikus templom. A Szent István királynak szentelt templomot a 18. század végén építették. Ezt fényképezve, körbejárva akadt meg a szemem egy különös, kopott sírkövön, amelyet a mai templom falába utólag építettek be. Sok utánajárás és segítség kellett ahhoz, hogy megtudjam, ez az 1563-as vörös-márványkő Kubinyi László* síremléke, amelyet ma újra (restaurálva) a templomban helyeztek el a hagyománytisztelő galántaiak.

A sírkövön elég kopott és hiányos latin nyelvű feliratok láthatók. Madas Editet illeti köszönet, hogy ezek feloldását és lefordítását elvégezte:

Az igaznak, ha időnap előtt hal meg, nyugalomban lesz része.
Szeretve és élve elvitetett.
Kedvét találta lelkével az Úr, ezért sietett kimenteni őt (a romlottság köréből).

Boldogok a halottak, akik az Úrban haltak meg.
Számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség.
Szeretnék meghalni és Krisztussal lenni.
Ez annak az akarata, aki küldött engem.
Mindenki, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké él,

s én föltámasztom az utolsó napon.

De a nemes úr, Kubinyi László kőbe vésett viselete is becses emléket őriz. Megviselt állapota ellenére jól kivehető még a prémes, rövid felsőujjas mente, apró zsinórzattal, s a lábán lévő rövid szárú csizma vagy bakancs. „Ez volt tehát az előkelő nemzeti magyar viselet a XVI. században, de az a baj, hogy az újabb ivadék kezdette őket vesztegetni és feledni, vagy nem volt képes legalább felismerni és megbecsülni”- írja befejezésül Ipolyi Arnold, a mindenre figyelő, mindent feljegyző tudós nagyváradi püspök. De amit előtte fejteget, az is megszívlelendő. Azt állítja, hogy kár sopánkodni, panaszkodni azon, mennyi mindent pusztított el a török és tatár. Hisz régi korokból fennmaradt számosan sok emlékünk, igaz, sokszor csak töredékesen.
 

Így volt Kodály is a régi zenével, a régi hangszerekkel, kottákkal, a régmúlt idők muzsikájával. Amit elő akart bányászni, amit megújítani, s amit lehet, azt megmutatni, sőt tovább folytatni. Hogy ez a szándék hol és mikor fogalmazódott meg benne, azt szintén egyik vallomásából tudjuk. De ezért egy várossal tovább kell mennünk: Nagyszombatba, ahová Galántáról költözött a család.

II.

Kodály, a diák - Nagyszombat, a város


Nagyszombat úgy él bennem, mint Pázmány, és mint Kodály városa. Azért is utaztunk el ide, hogy régi, több száz éves emlékeket keressünk, s ha van, akkor ezeket képen is rögzítsük. Térképünk nem volt, de a szűk utcák érezhetően mind egy irányba és egy térre, a hatalmas Szent Miklós plébániatemplom felé tereltek bennünket.
 

Bentről gregorián ének hangja szűrődött ki. Ide járt, s a templom kórusában énekelt is diák korában minden vasárnapi nagymisén Kodály Zoltán.

„Ebben az időben ugyan bizony már egy csomó hangszernek nem volt képviselője a zenekarban, s a régi kották szétzüllve, gyűrve hevertek. Még élénken emlékszem, amikor a kórus csendjében egy hányódott, tört fagottot először vettem kézbe s próbáltam elképzelni, hogyan is lehetett ebből egykor hangot előcsalogatni?”

Hogy elképzelte, s meg is valósította, tudjuk életéből, műveiből. De ahogy én akkor a templomból kiszűrődő éneklésben a gyermek Kodály hangját is hallani véltem - majd láttam a templom szomszédságában álló régi gimnáziumba igyekvő 10 éves fiúcskát is, - úgy látom most Kodály kezében lévő tört fagottot és a gyűrt kották lapjai között lélegző (lappangó?), múltat a régi híres várost, Nagyszombatot. Mert bizony nevezetes és híres lett a város, midőn a török elfoglalta Esztergomot, ugyanis először Pozsonyba, majd 1543-ban ide költözött az érsekség és a káptalan, s itt maradt egészen 1822-ig. E közel három évszázad adta a fejlődés lehetőségét, hozta a nagy hírét. Leginkább Pázmány Péter idejében ragyogott, talán pompázott is.

Pázmány a nagyszombati egyetemet két évvel halála előtt, 1635-ben hozta létre százezer forintos alapítvánnyal, ami „ha nem is éppen a dolog nagyságához, de mindenesetre a lesújtott haza helyzetéhez illő” - írta az alapítólevélben. Céljául pedig azt jelölte meg, „hogy ott a harcias nemzet lelke szelídüljön és az egyház és az állam szolgálatára alkalmas emberek képeztessenek.” II. Ferdinánd királyhoz 1635. szeptember 17-én emlékiratot nyújtott be, amelyben ezt a kettős célt hangoztatta: „A katolikus vallás terjesztése Magyarországon és Magyarország kultúrája.”

Egyébként Pázmány semmiféle áldozatot nem sajnált a nemzetnevelés céljára, anyagi téren sem. A történész Fraknói Vilmos számítása szerint egymillió forintot fordított egyházi és kulturális célokra. Már 1620-ban, tehát legnagyobb alapításai előtt így irt: „Állítom, hogy...jövedelmeimnek egyharmadát sem fordítottam saját személyemre; kétharmadánál sokkal többet szenteltem a papnevelő-intézetek, kollégiumok, és szegény ápoló házak alapítására, tanulók, koldusok, utazók és házam népe segélyezésére, valamint templomok építésére és ékesítésére. ...”

Pázmány Péter, aki ősi, református-vallású nemesi családból származott, 13 évesen tért át a katolikus hitre, s lett később a jezsuita rend tagja s azután 1616-tól érsek. Ő az ellenreformáció „vitézlő harcosa,” a hitviták tüzének izzó szónoka, s mint író a magyar barokk irodalomnak és a magyar prózának egyik legnagyobb alakja, akinek kezében összefutottak a magyar történelem szálai.

S mint nemzetnevelő - Schütz Antal szép hasonlata szerint - Pázmány a magyar történelem szövőszékénél ült és dolgozott haláláig, 1637-ig.

„Nádor és király, kamara és országgyűlés, törökök és erdélyi fejedelem, magyar püspökök és római bíborosok, egyházmegyés papság és szerzetesek, papi hivatásébresztés és népgondozás, béketárgyalások és hadi mozgolódások, főurak lelki ügyei és polgárok-jobbágyok ügyes-bajos dolgai, protestáns prédikátorok és a katolikus hívek lelki elhagyatottsága, iskolák és szemináriumok létesítése - mindezt átfogta gondolkodása és missziós buzgósága, ugyanakkor még háztartásának, háza népének mindennapos ügyeivel is foglalkozni tudott.”

Kodály idejében a város - amelyet templomairól és szelleméről „magyar Rómának” neveztek - már hanyatlott s csak a nagy idők emlékeiből élt. De a régi épületek álltak s állnak ma is, s miként az a tört fagott, ezek is a régi időkre emlékeztetnek.

Az apát Galántáról, a kis faluból a nagyvárosba helyezik állomásfőnöknek. A 10 éves Kodály Zoltán 1892 szeptemberében kerül az érseki főgimnáziumba, a szigorú tanárok közé. Ha arra gondolok, hogy hol látható, hol mutatható ki „kicsiben” a későbbi híres ember, hol látható (utólag) a kiteljesedés kezdete, akkor Kodály esetében Nagyszombatot kell említenünk. Ekkor már oly erős hajlandóságot érzett a zenéléshez, hogy egyedül fogott hozzá a tanuláshoz.
„... tíz éves koromban kezdtem hegedülni tanulni, … néhány év alatt annyira vittem, hogy Mendelssohn hegedűversenyét játszottam. ...Közben néhány zongoraórát kaptam a testvérnénémtől. De az iskolatársaimmal vonósnégyeseket akartam játszani, és mert nem volt csellistánk, egyszerűen elhatároztam, hogy ezt a hangszert is megtanulom. Hozattam
egy gordonkaiskolát, és egymásután sorban végig megtanultam az összes gyakorlatot, - Nagyszombatban nem volt csellótanár - és nagyon hamar annyira vittem, hogy Haydn kvartetteket játszhattunk. Néhány évvel később újra elővettem a hegedűt, mert véletlenül egy jobb hegedűtanár bukkant fel a színen. Így aztán egyik napon csellóztam, a másikon hegedültem.”
 

Kodály rendkívüli fogékonyságát még jobban elárulja egy másik eset. Sem Emília nővérétől, akitől zongorázni tanult, sem annak tanárnőjétől nem hallott Bachról. De egyszer a városban járván egy özvegyasszonynál, aki kottákat adott el, meglátta és megvette Bach: Das Wohltemperierte Clavier két kötetét. Félévnyi tanulással maga mögött leült és eljátszotta mind a 48 prelúdiumot és fugát, melyek lejátszása nagy művészeknek is komoly feladatot jelent!

Közben otthon továbbra is szokásban maradt a kamaramuzsikálás, amelyen most már a két gyermek is részt vett. De volt egy állandó vendége is ezeknek a délutánoknak, esteknek: édesapjuk egyik kollégája, Nespor, a pozsonyi vasútállomás forgalmi főnöke. Ő - meg az édesanya is - éneklésével, különösen Schubert dalaival tették meghittebbé a házi muzsikálást.
 

Kodály hihetetlen érzékenységére és befogadóképességére mutat az a vallomás, amely szerint megtanult „néhány Beethoven-szonátát kotta nélkül, anélkül, hogy akár csak egy billentyűt is leütött volna.” Ugyanis a nővére játszotta a szomszéd szobában, miközben a gimnazista Kodály a másik szobában épp görögöt preparált.

A nyelvekben - görög, latin, német - kiváló, az irodalmat s a történelmet nagyon szerette: több pályadíjat nyert. Németül annyira megtanult, hogy a budapesti bölcsészkaron is német szakra jelentkezett, görögül pedig - ahogy írja, „tudtam annyit, hogy nyugodtan taníthattam volna.” De talán ennél fontosabb, hogy, ezáltal megismerte, megszerette a görög irodalmat, a görög kultúrát, s annak szépségeszméje egész életében nagy hatással volt rá. Amikor 25 éves korában megírja azt a «Nausikát,» azt a dalt, amelyet”hangja megszületésének,” első önálló megszólalásának érez, s amikor (sok évvel később) tanítványai arról faggatták, hol s kitől „tanulta” ezt a hangot, azt válaszolta rá: Homérosztól. A görög nyelvet annyira szerette, hogy egészen haláláig hetente egyszer külön foglalkozott vele. Nádasi Alfonz bencés atyával görögöztek együtt, aki személyi titkára és gyóntatója is volt. Ó írja a nagyszombati diákról szóló egyik emlékezésében a következőket:

„Sok szempontból elemezték már azt a kimeríthetetlen lángészt, de nem ismert lelkivilágának egyik fontos összetevője: diákélete, ... a nagyszombati diáktársak* egy emberként vallották, hogy a legtekintélyesebb diáktársuk volt. Nemcsak szerették, de tisztelték is. Ennek egészen különös tanújelét adták.”
 

A századfordulón az elsős a felsősöket nem szólíthatta másképpen: mindig csak a családnév megnevezésével, hozzá téve az úr szót. Kodálynál mást lehetett megfigyelni. A Kodály névhez a tót „pán”= úr szót használták. Nemcsak a kisdiákok nevezték Pánnak, hanem az osztálytársai is. ... Még diplomájuk megszerzése után is, érettségi találkozókon, mindig csak így mondták: Szerbusz Pán.

Megvolt ennek a névnek az alapja: mikor észrevette, hogy a tót származású gyerekek félszegek, félénkek voltak az első hetekben, mert hiányos volt a magyar tudásuk, ekkor Kodály szokatlan elhatározásra jutott: „Gondoltam, megfordítom a sorrendet. Nem várom meg, míg ők tudnak jól magyarul, én megyek elébük, és megkönnyítem, hogy hamarabb érezzék otthon magukat köztünk.”

Kodály az iskola zenekarának, az iskola kórusának is tagja volt, sőt vasárnaponként a székesegyház kórusában is énekelt, ahogy azt az elején említettük. Itt őrizték a 60 éve megszűnt nagyszombati zeneegyesület anyagát is. Mivel a karnagy fia jó barátja volt, kéri és kapja tőle a régi partitúrákat: Beethoven C-dúr,- s Liszt Esztergomi miséjének kottáját lapozza és „olvassa.” (Ez is olyan, mint egy meg nem írt filmnek az egyik jelenete, ahol a „hangok eljövendő nagy tanára” vált szót az elődökkel.)

De itt már nemcsak álmodozásról, hanem zeneszerzésről is beszélnünk lehet és kell is. „Számomra sohasem az volt a lényeges, hogy egy hangszeren játszani tudjak. Kezdettől fogva sokkal többet komponáltam, mint játszottam.” 13-14 éves, amikor papírra veti az első kompozícióit: ezek zongoradarabok, néhány miserészlet vegyes-karra és orgonára, két Ave Maria. 16 éves, amikor elkészül a Nyitány, ezt követi a Stabat Mater, majd ismét egy Ave Maria énekhangra-orgonára, a «Romance lirique» csellóra-zongorára, az Esz-dúr trió két hegedűre-brácsára, s az első Petőfi dal, a „Vadonerdő világa.” A vers egy leánykáról s a szerelemről szól. Mi más ez, mint egy érzelmes vallomás valakihez: egy ismerős kislányhoz bizonyára.

De van, illetve lappang Kodály nagyszombati diákkorának eddig nem emlegetett, számon nem tartott, de mindenképpen jelentős emléke: egy Morus-drámához írt gyászinduló, hívta fel a figyelmünket 1982-ben, a pozsonyi Irodalmi Szemle egyik számában Gál István.
1899. február 12-én, vasárnap a nagyszombati főgimnáziumban a három felső osztály színjátszó diákjai egy Morus Tamásról szóló drámát adtak elő. Kodály írta hozzá a zenét, egy gyászindulót. „Erről a művéről azonban a magyar zenetudomány nem tudott, mint ahogy nem tudnak róla angol rajongói sem. Kodály ekkor VII-es volt, az önképzőkör aljegyzője.

Egyik osztálytársa feljegyezte, hogy Kodály a felső osztályokban nagy Shakespeare imádó volt, sok részletet kívülről tudott és hangosan szavalt. Ő maga hosszú időt, éveket töltött Angliában, az angol ének- és zenekultúrának nagyra-becsült híve volt. Hosszú távú érdeklődésének Anglia iránt nagyszombati Morus-gyászindulója első jelentős állomása, éspedig 17 éves korából.”

Miért soroltam fel a zeneszerző diák „műveit?” Mert ebből is látni - ekkor még zeneszerzést senkitől nem is tanult, hogy milyen termékeny volt. (S ebből logikusan következik az is, hogy hamarosan a budapesti Zeneakadémián a zeneszerzés szakot fogja választani.) Az is igaz, hogy volt valaki, aki zeneszerzésre ösztönözte. Toldy Béla, az iskola fiatal pap-tanára, aki a zenekarba is befogadta, ő bátorította komponálásra. „Tanárai közül a hittantanár volt rá a legnagyobb hatással. Mikor visszaemlékezett rá, még életének utolsó éveiben is úgy emlegette, mint olyan jellemű embert, aki kitörölhetetlen nyomott hagyott benne. ... Egyszer hittanórán Toldy Béla latin mondatot idézett, hogy a jól bevésett idézettel még jobban megjegyezzék a növendékek az erények fontosságát. A mondat a következő volt: „Componite mentes ad magnum virtutis opus.” Nyers-fordításban azt mondhatnánk: Komponáljátok meg lelketeket az erény nagy munkájához. - Vagyis magyarul: Készüljetek lélekben az erény, a lelkierő nagy művéhez!”

Nem véletlenül említettük a komponistát, hisz a gimnazista Kodály épp Toldy Béla hatására készítette el az első zenekari művét. Ezt a kompozíciót 1898 februárjában be is mutatta az iskola zenekara. Mivel kürtösük nem volt, a bemutatóra kölcsönkértek kettőt a városi tűzoltózenekarból. De harsonás sem volt, amit aztán a fiatal szerző törölt az oboa szólammal együtt. (Oboát addig még csak nem is látott.) A zenekarban a csellista maga Kodály volt, de a dobszólót is ő játszotta.

Néhány nap múlva kritika is megjelent, méghozzá egy pozsonyi német nyelvű lapban: Fölcsendülnek a Nyitány első hangjai. ... A zenekar - a fúvósok kivételével - az intézet tanulóiból áll. A karmesteri emelvényen egy fiatal tanár, aki pálcájával iparkodik féken tartani a még zabolátlan erőket. ... A mű jól hangzik, a gondolatok logikusan sorakoznak egymás mellé. A darab lendületes, tehetségről tanúskodik. A műsorba pillantok: Nyitány (d-moll), szerezte Kodály Zoltán 6. osztályos tanuló. Most értem meg szomszédnőm arcának finom sápadtságát. A Nyitánynak vége, tapsvihar zúg fel a színházban, a szerzőt szólítják - a sápadtság eltűnik szomszédnőm arcáról, könny csillog a gyöngéd anya szemében. Az ő fia, az ő gyermeke a tetszésnyilvánítás kellős közepén - s én szívből együtt örülök vele. Bárcsak ne zavarná meg a fiút ez a tetszésnyilvánítás, bárcsak maradna szerény és válna komoly munkával egész emberré! Elárulom gondolataimat a boldog anyának - bizony a taps édes méreg, amely már nem egy fiatal tehetség vesztét okozta.

A cikk szerzője - aki álnéven írt, a család ismerőse és barátja, Nespor, a forgalmi főnök. Őróla Tóth Mihály szabómester alakja és esete jutott eszembe. Amikor a már ismert Vörösmarty a még ismeretlen, 21 éves Petőfi Sándornak első könyvét szerette volna 1844-ben kiadatni, nem volt támogató. Végül a Lamacs-sörözőben, a Nemzeti Kör asztaltársaságához fordult, de a többség elvetette azt a tervet, hogy a Kör előfizetést hirdessen. Ám egyszer csak felállt Tóth Gáspár szabómester, s 60 forintot felajánlott, és 30 forintot rögtön le is tett az asztalra, a söröskorsók közé. „1844. március 27-én egy szabómester hősi példájára nyílnak meg a jövendő kapui és az erszények.”- írja erről Illyés Gyula. Ha pontosan nem is így, de ilyen belső lelkesedéssel írta bírálatát Nespor uram, a zeneileg művelt forgalmista, aki minden bizonnyal egy Kodályról szóló (nem létező film) egyik „pozitív hőse” volna!

„Gimnáziumi pályafutásom 1900-ban véget ért” - ezzel zárja a városról szól emlékeit az idős Mester. S ezzel hadd búcsúzzunk mi is Nagyszombattól: a szülőktől és testvérektől, az iskolatársaktól és tanároktól - az utcáktól és a templomoktól azzal, hogy Nagyszombat nélkül bármely Kodály-mű érthető, de Kodály élete az itt töltött nyolc év nélkül nem volna teljes.

*
Kodály Zoltán 1900 júniusában jeles érettségi vizsgával zárja középiskolai éveit és búcsúzik Nagyszombattól: a gimnáziumtól, a várostól, a szülőktől. Budapestre készül, mert zenész is, tanár is szeretne lenni. A vagy vagy helyett egyszerre kettőt is választ: a Zeneakadémián zeneszerzés szakra, a bölcsészettudományi karon (irodalmi érdeklődésének megfelelően) magyar-német szakra jelentkezik. Ugyanakkor osztálytársával, Boreczky Elemérrel felvételüket kérik az öt éve alapított, s máris híressé vált Eötvös Collégiumba.

De ez már egy következő történet lesz.

2011.

349   Búbánat 2017-12-15 16:46:39

Ma este a Bartók Rádió közvetíti

19.35 - kb. 22.00  Kapcsoljuk a Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermet
 

Ünnepi hangverseny Kodály Zoltán születésének 135. évfordulóján

Km. Horváth István (tenor), Rácz István (basszus)

a Magyar Rádió Énekkara, Gyermekkórusa és Szimfonikus Zenekara

Vezényel: Vásáry Tamás

1. Psalmus Hungaricus

2. Szimfónia

3. Nyári este

4. Budavári Te Deum
 

348   Búbánat 2017-12-11 10:39:59

Bartók Rádió ma esti adása

19.00 - 19.35  Kodály 135

- X/10. rész Kodály, az ember

Szerk.-mv.: Becze Szilvia

(Ism. szombat, 9.30)
 

347   Búbánat 2017-11-20 16:28:49

Bartók Rádió ma esti adása

19.00 - 19.35  Kodály 135

- X/7. rész Kodály oratóriumai

Szerk.-mv.: Becze Szilvia

(Ism. szombat, 9.30)
19.35

346   Búbánat 2017-11-19 10:48:31

Ma délelőtt,  11:00 : Budapest

Zeneakadémia, Nagyterem


Nyíregyházi Cantemus Vegyeskar (karigazgató: Szabó Soma)
Budafoki Dohnányi Zenekar


Előad és vezényel: Hollerung Gábor


"Vokális univerzum"


KODÁLY: Liszt Ferenchez
KODÁLY: Akik mindig elkésnek
KODÁLY: Öregek
KODÁLY: Jézus és a kufárok
KODÁLY: Mátrai képek
 

345   Búbánat • előzmény344 2017-11-07 23:39:12

Így láttuk Kodályt – Nyolcvannyolc emlékezés. Szerk. Bónis Ferenc,

(Budapest, Balassi Kiadó – Kodály Zoltán Emlékmúzeum és Archívum, 2017)

„Egy árnyalt portré”

szerző: Petrőczi Éva

Új Ember Hetilap - 2017.11.05

Beszédesek a számok: Bónis Ferenc méltán nagy hírű Kodály-kisportré-válogatása először 1979-ben jelent meg, s akkor még csak harmincöt emlékezésből állt. Ez a szám 1982-re már ötvennégyre, 1994-re pedig nyolcvanra bővült. Most, 2017-ben,

Kodály Zoltán születésének 135. és halálának 50. esztendejében így vallott a számukban ismét gyarapodó visszaemlékezések kompozícióvá, egységes portrévá rendezője: „Negyedik alkalommal lát napvilágot ez a memoárgyűjtemény: azok emlékezése, akik hosszabb vagy rövidebb időn át, közelről vagy távolabbról látták Kodályt: megjegyezték mondásait, gesztusait, cselekedeteit. A negyedik kiadás ténye örvendetes: azt mutatja, hogy Kodály jelen van. Nemcsak zenéje él, hanem az embersége iránti érdeklődés is. (…) Amit egykor az olvasóval csaknem egyidejű riportként lehetett olvasni, az mára zenetörténeti tanúságtétellé vált. Visszatekintéssé a magyar muzsika históriájának egykori küzdelmes-diadalmas fejezetére, építőanyaggá e história egy, bizonyosan eljövendő, újabb nagy korszakához.”

Hadd kezdjem azzal, ami számomra és megannyi pécsi vagy onnan elszármazott zenebarát számára sokat jelent: Tillai Aurél pécsi zeneszerző-karnagy és Ivasivka Mátyás szereplésének felidézésével, aki e sorok írójának nagyon szeretett zenetanára, a pécsi kórusmuzsika egyik avatott gazdája volt, többek között a Janus Pannonius Gimnáziumban. „Matyi bácsi” a nagy zenetörténeti eseményeknek kijáró lendülettel beszélt – többek között – az utolsó Kodály-kórusműpremierről, a Mohács című vegyes kari alkotás 1965-ös bemutatásának politikai hátteréről. Azokról a nagy pillanatokról, amelyeket a Keszthelyi Helikon, e rangos művészeti diákverseny közönsége élhetett át a Balatoni Múzeum előcsarnokában.
Egy másik visszaemlékezés borostyánjai – Antal György pécsi karnagy, kórusvezető szavai – a Psalmus Hungaricus pécsi előadásai köré fonódtak, több jóízű, anekdotikus közjátékkal megfejelve a komoly témát… Az egész kötetre jellemző egyébként ez a nagyon rokonszenves egyensúlyi helyzet. Az, hogy a cél nem Kodály „istenítése”, szobortalpra emelése volt, hanem szeretetre feltétlenül méltó, de nem könnyen szerethető, mert a végsőkig igényes és szigorú egyéniségének élethű, hiteles felidézése.

Még néhány nevezetes név a visszaemlékezők impozáns sorából: Ádám Jenő, ifj. Bartók Béla, Eősze László (aki Kodály-monográfiát is írt!), Gulyás György, M. Katanics Mária, Palló Imre (az örök Háry János!), Rajeczky Benjámin, Szabolcsi Bence, Szokolay Sándor és Weöres Sándor.

A szövegeket rendkívül változatos képanyag egészíti ki: találkozhatunk egy szép nyári napon a fűben énekkari próbát tartó békéstarhosi diákokkal (amíg élek, nem felejtem el azt a tarhosi hangversenyt, amelyen még Gulyás György, e nevezetes békési zenei műhely „lelke” vezényelte a Pünkösdölőt!) éppúgy, mint családi-tanítványi fotókkal, kottákkal, plakátokkal. És Kodály dallamosan szép kézírását felidéző levelekkel, lapokkal.

A könyv célközönsége: mindenki, akihez közel áll Kodály Zoltán zenéje, s aki értékelni tudja zenepedagógusi munkásságát is. A konzervatóriumok, zenei tagozatok könyvtáraiból pedig egyszerűen nem hiányozhat ez a páratlan gyűjtemény.

344   Búbánat 2017-11-07 12:06:49

„ÍGY LÁTTUK KODÁLYT”

Szerkesztette: Bónis Ferenc

„A népszerű könyv negyedik, bővített, átdolgozott kiadása nyolcvannyolc visszaemlékezést tartalmaz, abban a sorrendben, ahogyan az emlékezők kapcsolatba kerültek Kodállyal. Tanítványai, kollégái, művésztársai, kortársai egyaránt sokszínű és tanulságos történetekben idézik fel a Mester alakját. A könyv a visszaemlékezések mellett több mint száz fényképet és dokumentumot tartalmaz. A Kodály Emlékév - születésének 135. és halálának 50. évfordulója - jó alkalom arra, hogy az újabb nemzedékek is megismerkedjenek a nagy zeneszerzővel és kortársaival.”

Balassi Kiadó, 2017-11-07

640 oldal, gazdagon illusztrált

343   Búbánat 2017-10-24 12:29:44

Bartók Rádióban ma este

19.35 – kb. 22.00 A Magyar Állami Énekkar hangversenye


Kapcsoljuk a Pécsi Bazilikát Ünnepi hangverseny a Kodály Év alkalmából

 Km. a Pécsi Kodály Zoltán Gimnázium Énekkara,

a Pécsi Bazilika Mozart Kórusa (művészeti vezető: Szamosi Szabolcs),

a Szent Efrém Férfikar (művészeti vezető: Bubnó Tamás) és

Virágh András Gábor – orgona

1. Virágh András Gábor: Orgonaszvit (2002)

2. Liszt Ferenc: Angelus - imádság az őrangyalokhoz

3. Kodály Zoltán: Missa Brevis

A Missa brevis bámulatos közvetlenséggel reflektál a liturgikus zene évszázados tradícióira, miközben minden pillanata a Kodály-stílus esszenciáját hordozza. A darab Angliában és az Egyesült Államokban is nagy sikert aratott. Egy washingtoni koncert után írta a kritika: „Bizonyos részekben Kodály mint Liszt Ferenc hagyományainak folytatója tűnik fel. Olyan harmóniák hangzanak fel, amelyek a nagy romantikus stílust a legmerészebb disszonanciákkal egyesítik. Bár a mise rövid méretű, mégis számtalan bizonyítékát nyújtja a frissen hangzó melódiák adományának. „

(Forrás: RTV Újság)

342   Búbánat 2017-10-23 13:17:32

Bartók Rádió, este 19.00 - 19.30

Kodály 135

Kodály az Operaszínpadon

Szerkesztő-műsorvezető: Becze Szilvia

(Ism.: szombat, 9.30)

341   Búbánat 2017-10-18 13:18:59

Ma este fél nyolkor a Zeneakadémia koncertje:

KODÁLY 2017

Rajk Judit és a Budapesti Vonósok - Átformált tradíciók

Kodály: 114. genfi zsoltár

Respighi: G-dúr szvit orgonára és vonósokra

Kodály: Mónár Anna

Kodály- Angerer: Négy népdal a Magyar Népzene sorozatból – Egy kicsi madárka; Tücsöklakodalom; Zöld erdőben; Dudanóta

SZÜNET

Respighi: Trittico Botticelliano – 1. La Primavera (Tavasz)

Kodály: Ádventi ének

Respighi: Trittico Botticelliano – 2. L’Adorazione dei Magi (A bölcsek imádása); 3. La nascita di Venere (Vénusz születése)

Kodály:Kádár Kata

Kodály: Két dal a Székelyfonó című daljátékból – Szomorú fűzfának; Rossz feleség

Rajk Judit (alt)

Pétery Dóra (orgona)

Budapesti Vonósok

A Zeneakadémia Egyházzene Tanszékének Kórusa

Vezényel: Alessandro Cedron

 

340   Búbánat 2017-10-16 10:08:47

Bartók Rádió, ma este:

19.00-19.30 Kodály 135
X/5. rész - Kodály egyházzenéje

Dalos Annával és Tardy Lászlóval beszélget Déri Balázs.

Szerkesztő: Katona Márta

(Ism. szombat, 9.30) 

339   Búbánat 2017-09-28 23:36:25
Kodály nyomában: országos online zenei játék indul

írta: Ridikül.hu 2017. szeptember 28.

Kodály nyomában címmel szórakoztató, kulturális elemeket tartalmazó országos online zenei játék indul október 2-án. A középpontban a 135 éve született és 50 éve elhunyt zeneszerző öröksége áll.

A játék és a hozzá kapcsolódó program 21. századi technikákkal, a fiatalok számára közkedvelt módszertannal közvetít klasszikus és elvárt nemzeti műveltséget, tudásanyagot. Kapcsolódik a kulturális alapellátás elvéhez, hiszen az ország bármely pontjáról és a határon túlról is részt lehet rajta venni – mondta Lőrinczy György, a finanszírozó Nemzeti Kulturális Alap alelnöke a szerdai sajtótájékoztatón az NKA székházában. Az online vetélkedő fővédnöke Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, az NKA elnöke.

A Kodály nyomában című országos játék megvalósítására a kecskeméti Hírös Agóra Kulturális és Ifjúsági Központ az NKA közgyűjteményi és közművelődési kollégiumának közös pályázatán nyert 20 millió forintot. Bak Lajos, a Hírös Agóra ügyvezető igazgatója kiemelte: a játék három fordulójának feladatai Kodály Zoltánt zenekutatói, zenepedagógusi és zeneszerzői tevékenységéhez egyaránt kapcsolódnak.

„A játékban egyéni indulók és csapatok is részt vehetnek, a csapatoknál elsősorban a családokban és kisebb közösségekben gondolkodtunk, hiszen ötfős csoportok nevezhetnek két 18 év feletti felnőttel és három 18 év alatti gyermek részvételével. A vetélkedőbe a három forduló bármelyikébe be lehet kapcsolódni” – fűzte hozzá az igazgató.

Mint elhangzott, a feladatokkal a szervezők azt kívánják ösztönözni, hogy minél többen megismerjék Kodály Zoltán életét és műveit, és a kodályi örökséget ne csak megőrizzék, de alkotó módon gondolják tovább, így a megismerés által a művek befogadása is könnyebbé váljon. A feladatok a kreativitásra és az alkotómunkára helyezik a hangsúlyt, két fordulóban a játékosoknak maguknak kell valamilyen produktumot létrehozniuk Kodály egy művének felhasználásával. Lehetőség nyílik egy Kodály által gyűjtött népdal feldolgozására egy új szöveg vagy egy új dallam elkészítésével, illusztrációkészítésre egy Kodály által írt gyerekkari műhöz, illetve egy rövid koreográfia megvalósítására a Galántai táncok vagy a Marosszéki táncok kiválasztott részletére. A szervezők szeretnék, hogy minél több olyan átdolgozás szülessen, amelyek a mai modern zenei és táncműfajokat használják.

A Kodály nyomában című online játékot kiemelt eseményként kezeli az MTVA. Dér Ágnes, az M5 csatorna igazgatója a sajtótájékoztatón elmondta: folyamatosan beszámolnak a vetélkedő legfontosabb történéseiről, december 16-án, a zeneszerző születésnapján tematikus Kodály-napot tartanak. Hozzátette: egész nap Kodály munkásságával, emlékezéssel, programokkal várják a tévénézőket az M5-ön, tudósítanak az előző napi kecskeméti gáláról, este pedig a Maestro Solti Nemzetközi Karmesterverseny döntőjét közvetítik.
338   Búbánat 2017-09-27 13:56:09
Ma esti koncert:

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti terem

Karasszon Eszter (cselló), Pusker Júlia (hegedű), Dani Imre (zongora)

KODÁLY: Duó hegedűre és csellóra, Op.7
KODÁLY: Csellószonáta, Op.8
KODÁLY: Adagio
337   Búbánat 2017-09-24 12:58:53
"A Moszkvai Konzervatórium nagytermében az elmúlt héten kétezer néző előtt hangzott fel Kodály Psalmus Hungaricusa. Ilosfalvy Róbertet az Akadémiai Kórus kísérte, amelyet Alekszandr Szvesnyikov vezényelt."

• Forrás: Új Ember, 1963-05-12 / 19. szám


„Kodály Zoltánt, a moszkvai konzervatórium tiszteletbeli professzorává választotta 81. születésnapja alkalmából, 1963. december 19-én pedig hangversenyt rendeztek tiszteletére, amelyen Ilosfalvy Róbert énekelte a Psalmus Hungaricus tenorszólóját.”

• Forrás: Új Ember, 1963-12-29 / 52. szám

„Kodály Psalmus Hungaricusának tenorszólóját énekli Ilosfalvy Róbert, az Állami Operaház magánénekese, két New York-i hangversenyén.„

• Forrás: Új Ember, 1966-04-10 / 15. szám
336   Ardelao 2017-09-24 11:19:44

Részletek Bónis Ferenc: Tizenhárom találkozás Ferencsik Jánossal c. könyvéből:

Ferencsik János Kodály Zoltánról a következőket meséli:

„[…] Első találkozásunk minden volt, csak kellemes nem. Kéréssel fordultam hozzá, melyet nem teljesített. Ez 1930-ben történt, amikor Bayreuthba készültem korrepetitornak. Néhány ajánló sort kértem tőle Toscaninihoz. Nem adta meg. Tulajdonképpen igaza volt, hiszen nem ismert. Ilyen dolgokban igencsak megmutatkozott az egykori zenedei növendék meg az egykori zeneakadémista megítélése közti különbség. Jó időbe tellett, míg átléphettem a bűvös kört, melyet saját növendékei és a Főiskola vontak Kodály köré.

Tulajdonképpen megismerkedésünkre a Székely fonó operaházi bemutatása idején, 1932-ben került sor. A bemutatót Failoni vezényelte, én korrepetáltam. Ez az ismerkedés lett az alapja későbbi, bensőséges kapcsolatunknak, amely barátsággá nem alakulhatott: ahhoz én túl fiatal voltam, ő meg túl nagy ember. De ha barátság nem is: nagyon bensőséges kapcsolat fűzött hozzá. Más szavakkal: elég közel engedett magához. Akik ismerték, azok tudják hogy ez nagyon nagy szó.

Kapcsolatunkat erősítette a Háry János debreceni előadása. Ezeket az előadásokat – szám szerint hármat – a debreceni kollégium udvarán, zsúfolt „ház” előtt tartottunk. Akkor értettem meg – ma is azt gondolom -, hogy a Háry Jánost igazán csak az szeretheti, aki ismeri a magyar vidéket, vagy maga is vidéki. […] A debreceni előadás szólistái ugyan valamennyien az Operaház tagjai voltak, de a kórus helybeli volt, akárcsak a zenekar. Így azután nagyon sokszor kellett vonatra ülnöm, míg a honvéd zenekarból és az ottani zenetanárokból összeállított együttessel megtanultuk a Háry Jánost . […] Az első előadáson Kodály is jelen volt, és nagyon elégedetten szólt a zenekarról, annyira, hogy az első kürtöst magához is hívatta.

[…] Hangversenyeimen egyre sűrűbben szerepeltek Kodály-művek. Úgy gondoltam, meghívom őt a próbákra. Ha már az a szerencse ért, hogy ilyen nagy embert személyesen ismerhetek, akkor ki is kell használnom a lehetőséget olyan Kodály-tradíció megteremtésére, melyet az ő produkciói mellett tanácsai, útbaigazításai alapoznának meg. Ő pedig szívesen adott tanácsot és útbaigazítást nekem is, másoknak is. Nem volt rá példa, hogy ha meghívtam egy-egy próbára, ne jött volna el. Amennyire féltem az első alkalomtól, annyira örültem aztán minden további alkalomnak. Kiderült ugyanis, hogy Kodály nem ragaszkodott mereven a saját elképzeléséhez. Bizonyos kereten belül szívesen vette, ha valakinek az egyéni hangja is beleszól az előadásba. Amikor például bemutattuk a Szimfóniát Magyarországon, akkor egy helyen – a III. tétel felé – azt kértem: hallgassa meg, ritenutóval képzelném. Meghallgatta és azt mondta: „maradhat”.

Nem volt merev vagy kicsinyes a következőkben sem: egyszer felvettük a Rádiózenekarral a Székely fonót . Ez a felvétel rádióprodukciónak készült. Kodály meghallgatta a kész felvételt, és minden további nélkül engedélyezte, hogy lemezként megjelenjen. „Tanár úr kérem – mondtam neki -, ha tudom, hogy ez lemez lesz, bizonyos apróságokat kijavítottam volna. Hiszen a lemez mégis kényesebb dolgo, másképpen hallgatják.” Kodály azt mondta: „nem érdemes, ez így nagyon jó. Nem kell nagyítóüveggel hallgatni.”

Olyan egyéniség volt, akit meg kellett fejteni . Mert ő magáról nem sokat árult el. Legalábbis sokáig semmit sem. Csak egyes felvillanásaival, egy-egy mondatával éreztette valakivel, hogy közelebb engedte magához. Nem kegyeket osztogatott ezzel, éppen csak megválogatta azokat, akik közel állhattak hozzá. […] Mert tudott bizony fagyos légkört is teremteni maga körül, mely aztán bármiféle beszélgetést lehetetlenné tett.

[…] Egyszer kaptam tőle egy Páva- partitúrát. […] Mondtam erre: „ ha már ilyen kedves, akkor legyen szíves, írjon bele valamit”. Ahhoz ismerni kellett őt, az ilyesmi nála körülbelül a foghúzással volt egyenértékű. Nagynehezen aláírta a nevét. Később a Concerto partitúráját már úgy kaptam tőle, hogy „Ferencsik Jánosnak avatott keze alá”. Erre nagyon büszke voltam, és az vagyok ma is, mert ő nemigen osztogatta az elismerést, szóban sem, írásban sem.

Eldirigáltam a Concertot , és felfedeztem benne egy különös helyet. Ha az ember nem nézte meg nagyon alaposan, akkor könnyen átsiklott rajta – én azonban megnéztem, és úgy találtam, hogy Kodály alighanem tévedett egy visszatérésnél, melynek szövete meglehetősen sűrű és bonyolult. Mondtam neki: „Tanár úr, nem tudom, hogy ez itt hogy is van”. Nézi, nézegeti, aztán azt mondja: „Nem is tudom, mit írtam itt”. Igazat adott nekem, és a kérdéses helyet kijavította. Hatvanadik születésnapomra aztán megkaptam tőle a partitúra új kiadását – ennek dedikációjában többek között ez áll: „a javíthatók javításával”.

Mérgesnek egyszer láttam, de akkor nagyon mérges volt. Egyik kollégám – szerencsére nem én voltam, bár akkor még én is lehettem volna – azt mondta neki, hogy „tanár úr kérem, ez az állás … ” Tovább már nem jutott a mondandójában, mert Kodály majd’ megette: „Állás? Nem elég, hogy germanizmus, még rosszul is van fordítva! Az nem ’Stellung’, hanem ’Stelle’, ’hely’! Az illető megnémult, én pedig nagyon boldog voltam, hogy ezt a zenei szaklapokban még ma is olvasható hibát nem én követtem el. Hadd mondja el: az Állami Hangversenyzenekar szóhasználatából ez az „állás” ki van irtva. […]

Kodályhoz fűződő legszebb élményem színhelye ismét lakása a Köröndön. Beengedtek, s a külső szobában vártam rá. Ő a sarokszobában, a zongoránál ült. Bachhal foglalkozhatott, mert egy Bach-melódiát játszott el, már nem emlékszem, hogy mit, egyszólamban, de gyönyörűen. Aztán rám nézett és csak ennyit mondott: „Ezért érdemes élni”. Ez a mondás akkor mélyen meghatott. És meghat ma is, valahányszor visszagondolok erre a jelenetre. Mert igaza volt, igaza van.”
335   Búbánat 2017-09-23 11:47:23
Kodály-sorozat - Óbudai Danubia Zenekar

Óbudai Danubia Zenekar Kodály-sorozatának 1. koncertje a BMC-ben.)

2017. szeptember 23. szombat | 19.00

Műsor:

- MAGYAR RONDÓ
- KÁDÁR KATA BALLADÁJA
- MÁTRAI KÉPEK
- ESTI DAL
- TÚRÓT ESZIK A CIGÁNY
- MAGYAR NÉPDALOK
- KÁLLAI KETTŐS EREDETI DALLAMAI
- KÁLLAI KETTŐS

Vezényel: Somos Csaba

Házigazda: Eckhardt Gábor

Közreműködik:

Haja Zsolt – bariton.
Nemzeti Énekkar (művészeti vezető: Somos Csaba)
Eckhardt Gábor – zongora
Szokolay „Dongó” Balázs – népi hangszerek

334   eszbe 2017-09-22 21:25:02
Bartók eltűnt Kodály mellől
333   Búbánat • előzmény332 2017-09-21 09:57:15
Nagyszombat: Kétnyelvű Kodály-emléktáblát avatnak szeptemberben

332   Búbánat 2017-09-21 09:55:15
Kodály Zoltán emléktáblájának leleplezése Nagyszombatban

Az esemény időpontja ma délután.
2017 szeptember 21. du. 3:00-tól

331   Búbánat 2017-09-20 14:19:12
A „Bartók szellemisége” c., létrehozott topicomba bemásolt interjúból átírom ide a Kodályra vonatkozó részt:

Gách Marianne találkozása Gertler Endrével ( Film Színház Muzsika, 1987. augusztus…)


- Kodály osztályába tizenhat éves koromban vettek föl. Ő a maga csodálatos szűkszavúságának sokatmondásával lenyűgözött. Havonta egyszer mi, a növendékei bemutattuk az óráján, mit komponáltunk. Bartók „Improvizációk magyar parasztdalokra” című művének hatására én is merészkedtem arra, hogy zongorára komponáljam a magam Improvizációját. Kodály megfogta a kottalapot, figyelmesen végigolvasta, de nem adta vissza. Aztán megszólalt: „Ha maga improvizációt ír, akkor miért rögzíti írásba?

- És hogyan kezdődött Bartókhoz való kötődése?

- Tizennyolc éves koromban együtt utaztam vele. Elmondtam, hogy Kodály tanít zeneszerzésre. Azt felelte: „Kodály nagy mester, jobb zeneszerző, mint én vagyok.” Később tudtam meg, hogy mielőtt a nyilvánosságra bocsátja műveit, mindig Kodálynak mutatja meg előbb. Hitt Kodály kritikai érzékének, tévedhetetlenségében.
330   Búbánat 2017-09-18 10:58:32
Bartók Rádió - ma este 19.00 - 19.30

Kodály 135

X/3. rész: Kodály és a pedagógia

Vendégek: Szőnyi Erzsébet, Nemes László Norbert és Pad Zoltán

Szerkesztő-műsorvezető: Katona Márta

(ism. szombat, 9.30)
329   Búbánat 2017-09-16 14:14:26
A Kodály-év jegyében és a magyar népdal napjá hoz igazodva a zenei „kincstárunk” értékeiből válogatott a Dankó Rádió Túl az Óperencián című műsor-sorozatában a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya, amikor egyebek közt a Székelyfonó és a Háry János részleteit szólaltatta meg a délelőtti adásban:

A Székelyfonó Kodály Zoltán 1932. április 24-én Budapesten, a Magyar Állami Operaházban bemutatott egyfelvonásos daljátéka. A zeneszerző második színpadi műve, tulajdonképpen egy hatalmas népdalfüzér.

A bejátszott részletekben Andor Éva, Barlay Zsuzsa, Palcsó Sándor, Simándy József és Rösler Endre énekfelvételeit hallgathattuk meg. Közreműködött a Magyar Rádió és Televízió Énekkara, a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara, vezényel: Ferencsik János .

A sugárzott dal részletek közül kiemelem:

- „ A csitári hegyek alatt” – A leány és a legény kettőse Barlay Zsuzsa és Simándy József előadásában.

Háry János

Kodály Garay János reformkori költő Az obsitos című elbeszélő költeményéből indult ki. Az opera librettóját Paulini Béla és Harsányi Zsolt öntötte végső formába. Az elkészült daljátékot először Hevesi Sándor, a Nemzeti Színház akkori igazgatója fogadta el előadásra, de hamarosan többen szerencsésebbnek látták a darabot az operaházban bemutatni. Radnai Miklós fel is vette a kapcsolatot Hevesiékkel és a Magyar Királyi Operaház 1925-26-os évadjának műsorára végül fel is vették a darabot. De a partitúra nem készült el időben, így a bemutató csúszott pár hónapot és végül 1926. október 16-án valósult meg. (Wikipédia)

A felhangzott részletekben Sólyom-Nagy Sándor (Toborzó: „A jó lovas katonának” - km. énekkar; „Felszántom a császár udvarát”) és Gregor József felvételeiből hallottunk néhányat.
A Magyar Állami Operaház Zenekarát és Énekkarát Ferencsik János vezényli. (Hungaroton)

Házy Erzsébet Örzse egyik dalát énekelte egy másik felvételről.

Az adás a Háry János Intermezzojának dallamaival fejeződött be.

A délelőtti műsor ismétlése 18 és 19 óra között hallgatható meg a Dankó Rádió hullámhosszán.
328   Búbánat 2017-09-15 12:29:08
Ma este a Bartók Rádió élőben sugározza:

20.05 – kb. 21.30 Kapcsoljuk a Mátyás templomot

A Magyar Rádió Énekkarának Kodály-hangversenye

Vezényel: Pad Zoltán

Km: Szerdahelyi Pál - ének, Tóka Ágoston - orgona

1. Zrínyi szózata (km. Szerdahelyi)

2. Missa brevis (km. Tóka)

(Ism. szeptember 26. 12.36)

327   Búbánat 2017-08-23 12:15:22
A Bartók Rádió mai műsorán szerepel:

21.21 – 22.00 Kodály 50

Km. Fodor Beatrix (szoprán), Simon Krisztina (mezzoszoprán), Brickner Szabolcs (tenor), Cser Krisztián (basszus), a Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara Vez. Héja Domonkos

1. Két ének - a) Berzsenyi Dániel: A közelítő tél, b) Ady Endre: Sírni, sírni, (Cser)

2. Budavári Te Deum (Fodor, Simon, Brickner, Cser, énekkar)

(Erkel Színház, 2017. március 6.)

(Ism. szeptember 4., 14.21)

326   Búbánat 2017-03-16 09:59:01
Tardy László Kodály Zoltánról l a nemzetért

szerző: Pallós Tamás
Új Ember Hetilap - 2017.03.12

„Olyan egyéniség volt, akit meg kell fejteni. Mert ő magáról nem sokat árult el. Legalábbis sokáig semmit sem. Csak egyes felvillanásaival, egy-egy mondatával éreztette valakivel, hogy közelebb engedte magához. Nem kegyeket osztogatott ezzel, éppen csak megválogatta azokat, akik aztán közel állhattak hozzá. Ezt látván, idővel felbátorodott az ember és inkább mert beszélni a jelenlétében. Mert tudott bizony fagyos légkört is teremteni maga körül, mely aztán bármiféle »beszélgetést« lehetetlenné tett” – idézte fel Kodály Zoltán alakját és személyiségét Ferencsik János karmester.

Tardy László azok közé tartozott, akiket közelebb engedett magához a „Tanár úr”. A Mátyás-templom kántor-karnagyát, zenei vezetőjét Kodály-emlékeiről kérdeztem.

– Személyesen először 1963-ban találkoztam vele egy tanszéki hangversenyen, ahol a Gesualdo vokál kvintettünkkel léptünk fel. Saját érdeklődés alapján, magánszorgalomból szerettük volna jobban megismerni a vonatkozó zeneirodalmat: Gesualdót, Monteverdit, Lassust énekeltünk. Nem gondoltunk arra, hogy egy rendszeresen koncertező, hivatásos együttes lehet ebből. Ezt meg is mondtuk Kodály tanár úrnak, amikor a hangverseny szünetében magához hívott minket. A maga kicsit nazális hangján megjegyezte, hogy jó lenne ezt komolyabban csinálni. „Nemrég jártam Angliában, és hallottam az angol madrigalistákat. Nem jobbak, mint maguk.” Egy másik epizód. Az Olasz Intézetbe jártunk nyelvet tanulni, ahol találtunk egy prospektust, amelyben egy velencei zenei fesztivált és kurzust hirdettek, többek között kamaraénekre is. Beadtuk a jelentkezésünket, de az Interkoncert vezetői kapásból visszadobták. Mi akkor már a tanár úr és ifjú felesége, Sárika meghívására eljártunk a Köröndre a szombat délutáni házi muzsikálásokra, amelyeken tanítványai, Katanics Mária, Szabó Helga, Lukin László és más kiváló zenetanárok vettek részt. Kodály ilyenkor nem volt velünk, egy szobával beljebb tartózkodott, de rendszerint behívott egy-egy embert, hogy a munkái felől érdeklődjön. Minket többnyire a zeneakadémiai dolgokról és az együttesről kérdezgetett. Elmondtuk, hogy készülünk Olaszországba. Próbahelyünk a Városligeti fasorban, a Zeneakadémia kollégiumában volt, a kvintettből ugyanis két lány ott lakott. Egy alkalommal arrafelé járva az utcán összefutottam Kodály tanár úrral, aki megkérdezte: „Mi van, mennek Olaszországba?” Mondtam, nem, mert a minisztérium visszadobta a jelentkezésünket. „Butaság!” Nem is szólt többet. Másnap csengett a telefonom, a minisztériumból hívtak, hogy menjek be, mert beszélni akarnak velem az együttes kiutazásáról. Kiderült, hogy a tanár úr hazament, és felhívta az illetékeseket. Mi nem ismertük a viszonyokat, ő viszont járta Európát, és átlátta a rendszert. Úgy ítélte meg, hogy vagyunk olyan jók, mint az angol madrigalisták, így kiállt mellettünk. A világon ma mindenütt ismerik a King’s Singerst. Utánanéztem az interneten, 1968-ban alakult az együttes. Mi 1962-ben! Kodály fölmérte, hogy itt valami olyan dolog csírája látszik, amit érdemes támogatni. Egyik alapvető jellemvonása volt, ha valahol egy zenei értéket látott bontakozni, rögtön a pártfogásába vette. Ilyen volt az ének-zenei általános iskolák rendszere is. Mondván, milyen jó lenne, ha az iskolákban éppúgy lenne énekóra, zenei nevelés, mint a középkorban volt a káptalani, plébániai iskolákban. A tanár úr azonnal a „napi éneklés” gondolata mellé állt. A kiváló zongoraművésznek, Vásáry Tamásnak például, aki fiatalon nagyszerű eredményeket ért el, hangszert vásárolt, hogy biztosítsa a további fejlődését…

- Ezen a téren Liszthez hasonlítható, aki ugyancsak sokat tett a „rábízottakért”.

- Kodály is nemzetben gondolkodott. Nagy nevelő volt, aki az egész ország számára építette a kultúrát. A nyolcvanas évek vége felé került a Mátyás-templom zenekarához Balogh Ferenc hegedűművész, aki a kolozsvári zeneakadémia tanára volt számos kiváló növendékkel. Egy alkalommal Kodályról beszélgetve megjegyezte, hogy végzős volt a Zeneakadémián, már túl volt több nemzetközi versenyen, amikor meghívták az amszterdami operaház zenekarába másod koncertmesternek. Amikor a diplomahangversenye után Kodállyal beszélgetett, és elmondta, hogy Amszterdamba készül, a tanár úr azt mondta neki: „Magának nem ott a helye. Menjen vissza Erdélybe, és tanítsa az ottani fiatalokat!” Balogh Ferenc pedig úgy érezte, hogy ezt az „utasítást”, ajánlást komolyan kell vennie.

- Ön hasonlóan járt, hiszen felmerült, hogy Kodály küldötteként és képviselőjeként az Egyesült Államokba megy tanítani.

– Keresett egy megfelelő embert, aki Kaliforniában, a Stanford Egyetemen oktatná a Kodály-módszert. Ez 1966-ban volt. Magához hívott, hogy szót váltson velem erről. A beszélgetés végén megkérdezte, mit csinálok most. „Augusztus óta a Mátyás-templomban vagyok kántor-karnagy” – feleltem. „Akkor felejtse el, amit mondtam. Kaliforniába mást is tudok küldeni. De valakit arra biztatni, hogy templomi kántor-karnagy legyen, azt nem tudok.” Ezután még volt egy emlékezetes mondata, amit máig a szívemben őrzök: „Az ajtóm mindig nyitva áll maga előtt!”
De említhetem Vásárhelyi Zoltánt is, aki Balogh Ferenchez hasonlóan szintén hegedűművésznek indult. Az ötvenes-hatvanas évek kiváló karnagya karvezetés-professzorom volt a Zeneakadémián. Egy időben Észtországban, majd Norvégiában élt és működött zenekari muzsikusként, de Kodály hazahívta, hogy a szülővárosában, Kecskeméten induló zeneiskolának legyen az igazgatója, és vegye át a Kecskeméti Dalárda vezetését. Vásárhelyi csodálatosan virágzó zenei életet hozott létre. Kodály ezt oly módon jutalmazta, hogy az ezután született vegyes kari művek ősbemutatójára Vásárhelyi Zoltánt és a Kecskeméti Dalárdát kérte fel.

- Kodályt a kommunizmus évtizedei alatt nem tudták kikezdeni. Úgy tűnik, az akkori kultúrpolitika nemcsak „tűrte”, hanem „támogatta” is a törekvéseit. Mit gondol, a nemzetközi ismertsége, a tekintélye védte meg őt?

– Ez egyrészt valóban a tekintélyének, nemzetközi ismertségének és elismertségének volt köszönhető. Másrészt Kodály azon törekvése, amely az egyszerű iskolás gyerekek felemeléséről, oktatásáról – és az egész magyarság szolgálatáról – szólt, összeegyeztethető volt az ötvenes-hatvanas évek kultúrpolitikájával. Emiatt Kodálynak viszonylag nagyobb mozgástere lehetett, mint másoknak az akkori kulturális életben.

- Filmfelvételeket és a róla készített képeket nézve, megnyilatkozásait olvasva távolságtartó, szűkszavú művésznek tűnik.

– Kodály alapvetően zárkózott ember volt egész életében. De néha egészen apró dolgok is érdekelték. Megint egy személyes dolog. Egy szombat délután, amikor a náluk összehívott muzsikuskörben énekeltünk, Sárika odaszólt nekem: „Laci, menjen be az uramhoz!” Bementem a tanár úrhoz, aki az íróasztala mögött ülve zeneakadémiai ügyekről kérdezgetett. Egyszer csak egy mondat közepén odafordult hozzám: „Mondja, lesz magukból egy pár?” Hitelen nem is tudtam, mit mondjak. Azt vettem észre, hogy a leendő feleségem, Tarkó Magda – akivel akkor még csak három hónapja jártunk együtt, és ilyesmiről még egyáltalán nem beszéltünk – ott áll mellettem az ajtóban. Sárika ugyanis közben őt is beküldte a szobába. Úgy tűnik, ezt előre megbeszélték, hogy „kiugrasszák a nyulat a bokorból”. Erre ijedtemben-zavaromban elkezdtem: „Tanár úr, mi még nem is…” „Nem magát kérdeztem! Úgysem magán múlik. Majd a leány…”– szólt közbe Kodály. Magdi erre: „De tanár úr, tudja, hogy kettőn áll a vásár.” Mire ő: „Tudom, de az ilyen esetekre nem vonatkozik. Jegyezze meg magának, egy nő ahhoz megy feleségül, akihez nagyon akar.” Mindkettőnkben mélyen megmaradt ez az epizód. És hála Istennek, immár negyvenhét éve együtt vagyunk.

- Mi volt az „utolsó emléke” Kodállyal kapcsolatban? Hogyan értesült a haláláról?

– Halálhírét tulajdonképpen a svájci nagykövettől tudtam meg. Az énekegyüttessel korábban többször is felléptünk a nagykövetségen. Éppen ötven éve, 1967. március 6-án, egy hétfői napon betegen feküdtem az albérleti szobámban. Rádióm nem volt, újságot nem olvastam. Másnap délután csengettek, és beállított a nagykövet úr azzal, hogy Kodály Zoltán meghalt. Kért, hogy írjak egy legfeljebb másfél oldal terjedelmű német nyelvű cikket, amit aztán hazaküldhet Svájcba. Kodály személyes jó barátja és lelkivezetője, Nádasy Alfonz atya pedig arra kért, hogy néhány jó énekessel vegyek részt a tanár úr temetésén. Világi énekkarok adtak elő Kodály-műveket, mi pedig a kispapokkal az egyházi szertartás gregorián énekeit énekeltük.

- Immár több mint fél évszázada teljesít szolgálatot a Mátyás-templomban. A Kodály-életmű tolmácsolásával kapcsolatban milyen emlékeket őriz?

– 1966-ban vettem át a Mátyás-templom zenei együttesének vezetését. Sárika kérésére 1967 óta minden évben Kodály halála napján vagy az ahhoz közel eső napok egyikén szentmisével, illetve koncerttel emlékezünk a tanár úrra. Akkor még nem szerepelt a repertoáron Kodály nagyszabású Missa brevise. Sárikához fordultam azzal, hogy szeretnénk előadni. Mivel a misének nemcsak orgonakíséretes, hanem zenekari változata is van, megkérdeztem tőle, hogyan lehetne megszerezni a zenekari anyagot. Ebből nem volt Magyarországon, ha előadták, kölcsön kellett kérni a Boosey & Hawkes kiadótól. Sárika megszerezte a kiadótól a zenekari anyag másolatát azzal az engedéllyel, hogy maradhat a Mátyás-templomban, és a művet bármikor jogdíjmentesen előadhatjuk a liturgia keretein belül. Nagy élmény volt az első megszólaltatása, ha jól emlékszem ’71-ben. Éreztem, hogy a zenekar velem kapcsolatos addigi kis tartózkodása megszűnt.
Belecsöppenten ugyanis a templom zenei hagyományába, a Mozart-, Haydn-, Liszt
repertoárba, zenekari vezénylést pedig nem tanultam, csak énekkarit. A Missa brevis komoly sikere viszont meghozta számomra az „áttörést”. A zenekar is elfogadott.

- Kodály is sok szállal kötődött a budavári Nagyboldogasszony- (Mátyás-) templomhoz. Mit emelne ki a „historia domus” vonatkozó részéből?

– Kodály egy időben a közeli Hunfalvy utcában lakott, így nagy valószínűséggel alkalmanként oda járt misére. Onnan gondolom ezt, hogy két fiatalkori kompozícióját elhozta a Mátyás-templom akkori karnagyához, Vavrinecz Mórhoz, aki nagyon nyitott lelkű emberként a fiatalabb kortársak műveit is szívesen előadta. A korai Ave Maria, illetve a Mátyás-templom búcsúnapjára, augusztus 15-ére komponált Offertorium-tétel, az Assumpta est Maria kézirata a mai napig a kottatárunkban található. Az utóbbi zenekari hangszer-összeállítása pontosan megegyezik a Vavrinecz miséiben alkalmazott együttesével: a fúvósok közül mindössze két klarinét, két kürt, vonóskar és orgona. Kodály tehát már a komponálás közben arra gondolt, hogy e művet Vavrineczhez fogja elvinni.
Később a fővárostól kapott felkérést a Budavári Te Deum megírására, amely 1936. szeptember 2-án Sugár Viktor vezényletével ugyancsak a Mátyás-templomban hangzott el először. Kodály nagyon elégedett volt, és külön kiemelte Sugár energikus, tüzes előadásmódját. Sugár 1942-ig volt itt karnagy, utána jött Bárdos Lajos, aki nagyon fontosnak tartotta a kortárs magyar egyházzenei alkotások megszólaltatását. Kodály-művek rendszeresen szerepeltek az együttes műsorán. Bárdos 1953 januárjában a Magyar–Szovjet Baráti Társaság II. kerületi szervezete rendezésében, Kodály-esten vezényelte a templom énekkarát. Szólóénekes és kamarazenei közreműködők mellett a kórus a következő műveket adta elő: Köszöntő (Serkenj fel), Székely keserves, A magyarokhoz (Forr a világ), Mátrai képek. Az egyik közreműködő, Létray Pista bácsi később elmondta, hogy a koncert után Kodály így gratulált Bárdosnak: „Kedves Lajos! Műveimet utoljára tíz évvel ezelőtt hallottam ilyen nagyszerű előadásban; igaz, hogy akkor is maga vezényelt.” Bárdos nagyon értette-érezte a Kodály-művek finomságait. Akik az ő keze alatt énekelhették például a Budavári Te Deumot, úgy emlékeznek rá, hogy szinte újjáteremtette a zenei anyagot.

- Karnagyként, egyházzenészként mi számított még igazi kuriózumnak az Ön számára is?

– A Laudes organit, amelyet többször is előadtunk, mindenképpen érdemes megemlíteni. Ez volt Kodály utolsó nagyszabású – orgonára és vegyes karra írt – műve, amelyet az amerikai orgonatársaság felkérésére komponált. A szövegére vonatkozóan az a megjegyzés szerepel a kottán, hogy középkori szekvencia nyomán. A Kodály-életmű egyik legjobb ismerőjével, Eősze Lászlóval beszélgettem a darabról, aki egykor megkérdezte a tanár urat, honnan származik a szövege. Kodály azt mondta, hogy egy kolostorban lelt rá. Eősze elment az említett helyre, de nem találta meg. Neki az a gyanúja, hogy Kodály több elemből maga állította össze. E szekvenciában mondhatni az egész zenepedagógiai koncepciója benne foglaltatik „Halljad a modern művészetnek, a muzsikának törvényét: Az éneklő kedvesen játszik, a játszó dicséretesen énekel… Te muzsikus, katonaként gyakorlatozz! Sokat énekelj, a szabályokat tartsd meg, testben légy egészséges, legyen a szíved könnyű, helyesen lélegezz… Ezeket szem előtt tartva add ki a hangot, tanult kézzel kövesd a dallamot a neumák szerint…” A befejező részben pedig a szolmizáció megteremtőjéért, a középkori zene egyik legnagyobb tudósáért, Arezzói Guidóért fohászkodik: „E művészet mesterének, Guidónak adjon Isten az égben örök életet. Úgy legyen! Amen.” Ezt kérjük mi is a tanár úr számára a Mátyás-templomban évente megrendezett megemlékező szentmiséken.”
325   perempe • előzmény323 2017-03-07 22:21:01
az első rész nem volt az operaház weblapján feltüntetve.
324   Heiner Lajos 2017-03-06 19:27:44
Szép gesztus volt a Classicatól, hogy ma leadta a Háry-szvitet, ráadásul a magyar (származású) Solti vezényletével.
323   Búbánat 2017-03-06 15:11:57
Az Opera honlapjáról

Ma este az Erkel Színházban Kodály-emlékkoncertet tartanak.

Kodály50+

Ha a XIX. századi Magyarországon a haza bölcse „epitheton ornansát” Deák Ferenc érdemelte ki, akkor XX. századi hazánkban ez a titulus Kodály Zoltánnak jár. A már ifjú korától bibliai bölcsességű zeneszerzőről vajmi keveset mond el végzettsége, mármint hogy komponálást végzett, zenét írt. Irodalmi jártassága, nyelvismerete, a népzene iránti tudós elkötelezettsége, a zeneakadémiai katedra és a teljes magyar nemzetet, de legfőképp az ifjúságot a zene világával megismertetni vágyó törekvése – amely önmagában egy teljes életmű volna! – mellett meg kell említeni közéleti szerepvállalását, a Magyar Tudományos Akadémiát elnöklő Kodályt. Rendszerektől függetlenül védte az elesetteket, támogatta a tehetségeket, ha kellett, ellenállt az önkénynek,bízott abban a nemzetközi védernyőben, amelynek bordázatát az ő évtizedeken át mutatott saját emberi nagysága adta.
Halálának 50. évfordulóján az Erkel Színházban igyekszünk kissé azt az 1960-as londoni estét is megidézni, amelyen a mester maga vezényelte a Londoni Szimfonikusokat és a kor legnagyobb dalénekesét, Dietrich Fischer-Dieskaut. A reggel azonban az Operaházban indul, amelynek pincéjében Kodályék is átvészelték az ostromot. Ugyanazzal emlékezünk és ugyanott, ahol az ő Missa brevisét vele együtt előadták: a földszinti ruhatárban.

1. rész

Kodály-dalok

1. Műdalok

A tavasz – Brickner Szabolcs
Aludj, aludj – Brickner Szabolcs
Sappho szerelmes éneke – Simon Krisztina
Mezei dal – Simon Krisztina
Fáj a szívem – Simon Krisztina

2. Népdalok

Három út előttem – Simon Krisztina
Akkor szép az erdő - Simon Krisztina
Ne búsuljon senki menyecskéje – Simon Krisztina
Árva madár – Rőser Orsolya Hajnalka
A csitári hegyek alatt – Rőser Orsolya Hajnalka

Zongorán közreműködik: Zsoldos Bálint

2. rész

Kodály: Galántai táncok

Kodály: Két ének – Cser Krisztián

1. A közelítő tél
2. Sírni, sírni, sírni

Kodály: Budavári Te Deum

Szólisták: Brickner Szabolcs, Cser Krisztián, Rőser Orsolya Hajnalka, Simon Krisztina

Közreműködik a Magyar Állami Operaház Zenekara és Énekkara

Karigazgató: Strausz Kálmán

Karmester: Héja Domonkos
________________________________________


2017. március 6.
Kezdés ideje: 19:30


322   Búbánat • előzmény320 2017-03-05 13:18:59
Bartók Rádió közvetíti az este:

19.35 Kapcsoljuk a Zeneakadémia Nagytermét

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar hangversenye Kodály Zoltán halálának 50. évfordulóján

Vezényel: Madaras Gergely

Közreműködik:

Kolonits Klára (szoprán)
Schöck Atala (alt),
Brickner Szabolcs (tenor),
Haja Zsolt (basszus)

a Nemzeti Énekkar (karig.: Somos Csaba)

1. Koessler: Szimfonikus változatok
2. Kodály: Magyar rondó
3. Kodály: Háry János – részletek
4. Kodály: Marosszéki táncok
5. Kodály: Budavári Te Deum (Kolonits, Schöck, Brickner, Haja, énekkar)

(Ism. március 17., 12.36)

321   macskás 2017-03-01 15:59:16
321
320   Búbánat 2017-03-01 10:19:43
Koncerttel tisztelegnek Kodály Zoltán előtt halálának ötvenedik és születésének 135. évfordulója alkalmából a Nemzeti Filharmonikusok vasárnap a Zeneakadémián.

Az emlékkoncerten, Kodály halálának előestéjén elsőként Koessler János, az elfeledett mester Szimfonikus változatok című műve szólal meg Madaras Gergely vezényletével - közölték a Nemzeti Filharmonikusok hétfőn az MTI-vel.

Kodály Zoltán gazdag életművéből a Magyar Rondó, a Háry Jánosból részletek, valamint a Marosszéki táncok, a műsor zárásaként pedig a Budavári Te Deum című oratórium hangzik el Kolonits Klára szoprán, Schöck Atala alt, Brickner Szabolcs tenor és Haja Zsolt bariton, valamint a Nemzeti Énekkar (karigazgató Somos Csaba) közreműködésével.
319   Ardelao 2016-12-16 11:12:31

Zenei Hét, 1920. szept. 29., I. évf. 1. szám - Kodály Zoltán.

„Teljesen zárkózottan el rózsadombi villájában.
Dolgozószobájában találjuk. Íróasztal előtt ül, a nyitott ablakon beárad a zöld mezők pompás illata. A falon székely szőttesek, kalotaszegi hímzések, magyar motívumokkal ékes cserépedények. Olyan a lakás, mint egy magyar népművészeti kiállítás. Az íróasztalon könyvek, kottapapír, közbül kiemelkedik egy fonográf.
— Nem szeretem, sőt határozottan kellemetlen nekem, ha foglalkoznak velem, — jelenti ki mindenekelőtt.
— Különben sem mondhatok magamról semmi olyat, ami újdonságként hatna. Szerenádomat , melyet legutóbb írtam, Waldbauerék már játszották. Berzsenyi: Közelítő tél és Ady: Sírni . . . sirni. . . című költeményeire írt dalaimat a filharmonikusok fogjak előadni a télen. Készülő műveimről pedig nem nyilatkozom, mert azokat — míg készen nincsenek — nem létezőknek szoktam tekinteni.
Kérdést intéztünk a művészhez, mint a modern magyar zene külföldön is nagyrabecsült művelőjéhez): — milyen a helyzet a magyar zenei művek exportja tekintetében?
— A háború megszakított minden kapcsolatot, mely köztünk és az antant-államok közt fennállott. A régi, nehezen szerzett összeköttetések felbomlottak. Annakidején, tíz év előtt, megboldogult Kovács Sándor kezdeményezésére egy magyar koncertet rendeztek Parisban s a külföld figyelmét itt vonta magara a magyar zene. Megismerték és megszerették a magyarokat, ettől kezdve élénk érdeklődés kísérte a magyar műveket. Külföldi művészek, zenekarok állandóan játszottak magyar zeneszerzőktől.
— Egy ízben Amerikából levelet kaptam, melyben egy Kneisel nevű művész értesít, hogy quartettemet nagy sikerrel játszotta több amerikai városban. Mivel Kneiselt nem ismertem, nevét addig nem hallottam, azt hittem valami bátor fiatalember lehet, ki úttörő munkára vállalkozott. Csak nemrég tudtam meg, hogy egyike Amerika legkiválóbb művészeinek s zenei körökben amerikai Joachimnak szoktak nevezni. Hogy miként jutott művem hozzá, máig sem tudom.
— Baj az is, hogy nálunk ma valamit kiadni, szinte lehetetlen. Legtöbb zeneszerzőnk műve kéziratban kerül csak előadasra. Én ugyan nem panaszkodhatom, mert a bécsi Universal összes műveimet lekötötte, azonban ez az állapot zeneszerzőink szempontjaból munkára serkentőnek egyáltalában nem mondható. '
Kérdésemre, mik a tervei a jövőre nézve, előadja:
— Jelenleg, mint köztudomású, szabadságon vagyok. Dolgozom, munkálkodom. Az országot elhagyni semmi körülmények között nem fogom. Német, sőt francia nyelven is tudnék előadásokat tartani, ennek dacára kivándorlásra nem is gondolok. Különben is itt tart az a munkám, amit Bartók Bélával együtt évek óta folytatok: a magyar népdalok gyűjtése. Mondhatnám minden nép összegyűjtötte dalait, még a morvák is, — s az asztalán fekvő vaskos kötetre mutat, — csak mi hagyjuk veszendőbe menni ősi dalainkat. Pedig ilyen gyűjtemény •ékes tanúsága lenne a külföld előtt a magyar nép zenei kultúrájának. Amellett meggyőződésem szerint ugyanazt a hatást gyakorolná a zenére, mint annak idején a népköltés megismerése az irodalomra. Sajnos, igen sok nehézséggel kell küzdenem, támogatást sehonnan sem nyerek. Pedig a már összegyűjtött anyag kiadásához legalább egymillió korona lenne szükséges. Hogy ez az összeg honnan s mikor kerül majd elő, nem is sejtem. Fő, hogy az anyag együtt legyen. Ezért kell folytatni a gyűjtést, bármennyi áldozattal jár is, mert félő, hogy a mai generációval kivesz a régi hagyományok jó része is, a fiatalok nem éneklik már apáik dalait s félő, hogy az utódok már ismerni is alig fogjak őket.
— A gyűjtött anyag egy kis részét, az úgynevezett „Siratóénekeket" a Rózsavölgyi cég meg az idén kiadja. Hogy a többi mikor kerül sajtó alá, a jó ég tudja.
— Maga a gyűjtés úgy történik, hogy felkérem a falu egyik intelligensebb emberét, ahol tanító van, rendesen ezt, hogy hívja össze azokat az embereket, kik énekelni tudnak. Ezekkel azután megismerkedem, megnyerem a bizalmukat, a tőlük hallott s a gyűjteménybe még fel nem vett dalokat fonografírozom, vagy lekottázom. Persze igen sok humoros eset adódik elő ily alkalmakkor. Olyik megkérdezte tőlem, hogy melyik színházban fogják énekelni, amit ő a fonográfba énekelt, a másik meg, hogy sokat keresek-e vele, hogy dalaikat összegyűjtőm. Sehogysem akarjak elhinni, hogy nincs valami huncutság a dologban.
— A gyűjtött anyag feldolgozásánál a hasonló dallamok egymás mellé kerülnek.
Zárkózottsága teljesen felenged s ő, aki mikor önmagáról, saját műveiről esett kérdés, ugyancsak fukarkodott a szóval, most lelkesülten beszél. Hangját átfűti a meggyőződés ereje, amikor kijelenti:
— Ezt a munkát folytatni kötelesség .
Búcsúzás előtt megkérdezzük még, melyik művét szereti legjobban. Mosolyogva válaszol:
— Azt, amit még csak a jövőben fogok megírni.

M. K.”
318   Ardelao 2016-12-16 00:30:55

134 évvel ezelőtt, ezen a napon született Kodály Zoltán dr.

Részletek Falk Géza: „A Magyar Muzsika Mesterei” című könyvéből, Kodály Zoltánról.

Dante Könyvkiadó, Budapest, 1937.

„Kodály Zoltán a ma magyar muzsikájának első elhivatott költője. Útját küldetésének láthatatlan erői irányították. Amit Kazinczy, Erkel, Mosonyi, Liszt és ki nem mondva még sokan megálmodtak, és amit Wagner a dolgok elevenjére tapintó biztonságával egyik - Ábrányihoz intézett - levelében kívánatosnak tartott: a népi zenekincs és a műzene egyesítését, azt Kodály keltette életre. Alkotó, teremtő és látnoki erejével vágott utat a még bozótos, folyondáros, tövises, gazzal teli őserdőben, majd ormótlan hegyeket járt meg, hogy nemzete muzsikájára ráleljen.

Bartók háromgyökerű és forradalmi zenéjével szemben Kodály muzsikája egy gyökérből nőtt ki, és higgadtabb mérsékletű. Bartók előbb mindent összetört, hogy egyéni és egyedüli haladását semmi se korlátozza. Kodály a múlt maradandó értékeit szívesen átvette, és költészetének koronájába több régi, kincset érő drágakövet helyezett. Bartók messzi a jövőbe nyúló művészete számára a ma embere csak alapot jelent, és így a meg nem értés nem zavarja. Kodály népi gyökerű, mérsékeltebb és gyakorlatibb művészete már a ma emberének akar általános gyönyöröket szerezni. Bartók egy új művészet sikeréért harcol. Kodály nemzetének önálló művészetét akarja diadalra vinni. Bartók új művészete új kifejezőeszközöket kíván. Kodály művészete csak a muzsika magyarságát hangsúlyozza, és így eszközeiben nem szakad el a múlttól. Már a jelenben elért győzelmét ennek tulajdoníthatjuk. .....

Kodály Zoltán 1882. december 16-án, Kecskeméten született. Iskoláit Kecskeméten és Nagyszombaton végezte. A Zeneakadémián Koessler növendéke. A német mester alaposságát, nyugati műveltségét tisztelő Kodály elgondolkodik az elhangzó germanizáló művészi elvek felett, valamint az Operaház és a Filharmóniai Társulat idegenszellemű vezetése és műsora is feltűnik neki. Cselekvőereje ekkor mozdul meg. …..

Tanulmányainak befejezését (1906) „Nyári este” című zenekari művével ünnepli meg. Ebben a kompozícióban már a magyar muzsika új hangja él, és a közben -1905-ben Mátyus-földön (a mai Szlovákia területén található, megj.: A) - végzett népdalgyűjtői munkásságának leszűrt eredményeit hímesen beleszövi - a meglepetést és vitát keltő - első zenei vallomásába.

Ebben az évben köt örök és értékes barátságot Bartók Bélával. Eszmei közösségük mély vitáiban merülnek fel lelki szemük előtt a magyar muzsika elérendő körvonalai. A nyugati műveltséget megszerezni és annak kipróbált pillérein felépíteni a tiszta magyarságú műzenét, ez a legközelebbi feladat. Az érintetlen népdalkincset összegyűjteni, tudományos rendszerbe foglalni és annak értékeit a műzenén át a végpusztulástól megmenteni, valamint épp ezen, népi értékek szűzi tisztaságával zenénket újjáteremteni, ízében, hangjában és végül stílusában magyarrá tenni, ez kettőjük elhivatottsága.

Kodály „A magyar népdal strófaszerkezete” című munkájával doktorál, és a nagy küzdelemhez erőt gyűjteni, a végső győzelemhez szükséges szellemi felsőbbséget megszerezni Nyugatra utazik. Berlinben, Párizsban edzi szellemét, és okulva Debussy sikeres gall győzelmén, még fanatikusabban hisz a magyar faj győzelmi lehetőségeiben.

Lélekben, szellemben és kultúrában megerősödve tér vissza hazájába, hogy önként vállalt küldetését teljesítse. Bartókkal együtt és párhuzamosan bejárja a felvidéki, erdélyi, a csángó lakta falvakat és a város mindent beszennyesítő álkultúrájától legtávolabb fekvő tanyákat. Több ezer dallamból álló kinccsel tér vissza a fővárosba. A falvak életében szerzett tapasztalatok, átélt élmények és a dallamokból kiáradó üde illat gazdagságától megittasulva lát hozzá a rengeteg anyag áttanulmányozásához és rendszerbe szedéséhez. Most látja csak, hogy vállalt küldetésének teljesítésében mily kincsek segítik, és lázas örömmel élvezi új utakon haladó munkáját.

1907-ben az Akadémia tanárává nevezik ki, és így közvetlen alkalma nyílik tapasztalatainak, gondolatainak és művészi elveinek közlésére. Bár szűkszavú, hűvös és tartózkodó, mégis évről-évre nő pedagógiai hírneve, amit tárgyilagos nevelőereje, éles megvilágító képessége, mindig a dolgok lényegére mutató határozottsága és széles látókörű kivételes műveltsége vált ki.

Pedagógiai tevékenysége nem gátolja tudományos és alkotó munkásságában. A népdalok szerkezetéről, skálájáról, ősi egységéről, a múlt hiányairól és hibáiról, a jelen küzdelmeiről, felesleges művészeti vívódásairól, a jövő megalapozásáról, a városi lakosság zenei érdeklődésének és műveltségének a népdal értékeivel való és lehető megmozdításáról és fejlesztéséről, az általános magyar zenei klasszicizmusáról és sok minden más művészi kérdésről ír, beszél, magyaráz. Eszméi terjednek, hitvallását mind többen magukévá teszik, és művei egyrészt ünneplést, másrészt vad vitát váltanak ki. A magyar népdal ősi pentatonikus (öthangú skálarendszer) dallamvonalából és a régi - egyházi - népi hangnemek jellegzetes keretén belül épülő melódiák, amelyeket szintén a népdalból eredő gazdag és kimeríthetetlen ritmikai változatosság hat át, általános felfigyelésre késztetik a zenevilágot. Épp így szélsőséges érzést keltenek harmóniái és színkombinációi is, amelyek már nem a germán függőleges és merev akkordikus gondolkodás, hanem az ősi magyar dallamból eredő, sajátosan magyar zenei nyelvezet termékei. Kodály nem vetette el a régi esztétikát, nem képzett új dallamokat, harmóniákat és ritmus-ütem kombinációkat, mint Bartók tette, hanem a nyugati zenei fejlődés rég lezajlott klasszikus periódusaival egyenértékű, de más kivitelű, jelenbeli magyar klasszicizmust készített elő, amelynek építőanyagai a népdal gazdag dallam- és ritmusvilága és az ezekből kiváltódó, egyénien magyar harmóniák. Ezek a harmóniák bátor és merész hangzásúak, de semmiképp sem lépik túl az ősi esztétika fejlődő és változó képleteinek határát. A régi magyaros dallam is kényszeredve tűrte a germán kíséretet. A magyar dallam természete azonban semmiképp sem bírja. A haladók és fogékonyak Kodály mellé álltak, a maradiak és begyepesedett fejűek pedig a „régi jó világot” követelve dorongolták Kodály magyar muzsikáját. …..

Útját ezután már diadal és dicsőség kíséri. Magyarországgal megtelt lelkét az elismerés és így a magyar muzsika diadala új munkára ihlette. A népi kincs érvényesítésére a színpad egységesítő- és a kórus nevelőerejét kapcsolja művészetéhez. A zenekar színpompájához is utat talál, és megszületnek a nagy és kis művek, a magyar-muzsika egységes stílusának klasszikus szépségei. ………………………

Lassú munkás, de annál alaposabb és a részletekig aprólékos. Igazi ötvösművész. A legkisebb díszítőelem kifaragását épp oly műgonddal végzi, mint az egész forma vonalának megrajzolását. Higgadt, megfontolt, meggondolt és szűkszavú. Mindig annyit mond, amennyit a lényeg kíván. Invenciójával a mű javára takarékos, helyesen gazdálkodó, és így alkotásai világosak, áttetszőek, levegősek, és imponálóan arányosak. Leszűrt technikája és kiforrt stílusa minden ősi túláradást, fékeveszettséget vagy oktalan érzelgősséget szűk mederbe szorít. Formaművészete – miképp Bartóké is – egybeolvad a mű stílusával, azaz minden műhöz az éppen szükséges formát alkotja meg. Hangszerelő művészete is minden hiú vagy hangos elemtől mentes. Miképp dallam-, harmónia-, ritmus- és hangszínvilága is a magyar népdalból nőtt ki, éppúgy zenekari hatásait is a nagy egység irányítja, amelyeket a mű jellege szerint szab meg, vagy máskor a falu hangszereinek színét-rajzát kelti életre, és ha a mű nagyvilági hangot kíván, akkor délcegen feszítenek fényes szólamai. De sablonba sohasem esik, a hétköznap „gyakorlati zenéjének” „rutin-„fogásait messze elkerüli, és egyhangúságban még ütemekre sem fullad. Zenei ideálképe Debussy, akinek végtelen művészi gazdagságában méltó példát lát. Miképp ötvösművészete is Debussyre emlékeztet. …………...

Végezetül, Kodály, mint nemzetének elhivatott költője, saját élményében az egész nép érzéseit, szomorúságát, gyötrelmes sorsságát adja. Tehát, a nemzet lelke általa nyilatkozik meg. Egyetemes átfogó szelleme ismét a múlt kényszerű mulasztásait pótolta, megalkotván zsoltárában a Nyugat évszázados dicsőségének méltó magyar párját.
Kodály művészi halhatatlansága a magyar nemzet művészi öröklétét biztosítja.”


317   Edmond Dantes • előzmény310 2016-12-13 08:53:33
Kedves Klára, szerintem mindenkinek "csak ennyi jutott", mert egységes volt az ének-zene oktatás. Biztosan nem (volt) alkalmas módja a zene megszerettetésének, én sem az iskolában szerettem meg a (főleg komoly)zenét. Aki pedig zenész lett, tutira nem az iskolai ének-zene oktatás és a Kodály-módszer jóvoltából.

Szerintem is szűkek e rovat keretei arra, hogy az ének-zene, testnevelés, rajz és (ahogy az én időmben nevezték) "gyakorlati foglalkozás" tantárgyak oktatását, oktatásban elfoglalt helyét megbeszéljük. Annyi talán megengedhető és belátható, hogy ezeket a tárgyakat valamiképpen elkülönítve kellene oktatni az ált. és középiskolákban sőt a felsőoktatásban is, ahol ami ezek közül azokban még "oktatva van".
Sok gyerektől-fiataltól egyszerűen nem várható el, hogy énekelni tudjon, szépen-ügyesen rajzoljon, "lógni tudjon a szeren" és készsége legyen pl. kézimunkázni, fát-vasat megmunkálni mint az én időmben vagy műszaki rajzolni, ami nekem jutott osztályrészül a gimnáziumban...nyelvi tagozatos = humán osztályban. Arra viszont alkalmasak ezek a tantárgyak és számonkérésük, hogy lerontsák a tanuló előmenetelét és ami ennél sokkal rosszabb, adott esetben (mert nem jeleskedik egyikben-másikban-netán egyikben sem) frusztrált, kinevetett, leszakadó gyerek--->felnőtt váljék belőle.
316   Momo 2016-12-12 10:01:52
Ádám Jenő

"Kulcsszerepet játszott a „Kodály-módszer” kidolgozásában és gyakorlatba ültetésében. Fő pedagógiai művében, az 1944-ben megjelent Módszeres énektanításban már szerepeltette a később Kodály-módszerként világszerte elterjedt metódust (Ádám Jenő ezt „magyar metódusnak” nevezte)."

(portréműsor)
315   Cilike 2016-12-12 08:06:51
Az én gyerekeim nagyon nehezményezik, hogy hetente 1, azaz EGY énekórájuk van. Jó, hogy persze a zenetanulás azon kívül van, de az iskolai oktatásba ennyi fér. Elég baj.
314   IVA • előzmény312 2016-12-12 07:21:22
Én is erre gondoltam: hogy közben elmúlnak az éveink, elmúlik az élet.
313   lujza • előzmény309 2016-12-12 02:31:25
Megnyugtatlak, sehol sincs reggel 8-kor énekóra, ha van egyáltalán. Manapság az ének-zenei osztályokba is már csak 3 jut hetente. Szolmizálás viszont van, az unokám kimondottan élvezi, én meg azt, amikor az apja is bekapcsolódott, és ketten együtt mutogattak.
312   Héterő • előzmény311 2016-12-12 01:25:09
Sajnos, nagyon véges
az emberi élet.
311   IVA • előzmény308 2016-12-12 01:20:54
Csak lassan, lassan, türelem – ahogy Sybill mondja.
310   Klára • előzmény309 2016-12-11 12:14:48
Kedves E.D. sajnálatos, hogy Önnek annak idején csak ennyi jutott, nyilván a tanerő (szándékosan nem pedagógus)és nem a módszer hibája! Persze, a szolfézs is benne van, mert kottát olvasni másképp nem lehet. De ami még ezen kívül, arra kevés ez a rovat. Érdekes lenne külön lapon nyitni vitát arról, miért alkalmazzák világszerte, miért elsődleges zenetanítási módszer a Távol-Keleten, miért mondja egy szakértő pszichológus és agykutató, hogy készségtárgyként olyan agyi funkciókat mozgat és fejleszt, melyek az egész agyi tevékenységére kiható fejlődést eredményeznek? Nem beszélve arról az apró hatásról, hogy bevezet a zene alapelemeibe, megtanít hallgatni és élvezni a zenét, stb. Nem utolsósorban megismertet a magyar népzene, népi zene kincseivel, mely valahol mégiscsak a magyar kultúrkincs része (legalábbis kellene, hogy legyen!)Persze, mint mindenhez, ehhez is két dolog kell: elkötelezett pedagógus érdeklődő diák. Két hete olvastam KOCSIS ZOLTÁN utolsó interjúinak egyikét, Ő szintén sz iskolai zeneoktatás fejlesztését, horribile dictu a Kodály-módszer visszavezetését fogalmazta meg célként, mondjuk akár egy stadion építésének beáldozása árán is. Én speciel annak idején egy életre szóló alapot kaptam a zene megértéséhez, megszeretéséhez, a művészi zene a -bocsánat- gagyi megkülönböztetéséhez. Szándékosan nem "komoly" és "könnyű" jelzőt használtam, mert ilyen megkülönböztetés nincs!
309   Edmond Dantes • előzmény299 2016-12-11 11:23:24
Ha a "Kodály-módszer" azt is tartalmazza, hogy ált. iskolai énekórákon, lehetőleg reggel nyolckor énekeltetik a Hej Dunárólt meg a Komáromi kisleányt meg kézzel mutogatják a dóremifászólátidót (nekem ez az énekóra-"sors" jutott osztályrészemül, akkor a Kodály-módszert sürgősen el kell törölni a föld, de legalábbis az iskolák "színéről" és a helyét sóval behinteni. Aztán lehet emlékművet emelni a Kodály-módszernek meg az ő szellemi kulturális örökségének...Addisz-Abebában.
308   parampampoli • előzmény305 2016-12-11 09:30:29
Én azt szeretném már látni, hogy Anger "borul meg" végre.
307   IVA 2016-12-11 05:02:03
Lehet ám menni Háry Estélyre is. Karácsonyi kedvezménnyel olcsóbban számítják meg.
Biztosan igen előkelő rendezvény, mert olyan dolgok is lesznek, amiket valószínűleg kész lehetetlenség magyarra fordítani: welcome pezsgő & finger food (or) backstage party. (Vigyázat, nem mindenkinek!) A finger foodban az is kérdéses, hogy az elefánt vagy az egér ujjáról nevezték-e el, mert aszerint tudnám kiszámítani, hány katonát ehetek meg 110 vagy 88 ezerért otthon: Anger Ferenc és Solymosi Tamás ízlésvilágától távol.
306   IVA • előzmény304 2016-12-11 04:19:11
Majd? Az az Erkel Színházban 2013. október 6-án bemutatott, oda is a debreceni Csokonai Színházból átplántált rendezés lesz. Háromszor néztem meg az Erkelben, ötszörös árért az Operában kihagyom.
305   IVA • előzmény303 2016-12-11 04:17:29
Miért neee? Nem találnád izgalmasnak, ha ezúttal Janival és Örzsével (vagy Mária Lujzával) borulna fel a kanapé? Esetleg hármukkal...
304   lujza • előzmény303 2016-12-11 02:10:57
Nyugi, az Operában Vidnyánszky rendezi majd!
303   parampampoli • előzmény301 2016-12-10 23:23:02
Neeeeeeeeeeeeee !!!!!!!!!!!!
302   eccerű • előzmény299 2016-12-10 23:14:55
Hallgatni arany.
301   IVA 2016-12-10 04:18:00
Anger Ferenc-rajongóknak

„[i]A Háry János tehát nem pusztán egy találékonyan, zenében elmesélt, színes és kacagtató történet, hanem – mind színpadi lehetőségeit, mind mélyebb értelmét tekintve – egy rendkívül összetett darab, mely újra és újra gondolkodóba kell hogy ejtsen minket. Ehhez a közös gondolkodáshoz igyekszik új szempontokat adni Anger Ferenc rendezése.[/u]”
300   macskás 2016-12-02 20:40:05
300
299   Klára • előzmény298 2016-12-02 20:23:34
Most már "csak" a hazai iskolai oktatásba kellene visszavezetni és ismét alkalmazni!
298   szálkák 2016-12-02 19:30:31
Tisztelőknek, rajongóknak!
297   Búbánat • előzmény296 2016-09-28 23:06:19
Székely fonó lengyel rendezésben
296   Búbánat 2016-09-28 23:02:27

[url] http://magyaridok.hu/kultura/szekely-fono-lengyel-rendezesben-1034692/; SZÉKELY FONÓ
lengyel rendezésben [/url]

www.magyaridok.hu
Szilléry Éva, 2016. SZEPTEMBER 28. SZERDA 12:21

"A tizenkilenc népdal egy nagy drámai ívben szólal majd meg, amelyek az alapvető emberi érzések által egyetemessé lesznek – mondta a világhírű Michal Znaniecki lengyel rendező az Opera magyar évadának első hazai vonatkozású nagyszínpadi bemutatója kapcsán. Kodály Zoltán Székely fonója október 1-jén kerül a közönség elé. Ez az első alkalom, hogy a Székely fonót nem magyar származású rendező állítja színpadra, de az előadás különlegességét fokozza, hogy az egyes részeket Pál István Szalonna és bandája autentikus népzenével vezeti fel."
295   Búbánat 2016-03-23 11:40:25
A Bartók Rádióban ma kora délután meghallgathatjuk a Zeneakadémián előadott Kodály-, Gounod-koncert hangfelvételét:

12.36 – 13.49: A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának és Énekkarának (karig. Pad Zoltán) hangversenye

Zeneakadémia Nagyterem, 2016. március 11.

Vezényel: Vásáry Tamás

Hintalan-Mondok Yvette – szoprán
Kertész Mónika – alt
Varga Donát – tenor
Rácz István – basszus

1. Kodály: Budavári Te Deum

2. Gounod: Szent Cecília mise
294   eccerű • előzmény293 2016-03-07 08:31:28
Nem vagyok kommunistázós típus, de Balázs Árpád bemutatóval ünnepelni kerek Kodály évfordulót nem igazán elegáns.
293   Búbánat 2016-03-06 13:22:31
Tegnap tartották meg Balatonfüreden az 50. Kodály Emlékhangversenyt

Szép hagyomány Balatonfüreden a városban működő, kórusok, iskolák, közreműködésével, immár 50. alkalommal megrendezésre került Kodály Emlékhangverseny.

1967-ben Horváth Ernő karnagy rendezte meg először az emlékhangversenyt, azóta minden évben színpadra állnak a város kórusai. Ez évben március 5-én, az Anna Grand Hotel Dísztermében csendült fel az ének Balatonfüreden.

A hangverseny résztvevőit dr. Bóka István, Balatonfüred város polgármestere köszöntötte

Ünnepi beszédet mondott: Tillai Aurél professor Emeritus, Érdemes művész

Díszvendég: Kodály Zoltánné Péczely Sarolta énekművész

A programban egy Ősbemutatóra is sor került:

Balázs Árpád - Berzsenyi Dániel: Él a nemzet!
Vezényelt: Balázs Árpád zeneszerző, Balatonfüred város díszpolgára

Fellépett kórusok:

• Református Általános Iskola Balatonfüred Kiskórusa
• Balatonfüredi Eötvös Loránd Általános Iskola Kórusa
• Református Általános Iskola Balatonfüred Nagykórusa
• Radnóti Miklós Általános Iskola Gyermekkara
• Lóczy Lajos Gimnázium és Két Tanítási Nyelvű Idegenforgalmi Szakközépiskola Kamarakórusa
• Balatonfüred Város Vegyeskara
• Bem Emlékkórus
292   Búbánat • előzmény290 2015-10-13 10:43:34
A Kodály Intézet és a Nemzetközi Kodály Társaság jubileumi koncertje

(Zeneakadémia Nagyterem, 2015. október 1.)

Az első negyven év

1. Fölszállott a páva - változatok magyar népdalra
2. Szólószonáta
3. Budavári Te Deum)

Az október elsejei koncert - amit élőben közvetített a rádió – ismétlése hangzik el ma délben a Bartók Rádióban (12.05 – 13.30).
291   Búbánat • előzmény290 2015-10-01 17:08:37
"Az emberiség boldogabb lesz, ha megtanul zenével élni, s aki valamit is tett ez irányban, már nem élt hiába" - vallotta Kodály. Az elmúlt évtizedekben a Kodály Intézet és a Nemzetközi Kodály Társaság is sokat tett azért, hogy ez a gondolat a gyakorlatban is tovább éljen, és közvetve vagy közvetlenül minél több ember számára teremtse meg a zenével való találkozás, a zenével teli élet lehetőségét. A reprezentatív koncertet Kodály Fölszállott a páva című népdalra írt kompozíciója nyitja, mely az ősi magyar dallam és az Ady által képviselt modern költészet hatásait egyesíti. Ezt követően a Szólószonáta hangzik el a Budapesti Fesztiválzenekar szólamvezetője, Szabó Péter előadásában. Végül a Psalmus Hungaricus testvérdarabjaként számon tartott Budavári Te Deum lesz hallható, mely Kodály egyéni stílusát és az őt ért zenetörténeti hatásokat egyedülálló módon foglalja monumentális formába. A koncerten a Kodály Filharmonikusokat, valamint a Debreceni Kodály Kórust Erdei Péter vezényli.
290   Búbánat 2015-10-01 11:18:56
Ma este a Bartók Rádióban:

19.35 – kb. 22.00 Kapcsoljuk a Zeneakadémia nagytermét

A Kodály Intézet és a Nemzetközi Kodály Társaság jubileumi koncertje. Az első negyven év

1. Fölszállott a páva - változatok magyar népdalra (Kodály Filharmonikusok Debrecen, vez. Erdei Péter),

2. Szólószonáta (Szabó Péter - gordonka),

3. Budavári Te Deum (Wierdl Eszter - szoprán, Schöck Atala - alt, Fekete Attila - tenor, Jekl László - basszus, Új Liszt Ferenc Kamarakórus, Kodály Kórus és Filharmonikusok Debrecen, vez. Erdei Péter)

Ünnepi beszédet mond Dr. Nemes László Norbert, a Kodály Intézet igazgatója és Michalis Patseas, a Nemzetközi Kodály Társaság elnöke
289   Búbánat 2015-03-07 12:04:52
Bartók Rádióban hallgathatjuk ma kora délután:

13.39 – 14.30 A Győri Filharmonikus Zenekar hangversenye

Győri Kisfaludy Színház, 1975. december 1. - részletek

Vezényel: Erdélyi Miklós

Km. Korondy György - ének és a KISZ Központi Művészegyüttes Énekkara

1. Weiner: Magyar szvit

2. Kodály: Psalmus Hungaricus (Korondy, énekkar)
288   Búbánat • előzmény287 2014-09-09 21:42:36
Ezeknek én is örülök, de azért szeretném már végre látni és megvenni az év elejére ígért Erkel102 duplalemezt is! Miért késik ennyire, vajon...?
287   Janus • előzmény285 2014-09-09 19:50:27
De folytatódik az Erkel operák kiadása, ha minden igaz plusz kijön A tenor is. Azért én ezeknek örülök, hogy az Opera új operafelvételeket készít és jelentet meg.
286   Sipi • előzmény285 2014-09-08 23:30:13
Mondjuk ha az Opera valóban exkluzív kiadványokat akarna megjelentetni, én tudnék még ötleteket adni hozzá, például a füzetbe még több képet vagy esetleg egy "így készült" kisfilmet tartalmazó DVD-t még a tokba...
285   Sipi 2014-09-08 23:27:42
Már egy ideje kapható a Háry János az Opera kiadásában, én pár hete vettem meg. Nem ismertem a művet korábban, nem hallottam a Ferencsik-féle felvételt sem, de ez semmiben nem keltett hiányérzetet és nagyon tetszett. A szereplők mind az énekes részekben mind a prózában nagyon jók. A kiadvány minősége pazar, továbbra is a nagy műanyag tokban kapjuk a lemezeket külön ismertetővel és külön szövegkönyvvel.

A hangminőség is remek (az MÁO 001-es jelzésű Bánk Bán óta egyértelműen fejlődik az operaház lemezeinek hangi színvonala), csak egy kicsit a prózai részek vannak hangosra véve, a szövegérthetőség mindenhol kiváló. A felvétel helyszíne ezúttal nem az Erkel Színház, hanem a MÜPA, a hangzás tere tágas és áttetsző. A hangeffektusokkal is ízléssel bánnak a készítők, én pozitívumnak tartom, hogy alkalmaznak ilyesmit.

A következő Opera CD sajnos nem a Székely fonó lesz, pedig abból is elkelne már egy technikailag korszerűbb kiadvány (nem lebecsülve a régi értékeit).
284   Búbánat 2014-05-28 21:10:20

Depardieu szerződött a szegediekkel

MNO, 2014. május 28., szerda 14:57, frissítve: szerda 15:08 , forrás: MTI-MNO, szerző: Grund

Aláírta a Szegedi Szabadtéri Játékokkal kötött megállapodást Gérard Depardieu. Ő játssza nyáron Napóleon szerepét Kodály Zoltán Háry János című daljátékában.
283   Búbánat 2014-04-04 10:56:09
Ma este a Bartók Rádióban

19.35 – 20.56 Az MR Szimfonikusok Kodály-hangversenye

Vezényel: Dénes István

1. Galántai táncok

2. Fölszállott a páva - változatok magyar népdalra

3. Marosszéki táncok

4. Psalmus Hungaricus (km. Fekete Attila - ének, MR Énekkar, karigazgató: Somos Csaba),

Zeneakadémia Nagyterem, 2009. április 10.

(Ism. április 16., 12.05)
282   Búbánat 2013-12-12 13:17:19
Éjjel a Duna Tv-ben

23.45 - 1.20:
MüpArt classic - "Hommage' a Kodály Zoltán művei a Művészetek Palotájában"

Elhangzik:

- Kodály: Galántai táncok (Záborszky Kálmán, Zuglói Filharmónia - 2012. február 19.)
- Kállai kettős (Kocsis Zoltán, Nemzeti Filharmonikusok - 2011. március 24.)
- Pangue Lingua (Fassang László – orgona, Nemzeti Énekkar – 2010. március 23.)
- Fölszállott a páva - változatok magyar népdalra (Kocsis Zoltán, Nemzeti Filharmonikusok – 2009. január 33)
- Budavári Te Deum - Km. Bazsinka Zsuzsanna (szoprán), Wiedemann Bernadette (alt), Juhász Tamás (tenor), Nagy Zoltán (basszus), a Nemzeti Filharmonikusok, a Nemzeti Énekkar (karigazgató: Antal Mátyás), Vezényel: Kocsis Zoltán - 2011. március 24.

Operatőr: Homonnay Viktor
Szerkesztő: Várbíró Judit

„Igazi örökzöldek szólalnak meg a MüpArt Classic Kodályra emlékező adásában, a zeneszerző-zenepedagógus
közelgő születésnapja alkalmából. A legjobb, legnépszerűbb szimfonikus-oratorikus népzene-feldolgozások szólalnak meg olyan egyházi kompozíciókkal, amelyek között amatőr énekkarok számára is megvalósítható kórusmű is található. Így formálódik teljessé a népzenét gyűjtő és feldolgozó, a kiváló zeneszerző és a világhírű, a hungarikumot jelentő zenepedagógiai módszer kidolgozójának születésnapi portréja.”
281   Búbánat 2013-12-01 12:37:19
Önéletrajzát írja Kodály Zoltán bizalmasa

Kilencven esztendős Eősze László

MNO, 2013. november 30., szombat 15:30, frissítve: szombat 17:16 , szerző: Vig György

Kilencven éves korában az emlékiratain dolgozik dr. Eősze László zongoraművész, zenetudós, kiadó igazgató, a Magyar Művészeti Akadémia Zeneművészeti Tagozatának rendes tagja. Van mire emlékeznie, hiszen majd másfél évtizedig dolgozhatott Kodály Zoltánnal, és harminckét esztendeig irányította a magyar zeneműkiadást. Hét forrásértékű Kodály életrajzi kötete és számos tanulmánya mellett Wagnerről, Verdiről, Liszt Ferencről írott munkái is megalapozták nemzetközi hírnevét.

„[…] Írt egy cikket az ötvenes évek elején, az volt a címe: Százéves terv. Ha az valóra válik, akkor ma minden iskolában természetes lenne a mindennapos énekóra. Akkoriban gomba módra szaporodtak a zeneiskolák, ének-zenei általános iskolák. Ma már csak néhány működik. Szerencsére még van néhány kiváló karnagy, énektanár – azért nem sorolom a neveket, mert nem szeretnék senkit megsérteni azzal, hogy esetleg kifelejtem. De együtt sem képviselnek akkora tekintélyt, mint Kodály Zoltán. Kádár János megkérdezte tőle, mit szeretne a születésnapjára – kocsit adjunk vagy inkább egy villát? „Semmi ilyesmi nem kell nekem. Heti egy énekórát kérek a gyerekeknek” – válaszolta.”
280   Búbánat 2013-08-06 11:03:08
Bartók Rádió, ma délelőtt 10.00 – 12.00 Hang-fogó

1. Dvorák: A vadgalamb - szimfonikus költemény (Skót Nemzeti Zenekar, vez. Neeme Järvi)
2. Mahler: Gyermekgyászdalok - dalciklus Friedrich Rückert verseire - a) Már újra kél a napsugár, b) Most értem én, c) Anyukád, ha ajtómon belép, d) Csak egy kis sétára térek, e) Ily rút időben (Anne Sofie von Otter - mezzoszoprán, Bécsi Filharmonikus Zenekar, vez. Pierre Boulez)
3. Janacek: Szvit (Norvég Kamarazenekar, hangversenymester: Iona Brown)

4. Kodály: Magyar népzene - IV. füzet –
a) Barcsai, b) Kádár Kata, c) A nővérek, d) Tücsök lakodalom, e) Zöld erdőben, f) A három asszony, g) Most jöttem Erdélyből, h) Cigány nóta

Korondi Anna – szoprán
Meláth Andrea - mezzoszoprán
Németh Judit – mezzoszoprán
Wiedemann Bernadett – alt
Brickner Szabolcs – tenor
Bretz Gábor – basszus

Zongorán közreműködik: Vásáry Tamás

5. Dohnányi: Ruralia Hungarica Op. 32/b (MR Szimfonikus Zenekara, vez. Lehel György)

A mikrofonnál: Schaefer Andrea

Szerkesztő: Bánkövi Gyula
  
Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Liszt-kukacok Akadémiája – Isteni zenék

11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Borbély László tanszaki koncert
SCHUMANN: 2. (g-moll) zongoraszonáta, op.22
SAINT-SAËNS - LISZT: Danse Macabre
Nguyễn Anh Tùng (zongora)
RAVEL: Miroirs (Tükröződések)
Kristina Golob (zongora)
GRIEG: g-moll ballada, op. 24
CHOPIN: 1. (g-moll) ballada, op. 23
George Rowley (zongora)
SCHUMANN: Humoreszk, op. 20
Osnat Shvager (zongora)
LIGETI: Etűdök – 6. Automne à Varsovie
BRAHMS: Változatok egy Paganini-témára, op. 35
KAPUSTIN: Nyolc koncertetűd, op. 40 – 1. Prélude, 2. Rèverie
Ulysse Burnod (zongora)
Felkészítő tanárok: Báll Dávid (1), Szokolay Balázs (2), Borbély László (1-5)

11:00 : Budapest
Erkel Színház

CSAJKOVSZKIJ: Diótörő - balett

17:00 : Budapest
BFZ Próbaterme

A Budapesti Fesztiválzenekar művészei
Kortárs kamarazene
Blench, Szabó, Antal, Penderecki, Lutosławski, Plog művei

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

Csalog Gábor tanítványai
Házimuzsika a Zeneakadémián

19:00 : Budapest
Erkel Színház

PUCCINI: A Nyugat lánya

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

KODÁLY 136
KODÁLY: Vízkereszt
KODÁLY: Ave Maria
KODÁLY: 150. Genfi zsoltár
KODÁLY: Villő
KODÁLY: Lengyel László
KODÁLY: Táncnóta
KODÁLY: Angyalok és pásztorok
Cantemus Gyermekkar (karigazgató: Szabó Dénes)
KODÁLY: Nemzeti dal
KODÁLY: Huszt
KODÁLY: Rabhazának fia
KODÁLY: Élet vagy halál
KODÁLY: Karádi nóták
Honvéd Férfikar (karigazgató: Strausz Kálmán)
KODÁLY: Sirató ének
KODÁLY: Liszt Ferenchez
KODÁLY: Laudes organi
Tóka Ágoston (orgona)
Alma Mater Kórus (karigazgató: Somos Csaba)

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Clara-Jumi Kang (hegedű)
Concerto Budapest
Vezényel: Keller András
MOZART: Három német tánc, K. 605
MENDELSSOHN: e-moll hegedűverseny, op. 64
MAHLER: IX. szimfónia
19:00 : Szeged
IH Rendezvényközpont

Moszkvai Patriarchátus Kórusa
A mai nap
született:
1770 • (vlsz.) Ludwig van Beethoven, zeneszerző († 1827)
1775 • François-Adrien Boïeldieu, zeneszerző († 1834)
1882 • Kodály Zoltán, zeneszerző, népzenekutató, zenetudós († 1967)
1917 • Delly Rózsi, énekes († 2000)
1946 • Trevor Pinnock, karmester, csembalista
elhunyt:
1783 • Johann Adolph Hasse, zeneszerző (sz. 1699)
1921 • Camille Saint-Saëns, zeneszerző (sz. 1835)
1923 • Kacsóh Pongrác, zeneszerző (sz. 1873)