vissza a cimoldalra
2019-08-24
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11433)
A csapos közbeszól (95)

Társművészetek (1348)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1331)
Plácido Domingo (782)
Élő közvetítések (8084)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61869)
Végveszélyben a komolyzene a Magyar Rádióban? (469)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3395)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4551)
László Margit (209)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1742)
Franz Schmidt (3410)
Opernglas, avagy operai távcső... (20298)
Balett-, és Táncművészet (5871)
A nap képe (2142)
Operett, mint színpadi műfaj (4044)
Simándy József - az örök tenor (621)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A fennsík – A Bécsi Filharmonikusok Mahler hangversenye
- dni -, 2014-12-13 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

Rácz Ödön és Michael Tilson-Thomas 2014. december 7.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Vanhal: Nagybőgőverseny
Mahler: V. (cisz-moll) szimfónia

Bécsi Filharmonikusok
km. Rácz Ödön
vez.: Michael Tilson Thomas

*

Nagyon tanulságos volt a Vanhal versenymű az első félidőben. Valami miatt elég sok hasonlót hallgattam az utóbbi időben (főleg rádión). Egy mű az alig ismert osztrák-német második vonalból, remek zenék, amelyeket talán akkor sem ismernénk jobban, ha az igazán nagyok nem homályosították volna el őket. Vanhal, Pleyel, Dittersdorf és Hoffmeister? Vagy Clementi? Esetleg Albrechtsberger? Elképesztő mennyiségű mű, és többnyire jók. Némelyik annál is jobb, esetleg egészen jó.

Viszont egyik sem „különleges”, hiányzik belőlük az az egyéni karakter, az az átütő erő, ami Beethovenben, vagy Mozartban vitathatatlanul meg volt.

Nem tudom mekkora népharagot hívok a fejemre ezzel a kijelentéssel, de ezt a többletet rendszerint a Bécsi Filharmonikus Zenekarban sem látom. Az utóbbi tíz-húsz évben mintha szándékosan kerülnék azokat a karmesterereket, akivel valami meghökkentőt, érdekeset, vagy egyszerűen csak nagyot alkothatnának. Értem én, az ilyen karmester elég ritka manapság, sokkal többen vannak azok a versenyeken győztes, az ütés-technikát tükör előtt elsajátító és megbízható majszterek, akikre rá lehet bízni egy bérleti sorozatot. Ők nem fognak csalódást okozni - igaz, pozitív meglepetést sem.

Igen magas fennsík ez a színvonal. Nincsenek árkok és gödrök, de cserébe lemondhatunk az ormokról, bércekről és csúcsokról is.

Érdekes lenne egyszer a repertoárjukat is tüzetesebben megvizsgálni. Mintha ott is szándékosan törekednének arra, hogy koncertjeiket csupa „bevált”, alapműből állítsák össze.

Volt olyan – nem dicsekvésből mondom –, hogy egyszer átnéztem egy egész évadot, hogy kinézzek valami olyan különlegességet amivel megajándékozhatom magunkat. Van-e nagyszerűbb és magasztosabb, mint egy koncert a világ egyik legjobb zenekarával a legendás Musikvereinben? Aztán nézem, csak nézem, aztán lapozok és megint nézem. Volna mondjuk egy Brahms Herr Doktor Welser-Möst úrral. Inkább nézzük mit vezényel egy hónappal később Daniele Gatti! Nos, Brahmsot...

Viszont – és a következőket rendkívül komolyan kell venni – mindezt rendkívül magas színvonalon csinálják!

A legjobb hangszeresek, a legszebb és legkiforrottabb zenekari hangzás, és a „tökéletesség” csak megér annyit, hogy időt, pénzt, fáradságot áldozzunk rá. (Különösen, ha ez egyszer ilyen közel vannak.)

És valóban!

Főleg a hangszeresek egyénileg is szép hangja dominált, Rácz Ödön megmutatta mi mindent lehet egyáltalán kezdeni egy bőgővel. Azt, hogy maga az együttes nem volt annyira simulékony és harmonikus, betudtuk annak, hogy ez a hangszer mégsem maradéktalanul alkalmas a szólózásra. A nagybőgőn magas hangok, csak igen halkan szólnak szépen, tehát mindenki szépen, diszkréten kísért.

De egy Mahler szimfónia már másról szól – legalábbis általában.

A Bécsi Filharmonikusoknál viszont továbbra is a vonóskar szépsége dominált. Tilson Thomas nem ment szembe ezzel a koncepcióval. Nagyon szépen megmutatta az elvárt íveket és hangsúlyokat, de nem erőltette rá az akaratát az együttesre – már ha volt neki ilyesmi...

Ha beszámolóm kissé fanyalgónak tűnik, különösebben nem tudom, és nem is akarom cáfolni. Azt mindenképpen kiemelném, hogy néhány gyönyörű momentum miatt feltétlenül érdemes volt elmenni és természetesen emlékezni is fogok rá. Ha gondosan szelektálni kéne az emlékekből – tudják, mit vihetünk magunkkal a lakatlan szigetre – akkor lehet, hogy beérném az Adagietto legelső és egyetlen bőgő pizzicatójával. Abba tényleg belefért egy egész világ.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Brian Hecht, Hiroyuki Kurogane, Szabó Zsolt, Veér Mátyás
a Hungarian Trombone Bootcamp 2019 fesztivál résztvevői

"Mi szól jobban egy harsonánál?"

19:00 : Budapest
Belvárosi Szent Mihály Templom

"Organ & Choir"

20:00 : Budapest
Pesti Vigadó

Duna Szimfonnikus Zenekar
"Budapest Gálakoncert"
13:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

Szentpáli Roland, Lukács Gergely (tuba)
Budafoki Dohnányi Zenekar kamarazenekara
"Barokk Randevú '19"

20:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

Najbauer Lóránt, Balogh Eszter, Szigeti Karina, Ódor Botond
Budafoki Dohnányi Zenekar
vez.: Hollerung Gábor
"Barokk Randevú '19"
J.S. BACH: Phoebus és Pán párviadala, BWV 201