vissza a cimoldalra
2019-04-23
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11346)
A csapos közbeszól (95)

Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (18)
Erkel Színház (9939)
Pantheon (2341)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4337)
Fanyalgások és Nyavalygások… avagy virtuális siránkozó elégedetleneknek (163)
Kolonits Klára (1093)
Élő közvetítések (7829)
László Margit (195)
Milyen zenét hallgatsz most? (25018)
Balett-, és Táncművészet (5793)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1640)
Franz Schmidt (3313)
Operett, mint színpadi műfaj (3886)
Thomas Hampson (266)
Charles Gounod (221)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4482)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A fennsík – A Bécsi Filharmonikusok Mahler hangversenye
- dni -, 2014-12-13 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

Rácz Ödön és Michael Tilson-Thomas 2014. december 7.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Vanhal: Nagybőgőverseny
Mahler: V. (cisz-moll) szimfónia

Bécsi Filharmonikusok
km. Rácz Ödön
vez.: Michael Tilson Thomas

*

Nagyon tanulságos volt a Vanhal versenymű az első félidőben. Valami miatt elég sok hasonlót hallgattam az utóbbi időben (főleg rádión). Egy mű az alig ismert osztrák-német második vonalból, remek zenék, amelyeket talán akkor sem ismernénk jobban, ha az igazán nagyok nem homályosították volna el őket. Vanhal, Pleyel, Dittersdorf és Hoffmeister? Vagy Clementi? Esetleg Albrechtsberger? Elképesztő mennyiségű mű, és többnyire jók. Némelyik annál is jobb, esetleg egészen jó.

Viszont egyik sem „különleges”, hiányzik belőlük az az egyéni karakter, az az átütő erő, ami Beethovenben, vagy Mozartban vitathatatlanul meg volt.

Nem tudom mekkora népharagot hívok a fejemre ezzel a kijelentéssel, de ezt a többletet rendszerint a Bécsi Filharmonikus Zenekarban sem látom. Az utóbbi tíz-húsz évben mintha szándékosan kerülnék azokat a karmesterereket, akivel valami meghökkentőt, érdekeset, vagy egyszerűen csak nagyot alkothatnának. Értem én, az ilyen karmester elég ritka manapság, sokkal többen vannak azok a versenyeken győztes, az ütés-technikát tükör előtt elsajátító és megbízható majszterek, akikre rá lehet bízni egy bérleti sorozatot. Ők nem fognak csalódást okozni - igaz, pozitív meglepetést sem.

Igen magas fennsík ez a színvonal. Nincsenek árkok és gödrök, de cserébe lemondhatunk az ormokról, bércekről és csúcsokról is.

Érdekes lenne egyszer a repertoárjukat is tüzetesebben megvizsgálni. Mintha ott is szándékosan törekednének arra, hogy koncertjeiket csupa „bevált”, alapműből állítsák össze.

Volt olyan – nem dicsekvésből mondom –, hogy egyszer átnéztem egy egész évadot, hogy kinézzek valami olyan különlegességet amivel megajándékozhatom magunkat. Van-e nagyszerűbb és magasztosabb, mint egy koncert a világ egyik legjobb zenekarával a legendás Musikvereinben? Aztán nézem, csak nézem, aztán lapozok és megint nézem. Volna mondjuk egy Brahms Herr Doktor Welser-Möst úrral. Inkább nézzük mit vezényel egy hónappal később Daniele Gatti! Nos, Brahmsot...

Viszont – és a következőket rendkívül komolyan kell venni – mindezt rendkívül magas színvonalon csinálják!

A legjobb hangszeresek, a legszebb és legkiforrottabb zenekari hangzás, és a „tökéletesség” csak megér annyit, hogy időt, pénzt, fáradságot áldozzunk rá. (Különösen, ha ez egyszer ilyen közel vannak.)

És valóban!

Főleg a hangszeresek egyénileg is szép hangja dominált, Rácz Ödön megmutatta mi mindent lehet egyáltalán kezdeni egy bőgővel. Azt, hogy maga az együttes nem volt annyira simulékony és harmonikus, betudtuk annak, hogy ez a hangszer mégsem maradéktalanul alkalmas a szólózásra. A nagybőgőn magas hangok, csak igen halkan szólnak szépen, tehát mindenki szépen, diszkréten kísért.

De egy Mahler szimfónia már másról szól – legalábbis általában.

A Bécsi Filharmonikusoknál viszont továbbra is a vonóskar szépsége dominált. Tilson Thomas nem ment szembe ezzel a koncepcióval. Nagyon szépen megmutatta az elvárt íveket és hangsúlyokat, de nem erőltette rá az akaratát az együttesre – már ha volt neki ilyesmi...

Ha beszámolóm kissé fanyalgónak tűnik, különösebben nem tudom, és nem is akarom cáfolni. Azt mindenképpen kiemelném, hogy néhány gyönyörű momentum miatt feltétlenül érdemes volt elmenni és természetesen emlékezni is fogok rá. Ha gondosan szelektálni kéne az emlékekből – tudják, mit vihetünk magunkkal a lakatlan szigetre – akkor lehet, hogy beérném az Adagietto legelső és egyetlen bőgő pizzicatójával. Abba tényleg belefért egy egész világ.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Saki Kono zongora diplomakoncertje
BYRD: My Ladye Nevels Grownde
SOSZTAKOVICS: 7. (A-dúr) prelúdium és fúga, op. 87/7
SOSZTAKOVICS: 12. (gisz-moll) prelúdium és fúga, op. 87/12
SOSZTAKOVICS: 15. (Desz-dúr) prelúdium és fúga, op. 87/15
SOSZTAKOVICS: 24. (d-moll) prelúdium és fúga, op. 87/24
J.S. BACH: f-moll zongoraverseny, BWV 1056
Szokolay Balázs (zongora)
SOSZTAKOVICS: 2. (e-moll) zongoratrió, op. 67
Mikola Ivanovich Román (hegedű), Háry Péter (cselló)
Saki Kono (zongora)

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Trio Encuentro: Tóth Kristóf (hegedű), Agárdi Eszter (gordonka), Szőcs Henrik (zongora)
"Kontrasztok"
SCHUBERT: 2. (Esz-dúr) zongoratrió, D. 929
RAVEL: a-moll zongoratrió

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Miklósa Erika (szoprán), Balázs János (zongora)
"Zongopera"
Donizetti, Verdi, Strauss, Piazzola áriái, Cziffra György átiratai és improvizációk
19:00 : Kaposvár
Szivárvány Kultúrpalota

Operát az Operából! – Belföldi turné
'Puccini Itáliája' operagála
Koncertszerű előadás

19:30 : Debrecen
Kölcsey Központ

Kiss Péter (zongora)
Kodály Filharmonikusok Debrecen
Vezényel: Vajda Gergely
LISZT: A bölcsőtől a sírig (Von der Wiege bis zum Grabe)
VAJDA GERGELY: Szomorú Vasárnap Variációk
LISZT: A-dúr zongoraverseny Nr. 2.
MENDELSSOHN: V. (D-dúr) ,,Reformáció’’ szimfónia, Op. 107.
A mai nap
született:
1857 • Ruggiero Leoncavallo, zeneszerző († 1919)
1858 • Ethel Mary Smyth, zeneszerző († 1944)